Új jelszó kérése
Összehasonlítás
E-könyv és e-book
Toplista

Fizetési megoldás
Házhozszállítás

Termék részletek


Gelléri Andor Endre: A nagymosoda_EPUB

Gelléri Andor Endre: A nagymosoda_EPUB
540 Ft

A mosoda tisztító gőzében meg-megújulnak, szennytelenné alakulnak a szennyesek. Ám a mindennapi varázslat megteremtői, a mosodás, a fűtő, a vasalólányok egyre csak fogynak, mintha minden alkalommal magukból adnának valamit ahhoz, hogy a ruhák megtisztuljanak. Mert ők már nem tudnak... A nagymosoda című kisregényében Gelléri Andor Endre nemcsak érzékletesen festi le a gőzmosoda életét, de drámai erővel, egyszerű szavakkal, egy-egy mozdulat szikár szavakba öntésével fejezi ki a feszültséget és a drámát: mint emészti fel az embereket a gőz.

  • Részlet az e-könyvből:

     

    3.
    A „Főnix” gőzmosónak minden kerületben van egy fiókja. Megnyitásuk annakidején igen sok gondot, töprengést okozott Taube Jenőnek.
    Mielőtt rászánta magát arra, hogy kivegye a bolthelyiséget, hetekig elkémlelődött a kerületben. S megrakodva hírekkel, mosolyogva élvezte, amint a hazatartó séta közben föl-fölvillantak agyában az üzleti tippek. Néha félhangosan mormolta:
    - Hallgass rám, Taube... a Vízi uccában sok állami hivatalnok lakik... helyes... de a Körte uccában húsz százalékkal olcsóbb a házbér s egyforma messze van mind a kettőtől a piac! Hát mégis csak legjobb lesz a Pilis ucca.
    Aztán, ha belefáradt a latolgatásba, szivarra gyujtott. Mintha már az új fiókját látta volna a kékbodrú füst mögött és érezte volna a bútorok friss olajfesték szagát. Lekoppintva a hamut, el-eljátszott üzleti ötleteivel: ennél a fióknál már hatszögletű uccai függőlámpát fog használni és színes üveglapokat; a táblák szövegét is fölkeveri; és a röpcédulákat nem uccagyerekek hordják majd szét, hanem tíz csinos kifutólány a Főnixből, kék matrózsapkában... s gyönyörködve választgatott újabb alkalmazottjai közül, ide barnát, oda szőkét, amoda feketét ültetve a pultok mögé. S hirtelen fölkacagott az örömtől, s a kezeit dörzsölte. Szerette volna körültapogatni magát, hogy valóban ő-e az az ember, akié a Főnix. Ő az, aki eljutott a száz alkalmazottig a kis felvidéki falucskából? Igen! - s fölkapta a fejét - a kis csoszogó fiú, aki alig merte kinyitni a száját, akit mindig megvertek a parasztfiúk, most megvehetné az egész falut! A parasztlányok, akik elűzték csúfolódva, mikor kamaszkorban utánuk loholt: most meggondolnák a dolgot, ha az autójába hívná őket. Ha-ha! Jó dolog a pénz, okos ember a pénz - és sebesebben lépdelt hazafelé...
    Valamennyi boltja közül legbüszkébb a viráguccai főüzletére volt. Ebben az uccában három elegáns mulatóhely van: éjszaka autók érkeznek csukott kapuik elé: minisztériumi alkalmazottak, katonatisztek, gazdag kereskedők, idekalauzolt idegenek özönlenek belőlük. Itt vannak a város legszebb női.
    Taube gyakran vendége volt az egyik mulatónak és az üzletnyitás ötletét is itt kapta, négy évvel ezelőtt, egy Ilcsi néninek becézett „hölgy”-től. Ez a nő páratlan kövérsége révén volt nevezetes társai között. Taube is specialitása miatt látogatta meg a hatalmas alakú nőt, akivel a maga fura modorában elingerkedett s egyszer bevallotta az anyagiakra kíváncsi Ilcsinek, hogy a „Főnix” tulajdonosa. Ilcsi buta kis fiúcskának nevezte Taubét, kis ökröcskének: „Miért nem nyitsz, öcsém, boltot ott, ahol annyi a nő meg a rongy!”
    Taubét végigforrázta ez az ötlet: izgatottan fölkiáltott s ezzel elárulta magát. Ilcsi néni nagy dévajon rögtön hasznot akart a jótanácsért: Taube hunyorogva fölajánlotta saját látogatásait és megígérte, hogy majd küld az üzeméből egypár kelmefestőt, mosólegényt meg elküldi a bolondos fűtőjét is. Azonkívül Ilcsi néni ingyen pucoltathat a „Főnix”-nél, csak ne adja át másnak a tippet.
    Még azon az estén nyomozni kezdett. Egyetlen üres boltot talált az uccában: semmit se alkudott, rögtön lefoglalózta és két hétre rá itt nyílt meg a „Főnix” főüzlete. A cég renoméjával, aminek a haragos konkurrensek ugyancsak nekiestek, mit sem törődött.
    Ha a nyilvános házak vendégei dáridók után végigballagtak a mindig népes uccán: nagy vörös villanylámpákkal kirakott betűkkel hirdette magát előttük a „Főnix” gőzmosó. Ezer vicc röppent a reklám felé: ezren és ezren jegyezték meg büszke hirdetését: „A legmegbízhatóbb tisztító és gőzmosó”. Hajnali négy óráig égett a reklám tüzesen: akkor kioltotta a házmester.
    Ide nem vett föl Taube ártatlankodó nőket. A kifutólány szája épolyan mocskos volt, mint az üzletvezető kisasszonyé. Csak némi pénzt kellett feléjük lebegtetni, kis murit ígérni a közeli „Kicsi bár”-ban és könnyedén odaadták érte a túlvilági üdvüket is. Ide el merték hozni a város legszennyesebb ruháit a hanyag, kávéházakban kotló asszonyok. Aki tegnap éjjel lepiszkolta a frakkját, másnap délelőtt vidáman, cigarettázva, valóságos hősként mesélte el a kuncogó üzleti kisasszonyoknak, hogy s mikép esett a dolog.
    Válogatottan duzzadt, égőpirosra festett szájak kelepeltek naphosszat a kiszolgáló-pulttól, föl az emelvényen dolgozó vasalónőkig.
    Éveken át tartó szüntelen lumpolásai után rendszerint viráguccai irodájába ment aludni Taube. Míg átaludta a nap nagy részét: a legnagyobb csönd honolt a boltban. Lábujjhegyen mászkált a sok nő, mint a légy; lakat volt a szájukon s ha egyik-másik bekukucskált a kulcslyukon, pisszegve mondta: - Csitt... még alszik...
    Itt érezte magát legjobban a tivornyáktól lassan eltunyuló főnök, mert itt szerették a legjobban. Ép olyan léhák voltak, mint amilyen ő lett az üzeme föllendülése után. Sohase szégyeltek valamit kimondani a főnökük előtt: bátran malackodtak előtte. Odaadóan kínálkoztak, ha Taube arra ment, hogy beléjük csípjen. Lehajoltak, fölemelkedtek: rezzenő mellek, feltáruló combok, kandi térdek szüntelen hullámzásával állandó érzéki izgalomban tartották főnöküket.
    A boldog Taube mindig unt arcot mimelt, ha kábult ébredései után egyik a kapucinerjét hozta, a másik hízelkedve mosdatta kölnivízzel az arcát, a harmadik pedig a haját fésülgette. Egyikük még borotválni is megtanult és kacagva kapirgálta le Taube gyönge szakállát. Belül ilyenkor mindig egy régi kép jött elébe: a lúdtalpú, cingár zsidó fiúcska, aki bőgve futott haza az anyjához, ha megrakták a parasztfiúk.
    De hol voltak már az akkori csúf szeplők a tükörbe bámuló arcról: belepte rég a púder, elfedte a sok, nőktől bedörgölt kozmetikai kenőcs. Az ifjúkorban vörhenyes hajat beszőtte a szépítő őszülés: a göndör fürtök is megcsinosultak. Az egész arc rózsásra dagadt s duzzadtan trónolt benne az ívelt, piros száj. Csak a szeme maradt visszariasztó: olyan, mint a pocsolya alul fölbámuló szürke kavics. Az egyiket sokszor elfödte monoklival.
    Egy időben minden éjszaka a viráguccai „Kicsi bár”-ban mulatott. Mindig elvitte két-három női alkalmazottját is s a társaságukban halálra nevette magát a részegek támolygásán s kacagva tapsolt, ha némelyik tánc közben orra bukott. Aztán leitatta lassanként a társaságát is: s az új kifutólány összeölelkezett előtte, hajnal felé, az üzletvezetőnővel... ő pedig mosolyogva kivezette mind a két részeget az uccára és ott hagyta őket. Mikor visszajött, gúnyosan kezdte lesni az elegáns, nyúlánk parkettáncosok kakasos lépéseit. Fejből tudta, mennyivel tartoznak neki a kitisztított frakkokért, a rajtuk feszítő kemény ingért, gallérért.
    Az italt nem bírta, ezért csak fínom kortyokat választott ki. Keveset, de méregdrága szeszeket szürcsölt. Nem mert soha berugni a lúdtalpa miatt: tudta, milyen utálatosan esetlen az ilyen részeg!
    A bár után, hajnalban, föltűrte a kabátját és akaratlanul, romantikus képzelődés fogta el. Néha még az Istenre is gondolt, akit sehogyan se bírt elképzelni. Szomorúan sóhajtott ezen, mintha filozófus volna s le-föl sétálva az uccában, ügyetlen mártirnak érezte magát, akitől megvonják a glóriát. Mert ki tudja ebben a bamba városban, milyen kilenc esztendőt robotolt ő végig, hogy ezek a büdös népek olyan szép és tiszta fehérneműben járjanak, mint Londonban a lordok? Ki értékeli az ő tűnődését az új gallérpasztákon, ami által szebb fényt és zománcot akart adni a galléroknak? Ha ilyenkor egy-egy sétáló uccanő megszólította: rájuk kiabált és tovább folytatta magányos sétáját. Mióta megnyitotta a „Főnix”-et és idáig fejlesztette, egyenesen rabja volt az üzemnek; nem járt, mint azelőtt, színházba, nem olvasott a kilenc év alatt egyetlenegy könyvet se. S mikor megkérdezték tőle, hogy miért nem olvas, nevetgélve mutogatta az alkalmazottjait:
    - Uram, nézze ezeket a lányokat. Mondjuk, húszan vannak. Odaát a gyáramban van még nyolcvan. Kitől kapják ezek a kenyerüket? Tőlem! És ha én rosszkedvemben kidobom valamennyit, amikor nincs a szakmában sehol se munka, akkor mit csinálnak? Úgy-e, éheznek, jajgatnak, sírnak? Rájuk szakad a dráma. Kész a regény. Ezért nem érdekel sem a színház, sem a könyv, uram! Én magam csinálom.
    e-könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9789633985205
Webáruház készítés