Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Összehasonlítás
E-könyv és e-book
Toplista

Fizetési megoldás
Házhozszállítás

Termék részletek


Forró Pál: Játék a havason_EPUB

Forró Pál: Játék a havason_EPUB
940 Ft940

Forró Pál lubickol a saját maga teremtette, finom erotikával és női praktikákkal vegyített sűrű levegőben. Az alaptörténet egyszerű, évszázadok (!) óta működik: végy egy jóképű síoktatót, helyezd lételemébe, fel, a hegyre, adj hozzájuk csinos, és mindenféle jellemű nőket, kiknek célja a hódítás (nem is annak tárgya, inkább annak hatása vetélytársaira...) és spékeld meg egy viharral.
És innen pörög a valódi bonyodalom. A négy nő harca a férfiért, majd a döbbenet: a síoktató férjezett... És ebből a helyzetből egyáltalán nem banális, de annál megnyugtatót végkifejlet felé száguld a történet.
Ismerjék meg, fedezzék fel Forró Pált és ezen remek regényét. (a Kiadó)

e-Könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Részlet az e-Könyvből:

    - Ez nem élet! - mondta Previn Irén, amint,unottan és ernyedten elnyúlt a halványkék rekamién, melynek szélén cigarettázva ült Littan Lili. A két nő keserű volt és fanyar.
    - Ne is vigasztalj, Lilikém - mondotta Irénke - úgyis tudom, hogy csapnivalóan komisz voltam tegnap este..: Torkomba szorult a hangom, kedvetlenül táncoltam. ..De kérlek, csodálod? Ott ült a páholyban Trontheim, és rám bámult. Az idegeimre megy, ha rám mereszti a borjúszemeit. És ha kettesben vagyunk! Milyen nyálas frázisokat mond, hogy izzad, nyög, mikor izgatott!
    - Nekem mondod? - sóhajtott Lili.
    - Ah persze, igaz drágám! Meddig is tűrted szegénykém?
    - Két évig... Rossz rá emlékezni!
    - Akkor hát megértheted! így nem lehet játszani! … És Cooper ott ült melletted a nézőtéren.. . Képzelem, miket mondott rólam!
    - Ne beszélj Cooperről! - mondta sötéten Lili.
    - Miért?
    - Még Trontheimnél is nagyobb szörnyeteg. Egyszerűen őrült: Ha kettesben vagyunk, első dolga, hogy azonnal rendezni kezd. Átforgatja az egész lakást. Semmit sem talál eléggé hatásosnak. Szétszórja a díványpárnákat, színes fátyolokat aggat a villanykörték elé, szigorúan előírja, milyen színű pongyolát vegyek fel, micsoda mozdulattal dőljek hátra a karosszékben, és hogyan tartsam a karomat, ha beszélek...
    - És persze megjátssza, hogyan kell csókolni... félig lehunyt szemmel... vonagló ujjakkal…
    - Tévedsz. Erre még nem került sor. Ez az ember megszokta a filmnél, hogy minél lassabban kell dolgozni. Biztosan kiszámította, hogy a megismerkedéstől a csókig legalább tizennégy felvételi nap, és mi még csak a tizediknél tartunk. Előbb a kisebb jeleneteket játszatja el, hogy belejöjjek a hangulatba… Hát kérlek, ez jó lehet Hollywoodban; ahol a művésznőket felvételi napok szerint honorálják.
    - Azt akarod mondani, hogy Cooper, izé, nem figyelmes?
    - Fukarabb, mint egy skót! Tudod, megszokta, hogy a költségeket nem ő fizeti, hanem a gyár! Hidd el szívem, csak miattad tűrök, különben régen kidobtam volna…
    - Angyal vagy.. . És mondd, nem tett még célzást arra, hogy szerződtetni akar engem?
    - Ebből harapófogóval sem lehet kihúzni nyilatkozatot.
    Pedig állandóan rólad beszélek, dicsérlek, gusztust próbálok csinálni...
    - Irén is rágyújtott egy cigarettára.
    - Erősebb eszközökhöz fogok nyúlni! - mormogta.
    - Mire gondolsz?
    - Még nem tudom… de valami őrültséget, amitől el fog ájulni! Hiszen tett is célzást ilyesmire. Azt mondta, valami nagy botrányba, szenzációba kellene keverednem, hogy észrevegyenek.
    Lili felállt, ideges mozdulatot tett.
    - Igazad van. Valamit tenni kell! így nem mehet tovább. Az ember megfullad...
    Irénke felült a rekamién, és bizalmasan hunyorgott Lilire.
    - Én azt hiszem, hamarosan meglesz a botrányom!
    - Micsoda? - ragyogott fel Lili. Életuntsága azonnal megszűnt.
    - Merénylet készül ellenem!
    - Ne beszélj! Egészen jó trükk: Te rendelted meg? Hogyan lesz? Felbéreltél valakit, hogy elraboljon?
    - Ne tréfálj! Halálosan komoly vitriolról vagy revolverről van szó!
    - És erről ilyen nyugodtan beszélsz?
    - Mit tegyek? Olyan helyzetben vagyok, amelyben mindent kockáztatnom kell.
    - De hát ki akar lelőni?
    - Trontheimné…
    Lili ámulva csapta össze kezét.
    - Ne beszélj! Az Olga! Lehetetlen!
    - Telefonált. Szelíden figyelmeztetett, hogy amennyiben még egyszer találkozom az urával, nyílt utcán inzultál...
    - Megáll az eszem! Ae Olga? De kérlek… nekem sohasem szólt, pedig jól tudta.
    - Úgy látszik, téged nem tartott eléggé veszedelmesnek…
    - Kérlek! - mondotta sértődötten Lili.
    - A te eseted tudod, csak olyan megszokott polgári játék volt. De a színésznő, az más. Azt a privátok démonnak tartják, aki mellett a férfi elzüllik, anyagilag tönkremegy... Egy privátnő, aki ugyanahhoz a társasághoz tartozik és amellett régi barátnő, nem számít egészen idegennek. A dolog egy, kicsit tulajdonképpen a családban marad. De az én esetem veszedelmesebb. Ez már idegen világ Olga számára, amelytől megrémül, mert nem ismeri mélységeit, örvényeit… Érted?
    - Sohasem hittem volna Olgáról, hogy erre képes!
    - Nem is ez a baj, édesem.;. Attól félek, hogy nem elég nagy és érdekes a botrány. Már meg is bántam, hogy emellett döntöttem!
    - Te döntöttél?
    - Igen. Én figyelmeztettem névtelen levélben Olgát, hogy milyen veszélyes nő karmaiba került a férje. De alaposabb gondolkodás után rájöttem, hogy kár volt a benzinért. Trontheim nem olyan érdekes ember, hogy érdemes vele kompromittálnom magamat... Már sajnálom az egészet!
    Hirtelen heves mozdulattal nyílt ki az ajtó. A küszöbön izgatott nő állt. Trontheim Olga. Mögötte a komorna, akinek kétségbeesett arcán látszott, hogy ő be akarta jelenteni a hölgyet, aki azonban nyilván félrelökte őt, és egyenesen berontott a szalonba.
    Irénke halkan felsikoltott, és védekező mozdulattal egy karosszék mögé ugrott.
    Vannak jellemek, melyek a veszély pillanataiban bontakoznak ki teljes nagyságukban. Ilyen volt Lili is. Mikor Olgát megpillantotta, csodálkozó és egyben örvendező arccal sietett eléje.
    - Olgicám! Szervusz! Micsoda meglepetés! Irénke nem is mondta, hogy téged is meghívott!
    Trontheimné egészen elvesztette lélekjelenlétét. Szemmel láthatóan megzavarodott. Idegesen nézett körül.
    - A férjem!... - dadogta.
    - Amint látja, asszonyom - mondotta méltóságteljesen Irén, aki közben visszanyerte fölényét -, én a barátnőimet fogadom á lakásomon, és nem a mások férjét.
    Trontheimné csalódottnak és kiábrándultnak látszott!
    - Hiába, nincsen szerencsém!- sóhajtotta.
    Lili megrökönyödve nézett barátnőjére.
    - Nem értelek, drágám... Te szerencsésnek tartottad volna, ha itt találod Gusztit?
    - Igen. Akkor legalább végeztünk volna!
    Lili felsikoltott.
    - Szent isten! Miket, beszélsz? Kicsikém, nem vagy eszednél... Mire gondolsz? Csak nem hiszed, hogy Irénke meg Guszti…
    Olga ingerült mozdulatot tett.
    - Ne vigasztalj, kérlek, ne vigasztalj! Te ezt nem érted: Egészen másról van szó!
    Hirtelen mozdulattal Irén felé fordult, aki még mindig dermedten a meglepetéstől állt a karosszék mögött.
    - Bocsásson meg, művésznő, hogy ilyen különös módon törtem be Önhöz… De hiszen mindez nem is Önnek szólt, hanem a férjemnek... Én Önre egyáltalában nem haragszom…
    - De hiszen néhány nap előtt nagyon furcsa hangon telefonált nekem… Megfenyegetett...
    - Az ember néha egészen megzavarodik, és hálátlansággal fizet annak, akinek tulajdonképpen köszönettel tartozik. Azóta beláttam tévedésemet...
    Lili és Irénke meglepetten néztek össze. Olga egy karosszékbe vetette magát.
    - Ugye megengedi? - fordult Irénhez.
    - Kérem, parancsoljon! … Talán egy cigarettát is?
    - Igen… most nagyon jólesne!
    A három nő egyszerre gyújtott cigarettára. A szobában kellemes izgalom feszült. Mégis szép néha az élet. Lili és Irén csupa feszült kíváncsiság volt. Egyszerre megszűnt az unalom, ernyedtség.
    - Ti is asszonyok vagytok - mondotta hirtelen Olga -, meg fogjátok érteni, milyen szörnyűség, mikor az ember vére egyszerre híg, nyúlós sziruppá válik, álmos és zavart lesz körülötte a világ, mindent un, nem találja a helyét, legszívesebben kibújna a bőréből. Ah, nem is hiszitek, hányszor irigyeltelek benneteket!
    - Bennünket? — kérdezte fájdalmas fintorral Irén.
    - Igen, titeket... Megengeded ugye, drágám, hogy tegezzelek?
    - Megtisztelsz vele! Szervusz!
    - Szóval, arra gondolok, hogy ti szabadok: vagy tok. Mulathattok, élvezhetitek az életet kedvetek szerint:.. De én... a férjes asszony; akit elhanyagol az ura… megőrülhetek! Hát nem bírom tovább... nem bírom! Gondoltam, miért ne lehetnék én is szabad, nem igaz?
    - Igen, természetesen! - mondották egyszerre Lili és Irén. - Tudom, hogy Guszti Irénkét szereti. Miért ne legyen hát ő is boldog, meg én is? Azért, jöttem ide, mert azt hittem, itt találom... De nem akartam botrányt rendezni... Csak tudomásotokra akartam hozni, hogy nekem nincs kifogásom szerelmetek ellen… Elválok Gusztitól, és akkor feleségül vehet...
    - Engem... feleségül? - hördült ki a felháborodás Irénből. Lili majdnem leesett székéről elképedésében.
    - De hiszen szereted! - ütődött meg Olga.
    - Hát fiam - tört ki Irénből az elámulás -, te vagy a világ legnaivabb teremtése. Csak nem hiszed, hogy én és Guszti - ugye megengeded, hogy így szólítsam - egymáshoz illenénk? Hogy nékem ez a leányálmom, végcélom, révbe érkezésem? Ki kell, hogy ábrándítsalak kedvesem, a látszat csal, nekem nincs viszonyom az uraddal... Udvarol nekem, de nincs tovább! - Istenem, milyen szerencsétlen vagyok! - nyögött fel Olga. - De hát akkor mi lesz? Így nem lehet tovább élni!
    - Hát éppen erről beszéltünk mi is! - szólt közbe Lili.
    - Nagyon tévedsz, édesem, ha azt hiszed, hogy mi boldogabbak vagyunk, hogy nekünk jobban megy, mint neked!
    Olga értelmetlenül bámult Lilire.
    - Úgy bizony - helyeselt Irénke vannak percek, mikor már öngyilkosságra gondolok. Az örökös hajsza, az intrikák, fűrészelések, a kolléganők irigykedése, mindennap remegés, hogy mit hoz a holnap? És közben múlik az idő.
    És mire vittem? Semmire! Színésznő vagyok Odinheimben. Most végre jött egy undok amerikai. Gondoltam, itt a nagy lehetőség. És nem tudom megragadni… Az idegeim már tótágast állanak!
    - Azt hiszem, mind a hárman nyugodtan bevonulhatnánk egy idegszanatóriumba! - jegyezte meg szelíd öngúnnyal Lili.
    - Igen, talán ez volna a legjobb, elmenni néhány hétre valamerre, kikapcsolódni a rendes környezetünkből! - mormogta Olga.
    - Én csak olyan helyre mennék, ahol embert sem látok! - kesergett Irén.
    - Egészen jó ötlet! - kiáltotta Lili. - De hát miért ne tennénk meg? Amíg itt kínlódunk és penészedünk Odinheimben, semmi okos nem jut az eszünkbe. Egy kicsit rendbe kell hoznunk idegeinket, akkor kifőzhetünk valami okosat. Nézd Irén, az operetted úgyis megbukott, most már őszintén megmondhatom… Jelents beteget, kérj háromheti szabadságot, és utazzunk el hármasban!
    - Hármasban? - ámult el boldogan Olga.
    - Igen. Hiszen mi olyan jól megértjük egymást, és valamennyien ugyanarra a kúrára szorulunk…
    - És Cooper? - aggodalmaskodott Irén.
    - Az itt marad még legalább két hónapig. Hiszen csak most kábelezett Hollywoodba, hogy jöhet az expedíció, színészek, operatőrök, megkezdik a filmfelvételeket. Éppen mire visszajövünk, kezdik majd a munkát...
    - És mit gondolsz, hová menjünk? - kérdezte Olga.
    - Ezt még nem tudom. Ajánlom, hogy mindegyikünk törje rajta a fejét. Holnap délután jöjjetek fel hozzám egy csésze teára.
    - Helyes! - mondotta Irén.
    - Akkor hát a viszontlátásra, drágáim!
    A három nő összecsókolódzott. És e pillanatban valóban szövetségeseknek és elválaszthatatlan barátnőknek érezték egymást.
    e-Könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9789633649268
Webáruház készítés