Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Termék részletek


Gárdonyi Géza: Zéta_EPUB

Gárdonyi Géza: Zéta_EPUB
340 Ft340
  • Részlet az e-Könyvből:

    ZÉTA
    (Pompás sötétkék ókori frank bársony ruhában, a kezében ugyanilyen süveg, a lábán térdén fölül érő világos sárga csizma, aranysarkantyús. Az oldalán aranyozott nyelü tőr. Fekete bajusz és szakál, vállig érő haj. Balról jön lassu lépésekkel és az asztaltól hat-hét lépésnyire megáll, s mosolyogva, mélyen meghajol.)
    MIND
    (Kiváncsian és várakozással fordulnak feléje.)
    CSÁTH
    (Türelmetlenül.) Ki az?
    DSIDSIA
    (Öröm kiáltással.) Zéta! Zéta! (Hozzá rohan és mozdulatot tesz, mintha meg akarná ölelni, de a mozdulat a levegőben marad.)
    MIND
    (Örömmel.) Zéta! Csakugyan Zéta! (A szinen levő rabok hozzá futnak és örömmel csapják össze a kezüket.)
    CSÁTH
    (Örömmel felugrik.) Te vagy-e? Vagy csak a lelked?
    ZÉTA
    (Kezet csókol Csáthnénak és a család minden tagjának, a gyermekeknek is.) Én vagyok uram testestől-lelkestől.
    CSÁTH
    Nem lehet! A katalauni mezőn tulajdon két szememmel láttalak meghóttan.
    ZÉTA
    Ebből ismerheted uram a hozzád való hűségemet, hogy holtan is visszatérek a te szolgálatodra. (A tekintete Emőkén nyugszik.)
    EMŐKE
    (Gondolkodó arccal űl és néz maga elé.)
    CSÁTH
    (Leül és combjára csap.) No ez derék! Ha Atilla megtudja! A csata után már másnap kérdezett.
    CSÁTHNÉ
    (Kezét összecsapva.) Dehát hol jártál? Mi történt veled, hogy másfél esztendő multán kerülsz vissza?
    ZÉTA
    Kétszer haltam én meg nagyasszonyom. Egyszer a csatában, másodszor a csomában. A troai püspök szedett fel. Annál voltam mind mostanáig.
    CSÁTH
    (Felugrik.) No megyek! Ezt megujságolom a királynak! A vadkan-fejből hagyjatok egy darabot. Mingyár visszatérek. (Kikiált.) A lovamat! (Balháttéren el.)
    CSÁTHNÉ
    (Zétához.) Az uramék is csak mostanában vetődtek haza. Látnád a sok zsákmányt! A római pápa térden állva könyörgött Atillának.
    ZÉTA
    Hallottam.
    CSÁTHNÉ
    Az uram bizony azt hitte, hogy ott maradtál. Nagyon sajnáltunk.
    DSIDSIA
    Mindnyájan megsirattunk.
    ZÉTA
    Mindnyájan? (Emőkére néz.)
    EMŐKE
    (Nyugodtan eszik, annélkül hogy Zétára nézne.)
    CSÁTHNÉ
    Dehát beszélj valamit! Mi történt veled? Mondj el mindent!
    DSIDSIA
    (Halkan Csáthnéhoz.) Fáradtnak látszik. Adhatok neki széket? (Csáthné bolintására széket ad.)
    ZÉTA
    (Csáthnéhoz.) Köszönöm. Mindent elmondani hosszu lenne nagyasszonyom.
    CSÁTHNÉ
    (Türelmetlenül.) Mindent, mindent mondj el.
    ZÉTA
    Hát azt bizonyára tudod nagyasszonyom, hogy a Duna mellékén indultunk nyugotra. A sereg félmilliónál több volt mikor utra keltünk. Útközben hozzánk csatlakozott minden nemzet, amelyik még nem ivott a római műveltség poharából.
    CSÁTHNÉ
    Nézd ezeket az aranypoharakat. Rómából valók.
    ZÉTA
    Szépek. Ez kehely volt. Oltári kehely. Szent edény. (Könnyü sóhajtással.) Hát nagyasszonyom, a katalauni mezőn a világ két legnagyobb ereje találkozott össze.
    CSÁTHNÉ
    (Büszkén.) Láttad az uramat harcolni?
    ZÉTA
    Éppen azt akarom elmondani nagyasszonyom. Mert tudom, hogy ő keveset beszél.
    CSÁTHNÉ
    Nem mond el töviről hegyire semmit.
    ZÉTA
    Egy forró augusztusi napon ott állt fölsorakozva a két nagy ellenséges hadsereg. Két rengeteg erdő! Közöttük csak egy kopár mező meg egy kis patak. (Nem a kis-en hangsúly.) Atilla déltájban megfuvatja a kürtöt. Mindenki lóra ül. A mi papjaink oltárán harminc helyen gyullad fel az áldozati tűz. A hunok lovat áldoznak. A szarmaták és gelonok embert. A második kürtszóra kikapcsolják a szekér láncokat. Mink is kilovagolunk az urammal a mezőre. Egyszer aztán megjelenik Atilla is. Fehér lovon jön. A fején aranyos sisak. A hátán oroszlán bőr. Mögötte lengeti Vacsar a nagy fehérselyem zászlót. Mikor a zászló megjelenik, mint a mennydörgés, olyan éljenzés támad. A király előre szökteti a lovát. Most látni, hogy mind a két karja meztelen. De micsoda izmos barna karok azok!
    EMŐKE
    (Közelebb ül és az asztalra könyökölve izgatottan figyel.)
    ZÉTA
    (Feláll.) Domború mellét kifeszítve, sebes vágtatással száguld végig a testőreivel a seregek vonala előtt. Minden csapat előtt fölint a kardjával és kiáltja: Mutassuk meg, hogy hunok vagyunk! Rá egy-egy mennydörgés a felelet. Micsoda erő van abban a hangban! Micsoda erő a szemében. Micsoda öröm látni egy embert, aki nem fél. Egy ember a millió között. (A hangsúly ezen van: egy.) Oroszláni lelkéből mintha mindenki kapna egy lángot. Tüzesen orditjuk vissza: Megmutatjuk!
    EMŐKE
    (Hévvel.) Mily érdekes vagy Zéta!
    BARAKONY
    (A fejét csóválja.) Negyvenöt csatában voltam, de a negyvenötről nem beszéltem ennyit összesen.
    CSÁTHNÉ
    De hát hadd beszéljen.
    EMŐKE
    (Borzongva és mosolyogva.) Nagyon érdekes!
    BARAKONY
    Ma már mindenki hős. Bezzeg azelőtt...
    CSÁTHNÉ
    Ugyan apám hagyja azt a régi jóvilágot.
    EMŐKE
    (Nyájasan.) Beszélj Zéta, beszélj Atilláról!
    CSÁTH
    (Jön izgatottan és nevetve.) (A távolban vidám tánc-zene.) Hát csakugyan házasodik! Hallottatok ilyet! A fejébe ötlik, hogy neki még egy asszony kell. Azzal hivatja a papot.
    EMŐKE
    (Szenvedő arccal hátrahanyatlik. Erőltetett nyugalommal.) Ildikót veszi el.
    CSÁTH
    (Vigan.) Azt. Már esküsznek. Eredj öltözzél. Jössz a vigalomba. Te is anyjuk!
    EMŐKE
    (Feláll. Villámló szemmel.) Meg fogja unni! Hideg mint a hal! Két hét mulva rá se néz!
    CSÁTH
    (Vállat von.) Hát akkor megint elvesz egy másikat.
    (A palota kivilágosodik. Ezernyi apró mécses.)
    CSÁTHNÉ
    (Összecsapja a kezét.) No de ilyet! Dsidsia fektesd le a gyerekeket. (Emőkével el a házba.)
    DSIDSIA
    (Utánuk.)
    BARAKONY
    Jól teszi! Magam is elmegyek. Még táncolok is! (El a házba.)
    e-Könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    97861553122252
Webáruház készítés