Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Összehasonlítás
E-könyv és e-book
Toplista

Fizetési megoldás
Házhozszállítás

Termék részletek


Forró Pál: Játék a havason_MOBI

Forró Pál: Játék a havason_MOBI
1 190 Ft1190
  • Részlet az e-Könyvből:

    - Csókolj meg!
    Péter reszketett a visszafojtott dühtől. Hát sohasem lesz vége ennek? De nem mert ellenkezni. Anna odatolta égő arcát a férfi vánkosára. Megcsókolta.
    - No, nyughass már!
    - Jó éjszakát, Péter!
    - Jó éjszakát, szívem!
    A gyertya kilobbant. Anna a sötétben sóhajtott.
    - Csak már megszűnne a havazás... Ugye, megint olyan boldogok leszünk, mint azelőtt… kettesben?...
    - Igen, édesem...
    - Erről fogok álmodni! - hallatszott, mint egy sóhajtás. Péter meg sem mozdult. Úgy tett, mintha máris aludna. De .közben feszülten figyelte Anna lélegzetét. A hatalmas szál férfi megremegett az izgalomtól. A halántéka lüktetett. A torka kiszáradt.
    Fél kettő lehetett. Anna már hosszú ideje szabályosan lélegzett.; Péter óvatosan a párnája alá csúsztatott villamos zseblámpa után nyúlt, és felgyújtotta. Vigyázott, hogy a lámpa fénye ne érje Anna, arcát. A félhomályban sokáig figyelte Annát. Alszik. A villanylámpa fénye kihunyt. Ismét sötét lett. Péter lassan felkelt. Vastag szőrmepapucsot húzott a lábára, és bő, fekete köpenyébe burkolódzott. Néhány percig mozdulatlanul állt az ágya mellett. Anna nyugodtan, aludt. A férfi az ajtó felé indult. Még napközben megolajozta a zárat és az ajtóvasakat. Könnyen és zajtalanul nyitotta ki. Ott állt a folyóson. A szíve hevesen vert. Sohasem érzett ehhez fogható izgalmat. Minden idegszála a pattanásig feszült. A szája széle remegett. De még nem mert elindulni. Újra hallgatódzott. A szobában csend volt. Anna egészséges, mély lélegzete halkan neszeit ki.
    Most végre el mert indulni.
    Zajtalanul surrant, mint az árnyék.
    Másodpercek alatt ért fel az emeletre. A sötétben is tévedhetetlenül tudta, hogy melyik Olga szobája. Keze lassan az ajtó kilincséhez ért, és óvatosan lenyomta. Az ajtó nyitva volt. Péter belépett a szobába.
    Irén magával vitte az egyik boroskancsót, melyben maradt még némi bor, és most már egyedül ivott a szobájában. Eszébe jutott az egyik operett, melynek második felvonásában kedves részeg jelenete volt. Pityókásan énekelt és táncolt egy dalt, miközben mulatságosan csuklott, tántorgott. Óriási sikere volt. A számot minden este meg kellett ismételnie. A színpadra hallatszott a közönség elragadtatott kritikája: jaj de aranyos!
    Irén arra gondolt, hogy vajon most is aranyosnak találnák-e, ebben a rémes ruhában, kozmetikai kikészítés nélkül, komolyan berúgva? Irén csúnyának, ápolatlannak érezte magát, de utálkozása egyre erősebben fulladt a vaskos mámorba, amely ráiszaposodott. Fütyült és énekelt, komolyan el volt keseredve, akár egy öngyilkosságra készülő gavallér, aki utolsó nótáját huzatja a cigánnyal.
    Kitántorgott a folyosóra, és Hilda szobájába ment.
    - Szervusz - mondotta -, hogy vagy, buta kis tyúk? Adj egy csókot, és esküdj meg, hogy igaz barátnőm vagy...
    - Feküdj le; Irénkém! - védekezett Hilda. - Olyan fáradt vagyok!
    - Nem fekszem le. Éjjeliőr vagyok. Én vigyázok az erényre! Vedd tudomásul, hogy én tisztességes nő vagyok... Ezt minden operettben'megállapították rólam... Én csak úrinőkkel barátkozom. Nesze, hoztam még egy kis bort, igyál!...
    - Már nem tudok!
    - Muszáj! Az ember azért iszik, mert szerelmes, és addig iszik, amíg nem röhög a szerelmen. Én kérlek, röhögök rajta... Te ellenben bőgsz... Ezt nem tűröm. Muszáj inni!
    Erőszakkal beleöntött néhány kortyot Hilda szájába. Azután elégedetten bólintott.
    - Téged megmentettelek... Most a rossz szellemeddel végzek... Pá, édesem, aludj!... Én őrködöm fölötted!
    Fütyülni kezdte az operettbeli részegkuplét, és groteszk táncléptekkel dülöngött kifelé.'
    Hilda felzaklatva feküdt ágyán. Most olyan volt a menedékház, mint egy parányi sziget, amely egy süllyedt világból maradt. Mindenre ráborult a hó és jég… Csak itt vergődik, lázad még az élet. Mi maradt meg neki? Semmi! Még itt, ezen a; talpalatnyi helyen .is létszám fölötti, megkésett. Ez a csöppnyi hely is el fog süllyedni, belevész abba a fehér és hideg örvénylésbe, mely már napok óta vonít és tombol a ház körül, és akkor mi értelme volt az életnek, a reményeknek, vágyaknak?
    A zavaros ködökből egy arc rajzolódott ki. Frieder! A becsületes, derék férfi! Szeme csupa könny és szemrehányás volt. A szája mozgott, és Hilda világosan hallotta, hogy azt mondja:
    - Miért ment el, Hilda kisasszony? Miért nem maradt nálam? Én annyira szeretem!
    Olyan erős volt a látomás, hogy Hilda felsikoltott, és felült. A kép ismét eloszlott a sötétben. De Hilda tudta, hogy ott volt, érte jött, a lélek ama csodálatos erejével küldte el asztráltestét, melynek titkát hasztalan próbálják évszázadok óta megfejteni a misztikusok, teozófusok, spiritiszták és az indiai jógik csodáit kutató tudósok.
    Milyen messze volt már minden! Mintha évek múltak volna utolsó találkozásuk óta. Hilda nem is értette, hogy tulajdonképpen mi is történt. Valahogyan elkanyarodott az élete, szörnyen messze került mindentől; ami addig hozzátartozott, és most idegenül, csalódottan, lelke mélyéig feldúlva fekszik ebben az idegen világban, és nem érti semminek az értelmét.
    És közvetlen közelében arasznyi fal választotta csak el őket. Olga ült felöltözve az ágyán. Nem mert levetkőzni, lefeküdni. Félt. Tudta, hogy ez a sorsdöntő éjszaka, mikor minden megváltozik.... Új élet kezdődik! De hát valóban... így kezdődik... így várja az ember a boldogságot? Ennyi halálos aggodalommal, reszketéssel? Hiszen most ujjongani kellene, kitárni szívét a nagy teljesülés felé, felszabadultan, a nagy öröm türelmetlenségével. A férfi lent már biztosan készülődik. A kedvező pillanatot várja, mikor kiosonhat. Ő is ennyire fél? Betörésre szövetkező kezelő gengszterek érezhetnek ilyen kínzó lámpalázat. Milyen kegyetlen, borzalmas az élet! Millió félelem, dühösen hadonászó lelkiismeret, szidalmakat ordító gátlások nyomorítják és mocskolják a feltámadni akaró szenvedélyt, elnyomorítják, megcsúfolják, megfosztják bátor szépségétől, lopakodó bűnössé korcsosítják.
    De hát akkor mi értelme van az egésznek?
    Hiszen ha az ember gondolkodni tudna! De az ész csak küszködik, mint a sűrű ködön áttörni akaró nap. És végül mégis a köd lesz úrrá...
    A szomszéd szobában Hilda és Irén beszélgetnek. Uram, istenem! Mikor lesz már csend ebben a házban?.. . Vagy talán jobb így? Hogy mindenki ébren van? Legalább nem történhet semmi!
    De minden idegszálával mégis azt kívánta: legyen csend!... A fellázadt test felett hiába próbált ismét úrrá lenni az ész. A sok milliárd kilométernyi izzású nap nem tud megküzdeni az egyetlen kilométer magasságú ködfüggönnyel.
    Hirtelen megrezzent. Azt hitte, eszméletét veszíti. Valaki az ajtó előtt állt.
    - Az őrült - villant át agyán-, nem tudott tovább várni! Fel merészkedett jönni!
    Tudta, hogy az ajtó nyitva van. Pedig be akarta zárni. De az a másik, démoni erő nem engedte.
    Az ajtó kinyílt. Olga felugrott. Szeme tágra nyílt.
    - Szervusz - csuklott Irén -, hozzád jöttem megmondani, hogy én nem tűröm… semmiféle, disznóságot nem tűrök! Mi vérszerződést kötöttünk.. . Örök barátságra szövetkeztünk mind a négyen... Csókolj meg!... Nem szabad összeveszni Péter miatt. Péter egy dög. Ronda állat. Ha akarjátok, én megölöm!...
    Hirtelen sírni kezdett.
    - Minden férfit el kell pusztítani! Cooper Dávidot is. A nyomorult nem szerződtetett Hollywoodba. Olga testvérem, hát mondd, nem aljasság ez?
    - Menj a szobádba! Feküdj le! - próbálta Olga kérlelni.
    - Nem megyek! Nem fekszem le! Adj egy revolvert, és lelövöm Pétert. Jaj de rosszul vagyok... Meg akarnak mérgezni, hogy ne tudjak rátok vigyázni!...
    Végigvágta magát Olga ágyán. Most már értelmetlenül, összevissza motyogott.
    - Itt maradok... Majd én megvédelek… Péter egy disznó...
    Azután minden átmenet nélkül eszméletlen, mély álomba merült.
    Olga rémülten állt, nem tudta, mit tegyen. Rázogatni kezdte a színésznőt, de az meg sem mozdult. Kétségbeesésében egy pohár vizet öntött rá. Az alvó valamit morgott, de nem nyitotta fel a szemét. Olga megfeszített erőlködéssel próbálta felemelni, de nem boldogult. Sírni tudott volna tehetetlenségében. Hirtelen mentő ötlete támadt. Átsietett Hildához.
    - Mi történt? Mi bajod van? - riadt fel Hilda, mikor Olga égő gyertyával kezében, felöltözve megjelent az ajtóban.
    - Kérlek; segíts!... Irén teljesen berúgott... Ott fekszik eszméletlenül az ágyamon. Segíts átvinni a szobájába!
    Hilda álomittasan kapta magára köpenyét. Együtt mentek vissza Olga szobájába.
    Rémes látvány fogadta őket. Irénen teljes erővel kitört a tengeribetegség, és szörnyű mocsokba ágyazva feküdt az ágyon. Még mindig hányt, anélkül hogy felébredt volna. A két nő gyökeret vert lábbal nézte...
    - Ezt ugyan hiába visszük innen el! - fintorította el az orrát Hilda. - Ebben a szobában nem maradhatsz éjszakára.
    Olga attól félt, hogy most mindjárt ő fog ordítozni, tombolni, mint ahogyan délelőtt Hilda cselekedte. Erezte, mint önti el az őrjöngő indulat.
    - Megfojtom ezt a disznót! - hörögte.
    - Ugyan - vonta vállát Hilda -, ne törődj vele! Menj az ő szobájába, aludj ott...
    Olga tenyerébe temette fejét.
    - Rettenetes! Rettenetes! - ismételgette mániákusan.
    Hilda meglepetten figyelte.
    - Miért izgulsz ennyire? - kérdezte.
    - Nem tudok a más szobájában aludni.:. Napokig tartott, amíg ezt az ágyat megszoktam... Itt akarok maradni. .. Nem mehetek innen...
    Hilda felkapta a fejét. Merőn az asszony szemébe nézett.
    - Őt várod?
    e-Könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9789633649275
Webáruház készítés