Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Összehasonlítás
E-könyv és e-book
Toplista

Fizetési megoldás
Házhozszállítás

Termék részletek


Giovanni Verga: A királytigris MOBI e-könyv

Giovanni Verga: A királytigris MOBI e-könyv
540 Ft540
  • Részlet az e-könyvből:

     

    - Hagyjuk a férjedet, az mindig ellenszenves. Azt hiszed, az ő jelenlétében is tudnálak tegezni? és hogy akkor is a régi unokatestvérem volnál te nékem? Ez az ur, a ki engem még nem ismer, szemeket meresztene rám, és őszintén megvallva, haragudnám reá, hogy elrabolta tőlem az én Erminiámat; most férj és feleségnek kellene lennünk, nincs igazam? Most már csak nevetek az egészen; igazi gyerekek voltunk! Legjobban cselekedtünk ugy, a hogy tettünk; régen volt már. Te gazdag kisasszony voltál, nekem meg egyéb kilátásom nem volt, mint a tiszti kardbojt s az én pályámon le kell győznie az embernek a házasság kisértéseit. Ha tudnád, édes Erminiám, mily szép, mily kalandos az én életem, s hogy a föld hány meg hány pontjáról gondolt a te unokatestvéred reád! Majd mesélek néked azokból, a miket láttam!... láttam szép s rut dolgokat, de tudod, mikor az embernek az első csillagok diszitik a gallérját, a legcsunyább dolgok is szépnek látszanak... Majd mesélek én ezekről neked meg a férjednek, mert hát végre is bemutatkozom neki; furcsa is volna, ha nem mutatkoznám be a férjednek. Hát te hogy vagy? Meg vagy elégedve, boldog vagy? Látod, nem tudok hozzá szokni, hogy azon a másik neveden szólitsalak: La Ferlita urnő... Nem!
    - Most majd megmutatom neked az én kis Gianninomat, - szólt Erminia, megnyomva a csengetyü gombját.
    - Van rá idő; két hónap szabadságom van s ezalatt el fogok jönni hozzád naponként. Meg fogod engedni?
    - Ugyan, hát hogyne?
    A dajka belépett a pólyás babával.
    - Ugy-e? nem olyan szép-e, mint egy angyal? kérdé Erminia, mikor a dajka távozott.
    - Hasonlit az apjához.
    - Hisz nem is ismered!
    - Hát akkor nem hasonlit se hozzád, se hozzá.
    - Szegényke két nap óta rosszul van. Egy kicsit sáppadt, nem?
    - Hogy kivánhatod, hogy ebben a korban szép legyen, vagy ne. Szép ember a férjed?
    - Majd meglátod!
    - Szereted őt? - De hogy is kérdezhetek ilyet! Nem féltékeny?
    - Csöppet sem.
    - De tudod, hogy te azzal a kis fajankóval öledben érdekes látvány vagy?
    - Hadnagy ur, fölkérem önt, hogy ne hivja fajankónak az én kis Gianninómat!
    - Bocsánat! De hát látod, nem tudok megbarátkozni azzal a gondolattal, hogy téged La Ferlita asszonynak lássalak. Hej, ha te tizenöt vagy husz évvel fiatalabb volnál, vagy pedig én ellentengernagy lehetnék!... Emlékszel arra a kis asztalkára, a mely mellett himezni szoktál? Elég az hozzá, hogy a mi megtörtént, azon változtatni nem lehet s én iparkodni fogok, hogy megszeressem ezt a La Ferlita urat, azon feltétel mellett, hogy téged boldoggá teszen. Nem mondom, hogy mikor a néni megirta, hogy férjhez mentél, nem éreztem valami furcsát. Hanem hát mi tengerész fiuk mind ilyenek vagyunk.
    - Kikerülvén a kollégiumból, folytonosan a hajón vagyunk s az a nagy magányosság ott a csillagos ég alatt nem csuda, ha melancholikussá teszi az embert. Nem mondom, hogy a tisztek mind hasonlók egymáshoz... például a lovassági tisztek. Ha hallanád őket, mikor az »Európa« vagy a »Concordia« kávéházban beszélgetnek! Ha én a lovassághoz kerültem volna, talán én is más irányt vettem volna, s most a helyett, hogy tisztelni iparkodom a férjed, a helyett talán neked udvarolnék.
    - De Carlo!...
    - Miért pirulsz el? Láthatod, hogy nem udvarlok és hogy szebbnek tartom azt, hogy unokatestvéred maradjak, mint azelőtt, de fellegvárak nélkül. Aztán meg sokkal rövidebb ideig leszek itt, hogy sem időnk volna még haragudni is.
    Erminia mosolyogva nyujtott neki kezet, de a pir csak lassan-lassan oszlott el arczán.
    E pillanatban egy szőke ur lépett be, minden kopogtatás nélkül.
    - Carlo, unokatestvérem, szólt Erminia. - Férjem.
    Giorgio megölelte rokonát s meghivta ebédre.
    Carlo azzal mentegetőzött, hogy barátaival kell együtt lennie. Utazásokról s egyéb dolgokról beszélgettek, aztán La Ferlita megint magukra hagyta őket.
    - Nekem nem tetszik a te férjed, szólt az unokatestvér, mikor távozni készült.
    - Mit találsz rajta?
    - Semmit. Nagyon szép fiu, de nekem még sem tetszik.
    - Szóval, neked nem tetszik sem a férjem, - sem Giannino. Ugyan, mi tetszik hát neked?
    - De hát ki mondta néked, hogy nem tetszik nekem a te Gianninod s a te férjed?... Sőt, ha nem volna a férjed, még szeretném is őt... Akarod, hogy megmondjam? Hát, a mig ő itt volt, te mintha száz mértföldnyire lettél volna... Aztán meg nem vetted észre, hogy mindig kerülgettük a dolgot, csakhogy ne kelljen egymást tegeznünk... Nos hát, ez bosszant...
    Erminia, mikor egyedül maradt, térdén gyermekével, hosszan elgondolkozott. Giannino egyszerre csak elkezdett fészkelődni s a karjával hadonázni. Összerázkódott, mintha a gondolatai, kiindulva abból a kis sárga szobából, melyet emlékezetébe hozott unokatestvére, egy hosszu-hosszu utról jönnének vissza, arról, melyet Carlo a férjének elbeszélt, aztán mélyen elpirulva ráhajolt gyermekére, hogy nevetgélve játszadozzék vele.
    *
    S az unokabátya igérete szerint naponkint ellátogatott; de érkezése most már nem hozta annyira zavarba Erminiát, mint annakelőtte s látogatásai nem okozták azt a megmagyarázhatatlan érzést, mint az első. Most már Giorgio jelenlétében is tegezték egymást. Carlonak aztán megtetszett a kis baba is és mindig czukorkával tele zsebbel jött, meg játékszereket is hozott, amelyeknek voltaképen csak két-három év mulva vehette hasznát a kicsike. Ruscaglia néni folyton csak tengerész hadnagy unokaöcscséről beszélt, a kire büszke volt s boldog-boldogtalannak elmondta azt a bizonyos tizennégy órát a tenger hullámai közt és folytonosan azokról az utazásokról beszélt, melyeknek vége-hossza nem volt. Hát aztán egy vagy más okból találkozott a két unokatestvér minden nap, hisz oly kevés ideig láthatják egymást. Aztán szinte hallgatag egyetértéssel nem jöttek elő többet azok a bizonyos »emlékszel rá«-k, mióta Erminia egy alkalommal, mikor épen a Prati egy bizonyos kötetéről volt szó, lesütött szemmel nagyon komolyan igy szólt:
    - Ne emlékeztess engem ezekre a dolgokra. Most már a fiamra kell gondolnom s nincs időm olvasni, csak nagy ritkán.
    Carlo tényleg igen jó gyerek volt s megvoltak benne mind azok az ifju finomságok, mint egy kollegiumbeli tengerésznövendékben, a hogy ő maga mondta. Kissé elpirulva fogta meg a kezét s az naptól nem is szólt többet ezekről az emlékekről. De az unokahug szerette őt s hálás volt iránta szive mélyében s ezt a vonzalmát ki is mutatta, valahányszor eljött.
    Hanem a ki sehogysem akart Carlonak tetszeni, az a sógora volt.
    - Mi az ördög leli a te férjed? kérdé Erminiát. Olyan, mintha elvesztette volna a delejtüjét.
    e-könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9789633988633
Webáruház készítés