Új jelszó kérése
Összehasonlítás
E-könyv és e-book
Toplista

Fizetési megoldás
Házhozszállítás

Termék részletek


Gilbert de Voisins: A Keresztút-csárda_EPUB

Gilbert de Voisins: A Keresztút-csárda_EPUB
990 Ft

Gilbert de Voisins regénye tulajdonképpen egy vér- és földszagú kemény western. Cselekménye az 1880-as években játszódik a Sziklás-hegység lábainál. Főhőse Vincent van Horst, a hatalmas termetű, jóképű ám lobbanékony trapper, akinek történetét Olivier, egy kamaszkölök meséli el. S az elbeszélésből kirajzolódik a Vadnyugat valódi világa: durva, kemény világ, ahol a viták végére rövid késpárbaj tesz véres pontot, ahol a nők inkább tárgyak, szerelmi eszközök, mint valódi társak. Van Horst reménytelenül szerelmes a szépséges Annie-be, s bárki görbén tekint rá, az megkeserüli. S a viszonzatlan szerelem előbb-utóbb vadnyugati tragédiába fordul...

  • Részlet az e-könyvből:

     

    Aznap nem láttam többé. Időnként ismeretlen emberek jöttek be hozzám, hogy hogylétem felől érdeklődjenek. Rosszul aludtam, de aludtam.
    Másnap aztán újra megjelent van Horst, megigazította karomon a kötést és így szólt hozzám, mielőtt elment:
    - Vincent van Horst a nevem... Ha szükséged van valamire, kiálts. Ha fájna a karod, küldd el értem a négert... El ne felejtsd a nevemet: Vincent van Horst. Még mindig lázas vagy. Ne igyál whiskyt... Most aztán mondd meg te is a nevedet.
    - Olivier Saruex.
    - Olivier Saruex... Helyes... Isten veled!
    Az ajtó becsukódott. Kedvemre álmodozhattam, hiszen volt időm bőven. De ezen az estén és másnap is, a lassan döcögő, végtelen napok folyamán, sajnálni kezdtem, hogy van Horst olyan hirtelen távozik. Egyforma szürkeséggel múltak az órák, s én, aki csak a szabad ég alatt éreztem magam otthon, megtanultam, milyen fárasztó mesterség az ablakon kinézni, különösen akkor, ha csak egy kis bekerített térségre lát le az ember, ahol néhány tyúk és egy házinyúl-család ugrál az üres hordók körül, egy fehéren virágzó fa árnyékában.
    Pajtásaim, akik meglátogattak, nem maradtak sokáig; aztán meg... nem is volt valami sok mondanivalóm a számukra:
    - Hogy vagy?
    - Köszönöm, jobban.
    - Mit gondolsz, mikor leszel egészséges?
    - Nemsokára.
    - Képzeld, Charlie részegen jött haza ma reggel.
    - Igazán? Meséld el, hogy történt?
    - Hát csak úgy... Részegen jött haza.
    ...Ez édeskevés volt, s a fogadóbeli szolgálólány, aki az ételeket hozta, egész bambának látszott. - És van Horstról sem tudott nekem senki felvilágosítással szolgálni... Északról jött... Közönséges csavargó! Persze, hogy az! ... Mást nem tudtak róla.
    Van Horst látogatása volt a nap egyetlen eseménye. Gyerekes türelmetlenséggel vártam rá. Sohasem nyomtam még az ágyat, soha! Ez a kényszerű pihenés felajzotta idegeimet. Nem tudtam már másra gondolni, mint romba dőlt tervemre. Egyetlen vágyam volt csupán: elmondani van Horstnak a csapást. Miért ne vallanám meg neki minden keservemet! Talán megesik rajtam a szíve. Miért ne kérnék tőle tanácsot?
    Noha rendes körülmények között éppenséggel nem voltam félénk, mégsem mertem feltartani van Horstot, amíg az ágyat őriztem. De lábadozásom első napján elszántam magamat.
    Előtte való napon így szólt hozzám:
    - Holnap felkelhetsz.
    Már talpon talált.
    - Ejnye, máris! Hogyan vetted fel a kabátodat?
    - A kocsmai néger segített.
    - Jól esik, mi? Végre mozgathatod a karodat?
    - Nem nagyon!
    Erre leült, hogy megtömje pipáját, s én megértettem, hogy élni kell az alkalommal. Ránéztem van Horstra, aki pipáját vizsgálgatta, s hirtelen, gyorsan, sietve, tülekedve kitódultak szájamból a szavak, mintha engedélyre vártak volna fogaim mögött, hogy szétszaladjanak. - Még sohasem beszéltem ékesszólóbban. Beszéltem és beszéltem... csak egyik karommal hadonászhattam, de ezt a karomat alaposan kihasználtam. - Elmondtam van Horstnak, miképpen akartam meggazdagodni, milyen véletlen szülte ezt az ötletet, s hogy még mindig foglalkozom vele, végül pedig felhoztam a balesetet, hangsúlyozva, hogy nem adtam fel a reményt, hogy sikerülni fog nyélbe ütni tervemet.
    Van Horst nem vette le rólam tekintetét. Ahogy befejeztem, elmosolyodott.
    - No nézd csak! Mennyi ambíció van ebben a csibészben! Nem is olyan rossz, amit kieszeltél.
    Vannak ugyan hibák a részletekben, de egészben véve nem rossz. Most, hogy befejezted a mondókádat, ide hallgass és fordítsd hasznodra, amit mondani fogok. Hogy átlovagolj éjszakákat, ahogy azt tervezted, ahhoz erősebbnek kell lenni, mint amilyen te most vagy. Két, három hónapig nyugton kell maradnod és nem szabad sokat dolgoznod. De két, három hónap múlva fabatkát sem ér már a rendszered. Akkorára a vonal másik szakasza is elkészül. Ide is vonat fogja hozni az újságot, ugyanúgy, mint Sykomishba.
    - Akkor hát? ...
    - Akkor hát, - te mafla, sarkon fordulsz és valami mást eszelsz ki!
    Felállt. Végigsétált a szobán és vidáman megveregette csizmáit. Olyan volt, mint egy türelmetlen állat.
    Pipáját rágcsálta, kitárta és összeszorította boxbajnokhoz méltó kezeit; ezek most semmiben sem hasonlítottak azokhoz az ügyes kezekhez, amelyek összeillesztették karom törött csontjait. Küzdeni akartak, nem bírták a tétlenséget.
    - Nem unatkozol itt, te kölyök?
    - Bizony, unatkozom kissé.
    - Nos hát, ide hallgass, - mondta. - Én az utakat járom, egyenesen az orrom után megyek. Még tizenöt napig itt maradok, de aztán továbbállok. Nyugatra utazom, a bányákhoz, oda, ahol még lehet verekedni!... Elkísérhetsz, ha akarsz. Világot láthatsz. Férfi lesz belőled. Hiszen már megtetted az első lépést; ezzel a vasúti munkával végül még elbutítod magadat. Hogy mi lesz az ötleteddel?... Hát, barátocskám, majd odaajándékozod vagy eladod valakinek... Felelős vagy érte... Megértesz? Nem kell elejteni a terveket... meghalnak azok maguktól is.
    Van Horst elhallgatott és az arca feltűnően sötét lett egyszerre. Aztán elfordult és keményebben, szinte kiáltva mondta:
    - Az ember mindenért felelős, mindenért, a tekinteteiért, a gondolataiért, az álmaiért, minden szóért, amit kiejtett, és, már jó előre, mindazért a vérért, amit ontani fog. Gyere! Megmutatom neked, hogy lesz erős az ember! Erősnek lenni, ez a legnagyszerűbb és a leggyönyörűbb mámor, mert ettől a mámortól csak a sír fenekén émelyegsz!
    Már láttam azt a férfit, akit később jobban meg kellett ismernem, láttam ellentétes indulatok és különös gondolatok hatalmában, láttam egész állatiasságában.
    Felém fordult.
    - Megegyeztünk?
    Ereztem, hogy mindörökre elvetem a kockát és halkan feleltem:
    - Követem önt!
    e-könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9789633987193
Webáruház készítés