Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Összehasonlítás
E-könyv és e-book
Toplista

Fizetési megoldás
Házhozszállítás

Termék részletek


Giovanni Verga: Éva_MOBI

Giovanni Verga: Éva_MOBI
540 Ft540
  • Részlet az e-könyvből:

     

    Egy este aztán nem birtam ellenállni a kisértésnek és hallgatóztam az ajtónál, sőt be is néztem a másik szobába a kulcslyukon át. Szivem hevesen dobogott, mig ezt cselekedtem, - nem a félelemtől, hanem szégyenletemben.
    Midőn bejött hozzám, oly halavány és mogorva voltam, hogy szinte megdöbbenve kérdezte meg tőlem, mi bajom? Keserüen mosolyogtam:
    - Kik azok, odaát, Éva?
    - A legelőkelőbb társaságból való urak.
    - Igazad lehet, mert ugy látszik, hogy téged nagyon kevésre becsülnek. Arcodba fujták a szivarfüstöt!
    - Láttad?
    - Igen! - kiáltottam fel, gúnyosan s ez egy szóba akartam önteni fellázadt féltékenységem összes maró keserüségét és lelketölő fájdalmát.
    Éva nem vetette szememre illetlen kiváncsiságomat.
    - Roszul tetted - szólt egyszerüen s mélyen elszomorodott.
    - Nem volt igazam, tudom.
    - Nem magamért mondom ezt, hanem érted.
    - Oh! én értem!
    - Ne mosolyogj oly gúnyosan, Enrico! Hallgass rám: ha boldog akarsz lenni, elégedj meg azzal, hogy szeretsz, s azzal, hogy én szeretlek, teljes szivemből. Te még fiatal vagy és tapasztalatlan: szived forró, elméd fel van hevülve - ha lépéseimet és magaviseletemet kutatod, sokat fogsz szenvedni.
    - Ah! tehát te tudod!
    - Igen, - felelt nyugodtan, s őszintén, nyiltan a szemembe nézett. - De mit tehetünk róla? Te tudod, hogy ki és mi vagyok: hiszen azért szerettél meg; de gondold meg, hogy ha az akarok maradni a mi vagyok, el kell tűrnöm a látogatásokat és jó képet kell hozzájuk vágnom, még akkor is, ha azok untatnak, vagy épen terhemre esnek.
    - Csak a látogatásokhoz?
    - Csak a látogatásokhoz.
    - Oh! az még nem elég!
    - De elég... mert szeretlek téged! Nincs igazad, hogy panaszkodol és vádolsz.
    Hosszasan, mélyen szemeimbe nézett, annyi szerelemmel, hogy megesküdtem volna, miszerint őszinte; megfogta mind a két kezemet s komolyan mondta, - ő, a ki oly ritkán volt komoly.
    - Én még szeretlek téged s azt akarom, hogy te is szeress engem. Megigérsz nekem valamit?
    - Mit?
    - Esküdj meg, hogy nem fogsz többé hallgatózni az ajtó mögött.
    - Ah! - szóltam keserüen s rekedten kacagtam fel.
    - Oh, Istenem! - kiáltott fel, kezeit tördelve. - Miért félnék, hogy te utánam lesel, ha meg akarnálak csalni? Valjon nem tehetném-e ezt százszor is napjában?
    - Miért nem akarod tehát, hogy hallgatózzam?
    - Mert... hisz magad is láttad... Mert az a tolakodó bizalmasság, a mely bennem csak az önérzetet sérti, benned a féltékenység legkinosabb gyötrelmeit ébresztené fel... Azért, mert meg akarlak kimélni a kellemetlenségektől...
    - Mit törődném én azokkal, ha nem te okoznád azokat nekem!
    Éva kiolvasta szemeimből mindazt a lelkem mélyéből fakadó keserüséget, melyet nem birtam szavaimba önteni, lesütötte szomoru szemeit s csak ennyit mondott:
    - Mily igazságtalan vagy!
    Fájdalmasan rezgő hangjában annyi őszinteség, annyi meggyőző, önérzetes nyiltság volt, szemeiben oly igaz, természetes fájdalom tükröződött vissza, hogy kimondhatatlanúl szenvedtem életének végzetes ellentétei miatt.
    - Igen, én magam is érzem, hogy igazságtalan vagyok! - kiáltottam fel, - kimondhatatlanul szenvedek! Féltékeny vagyok rád, Éva! Féltékeny vagyok szerencsétlen pályád miatt; féltékeny vagyok mindazokra, a kik látnak téged, mert mindnyájan szerelmesek beléd; féltékeny vagyok mindazokra, a kik beszélnek veled, mert el akarnak csábitani...
    - Oh! - kiáltott fel Éva, hangosan, jókedvüen felkacagva - ha tudnád, mily irigyek lehetnének rád azok az elegáns urak, a kikre te minden ok nélkül oly féltékeny vagy!
    - Mit törődöm én ezzel: engem csak az kínoz, hogy ők mind udvarolnak neked!
    - Oh, nem mindnyájan! Vannak köztük olyanok, a kik csak a theám kedvéért jönnek, sokan nálam adnak találkát barátaiknak, mások csak azért jönnek hozzám, mert estélyeim divatban vannak, sokan csak azért is, hogy elmondhassák másutt, hogy elfogadom őket.
    - Én szeretném, ha neked nem kellene elfogadnod ezt a gyülevész népet, Éva.
    - De ezek mind habitüék, sikkes, elegáns urak, a kiktől, vagyis inkább a kiknek jóakaratától a balletek sorsa függ - s én a szinházé vagyok.
    - Én azt szeretném, hogy a nő, a ki engem szeret, első sorban is az enyém legyen!
    - Akkor nem lett volna szabad beleszeretned egy táncosnőbe.
    - Oh, én a nőbe szerettem bele!
    Éva szomoruan mosolygott.
    - A nőt csak egy pillanatra láttad a szinfalak mögött... és elszaladtál.
    - De én ugy szeretlek téged, a milyen vagy!
    - S tudod te, hogy én milyen vagyok? A nők mindig olyanok, a minők akarnak lenni. Tudod-e te, mi volnék rövid, csipke szoknyácskám és selyem cipőim nélkül? Egyszerü varróleány, talán divatárusnő, összeszurkált ujjakkal, hónom alatt egy megfakult esernyővel, a kiről talán el lehetne mondani, hogy szép, ha cipője nem volna elszakadva s ha kalapja nem volna oly ócska és kopott - a ki maga járna a piacra, dolgoznék a konyhában, ha ugyan az a szerencse érné, hogy férjhez mehetne valami szakácshoz, vagy kocsishoz.
    - Ime, ez lenne belőlem kedvesem: s te magad látod, hogy ezzel szemben mi vagyok. Az előszobában várakoztatok igen sok nagy urat, a kik irigykednének rád, - s te, a ki rám sem néztél volna, ha szakadt cipőben jártam volna, őrültségeket követsz el értem. Oh, jól tudom én, hogy sokkal jobb volna, ha nem kellene nyájas arcot mutatnom azoknak, a kiket ki nem állhatok s ha nem kellene eltűrnöm azok tolakodó udvarlását, a kiket megvetek. De mit tehetünk mi erről? Lásd, nem születtem hercegnőnek!
    Mellém ült, gömbölyü karjával átfonta nyakamat és többször gyöngéden megcsókolt.
    - Térj magadhoz, gyermek! - vigasztalt aztán gőgicsélő szavakkal, - szégyeld magad! még talán sirnál is e kicsinységek miatt! Lásd, én is szenvedek, ha téged szomorúnak látlak! S aztán tudod, látod magad is, hogy szeretlek; tőled nem várhatok semmit: sőt még árthatsz is nekem hevességeddel, - lásd, mily őszinte vagyok! Hát nem hiszed el, hogy igazán, forrón, őszintén szeretlek?
    - Ha ebben kételkedném, csak egyetlen egy dolog volna még hátra, az: hogy megöljem magamat.
    - Ah! nem! - kiáltott fel gyermekes kacagással, melynek ezüstcsengése szive legmélyéből tört elő s karjait összekulcsolva nyakamon, tréfálkozva könyörgött:
    - Nem akarom, hogy te megöld magadat, mert te vagy az én szerelmem, az én szép szerelmesem! - s szavaiban az az édes ringató hang rezdült meg, melyre a siró gyermekek elcsendesülnek.
    e-könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9789633985410
Webáruház készítés