Új jelszó kérése
Összehasonlítás
E-könyv és e-book
Toplista

Fizetési megoldás
Házhozszállítás

Termék részletek


Giovanni Verga: A királytigris EPUB e-könyv

Giovanni Verga: A királytigris EPUB e-könyv
540 Ft

A tigris ereje és királyi fennsége jelenik meg la Ferlita úrban, aki Szicíliában szerelembe esik, ám eközben felesége várja haza. Lebírja-e a tigris ereje a két érzelmet, vagy felörlődik két asszony közt? És az asszonyok? Melyik lesz méltó párja a királytigrisnek? Lesz-e anyatigris a király mellett? Erről szól Verga története, melynek vége szerzőjéhez méltó módon keserédes...

  • Részlet az e-könyvből:

     

    Nem tudom, hogy s mi módon találkoztak először, annyi bizonyos, hogy egy idő óta ismerték már egymást, s szemeik kutattak egymás után a Cascine s a Galleria degli Uffizi néptömegében.
    - Nem tudnám megmondani, hogy szép-e - szólt egy nap hozzám Giorgio - csak annyit tudok, hogy a bolondulásig szerelmes vagyok ebbe az asszonyba, kinek még nevét sem tudom s ki szemeivel értésemre adta, hogy tetszem neki. Hiuság, kiváncsiság, érzéki vonzalom-e ez benne, az Isten tudja.
    Első izben Pittiéknél egy bálon tudta meg a nevét és még sok egyebet róla: hogy kaczér és büszke, önző, karrarai márvány kivül is, belül is; olyan, amilyennek látszott, jéghideg mosolyával; azt mondogatták róla, hogy az öngyilkosságba kergette a férfiut, ki az egyetlen volt, kit valaha szeretett, szeretett pedig az őrülésig egy nőoroszlán szerelmével; Nata a neve, oly édes név, mint két jóleső hangjegy.
    - Lesz szives bemutatni néki? - kérdé Giorgio, miután figyelmesen meghallgatta Rancy grófnőt.
    - Fölösleges! már ismeri önt.
    - Ő?
    - Igen; éppen tegnapelőtt kérdezősködött önről, mikor lóháton találkoztunk vele.
    - No, és?
    - No, és nem.
    - Miért nem?
    - Mert ő nem akarja.
    - Ah!
    - Szerelmes belé?
    - Nem tudom.
    - Tetszik önnek?
    - Nagyon.
    - A miatt, amit mondtam róla?
    - Talán.
    - Akar egy jó tanácsot hallani, barátom?
    - De nem leszek köteles elfogadni?
    - Helyes; hisz nem is volna tanács, ha követnie kellene. Amely nap azt érzi, hogy az esze kezdi elhagyni a grófnő miatt, másnap tétesse át magát Washingtonba, vagy Konstantinápolyba; Washington jobb lesz: az messzebb van.
    - Mért akar oly messze elkergetni, mikor én oly jól érzem magam itt is. A grófnő nem akar megismerni, ön visszautasitja kérésemet, hogy neki bemutasson; de hát mi ennek az oka?
    - Hát jól van. Adok önnek egy másik tanácsot; ezt már azért, hogy megfogadja: a férjemnek nem kell azt tudnia, a mit Nata nekem mondott, keresse fel, mutassa be ő magát.
    - Köszönöm, felelt La Ferlita, ugyanazon a kötekedő hangon.
    Rancy gróf barátja volt Giorgionak; gyakran találkoztak a franczia nagykövetségnél, meg a külügyminiszteriumban.
    - Nagyon szivesen, - felelt a kérésére. - De hát aztán lesz foganatja?
    - Biztos vagyok benne.
    - Biztos-e?... Nem tudja, hogy ő egészségi okokból jön minden télen Olaszországba? Ez beteg asszony, édesem, ha udvarolni akar neki, nincs veszteni való ideje. Nos hát keressük meg.
    Végre meglelték egy terem mélyében az orosz miniszter karján. A nagy tömegben e szőke, sápadt asszonyon mi megjegyezni valóm volt, legfölebb megjelenésének kecsessége; de azért férfiak is, nők is utána néztek, amerre csak ment: megigézte őket az a nagy, szürke, csaknem zöldes szempár, melyek ragyogtak, mint diadémja gyémántjai, feltünt nekik szük, czipőin megfeszülő ruhájának izléses szépsége, mely mintegy kigyó-öleléssel fogta át derekát.
    Mikor a két barát feléje közeledett, épp a kandalló előtt állott; jönni látva őket, hirtelen mozdulattal összeránczolta a szemöldökét s a tükörben merően nézett Giorgiora fényes jégtekintetével; majd megfordulva, pár pillanatig Giorgio arczába mélyedt a tekintete, ugy, hogy ennek eszébe jutott a Rancyné tanácsa, mely ugy látszik, nem volt üres beszéd.
    A grófnő hidegen fogadta a bemutatást, fejét könnyedén meghajtotta, a nélkül, hogy a száját kinyitotta volna, a nélkül, hogy hosszasabban ránézett volna Giorgiora, mintegy nem is törődve véle s aztán tovább ment. Ekkor történt az összeszólalkozás, melyet sem La Ferlita segédei, sem Guidoni őrnagyéi, ki hires párbajozó volt, nem tudtak elsimitani, s melyet egy kardvágás hozott tisztába. Ugy látszik, a grófnőnek az a bizarr gondolata támadt, hogy átadta nevekkel már teljesen betöltött tánczrendjét Giorgionak s ez azt a másik bizarrságot követte el, hogy a maga nevét a Guidonié fölé irta. Ez a maga részéről, mint olyan ember, ki tudja: mi a teendője, mosolyogva, szótlanul hajtotta meg magát a grófnő előtt, ennek a közönyös hangon elmondott nyilatkozatára, hogy »higyje el, nagyon meg van lepetve s a dolog legkevésbbé sem tetszik neki«; aztán a tömeg közé keveredve, La Ferlitával nehány szót váltott.
    A grófnő nem tánczolt többet s mikor Giorgio jött a maga tánczáért, mely neki egy párbajába fog kerülni, látta, hogy távozik a nélkül, hogy szemet vetne rá, mintha nem is emlékeznék felőle.
    Aztán kiváncsi volt, hogy római czirkuszba illő szeszélyét a két férfi melyike fizette meg életével. Abban az időben, mikor Giorgio ágyban feküdt, sok ember tudakozódott hogyléte felől, sok névjegyet hagytak hátra, melyek közt az utolsó volt az a névtelen, melyet La Ferlita nékem mutatott.
    Tehát végre is találkoztak. Rancy grófnőnek nem hiába sugta valami a jó tanácsokat; ösztönszerüleg nem bizott abban, hogy ezek megismerjék egymást; a véletlen, az ellentéteknek egymáshoz való vonzódása, a végzetszerűség összehozta őket és ime első találkozásukkor történt már valami, később talán még több lesz belőle.
    Ebben az asszonyban a szenvedélyes és müvészileg kaczér teremtés minden mohósága, minden szeszélye, minden ideges türelmetlensége benne volt - bohém, kozák, s párisi nő volt egy személyben - macskaszeméből kimondhatatlan égő vágy sugárzott ki.
    Minden férfi tüzet fogott ez előtt a modern asszonyi eszménykép előtt; férje, ki elvette őt s a többi férfiak, kik férjétől akarták elszakitani, a nők meg gyöngyeiért irigyelték s modoráért; az a hatalmas emberi szenvedély, melynek istennője volt, lábainál hevert, s szüntelenül ugyanazt az egy dicséneket zengedezte felé itt is, ott is, bálokon, a szinházban s látogatásai közt hódoló szavakban s érzelgős szempillantásokban kifejezve. Ő, az istennő, a talapzaton állva, unta magát, s bántotta a sértő kiváncsiság. Egy alkalommal, de csak egyetlen egy alkalommal fogta el őt is tetőtől talpig az őt körülrajongó, előtte ismeretlen hódolat valaki iránt s akkor lázba jött, föltámadt benne a nőoroszlán. Később, mikor megint megjelent az ünnepélyeken márvány homlokával, hideg tekintetü szemeivel, senki sem hitte volna, hogy belsejében a szenvedély vihara dúl, s abból a viharból, mely lelkét tépdeste, annak a pillanatnak a bukásából misem maradt meg, mint kaczérsága, kielégithetetlen mosolya s bizonyos vágyó csillogás szemeiben, mely mintha valamit keresne, valami vigaszt, valami emléket vagy talán egy gátot, melyet maga elé állitson. E mosoly s e tekintet nem volt kétkedő, de közönyös - óvatos magában s kifürkészhetetlenül szeszélyes mások szemében.
    E két rendkivüli kedély találkozásából, melyeket a mai kor viszonyai teremtettek, drámának kellett kifejlődnie, drámának, vagy komédiának, mint két elektromos sarok közeledtekor szikra pattan ki belőlük. Giorgio asszonyi kedély modern értelemben véve és előkelő; pompás vivó; s olyan, ki egy szeszélyéért koczkára teszi az életét, ki hozzá van szokva ahoz, hogy szeszélyéből szenvedély váljék s hozzá van szokva, hogy szenvedélyének ne tudjon ellenállni semmi; büszke arra, hogy mindig tisztában van önmagával.
    Az a másik telve a beteges szenvedély heves és erős kitöréseivel, kóbor természetü s szórakozni vágyó, mind a mellett erős és határozott, szive jéghideg, képzelődése tüz. A férfi csupa nőies finomság, gyöngeség; a nő csupa férfias hév, erély, zsarnoki önkény.
    e-könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9789633988626
Webáruház készítés