Új jelszó kérése
Összehasonlítás
E-könyv és e-book
Toplista

Fizetési megoldás
Házhozszállítás

Termék részletek


Frank R. Stockton: Vizen és szárazon_EPUB

Frank R. Stockton: Vizen és szárazon_EPUB
890 Ft

Mulatságos és szórakoztató történeteket nyújtunk át Önöknek, amit amerikai humorral fűszerez az elbeszélő. Van itt kótyagos hajóskapitány, tengeri csata, mely mielőtt kibontakozna hamvába hanyatlik egy váratlan békekötés okán. Aztán találkozunk egy dédapa szellemével, aki derék és jólnevelt szellemként teszi helyre szeretett dédunokájának jegyességét. Aztán találkozunk derék hajósokkal, akik kis híján a szárazföldön lelik halálukat. A történetek vizen és szárazon, de többnyire egy-egy hajó fedélzetén játszódnak. Mindezt a századelő stílusában tolmácsolja nekünk a kiváló műfordító, Zigány Árpád.

  • Részlet az e-könyvből:

     

    Az öreg Applejoy szelleme ezen tűnődött és szinte öntudatlanul lépett be abba a nagy szobába, a hol az unokája aludt. Ott feküdt az öreg John, kemény vonásai, mint a csiszolt márvány fénylettek a hold világában s a szemhéjai oly szorosan le voltak zárva, mintha alattuk is pénz lett volna.
    A szellem gondolkozva állt meg az ágy előtt és tanakodott.
    - Fölébreszthetném, - mondta magában, - és meg is mondhatnám neki, hogy hitvány embernek tartom, de mi haszna lenne? Félek, hogy ennek a zsugori fráternek a szíve keményebb, mint a félig csonttá fagyott sonka az éléskamrában. Aztán meg, ha szívére kötném is a kötelességeit, elhitetné magával, hogy csak álmodott, s megint csak hiába rontottam volna a tüdőmet. Azt hiszem, hogy csak az időt vesztegetném, ha akármit megpróbálnék is Johnnal.
    Az öreg Applejoy szelleme ott hagyta fukarunokája ágyát, végig ment a folyosón és belépett Mrs. Dipperton, az öreg kulcsárnő szobájába. Ott aludt a derék asszony, pufók arcza úgy ragyogott a holdvilágban, mint a tejjel töltött át-látszó zsák és félig nyilt ajkai körül oly diszkrét hortyogás hallatszott, mintha még álmában is félt volna, hogy megzavar valakit.
    A jó szívű szellem megcsóválta a fejét, amint az alvó kulcsárnőre nézett és így szólt:
    Ennek ugyan hiába szólok; nincsen gerincze és soha se merne szembe szállni Johnnal, vagy rávenni őt, hogy szakítson gyalázatos fukarságával. Sőt mi több: ha meglátna, bizonyára üvölteni kezdene ijedtében s lehet, hogy bele is halna a rémületbe... Ez pedig ugyancsak szép előkészület lenne karácsony ünnepére!
    Kimenvén Mrs. Dipperton szobájából, - a ki nem is sejtette, mily közel járt hozzá a nyavalyatörés, - a jó szívű szellem egyre jobban aggódni és csüggedni kezdett. Szinte öntudatlanul nyitott be a fiatal Bertha szobájába; de, mihelyt bent volt, azonnal mély tisztelettel levette a süvegjét. A kis ágy egész közel volt a függönytelen ablakhoz s a holdvilág rásütött a szép arczra, mely még álmában is mosolygott.
    A fiatal leány álma könnyed volt; a lélekzet oly halkan surrant ki és be piros ajkain, hogy szinte hallani is alig lehetett s ezek az édes ajkak néha-néha megmozdultak, mintha szólni akartak volna.
    Az öreg Applejoy szelleme közelebb ment a leányhoz és lassan fölébe hajolt. Tudta ugyan, hogy ez a hallgatózás aljas alávalóság: de jobban meg akarta ismerni a leányt, mint eddig, ismerte. Ha meghallhatja, a mit a kívánatos szép ajkak suttognak, kitalálhatja azt is, hogy miről gondolkodik, mit álmodik a leány: s ha ezt megtudja, talán segíthet rajta.
    Addig hallgatózott tehát, míg egyszer csak ismét megmozdultak az ajkak és halkan, minta lehelet, hangzott róluk ez a szó:
    - Tom! …
    - Ah, - szólt az öreg Applejoy szelleme, amint fölegyenesedett: - hát Tom kell neki?... Na, ezt szeretem! Nem tudom ugyan, hogy kilehet ez a Tom: de úgy látszik, hogy Berthának tetszik. Ez természetes és emberi érzés: és rég idő óta ez az első természetes és emberi érzés, a mit ebben a házban tapasztalok! De szeretném, ha valami egyebet is mondana. Tomot nem kaphatja meg karácsonyra, - vagy legalább nem Tomot egyedül. Sok egyébnek kell addig történnie, mielőtt ez a hely alkalmas lesz arra, hogy Tom idejöhessen!
    Megint lehajlott Bertha fölé és hallgatózott, de suttogás helyett a leány hirtelen fölébredt és kinyitotta a szemeit. Az öreg Applejoy szelleme hátra húzódott és mély tisztelettel bókolt. Bertha nem mozdult, csak még jobban fölnyitotta szép kék szemeit s merően nézte a szellemet, a ki valósággal reszketni kezdett, hogy hátha a leány sikoltozik, vagy elájul, vagy bármi más módon meghiúsítja az ő nemes lelkü szándékait. Szólni mind addig nem szólhatott, míg Bertha erre föl nem hatalmazza.
    - Nem álmodom? - szólt halkan a leány.
    Megdörzsölte a szemeit, majd jobbra is, balra is körülnézett a szobában, mintha meg akarna győződni, hogy a tulajdon szobájában van aztán megint ránézett az öreg Applejoy szellemére s bátran megkérdezte:
    - Ön kisértet?
    Ha a vér pirosra festhetné a szellemek arczát, az öreg Applejoy szellemének az arcza bizonyára lángba borult volna erre a kérdésre, büszkeségében. Íme: a leány nem fél tőle!
    - Az vagyok, kedvesem, kisértet! - kiáltott föl örömmel. - Az ön nagybátyja nagyapjának a szelleme vagyok. A húga, Marié, a legifjabb és legszebb leány az egész családban, volt az ön anyja: a kinek, természetesen, szintén én voltam a nagyapja s következésképen most az, ön dédapjának a szelleme vagyok.
    - Akkor hát ön az eredeti Applejoy, - mondta Bertha; - s bármily csodálatos is a dolog: egy csöppet se félek öntől. Látom a külsejéről, hogy ön a légynek se tudna véteni s még kevésbé tudna bántani engem.
    - Ezt eltalálta! - kiáltotta a szellem lelkesülten s akkorát csapott botjával a földre, hogy bizonyára az egész ház fölébredt volna, ha a bot - koppant volna. - Ezt eltalálta, kedvesem! Sőt esküszöm, hogy nincs a világon senki, a ki jobban szeretné önt, mint én. Ön az; én kedves George fiamat juttatja az eszembe és emlékeztet Mariára, a ki ép ilyen szép és kedves volt, mint ön. Véghetetlenül megörültem, mikor ön ide jött lakni ebbe a házba: a régi életből költözött egy darab a házba. Bár el tudnám mondani, mily boldog voltam azon a tavaszi napon, mikor ön megérkezett!
    - Sohase hittem, hogy boldoggá tett valakit az idejövetelem! - sóhajtott Bertha. - Úgy látszik, hogy John bácsi nem sokat törődik velem s eddig be kellett érnem a Mrs. Dipperton társaságával. Arról, persze, hogy ön is itt lakik, semmit sem tudtam.
    - Persze, persze, - hagyta helyben az öreg Applejoy szelleme, - eddig nem tudott rólam; de ezentúl annál többet fog tudni. De most ne fecséreljük szavakkal az időt, fogjunk a dologhoz. Én határozott czélzattal és tervvel jöttem ide.
    - Miféle czélzattal?
    - Oh, fontos, nagyon fontos dologban járok, - mondta a szellem: - a karácsonyi ünnepi vacsora dolgában. A nagybátyja nem akarja megtartani a karácsonyt, nekem pedig az a szándékom, hogy rákényszerítsem erre; de a magam erejéből semmit se tudok tenni és szükségem van az ön segítségére. Nos, megteszi?
    Bertha elmosolyodott és így felelt: ni.
    - Furcsa dolog, hogy eleven ember segítsen a szellemnek: de megteszem; sőt nagyon fogok örülni, ha bármi módon a hasznomat veheti.
    - Szeretném, ha eljönne velem szétnézni a házban,- mondta a szellem. - Mutatni akarok valamit, a mi, tudom, nagyon fogja érdekelni önt. Most előre megyek a lépcsőházba s ott megvárom, de kérem, csak jó melegen öltözzék föl,sőt jó lenne, ha valami nagykendővel bekötné a fejét és a derekát. Nos, eljön?
    - Minden esetre! - felelte Bertha, a kinek az arcza ragyogott az izgató kaland hallatára. - Öt percz alatt fölöltözöm és megyek.
    Csak ne siessen, - szólt a jószívű szellem, mi alatt kiment: - még korán van s az egész éjszaka a mienk.
    Mikor Bertha is ott volt a lépcsőházban, az öreg Applejoy szelleme az asztalra mutatott:
    - Nézze, - mondta, - ott van egy tolvajlámpa. John szokta használni, mikor lefekvés előtt körüljár a házban. Gyújtó is van mellette. Kérem, gyújtsa meg és higyje el, hogy nem terhelném ezzel, ha magam is meg birnám tenni.
    Bertha addig tapogatózott, míg megtalálta a tolvajlámpást és a gyújtókat; mikor a lámpáségett, a kisértet John dolgozószobájába vezette őt.
    - Most pedig, - szólt a szellem, oda vezetve
    Berthát az üvegszekrényhez, - legyen szives, nyissa ki ennek az ajtaját. Nincs bezárva.
    Bertha habozott egy kicsit, de aztán mégiscsak kinyitotta a szekrény ajtaját.
    - Most nyúljon be, kérem, annak a középsőfióknak a felső sarkába. Nem fog látni semmit, de a sarokban megérzi a kulcsot... Egy kulcs lóg ott, azt vegye le.
    Bertha azonban nem engedelmeskedett, ha-nem így felelt:
    - Ez a nagybácsi dolgozó-szobája s nekem semmi jogom sincs bolygatni a kulcsait.
    Most az öreg Applejoy szelleme kihúzta a derekát hat lábnyira és két hüvelyknyire, - ilyen magas volt, míg élt - s kissé szigorúan, de annál nagyobb méltósággal szólt rá a dédunokájára:
    - Ez az én dolgozószobám volt s én sohasem ajándékoztam oda az ön nagybátyjának. Tulajdon kezemmel vertem be azt a kis szöget, a melyen az a bizonyos kulcs lóg. És most újrakérem önt: vegye le azt a kulcsot. A dédapja parancsolja!
    Bertha habozás nélkül benyúlt a kulcsért és levette.
    - Köszönöm, - felelte az öreg Applejoy szelleme. - Most nyissa ki vele azt a kis fiókot... azt, a legalsót az Íróasztalban.
    Bertha kinyitotta és kihúzta a kis fiókot.
    - Tele van régi kulcsokkal! - kiáltott föl.
    - Úgy van, - felelte a kisértet, - épen ezek a kulcsok kellenek nekünk.
    S amint Bertha fölegyenesedett, oda álltelébe s komolyan, de szeretettel a leány szemei közé nézve, így folytatta:
    - Szeretném, hogy megtudja, kedvesem, hogy amit teszünk, a legnagyobb mértékben ártatlan és tisztességes dolog, a melyben egy csöpp alávalóság sincsen. Ez a ház egyszer az én házam volt: - az első alaptéglától az utolsó cserép-zsindelyig magam építtettem. Most leviszem önt a pinczékbe. Csodaszép pinczék ezek: az én örömöm és büszkeségem! Gyakran le szoktam vezetni oda a látogatóimat: széles, kényelmes lépcsői vannak... S talán ön se fél lejönni velem?...
    - Szó sincs róla! - felelte Bertha örömmel. - Már hallottam hirét a pinczéknek s meg is néztem volna őket, de Mrs. Dipperton azt mondta, hogy a nagybácsi soha senkit se ereszt le... Oh, mily nagyszerű lesz, - folytatta örömmel, - hogy a dédapám mutatja meg azokat a pinczéket, melyeket ő maga épített s a melyek öröme és büszkesége voltak, míg élt!
    Ez a beszéd annyira tetszett az öreg Applejoy szellemének, hogy szerette volna megcsókolnia dédunokáját, de még se tette, mert félt, hogy náthát kap a csókjától.
    - Ön az én szivem szerinti leány! - kiáltott föl boldogan: - s bár akkor élt volna, amikor még én voltam a gazdája ennek a kastélynak! Jó napokat töltöttünk volna együtt: elhiheti nekem!
    - Én meg azt szeretném, édes dédapám, - bár ön élne most! Az lenne csak az igazi boldogság! ... De talán mennénk? mert én már nagyon türelmetlen vagyok.
    Lementek a pinczébe, a mely az egész kör-nyéken ismert és hires volt, mind addig, amíg a kastély a fukar John kezére nem került.
    - Csak erre jöjjön, - mutatta az utat a kisértet. - A talaj egészen száraz s ha járkálunk, ön se hűlhet meg!
    - Látja azt a hosszú sor hordót, - folytatta, jobbra mutatva: - a por és pókháló csaknem egészen belepte. Nos, kedvesem: ezekben van a világ legjobb pálinkája s a legtöbb hordó félig, sőt jobban is tele van! A legfinomabb jamaikai rum, hollandiai gin és franczia brandy, a melynek olyan az aromája, kedvesem, hogy ha kiverné a hordókból az akonát, az egész kastély betelnék vele! Emezekben portói bor van s hozzá foghatót még királyi pinczékben is alig találni.
    Amott pedig madeira van, a melyből egy kispohárka még önhöz is méltó ital.
    - Mind ezt a kincset nem én magam szereztem, hanem kedves George fiam is segített,a ki jól ismerte az értéküket. De ez a John csak vizet és teát iszik! Hitvány, fukar ember s ha e borok egyik-másika elromlott, mert nem törődött velük, igazán fegyházat érdemelne!
    - De menjünk tovább! Látja azokat a palaczkokat? … Porosak, az igaz és tele vannak pókhálóval: de micsoda bor van bennük! Ez a John olyan, mint a kutya, mikor a szénába fekszik: ő maga nem él vele, de másnak sem ád belőle.
    - Most jöjjön ebbe a kis fülkébe. Nézze csak azt a hosszú sor üveget a polczokon. Az mind czukorba főtt gyümölcs. Még én csináltattam a legnagyobb részét s most olyan jó lehet, hogy a halottak is föltámadnának érte! De Johnnak ez se kell: - neki sült krumpli kell s még azzal is takarékoskodik!
    - Amott szintén van egy csomó fazék és üveg; nem tudom, mi van bennük, de bizonyosan tele vannak olyan holmival, a mi a fejedelmek asztalára is méltó. Ha Mrs. Dipperton lejöhetne ide és fölbonthatná ezeket az edényeket, azt hinné, hogy a mennyországban van!
    De most, kedvesem, megmutatom a legdrágábbat és a legbecsesebb kincset, a mit ez a pincze rejteget. Nézze meg azt a ládát. Abban egy másik láda van bádogból, a melyet magam forrasztottam be légmentesen. És a bádog-ládában egy nagy mazsolás-kuglóf van... Most figyeljen ide, Bertha! Amint mondtam, ezt a kuglófot magam tettem bele a bádog-ládába s az volt a szándékom, hogy sokáig itt maradjon; mert a mazsolás-kuglóf annál jobb, minél tovább áll. De arra nem gondoltam, hogy három nemzedéken át hozzá se nyúlnak! Oh, Bertha, a ki ebből a kuglófból eszik, olyan lakomában lesz része, hogy még az angyalok is irigyelni fogják!
    - És most, azt hiszem, eléggé látta és megértette, hogy ezek a pinczék tömve vannak mindenféle jóval, a mi szem-szájnak ingere. Én és kedves George fiam, amint tapasztalhatja, szerettünk mindent, a mi jó: de John nem ütött ránk…
    - De miért hozott le ide engem, édes dédapám? - vágott közbe Bertha. - Talán azt kivánja, hogy karácsony este ismét lejöjjek ide s önnel vacsoráljak?
    - Oh nem, - felelte a kisértet komolyan. - Hanem most menjünk föl a dolgozó-szobába,mert itt hideg van. Oda fönt még van parázs a kandallóban, majd fölszítjuk és szenet rakunk rá.
    Mikor fölértek és visszatették a kulcsot az üvegszekrénybe, Bertha leült a kandalló elé, a dédapja szelleme pedig oda állt elébe és így szólt:
    e-Könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9789633982174
Webáruház készítés