Új jelszó kérése
Összehasonlítás
E-könyv és e-book
Toplista

Fizetési megoldás
Házhozszállítás

Termék részletek


Gyp Züllött társaság MOBI e-könyv

Gyp Züllött társaság MOBI e-könyv
740 Ft
  • Részlet az e-könyvből:

     

    VIII.

    Moray meghívta vacsorára a Café de la Paixbe La Réolet, Jurieuxt, Guibrayt, Jeant és Damartint meg Lagardiet. Fanny Keest kérte fel a háziasszonyi szerepre. Egy elvesztett fogadás adta meg az impulzust a vacsorához.
    A kis színésznő csinos, szőkére festett hajú, fekete szemű, babaképű kis nőcske volt, elképzelhetetlenül vörös ajkakkal és minden versenyen felülálló eleganciával. Paul szemében az elegancia volt a legfontosabb és majdnem éppen olyan sok ideig tárgyalt barátnője varrónőjével, mint saját szabójával.
    De ahhoz nem is férhetett kétség, hogy Fanny Páris egyik legjobban öltözködő nője. Más kiválóság aztán nincs is benne. Unalmas, Szürke kis teremtés, unalmas amit mond és a legelegánsabb toalett is olyan rajta, mintha már viselte volna valaki. Szegény lány halálra unja magát ebben az új szerepben, mert Paulnak senki sem elég előkelő a régi barátnői közül és most nincs semmi társasága. Ellenben azt kívánja, hogy „szalonja“ legyen, ahol elegánsabbnál elegánsabb férfiak adják egymásnak a kilincset. De Fanny már torkig van az eleganciával. Ha csak szerét teheti, le-lecsap egy-egy kevésbé előkelő alakra és kedvére kitombolja magát velük.
    Paul egyetlen és legfőbb vágya, bejutni a Zsoké klubba. Jean már sokszor mondta:
    - Én megpróbálom, beajánllak, ha akarod, de előre figyelmeztetlek, hogy egyhangúan leszavaznak.
    És Moray nem merte megkockáztatni a dolgot. Előbb egyengetni akarta a talajt. Azért vonta bele Louvain grófot, meg Étiolles herceget, a Zsoké klub vezető embereit a Kola részvénytársaságba. És mikor nemrég óriás összeget vesztett a kis Chabanay márki a klubban, Paul segítette ki pillanatnyi zavarából.
    Egyszer aztán elő is állott nyiltan kívánságával Étiollesnek, aki egyszerűen úgy tért ki a kötelező ígéret alól, hogy rábeszélte Pault, választassa meg előbb magát Skaerben, ahol feleségének birtoka van, királypárti programmal képviselőnek, akkor ígéri, hogy simán fog bejutni a Zsoké klubba is. Paul örömmel ragadta meg az eszmét, annál is inkább, mert éppen akkor halt meg Skaer képviselője, az öreg Tarde és betöltetlen volt még a kerülete. Mindjárt elő is állott tervével Josette-nek.
    - Tán megőrült? - nevetett Josette. - Egyetlen egy szavazat nem sok, de annyit sem fog kapni. Hiszen ott gyűlölik magát, olyan gőgös mindenkivel, olyan kellemetlen modort vett fel az utóbbi időben.
    - De a maga kedvéért...
    - Értem? Azt akarná, hogy én... Ó! Azt már nem!
    - Talán Jean megtenné?
    - Kérdezze meg tőle.
    Paul hiába kergette már napok óta Jeant, nem volt képes találkozni vele, a szép Villefranchené valósággal monopolizálta. Akkor ötlött eszébe a gondolat, hogy meghívja vacsorára. Nagyon ritkán történt meg, hogy Jean részt vett volna az ilyesféle mulatságokon. Mégiscsak nagybátyja volt Josette-nek és bizonyos fokig feszélyezte Pault. Fanny azonban nem sokat ad az ilyesmire. El van ragadtatva Skaer gróftól és egyre lelkesebben rikoltoz:
    - A nagybátyja sokkal murisabb, mint maga!
    És Fannynak igaza van. Jean kedves, fesztelen, nincs benne semmi nagyképűség, semmi arrogancia és udvarias, valóságos gavallér az ilyen kis nőkkel is. Úgy bánik velük, mintha nagyvilági nők lennének, ami rendkívül hízeleg nekik. Fannyval szemben némi skrupulusai vannak azért. Hiába mondogatja magának, hogy Josette-nek ugyan édes mindegy, hogy kinek udvarol Paul, de azért mégis csak nem egészen nyugodt a lelkiismerete.
    A vacsora kezdete kissé nyomott hangulatban folyt le. Paul szemében a legnagyobb elegancia az angol spleen, az unottság, hideg egykedvűség. Minél jobban mulat, annál kevésbé mutatja jókedvét. El van ragadtatva Fanny toalettjétől, amely igazán a szabóművészet remeke, de egy hanggal sem árulja el megelégedését. Már annyira belegyakorolta magát ebbe az angol hidegvérűségbe, hogy nem is kerül fáradságba eljátszani a magára erőltetett szerepet.
    La Réole még mindig a délutáni kellemetlen kaland hatása alatt áll és zavarban is van, nem tudja biztosan, vajon nem beszélt-e Josette valamit a férjének.
    Guibray mindig unatkozik a felesége nélkül.
    Jurieuxt a Kola részvények sorsa izgatja. Ránézve valóságos katasztrófát jelentene, ha emelkednének.
    Damartin Fanny balján ül. Orrhangon duruzsol szomszédnőjének valami kétértelmű szellemeskedést, amikre szegény leány szomorú együgyűséggel felel.
    - Ejnye! - kiált fel hirtelen Jean - olyanok vagytok mind, mintha az orrotok vére folyna. Miféle mulatság ez?
    - Mulatság? Ki mondta, hogy ez mulatság - tiltakozik Paul és igyekszik angolos kiejtéssel morzsolni a szavakat.
    - Én mondom! - jelenti ki Jean. Nem gyászolni jöttünk ide.
    Paul kedvezőnek találta az alkalmat, hogy előálljon titkos szándékával és kenetteljesen mondta:
    - Nem rendezünk több dáridót - nyilatkozik méltóságteljesen. - Megkomolyodom és ha Isten is úgy akarja, meg a te segítségeddel...
    - Igen, igen, tudom, a feleséged beszélt már róla...
    - Nos?
    - Tudod, nem nagy sikert remélek egy ilyen kísérlettől...
    - Hát nem akarod?
    - Nem mondom éppen, de gondolkozási időt kérek... Majd meglátom... Attól függ...
    - Mitől?
    - Még nem tudom... majd megmondom...
    Jean nem árulhatta el, hogy a szép Villefranchené éppen ma reggel proponálta, amit rendszerint összes kegyeltjeinek felajánl, hogy tegyenek egy nagyobb utazást együtt.
    Jean tulajdonképpen bosszankodott, hogy ennyire belement már a dologba. Hányszor volt már bizalmasa az ilyen kegyelteknek és mennyire gúnyolta őket.
    La Réolet Svájcba vitte, Guibrayvel a Pyrénéket utazták be, Etiolles-lal hat hónapig bujkált Velencében.
    Jean tudta, hogy itt nincs menekvés és egész pikánsnak találta a gondolatot, hogy a tervbe vett utazást egy kortes-kőrúttal kösse össze unokaöccse érdekében.
    - Mit gondolsz, lehet valami reményem? - kérdezte Paul.
    - Azt igazán nem tudom! Kissé gőgösnek tartanak ott lenn az embereink...
    - De téged imádnak!
    - Az nem ok arra, hogy téged megválasszanak, akit viszont nem imádnak... Különös ötleted van mondhatom!
    - Szeretnék hasznos ember lenni...
    - Nagyszerű! Felséges gondolat! - gúnyolódott Jean hitetlenül. - És mondd, csak úgy hirtelen termett a fejedben ez a magasztos gondolat?
    - Igen...
    - Milyen kár, hogy nem nyáron vannak a választások - mondta Lagardie. - Akkor lemennénk mindnyájan üdülni és kórusban dolgoznánk a hazáért.
    Jean önkénytelen sóhajjal vetette közbe:
    - Tulajdonképpen Josette tehetne legtöbbet az érdekedben. Nagyon népszerű ott lenn. Imádják!
    - Igen, de Josette-nek nincs kedve belemenni a dologba és ismered az ő breton makacsságát, ha egyszer kimond valamit, attól nem lehet eltéríteni.
    - Jó, majd beszélünk még erről máskor - vágta el a témát röviden Jean, mert nem volt ínyére, hogy Fanny előtt szó kerüljön Josette-ről.
    Paul megértette a leckét és elhallgatott. Kínos csend állott be, aztán megszólalt Jurieux, aki már nem bírta tovább türtőztetni kíváncsiságát:
    - Mondja, Moray, tudja maga, hogy mi van tulajdonképpen azzal a Kólával?
    - Esik... Az egész világ tudja, hogy esik... Hiszen láthatták tegnap is!
    - De azt szeretném tudni, nincs-e emögött valami trükk? Nem akarják visszavásárolni őket?
    - Azt... nem tudom.
    - Hogyan? - kérdi Damartin éles, kemény hangján. - Ledru nem beszéli meg magával ezeket a kulisszatitkokat? Az igazán nem szép tőle... Ennyivel bizony tartozna magának.
    Fanny egy fürkésző pillantást vetett szomszédjára. Az öreg Vitriolkirály a legnagyobb lelki nyugalommal kanalazta csokoládépudingját.
    - Az én szememben elveszett tőke, amit Ledrure bíznak - jelentette ki Lagardie.
    - Mit akar ezzel mondani? - kérdezte Paul.
    - Hogy meglop minket a gazember. Legjobban szeretném beverni azt a rettenetes pofáját...
    - Már azzal sem érne semmit! Becsap mindnyájunkat a vén róka... Nagy svindler az öreg!
    - És hatalmas is! Senki meg nem akadályozza kis játékait. És ha véletlenül rajtaveszt, még mindig ott van a lánya... - mondta Jean.
    - Ugyan! - tiltakozott megbotránkozva Guibray.
    - Szegény Guibray - gúnyolódott Darmatin. - Mindig a fellegekből pottyan le.
    Most Fannyt is kezdte érdekelni a dolog és megkérdezte:
    - Igazán olyan nagyhatalom Ledru papa?
    - Igazán, kedves ártatlan gyermekem! - nevetett Lagardie.
    Paul bosszankodva jegyezte meg magában:
    - Ez a Lagardie nagyon rosszmodorú ember!
    Bosszankodott Lagardie bizalmaskodó hangján. Végtére is Fanny az ő barátnője, de Moray gróf é és ez elég ok arra, hogy mindenki más kellő tartózkodással kezelje. Szegény Fanny halálra unta magát a sok előkelősködés miatt, de kitartott Paul mellett, mert senki sem költött volna rá olyan megszámlálhatatlan összegeket, mint a hiú gróf. Ékszer, ruha, kocsi, ló, estélyek pazar pompával környezték a jómódhoz szokott, elkényeztetett leányt.
    A vacsora végétért. A férfiak szivarra gyújtottak. Fanny felállott és odament La Réolehoz:
    - Szeretnék beszélni magával - mondta halkan.
    - Csak rajta! Ki vele!
    - Nem itt.
    - Menjek magához?
    - Nem... inkább én keresem fel magát. Hány órakor találhatnám otthon holnap?
    - Amikor parancsolja - mondta La Réole meglepődve.
    - Mondjuk háromkor. Jó?
    - Legyen szerencsém.
    - Én még sohasem láttam ilyen unalmas társaságot - fakadt ki Jean. - Nem tudom, mindnyájan úgy vannak-e vele, de hogy Fanny is ezt gondolja, amit én, az szent. Még két szót sem szólt egész este. Pedig máskor ugyancsak helyén van a nyelve. Nem tudtok ti mulatni!
    - Nem kell hangosan ordítozni ahhoz, hogy az ember jól mulasson - jelentette ki Paul.
    - Nekem kell! Én szeretek ordítozni! És mivel látom, hogy itt nem találok visszhangra, odébb állok! Már eleget láttatok, úgy-e? Jóéjszakát Fanny! Jóéjszakát mindenkinek.
    Kimenőben még odaszólt halkan Paulnak:
    - Tudod, Paul, jó lesz vigyázni azzal a Kólával. Láttam Jassyt vacsora előtt, valósággal sugárzott...
    e-könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9789634742043
Webáruház készítés