Új jelszó kérése
Összehasonlítás
Toplista

Fizetési megoldás
Házhozszállítás

Termék részletek


Friedrich Schiller: Tell Vilmos_MOBI

Friedrich Schiller: Tell Vilmos_MOBI
540 Ft
  • Részlet az e-könyvből:

     

    MÁSODIK JELENET

    Az Attinghausen-udvar. A báró karszékben haldoklik. Fürst Walter, Stauffacher, Melchthal, Baumgarten foglalatoskodnak körülötte. Tell Walter a haldokló előtt térdel.

    Fürst Walter:
    Elköltözött. Mindennek vége van.
    Stauffacher:
    Nem. Nem látszik halottnak. Nézd a pelyhet,
    Amit ajkára tettünk. Még mozog.
    Álma nyugodt, derűs, békés az arca. Baumgarten az ajtóhoz megy s beszél valakivel.
    Fürst Walter Baumgartenhez:
    Ki az?
    Baumgarten visszajön:
    Kedves leányod, Hedwig asszony.
    Jött, hogy veled beszéljen s Waltert lássa.
    Walter felemelkedik.
    Fürst Walter:
    Hogy vigasztaljam? Vigaszom nekem sincs.
    Már minden baj az én fejemre gyűl?
    Hedwig beront:
    Hol van fiacskám? Látni akarom!
    Stauffacher:
    Légy csendesebb a halál pitvarában.
    Hedwig fiához rohan:
    Ó drága kincsem, élsz!
    Walter átöleli: Szegény mamám!
    Hedwig:
    De igazán nem esett bajod semmi? Aggódva vizsgálja.
    Hogy volt képes célozni rád? Kegyetlen!
    Hogy is tehette. Ó nincsen szíve,
    Hisz képes volt saját fiára lőni!
    Fürst Walter:
    Rettegve tette, összetépett szívvel.
    Mit tehetett? Az életökről volt szó.
    Hedwig:
    Ha mellében apai szív dobogna,
    Mielőtt tette, százszor meghalt volna.
    Stauffacher:
    Hálát adhatsz Istennek térdenállva,
    Hogy így történt.
    Hedwig: De hogy feledjem el,
    Mi történhetett volna? Borzalom!
    Ha vénasszony leszek sem láthatok mást,
    Mint fiamat, apját, ki céloz rája,
    S a nyílvessző a szívemet találja.
    Melchthal:
    Csak láttad volna. Gessler hogy gyötörte!
    Hedwig:
    Férfi-keménység! Hogyha büszkeségök
    Sérelmet szenved, se Isten, se ember.
    Haragjukban kockára tudják tenni
    A gyermekök fejét s az anya szívét.
    Baumgarten:
    A férjed sorsa nem elég kemény,
    Hogy gáncsolással még te is tetézed?
    Az ő bajára nincs egy jó szavad?
    Hedwig odafordul s erősen rápillant:
    S neked csak a barátod gondja számít?
    Hol voltatok, mikor szegény uram
    Kötélben vergődött? Segítettétek?
    Csak néztetek, meg sem mozdultatok.
    Eltűrtétek, hogy a derék bajtársat
    Elhurcolják. De így tett vajjon ő,
    Ily tétlenül állott-e ő, mikor
    A fegyverszolgák nyargaltak mögötted?
    S előtted a viharzó tó dühöngött?
    Ő nem pityergett tétlenül. Felejtett
    Asszonyt, családot. A sajkába ugrott
    És bátran megmentette életed!
    Fürst Walter:
    Mit merhettünk mi védelmére tenni,
    Alig néhányan s fegyvertelenül?
    Hedwig mellére veti magát:
    Apám, apám, elvesztetted te is,
    Az ország s mink: mind elvesztettük őt!
    Ő nincs nekünk, mi nem vagyunk neki!
    Isten, ne hagyjad őt kétségbeesni!
    Zord börtönébe el nem érhet a
    Vígasztalás! És hátha megbetegszik?
    És beteg lesz a nyirkos, vak sötétben,
    Tudom. Mert mint a hegyi rózsa hervad
    És elpusztul mocsári levegőn,
    Az ő számára sincs élet, csak a
    Friss levegőn, tündöklő napsugárban.
    Börtönben! Ő! Ki maga a szabadság!
    Dohos penészben élve nem maradhat.
    Stauffacher:
    Nyugodj meg, asszony. Mindent megteszünk,
    Hogy börtönét kinyissuk.
    Hedwig:
    De mit tudtok ti tenni nélküle?
    Amíg szabad volt, remélhettetek.
    A becsületnek volt még jó barátja,
    Az üldözöttnek volt védelmezője,
    Tell mindnyájatokat védett, s ti mind
    Őt egymagát nem teszitek szabaddá. A báró felébred.
    Baumgarten:
    Megmozdult, csendesen!
    Attinghausen felegyenesedik:
    Hol van?
    Stauffacher: Ki?
    Attinghausen: Nincs itt?
    Halálom órájában elhagyott?
    Stauffacher:
    Rudenzet érti. Küldtetek utána?
    Fürst Walter:
    Elküldtünk érte. És örvendj, uram!
    Ő a miénk! A szívét megtalálta.
    Attinghausen:
    A hazájának védelmére kelt?
    Stauffacher:
    Bátran, akár egy hős.
    Attinghausen: De hol van?
    Mért nem jön el végső áldásomért?
    Érzem, hogy jő a végső pillanat.
    Stauffacher:
    Nem úgy, uram. Aludtál valamit,
    S ez felüdített. Nézésed nyugodt.
    Attinghausen:
    A fájdalom is élet, s elhagyott.
    Meghalt a kín, és a remény sem él. Meglátja a fiút.
    Ki ez a gyermek?
    Fürst Walter: Áldd meg őt, uram.
    Az unokám. És most apátalan. Hedwig a gyermekkel letérdel a haldokló előtt.
    Attinghausen:
    Én elmegyek s ti mind apátlanok
    Maradtok. Jaj nekem, hogy búcsúzó
    Pillantásom hazámat veszni látja.
    Miért hagyott a sors ily kort megélnem,
    Hogy minden reményem velem kimúljon?
    Stauffacher Fürst Walterhez:
    Ilyen sötét bánatban menjen el?
    A végórán inkább adjuk neki
    A reménységnek fényét. Jó uram,
    Ne csüggedj el. Mi nem vagyunk egészen
    Árvák s egészen menthetetlenek.
    Attinghausen:
    Ki ment meg vajjon?
    Fürst Walter: Mi magunk, uram.
    A három föld szavára megfogadta,
    Hogy zsarnokát elűzi. Kész van a
    Szövetség. S mindünket szent eskü köt.
    És még az újév el sem érkezik,
    Mi már cselekszünk. Légy nyugodt, uram,
    Szabad földben fog megpihenni tested.
    Attinghausen:
    Ó mondd! Szövetséget kötöttetek?
    Melchthal:
    Az erdők három tartománya egy
    Azon napon fog talpraállni: kész
    Van minden, és a titkot jól megóvjuk,
    Pedig máris sok száz tudója van.
    Vermek fölött járkál a zsarnok itt,
    Megszámláltattak itt a napjai,
    És nemsokára híre sem marad.
    Attinghausen:
    És az erődök? Azokkal mi lesz?
    Melchthal:
    A nagy napon mind, mind el fognak esni.
    Attinghausen:
    A nemesség? Az is szövetkezett?
    Stauffacher:
    Reméljük, hogy velünk fog tartani.
    Eddig csak a parasztok tettek esküt.
    Attinghausen lassan felemelkedik, nagy megdöbbenéssel szól:
    A nép meg merte tenni ezt? Magában
    Megbízva? Nem számítva az urakra?
    Saját karjában ily szilárd hite?
    Akkor többé nincs is szükség miránk.
    Most már nyugodtan sírba szállhatunk.
    Az élet megfordult. És más erők
    Viszik az ember csodaszép jövőjét. Kezét az előtte térdelő gyermek fejére teszi.
    E gyermekfőben, melyen alma állt,
    Megszületik az új, a szebb szabadság,
    Új kor jön itt, a régi összeomlik,
    S a romokból ifjú élet virágzik.
    e-könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9789633987964
Webáruház készítés