Gárdonyi Géza: Zéta_MOBI

Részlet az e-Könyvből:

SZABAD GÖRÖG
(Kivül.) De engem hivatott! Ha bent van, majd kijő. Majd megvárom itt a nappaliban. (Belép. Bámulva néz Zétára.) Khaire!
ZÉTA
(Álmélkodva.) Khaire! Ki vagy te, aki hazám nyelvén üdvözölsz, holott a hun főurak ruháját viseled!
SZABAD GÖRÖG
(Mosolyogva.) Hát az is vagyok én, hun főúr, bár ott születtem, ahol Homerosz énekelt. A történetem ennyi: rabszolga voltam, felszabadultam. Urrá lettem.
ZÉTA
És mért nem tértél vissza a hazádba, ha egyszer felszabadultál?
SZABAD GÖRÖG
(Vállat von.) A hazámba?
ZÉTA
Hát csak nem jobb itt a barbárok között!
SZABAD GÖRÖG
Jobb. Mert lásd civilizált országban mindenki rabszolga. Az állam rabszolgája. Mutass az állami törvényekben csak egy pontot, (A súly nem az egy-en van, hanem ezen: pontot.) mely arról szól, hogy a polgára boldog legyen. Még a házassági törvény se szól erről. Itt nincs irott törvény. Itt az állam nem szaturnuszi apa: a hun állam nem eszi meg a saját gyermekeit. Itt mindenki arra az oldalára fekszik, amelyikre akar. Itt nem avatkoznak a születésbe, itt nem kényszeritik rád a katonáskodást, itt a házasság a magad szive ügye. Senki bele nem üti az orrát, se az állam, se a papság. Szabadon rendelkezel a sziveddel. Független vagy mindenképpen. Az állam itt nem szorongat soha. Itt nincs adó. Itt nincs végrehajtó.
ZÉTA
Örökké háboruba jártok.
SZABAD GÖRÖG
Az megy aki akar. Nem kényszerit a király senkit. Istenemre mondom neked, a keresztény Istenre, akit nem kellett megtagadnom, hogy hunok földjén az enyém a testem és nem a királyé. (Kérem a szereplőt, hogy mindezt nyugodtan mondja. Szabad Görög nem a vér embere: tisztaeszű élemedett ember. Tehát ne lángoljunk.)
ZÉTA
És hogyan szabadultál fel?
SZABAD GÖRÖG
Egyideig vártam, hogy a rokonaim kiváltanak. Elég gazdagok volnának. De nem váltottak ki. Én a fővezér rabja voltam. Egyszer hogy háboruba indult, megkértem, vigyen magával. Mert tudod aki hadba megy, felszabadul.
ZÉTA
(Érdeklődéssel.) Felszabadul?
SZABAD GÖRÖG
Már ha vitéz. Én eléggé vitéz voltam. A gazdám mellett küzdöttem. A háboru végén nemcsak hogy felszabadultam, de vagyont is kaptam. A vagyon meg asszonyt kiván: az is pottyant ráadásul: előkelő hun nőt vettem el feleségül.
ZÉTA
(Izgatottan.) Hun nőt kaptál feleségül? Előkelő hun nőt?
SZABAD GÖRÖG
Mi van ezen csodálni való? (Kis szünet. Dicsekvőn.) Tudod-e, hogy én mindennap a fővezér asztalánál eszem? Jó cimborám! Azelőtt ugy hítt, hogy: te marha! Most asszongya, hogy: pajtás!
ZÉTA
(Még mindig csodálkozva és izgatottan.) Rabszolga voltál? Közönséges rabszolga?
SZABAD GÖRÖG
(Legyintve.) A legközönségesebb. Együtt rágtuk a sonka csontot a kutyával.
ZÉTA
És hun nőt kaptál? Előkelő hun nőt?
SZABAD GÖRÖG
A fővezér a hugát adta nekem. Mit bámulsz? Itt nincsenek rangok! Itt ugyan nem pöffeszkedhetik senki az öregapja érdemeiben. No Isten áldjon meg! Odale várom meg a királyt. (El.)
ZÉTA
(Összefont karral áll, a Szabad Görögtől félig elfordultan s mozdulatlanul. Az utolsó mondatokat már nem hallotta. A bucsuzást nem viszonozta. Mereven néz maga elé.
(Ismét figyelmeztetem az ügyelőt: vegye elő a zsebóráját a végszónál. Legalább is húsz másodpercig beszél még a csöndesség is a végszó után.)
e-Könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában