Új jelszó kérése
Összehasonlítás
E-könyv és e-book
Toplista

Fizetési megoldás
Házhozszállítás

Termék részletek


Gerhart Hauptmann Alakok EPUB e-könyv

Gerhart Hauptmann Alakok EPUB e-könyv
740 Ft

A naturalista drámai elbeszélés mesterműve ez a kis remekmű. Főhőse Thiel, a vasúti őr, aki megözvegyül. Felesége meghal gyermekágyban, ám férje az asszony halálos ágyánál megesküszik, hogy felneveli gyermeküket. Hamarosan a vasúti őr ismét megnősül. Erőszakos, nagy természetű asszonyt választ, kivel élete akkor változik meg, amikor megszületik második gyermeke. Thiel azzal szembesül, hogy az új asszony gonosz mostohaként bánik a fiával. Miután rajtakapja az asszonyt, hogy veri a fiát, Thielben meghasad valami. Jelleme átalakul, és Hauptmann sebészi precizitással írja le egy emberi elme elborulásának lépéseit, mely gyorsvonatként száguld a borzalmas befejezés felé...

  • Részlet az e-könyvből:

     

    II.

    Hét óra felé járt az idő, amikor egy júniusi reggelen szolgálatból hazajött Thiel. Felesége még azt a néhány szót sem mondta el nyugodtan, amivel tisztességesen köszönt volna, máris szokott módszere szerint kiabálni kezdett az éjjeli munkában kifáradt emberrel.
    A kis felesföldjüket, amely eddig a családot ellátta burgonyával, pár hete fölmondták. Lenenek eddig még nem sikerült a földet valamivel pótolni. Ámbátor a felesföld szerzése az ő kötelességei közé tartozott, mégis Thielnek kellett zsebre rakni a szidalmakat, hogy egyedül csak ő az oka annak, hogy jövőre tíz zsák burgonyát majd drága pénzen kell vásárolni. Thiel valamit dörmögött, azután, alig méltatva egy kis figyelemre is Lene beszédét, odafeküdt Tóbiás mellé, aki nyugvóhelyét mindig megosztotta édesapjával. Lefeküdt és gondosan nézte az alvó gyermek jóságos arczát, majd egy ideig távol tartotta tőle a tolakodó legyeket, ezután fölkeltette. A fiú mélységes kék szemében megható öröm csillogott, megragadta édesapja kezét és ajkai körül panaszos mosoly játszadozott. Az őr fölsegítette neki a kis ruhácskáját, - öltöztetés közben egyszerre valami árnyék suhant el a szeme előtt, észrevette, hogy a fiú jobb arcza dagadt és néhány ujjnak kék és fehér nyoma látszik.
    Amikor a reggelinél Lene még nagyobb buzgósággal fogott a gazdasági ügyei megbeszéléséhez, Thiel félbeszakította szavát azzal a hírrel, hogy a vasúti felügyelő egy darab szántő földet a vasút mentén, az őrház közvetlen közelében ingyen adott át neki, állítólag azért, mert neki pagyon távol volt azt megművelni.
    Lene eleinte el sem akarta hinni a hírt, lassan-lassan aztán szétfoszlottak a kételkedései és láthatólag jó kedve támadt. Egymást érték a kérdései, mekkora a föld, jó-e, amikor aztán megtudta, hogy a szántóföldön két gyümölcsfa is áll, akkor már majdnem hogy a bőréből kiugrott. Midőn már semmi kérdeni valója sem volt hátra és a boltos ajtaja egyre csilingelt, elhatározta, hogy elmondja az újságot a faluban.
    Amíg Lene odaért a boltos sötét, portékával telerakott üzletébe, az őr otthon folyton Tóbiással foglalatoskodott. A fiú térdepelve fenyődobozokkal játszadozott, amelyeket Thiel az erdőből hozott neki.
    - Mi akarsz lenni fiam?
    - Vasúti felügyelő.
    Nem tréfából kérdezte Thiel a fiától, hogy mi akar lenni. A vasúti őr álmai olyan merészek voltak, hogy mindig azt kívánta - és reménykedett is kívánsága teljesülésében, - hogy Tóbiásból isten segítségével valami különös, nagy ember legyen.
    Ahogy aztán elhangzott a fiú vértelen ajakáról: ,,Vasúti felügyelő", - természetesen nem tudta, mit jelent ez a szó, - Thiel arcza felvidult, később szinte sugárzott a boldogságtól.
    - Menj Tóbiás fiam! játszani, menj! - szólt kevés vártatva Thiel. A tűzhelyen meggyújtott egy kis darab forgácsot, amivel rágyújtott azután a pipájára. A fiúcska vígan kiszaladt az ajtón.
    Thiel levetkőzött, lefeküdt az agyba és elaludt, miután kis ideig mélyen elgondolkozva a szoba alacsony, repedezett mennyezetére bámult…
    Déli tizenkét óra felé felébredt, felöltözködött és mialatt felesége a megszokott czivódó szavak mellett az ebédet készítette, kiment az utczára. Rögtön megtalálta a kis Tóbiást, az ujjával egy falról meszet karczolt, amit azután a szájába vett. Az őr megfogta a kezét és végigment vele a falu nyolcz házacskája előtt le, a Spreehez, amely ritka lombozatú nyárfák között terül el. A víz partján egy gránitszikla állt, amelyre Thiel leült. Az egész falu megszokta, csak éppen tűrhető idő legyen, hogy, Thiel itt legyen. A gyerekek különösen szerették, Thiel bácsinak nevezték. Az őr mindenféle játékokra tanította őket, amelyekre ő még gyermekkorából emlékezett. Emlékei legjavát mégis Tóbiás élvezte. Nyilakat faragott neki, amelyek magasabbra repültek, mint a többi fiuké, sípot csinált neki, olykor rekedtes hangjával elénekelte a forradalmi indulót, miközben zsebkése csontjaival halkan megkopogtatta a fa kérgét.
    Az emberek bosszankodtak a gyerekségei miatt és megfejthetetlen volt előttük, hogyan tud annyira leereszkedni holmi apróságokhoz. Alapjában véve örülniük kellett volna, mert az ő felügyelete alatt biztos kézben voltak a gyerekek és Thiel komolyabb dolgokkal is foglalkoztatta őket. A nagyobbaknak kihallgatta leczkéiket, segített nekik a biblia és a zsoltár tanulásainál. A legkisebbeket pedig az ábéczére tanította.
    - A… - b… - ab…
    - Ba… - ba… - baba.
    És így tovább.
    Ebéd után az őr mindig rövid pihenőre lefeküdt. Fölkelés után kiitta délutáni kávéját és mindjárt utána kezdett szolgálati útjához készülődni. Ehhez a készülődéshez, mint mindenhez, sok idő kellett neki. Kezének minden mozdulata évek óta szabályozva volt, csaknem ugyanabban a sorrendben vette elő a kis diófa-szekrényen gondosan őrzött szereit: kést, zsebkönyvet, fésűt és a régi zsebóráját. Különös gonddal bánt egy kis piros papírba csomagolt könyvecskével, ezt éjjel a vánkos alá tette és nappal állandóan szolgálati kabátja belső zsebében tartotta. A táblán Thiel gyámoltalan, de mégis kiczirkalmazott írásával ez állt: Thiel Tobiás takarékkönyve“.
    e-könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9789634740582
Webáruház készítés