Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Összehasonlítás
E-könyv és e-book
Toplista

Fizetési megoldás
Házhozszállítás

Termék részletek


Gelléri Andor Endre: Villám és esti tűz_MOBI

Gelléri Andor Endre: Villám és esti tűz_MOBI
540 Ft540

TARTALOM

Villám és esti tűz
Ifjusági szamár
Jamaica rum
Óriások
Kék kendő
Filipovics és a gigász
A vámraktárban
Hamis pénz
Pirók
Matyika
Mufics
Ötven
A fűszeresnél
A vasutas házban
A kereszten
Georgi, a borbély

  • Részlet az e-könyvből:

     

    A vámraktárban

    Reggel hatkor megérkezel a Váci út felől, átmész az egyes kapun és köszönsz a porosarcú pénzügyőrnek, aki az ablakba könyökölve alszik. A Nyugatin befutnak a rézfényablakos vonatok, nagyot liheg az egyik, olajütemben lassít a másik; az indul, emez pedig érkezik.
    Te pedig félretolod a vámraktár csikorgón szárnyas ajtaját s hallod, mint neszelik a raktárbéli csendes bálák s a tövükben alvó macskák ezt a kavicsropogtató zajt; várod, hogy nyávogjon a Cirmos, a raktárbeli macska s megkérdezd: - Na, hány egér van, kis öreg? A Miska bácsi ordítását is várod: „Fene a hasadat, ilyenkor kell jönni?” Avagy így: „Üssön beléd az a mennydörgős mennykő...”
    Mert így szokott fogadni a szutykosarcú Miska, aki itt ébred, itt alszik s ha felriad éjjel, hát egeret megy vadászni. Ha kicsike a mauzi, vagy hasas, akkor átteszi a szomszéd raktárba: - Ez nem a miénk, kérem - és egy kis cédulát akaszt a nyakára a szomszéd raktár jelével.
    Te belépve, azt várod, hogy folytassa a tegnapi mesét, az oroszt, amit ládatalicskázás közben kezdett el, de abbahagyta, mert te felmentél a ládák tetejére s ő nem akarta a dolgot az égbe kiabálni. Pedig keserves éjjeli álmodban láttad őt, amint orosz hadifogolyként átballag egy szép mezőn, ahol valami öreg orosz pofa bottal veri az arató asszonyok hófehér ingét. Miska odamegy és megragadja a karját: Atyafi, - mondja - ha még egyet ütsz eme asszony ingére, a halál fia vagy!
    Aztán eltűnik a sok fehér asszony és vöröshagymáról álmodsz és pirítottszalonnáról, miközben alig várod, hogy reggel megkérdezd a Miskát: Na Mihály, mint ment az a turkesztáni asszonydolog tovább?
    - Na Miska bácsi, - ordítod, mintha az álmodat folytatnád - hol az izében vagy?
    Nem felel. Hű, ez berúgott az éjjel vagy esetleg felakasztotta magát. Először végignézed a plafont, hogy nem csüng-e valamelyik lámpahorgon? Ugyanis erre könnyen sor kerül, ha az ember elérte a hatvanat, a tenyere hólyagos, az ujjait feltépte a szög s nincs kedve kirakni a mára várt húsz olasz műselyem vagónt. Ha nincs kedve rá, mért nem megy el? - kérded magadban. Az lehetetlen, - rázod a fejed csendes harangként - a jóeszű ilyesmit nem tehet. Ha elúnta a munkát, inkább felköti magát. Miska bácsi is talán leült és azt mondta: hatvanegy éve tart már nálam a komédia - és úgy elfáradt e roppant gondolatra, hogy belehalt.
    Hát hatvanegyéves volna már a Miska bá?! Nem, most nemrég mult hatvanéves. - De fiatalúr, én már a születésem előtt is dolgoztam - szokta mondani - a mifélénknél az az egy év is hozzászámíttatik.
    S ez is olyan furcsa most (míg a Miska bácsit keresem), hogy miért dolgozik nagy hassal utolsó percig a mi anyánk? Hát nem hány, amikor a konyhát mossa fel vagy alsóruhát szappanoz? Én is gőzben születtem, gondolom, az Üllői úton. Miska bácsi pedig a Szabolcs megyei krumpliföldeken. Kovácsnak, aki harmadikként velünk dolgozik, szülőhelye egy adjusztáló terem. És ez így van sokfelé, mindenütt. És ez így is lesz úgy-e? Ezeket gondolom.
    Útközben pedig ráakadok Miska bácsira. Alszik, hortyog és valamit motyog. Ránevetek: Tűz van! - tutulom.
    - Bánom én! - s alszik csak tovább.
    - Pedig már nagy a láng - ugratgatom.
    - Felülnék, - s próbálja is - de nem tudok.
    - Mi az? Hát neked mi a bajod?
    - Bedöglött a mécs, - mondja - ej de rendesen rosszul vagyok.
    - Hát nincs jól? - kérdem én.
    A hosszú Kovács is beérkezik. Megtapogatja: - Hű, magának hőfoka van.
    - Meggypiros - mondja a Miska bácsi. S aki kovács volt, az tudja, hogy ennél a színnél lágyítani lehet a vörösrezet és ennél a színnél nyujtható a Bessemmer-acél. S hogy amikor ez a szín jön, akkor még a vas is nagyon meleg.
    - Harminckilenc fok.
    Kovács félrefordul: - Van az negyven is.
    - A meggypiros?
    - Az bizony.
    Ilyenkor szaladni illenék orvosért: ilyenkor, akinek otthona van, azt el lehet vinni valahová haza. De hát ki gondol arra, hogy egy raktári munkás egyszer csak meggypiros lesz?
    - Hozzak rumot? - kérdi tőle Kovács.
    - Lemegy, lemegy, - mondja az öreg - csak hagyjatok.
    - Betakarjalak?
    - Hát azt lehet.
    - Aludni fogsz?
    - Oszt mit csinál a húsz vagón? - éled fel.
    - Bejön majd Miska bá és mi ketten a Kováccsal nekiállunk és minden rendben lesz.
    Folyt még egy kis beszélgetés, de minek dadogjam tovább? Betolták az első öt vagónt és lám, úgy tíz órára mindegyik lement. De Miska bácsi nem volt sem hidegebb, sem melegebb.
    Ellenben azt mondja nekem a Kovács:
    - Te András, én máma esküszök.
    - Mit mondsz?
    - Hogy esküszök!
    - Mikor?
    - Ebédidő alatt.
    - A Marissal?
    - Azzal.
    - És ilyen hirtelen?
    - Muszáj.
    Megtörölte a homlokát:
    - Azt hiszem, fia lesz.
    Hát egész őszintén, nem olyan volt mint egy vőlegény.
    - Még az orromon belül is izzadok - mondta és izzadt neki a cipője is és a hátán az ing is tiszta pára volt.
    - No, - mondtam - egyszer nálunk is minden összejött. A tehén borjazott; a macska kölyköket szült; egy embert agyonlőtt a csendőr, mert a hasába rúgott; fújt a szél, esett az eső, - egyszóval az is éppen így volt.
    Hívhattunk volna valakit segíteni, de akkor a Miska bácsi elveszti ezt a munkabér-napot. S a lázba lehet, hogy nem, de ebbe biztosan belehal. Ugyis mindig fel akart kelni, mondta, hogy ő nem lopja tovább a napot és egy kicsit kiabált is, hogy mink mindent rosszul rakunk.
    Ebéd után a pontos időben megjött a Kovács.
    - Na mi az?
    Mutatta, hogy itt van a házasságlevél.
    - Hát a Maris?
    - Az is visszament. Hová? Hát a mosodába, ahol dolgozik. - Ezt tudtam úgyis, nem kellett a Kovácsnak mondani.
    Húsz vagón mondjátok. Hiszen csak kétszáz láda az. Sok ennyit kirakni egyetlen nap alatt? Húszezer kilót? Aki nem próbálta, az el sem tudja képzelni, hogyan lesznek közben az emberek gőzölgő, véres hátú lovak. A raktárnok tudja, hogy elég, de mit tegyen? Ő álljon neki vagy telefonáljon be, hogy húsz vagónt kirakni egy nap alatt nincsen mód.
    A központ erre mit felel?
    Muszáj!
    Dehát nem is ez a fontos, hanem hogy esti nyolcra a Miska bácsi valahogy jobban lett. Tüsszögött és könnyezett, körülnézett a felhalmozott stószokon:
    - Na gyerekek - mondta - ezért egyszer megfizetek.
    Máskor talán megkérdeztük volna, hogy mit fizet, lássuk? De nekem olyan álmos lett a szám a nagy fáradtságtól, hogy azt sem tudtam, hazáig mint megyek. S a Kovács is csak ásított. S oly messze volt nekem az Árboc ucca. Kovács a Gömb uccáig ment.
    Az Árboc ucca sarkán kezet fogtunk.
    - Na, szervusz, Kovács! Üdvözlöm a feleségedet.
    - Hát, ha tudom, pajtás, majd átadom.
    És egyszerre tüzes, harapós szája lett a csendes ifjú férjnek.
    Hogy ő nem így képzelte el valaha az esküvőt. És hogy az öreg Miska betegségét is a fene egye meg. És miért jött be éppen máma ez a húsz vagón.
    - Hát akkor menj villamossal - mondtam neki csendesen.
    És ha ő repülőgépen is megy; nézzem meg a kezét, nézzem meg a saját hátamat, hát kellene máma nekem a szerelem? Tartanék én máma nászos éjszakát? Hát szabad ezt így, hát lehet?
    - Ne tüzelj, - suttogtam - attól még fáradtabb leszek. Menj haza, hát hova mehetsz? És mondd meg, ha tudod, hogy üdvözlöm a feleségedet.
    Milyen kemény volt nekem akkor este a máskor puha ágy. És a lepedő is milyen tüzes. Aludni szeretnék, de minden csontom fáj. És ha egy tündér maga jönne be csókkal, őt is aludni küldeném.
    S most az a Kovács odahaza forog. S az asszonyfajta, ha előre kapott is valamit, ha esküvő volt, csak nászéjt akar.
    És ha nem lehet, ha hiába vár? Ha az ember szégyenli neki elmondani: nézd anyám, kiraktam húsz vagónt és húsz vagón után én aludni szeretek.
    Forogsz, Kovács? Forogtok mindannyian? És a világ a mi számunkra mindenhol vámraktár? Dolgozol benne évekig és nem tudod kiért, és nem tudod miért?
    De így van ez. Miért nem lettél püspök? - szokták a panaszodra mondani. És a Miska bácsi is meggyógyul egy nap alatt, mert nem lehet beteg. És a Kovács, ha húsz vagónt rakott ki: legföljebb nem az esküvője napján szeret. S a szegény ember álma egy jobb világért még sokáig nyugtalankodik.
    - Na, - mondom Kovácsnak - hát mi volt veled?
    - Hát semmise, - feleli - majd talán máma, - ha lehet.
    És aznap nem jött be, csak kilenc vagón.
    És - az ilyesmi közöttünk nem olyan nagy titok - így aztán a nászéj is bekövetkezett.
    e-könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9789633985656
Webáruház készítés