Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Összehasonlítás
Toplista

Fizetési megoldás
Házhozszállítás

Termék részletek


George D. Somo Ámokfutás MOBI e-könyv

George D. Somo Ámokfutás MOBI e-könyv
1 490 Ft
  • Részlet az e-könyvből:

     

    – Cukornád ültetvények – söpört körbe Jóska a kezével – Négyszer aratják a nádat egy évben, annyira ideális számukra a klíma. A Durban-től északra lévő partokon élő indiai telepesek művelik a földet. Annak idején még kuliként hozták be ide őket – tette hozzá magyarázatként – Manapság már több dollármilliomos van közöttük, mint „köztünk”, a népesség arányában tekintve…
    Balról a látóhatárt zöldellő hegykoszorú zárta le. A cukornád ültetvényeken túli, szelíd dombok tetején köralakban elrendezett bennszülött kunyhók látszottak, melyeket faágakból font kerítések vettek körül. A körök központjában nagyobb bungaló állt, hófehérre festett oldalfalakkal, száraz nádfedéllel borítva.
    – Ez már igazi Zululand – hallottam a pilóta hangját a fejhallgatómban – A hagyományos családi kraal-rendszer. Középen van a családfő kunyhója, körülötte a feleségek s a gyerekek kunyhói. Éjszakára a belső karámba hajtják a birkákat, kecskéket és a teheneket, hogy el ne kóboroljanak vagy el ne vigye azokat a leopárd – intett az oldalakban szabadon legelésző, sok száz fehér ecsetvonásra emlékeztető állatsereglet felé.
    Újabb szalag települések bukkantak fel alattunk, melyek üdülő zónáknak látszottak felülről. Shaka's Rock felett a Cessna visszafordult déli irányba.
    – Ez a reszort a zuluk legnagyobb hadvezéréről van elnevezve – hallottam ismét Jóska bátyám hangját – Ő egyesítette a zulu nemzetségeket az 1800-as évek első felében, s lett a királyuk egy évtizeden át.
    A part menti tengersáv fölött repülve haladtunk visszafelé, rövid ideig szinte súrolva a lusta hullámhegyeket. A szellőztető ablakon meleg, illatokkal terhes, szubtrópusi levegő áramlott a kabinba. Ernyesztően békés volt körülöttünk a világ. Umdloti nyaralókkal sorjázó partjai alatt delfin csapatok játszottak a parti átbukó hullámokban. Sebesen siklottak a homokföveny felé tartó vízfalak felszínén, majd gyors oldalvágással visszafordultak, mielőtt a hullámtaraj rájuk omlott volna a strand szegélyén. A vízből szörfösök, a partról horgászok integettek felénk.
    Vass Jóska magára húzta a magassági kormányt, s visszavett a gázból.
    – Megpróbálod? – fordult felém, a kormányszarvakra mutatva.
    Az ajánlat váratlanul ért, torkomba ugrott a szívem.
    – Ha nem bánnád, Jóska bátyám… – Éreztem, az arcomat elönti az izgalom pírja. A gép felmászott ötszáz méterre, pilótatársam elengedte a kormányt és lelépett a pedálokról.
    – Tessék, all yours – mosolygott rám biztatóan. Szeme sarkában vidám ráncok gyűrődtek.
    Csöppet sem palástolt mohósággal vettem át a kontrollt a Cessna fölött. Felhúztam 800 méterre, szintbe hoztam a madarat, s óvatosan próbálgattam érzékenységét, reagálását mozdulataimra. Kiegyensúlyozott, remekül berepült gép volt „Charlie”. Tettem néhány kört a tenger fölött. Az ablakom mentén váltakozva tűnt fel az Indiai óceán misztikus párába vesző mélykékje az afrikai kontinens rőtbarna és méregzöld vetületével.
    Könnyednek, légben, felhők közt születettnek éreztem magam újra, az agyamban spicces mámorhoz hasonló hullám vonult végig.
    Repülök!
    Bármily hihetetlen is, de repülök egy karjait ölelésre táró óceán fölött!
    Mielőtt végképp „elszálltam” volna, Jóska bátyó bringás kesztyűt viselő keze jelent meg előttem, déli irányba mutató ujjával. Durban felé vettük utunkat.
    – Mielőtt túlságosan elragadtatod magadat – kuncogott hangja a fülembe.
    A város első házai fölött visszaadtam a kontrollt.
    – Ellátogassunk a kikötő felé? – villant felém aviátor napszemüvege.
    – Ha van még rá időd, megköszönném – mutattam fel mindkét hüvelykujjam.
    Meredek szögben dőlve, szűk köröket repültünk az M/S Dráva fölött. Páran kijöttek a fedélzetre, s kíváncsian felfelé bámészkodtak. A tűzpiros, fehér csíkos Cessna megbillegette szárnyait, majd felvágott a magasba, mintha műrepülésre készülődne. Futó pillanatra feltűnt Csengery kapitány, amint a hídszárny végében, szemeit tenyerével árnyékolva fürkészi, mi az ördög történik a hajója fölött...
    – Húzzuk innen a csíkot, mielőtt a haditengerészet lepuffant bennünket – nevetett fel Jóska bátyám. Olyan képet vágott, mint egy csínytevő, túlkoros kamasz.
    A reptér megközelítése alatt a tenger felől fújó légáramlat megrángatta a Cessna farát. Jean megadta az engedélyt a leszállásra. Földközelben a vízpart felőli pálmafasor felfogta a szelet, a landolás tökéletesre sikerült. A gyepen átvágva gurultunk a hangár elé. Három fekete „fiú” lépett ki az épület árnyékából s futva igyekeztek hozzánk.
    – Készítsétek fel holnapra, Khumalo – mondta a pilóta a legidősebb zulunak.
    – Ja, Boss – vigyorgott teli szájjal Khumalo, s mondott valamit anyanyelvén a másik kettőnek. Rutinos mozdulattal kiengedte a kéziféket, s elkezdték tolni a madarat a hangár belseje felé. Mire az autóhoz értünk, a „Charlie-t” már elnyelte a betonépület gyomra.
    A Chevyvel először a belvárosba, az Umgeni-úton lévő irodaházba hajtottunk, Jóska bátyónak el kellett intéznie valamit. Késő délutánra hajlott, mire elindultunk Westville kertvárosa felé.

    *

    Westville a kikötőtől nyugatra, a zululandi hegyvidék előőrsét adó, lágy hajlatú dombhalmazon terül el. Jól ápolt, tekervényes aszfalt utak, egzotikus, életörömöt sugárzó, sűrű növényzet, ékszerdoboz családi házak, elszaladt fantáziával felhúzott paloták, napbarnított, kitenyésztett külsejű európaiak, csillogó, jelen évjáratú autók, szőrméjükre kényes fajkutyák, felső kategóriás polgári jólét. Minden kanyar mögött meglepetés várakozott rám. Az izzóan perzselő, nyáreleji nap felhőtlen kékségben vitorlázott nyugat felé, a levegőben a megelégedettség, az én-házam-az-én-váram hangulatának töltete lebegett.
    Vass Jóska Chevyje kövezett, datolyapálmákkal szegélyezett magánútra kanyarodott két szomszédos telek között. Elektromosan nyíló, kovácsoltvas kapu előtt álltunk meg. Érett-zöld cserepes, hármas tagolású villa látszódott a tágas gyepszőnyeg túlsó oldalán, a garázs előtt három autó parkolt. A frontépület széles verandáján a meghitt családi élet bájosan hanyag, évek folyamán összezsúfolódott tárgyai hevertek. A hátsó kertből vízcsobogás, pancsolás zaja hallatszott, fiatalos hangzavar kíséretében. Két jó húsban lévő, lobogófülű basset hound loholt Jóska lábaihoz, az egyikük öblösen, szemrehányóan ugatott. A párja a hátsójára tottyant és mélabús szemekkel méregetett engem. Olyanok voltak, mint két túlméretezett, trikolór plüsskutya. Esetlen sutaságukon felnevettem.
    – Hozzátok nem lehet borús arccal belépni, Jóska bátyám…
    – Hát, meg kell adni, ezek megoldottak már néhány családi problémát… – kuncogott a ház ura.
    Csinos asszony jelent meg a veranda ajtó küszöbén. Világos kék farmer sortot, matyómintás, szabadon lengő csipkeinget viselt, hosszú, fekete haját hátul varkocsban fogta össze. Orrára tolt napszemüvege fölül mosolygott rám.
    – Aranka, meghoztam vendégünket! – kiáltotta Jóska vidáman, miközben a csomagtartóból kiszedte a cókmókját.
    A kényelmesen teltkarcsú asszony előrenyújtott kézzel közeledett felém. Napsütötte arcából világítottak világoskék szemei.
    – Úgy örülök, hogy eljöttél – mondta üdvözlés helyett – remélem, velünk tartasz vacsorára a pool mellett?
    Kérdőn pillantottam férjére.
    – Persze, hogy itt marad, már megbeszéltük „Charlie”-ban… – tette vállamra a kezét a férje – Majd Panni vagy Tomi visszaviszi őt a hajóra.
    A két épületszárny csak a felső szinten volt összeépítve, közöttük boltíves, mozaik padlós átjáró vezetett a hátsó kertbe, melynek közepén meglepően nagyméretű úszómedence tükre csillogott. A vízben két húsz év körüli leány, s egy olasznak látszó fiú lubickolt. Csatakiáltásokat hallatva, teljesen belefeledkeztek valamiféle labdajátékba.
    A két szülő néhány pillanatra összebújva, némán figyelte őket.
    Az egyik basset hound a medence széléhez somfordált, s rengő basszusával türelmetlenül felugatott.
    A játék megállt, s mindhármójuk tekintete felénk fordult.
    – Come on kids! Let's greet our guest, Gerle from the Hungarian vessel! – kiáltotta feléjük Aranka.
    Elsőként a fiú pattant ki a vízből. Nyúlánk, arányos izmokkal felépített teste volt, a sportember könnyedségével mozgott.
    – Tomi vagyok, érezd jól magad – mondta magyarul, némi akcentussal, inkább a-nak ejtve az o-betűt. Fekete, hullámos haja, bronz arca, világító fogsora sok leányzót vehetett már le a lábáról, futott át az agyamon. A vörös hajú lány, aki követte őt, bizalmasan a fiú mellé simulva, várakozó mosollyal nézett rám.
    – A barátnőm – intett magyarázólag Tomi.
    – My name's Sarah – nyújtotta kezét a lány – How d'you do?
    Életvidám, szeplős arca lángolt, roppant csinos volt türkiz zöld szemeivel.
    – I'd bet you're of Irish descent, aren't you? – válaszoltam.
    Kitört a felszabadult nevetés körülöttem.
    – You're dead right – kacagott piros arccal Sarah.
    Ekkor fordult figyelmem a másik lány felé, aki utoljára szállt ki a vízből, s hosszú, rőt-szőke haját előre szórva úgy facsarta ki belőle a vizet, mint gyolcsos asszony a patyolatra mosott vászonkelengyéből a patak fölött. Amikor kiegyenesedett és hátrarázta fürtjeit, s rám pillantott, lebénultam. Ahogy „pestiesen mondják”, megállt bennem az ütő. Lehet, a szám is tátva felejtettem. Ily klasszikus szépségű női teremtéssel még nem hozott össze a sors…
    Valószínűleg a többiek is észrevették Panni reám gyakorolt hatását. Nemcsak a szülők, de a leány öccsét, Tomit is beleértve, mintha új szemmel méregették volna őt. S a tekintetükből nem kevés büszkeséget olvashattam ki…
    – Panni – nyújtotta a kezét a lány – Ipszilonnal a végén – tette hozzá kedves mosollyal, magyarul. Napbarnított arcán tengerszemekként világítottak szemei.

    *

    Egyike volt azon ritka estéknek, amikor az ember valamely oknál fogva inspirálva van, s ezáltal elemében érzi magát. Nem csupán Panny közelsége, de Dél-Afrika legendás bormárkája, a mélyvörös, füstös leheletű, földiszeder ízű Pinotage is hozzájárult emelt hangulatomhoz. Jóska – akivel az első koccintásnál formailag is összetegeződtünk, s kérte, csak Jóska bátyámnak szólítsam – tehát ő ült az egyik asztalfőn, a másikon Aranka, velem szemben Tomi és a barátnője, Sarah, míg mellettem Panny. Amikor Jóska bátyó mellékesen elejtette, hogy a Pinotage mint szőlőfaj mikor és melyik szőlőbirtokon jelent meg először az országban, kiderült, éppen egyidős vagyok e nemes borral, s erre a tényre újból koccintanunk kellett. Korán kezdtük a vacsorát, mivel a családfőnek hajnalban vissza kellett repülnie terepre, Pretoria közelében, ahol a bokszbajnokból avanzsált, vakmerő szellemű hotelmágnás a sivatag közepén kívánt felépíteni egy Las Vegas stílusú várost – a homokon. A terv megvalósulásához szüksége volt egy új vasúti szárnyra a fővárosból.
    Előzőleg arra gondoltam, nekem fognak mesélni dél-afrikai életükről, ám Jóska bátyám kíváncsi természetűnek bizonyult, és sorban tette föl a kérdéseket a magyar hajózásról, repülésről, s általában otthoni életünkről. Annyit megtudtam már közös repülésünk alatt, hogy 1956-ban egyetemistaként részt vett az utcai harcokban, fegyverrel a kézben, osztagparancsnokként, de volt annyi esze, hogy későbbi feleségével még november negyedikén neki vágjon az osztrák határnak. Mint kiderült, ösztönei jól működtek, hisz néhány héttel később országos körözést adtak ki ellene. A csoport másik osztagparancsnokát, aki évfolyamtársa volt, elkapták és két évvel később kivégezték. Annyira meggyűlölte az otthoni rendszer talpnyalóit, hogy azóta sem tette lábát magyar földre. Néhány hónappal Hendrik Verwoerd miniszterelnöki beiktatása után érkeztek Dél-Afrikába.
    – Azért választottuk ezt az országot, mert azokban az években itt már gyanú esetén is börtönbe zárták a kommunistákat – mondta korábban, a Cessnában Jóska „papa”.
    Az asztal körüli társalgás eleinte angolul folyt, habár olykor, a történet hevében nem vettem észre, hogy átcsaptam magyarra – magyar hátteret igazából csak magyarul lehet felvázolni vagy elmagyarázni magyarnak! – ilyenkor Tomi, amit szükségesnek tartott, lefordította Sarah-nak. Ők ketten hamar elbúcsúztak, találkozójuk volt barátaikkal. Amint magunkra maradtunk, végleg visszatértünk anyanyelvünkre, melyet Panny kitűnően értett és beszélt.
    A veranda fehér kőburkolata aranyos fátylat öltött, a lenyugvó nap rubin korongja még éppen csak hogy látszott a távoli Drakensberg vonulata fölött. Megköszöntem az estebédet Arankának, akit megkedveltem szókimondó, laza gondolkodásáért.
    – Nem akarom, hogy Panny a kései órákban a kikötőben forgolódjon – fordultam Jóska papához – ha nem bánod, most elrabolnám a lányodat egy órára... Vissza kell térnem a hajóra időben, én veszem át az ügyeletet holnapután reggelig – tettem hozzá magyarázatképpen.
    Aranka puszit adott mindkét orcámra, Jóska katonásan megszorította a kezemet.
    – Aztán szívesen látunk bármikor, ameddig itt vagytok, Gerle…
    Megveregettem a két basset hound húsos nyakát – az egyik pontosan úgy pillantott rám, olyan búval bélelt szemekkel, mint Zorán...
    Panny autója, a tűzpiros VW Bogár luxus kiadása volt sportkormánnyal, kagyló üléssel, széles gumikkal és 1.6-os motorral. A lány gyorsan, de biztos kézzel vette a kanyarokat, mialatt fokozatosan ereszkedtünk a tengerpart lapálya felé. Menet közben elmondta, hogy harmadéves a Natal Egyetem technológia szakán, jelenleg nyári szünet van, s csak január második hetében folytatódik az oktatás.
    – By the by – fordította felém tekintetét egy pillanatra – Mit csináltok karácsonykor és újévkor? Claire szerint még itt lesztek nálunk…
    – Őszinte legyek? Fogalmam sincs, mi fog történni Szenteste – vakartam a tarkómat – A hajón tartózkodik egy politikai komisszár, tudod, afféle kommunista tégla… Nem tudom, mit fog engedélyezni vagy elnézni a kapitányunknak. De hogy Jézuska és „mennyből az angyal” nem lesz, az biztos. Ráadásul az is előfordulhat, hogy engem raknak szolgálatba, mint újonc tisztet, míg a többiek padló alá isszák magukat a bárban…
    – Te, Gerle, ez nem is lenne olyan buta ötlet… – jegyezte meg Panny tűnődve.
    – Mire gondolsz?
    – Hisz akkor szabad lennél a következő két napon, melyek piros betűs ünnepek nálunk!
    Néztem az arcát. Panny tekintetét konokul az útra szegezte. Már kivehetőek voltak az autó reflektorának fénycsóvái, miként az aszfaltot söpörték előttünk. A családi házakat lassan felváltották a többemeletes üzemek, bevásárló központok, irodaházak épületei. Megszaporodtak az autók és járókelők az utcákon, megjelentek az esti szórakozást hajszoló turisták is.
    – Van egy ötletem – szólalt meg ismét.
    – Mondd.
    – Vállald el önként a karácsony este napját. Akkor biztos, hogy a miénk… a tiéd lesz a másik két nap. Dél-Afrikában ilyenkor teljes munkaszünet van, a kikötő is le fog állni…
    Még ekkor sem nézett felém, de arcéle elárulta, választ vár. Kibontott, természetes rőtségében szőke hajtincseinek vállára omló végeit fehérre szítta a szubtrópusi nap. A tenger felől a városra telepedő nehéz pára ráült a mellkasomra, a nyitott ablakokon beáramló levegő meleg volt és fülledt. A lány ajka fölött parányi izzadtságcseppek csillantak az utcalámpák átszaladó fényeiben.
    – Apa szereti, ha családi körben üljük meg Szentestét, de a másik két napon el tudok szabadulni…
    Nem akartam hinni a fülemnek. Ennek a gyönyörű leányzónak ne lenne partnere? Barátja? Szerelme?
    Leértünk az alsó Marine Parade-ra, mely közvetlen a parti föveny mentén halad. A parkolóhelyek tömve voltak, az alkony-közeli fényben százak sétáltak a homoksávon, családostól, gyerekestől; a homokfogó kőgát szegélyén szerelmespárok ültek egymást átölelve, az alvásra készülődő tenger felett egyre-másra kibukkanó csillagokról ábrándozva. Az út túloldalán lévő sörteraszok felől forró lávaként ömlött az utcára a sokszínű, egzotikus, afrikai zene.
    Észrevettem egy szabad parkolóhelyet.
    e-könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9789634741657
Webáruház készítés