Új jelszó kérése
Összehasonlítás
E-könyv és e-book
Toplista

Fizetési megoldás
Házhozszállítás

Termék részletek


Forró Pál: A züllött férfi_MOBI

Forró Pál: A züllött férfi_MOBI
990 Ft
  • Részlet az e-Könyvből:

     

    XIII.

    Az esti lapok kövérre híztak a szenzációs botrányon. Pofozkodás a korzón. Bánky bankár és Ternyey festőművész véresre verték egymást. H. Olga, egy lipótvárosi ismert nagykereskedő leánya miatt verekedtek. Azt beszélik, hogy a feltűnően szép és ekzaltált fiatal lány titokban találkozott a festővel és a féltékeny vőlegény ezért inzultálta. Munkatársunk ott járt a menyasszony lakásán, de minden felvilágosítást megtagadtak. A család állítólag külföldre készül. Pénzügyi és kereskedői körökben óriási feltűnést kelt a példátlan botrány, melynek hősei a társaság legismertebb tagjaiból kerültek ki…
    Ha száz esztendeig szüntelenül remekművekkel leptem volna meg a világot, nem írtak volna rólam annyit, mint ennek az esetnek a kapcsán és nem emlegették volna annyit a nevemet. A riporterek, hogy színezzék és érdekesebbé tegyék az esetet, a legképtelenebb adatokat koholták rólam. Regényes részleteket írtak külföldi tanulmányaimról, kivételes tehetségemről, körmönfont mondatok között sejtetni engedték, hogy számos szerelmi regény hőse vagyok és hogy ellenállhatatlanul szugeráltam a szép milliomos kisasszonyt is, aki a kedvemért egy idő óta hír szerint rajzórákat is vett a műtermemben.
    Az én csendes, szüzi, hófehér szerelmem most ott fekszik az aszfalton, az emberek beléröhögnek, kiteregetik, belévájkálnak, undok lényüknek minden piszkát ráfecskendezik. És én oda sem mehetek Olgához, nem borulhatok térdre, nem kérhetek bocsánatot tőle, nem halhatok meg a lábai előtt, hogy a véremmel mossam le róla a sarat és változtassam megrendítő tragédiává a hitvány komédiát. Itt fekszem megsemmisülve a pamlagon, az uccáról felhangzik a rikkancsok kiabálása, az én halotti dalom, fiatalságomnak, szerelmemnek, újjászületésemnek torz keresztre feszítése.
    Zörgetnek az ajtómon. Valamelyik barátom jöhet gúnyos, gratuláló mosollyal. Fásult vagyok, annyi erőm sincsen, hogy megmozduljak. De az erőszakos kopogás kétszer, háromszor is megismétlődik, türelmetlenül, követelődzőn és egy hang idegesen sürget:
    - Nyissa már ki kérem!
    Férfihang. Ismeretlen. Még szenvedni sem hagyják nyugodtan az embert. Betörnek a fájdalom magányosságába, belerikoltanak a sírás szent harmóniáiba. Felállok és ajtót nyitok. A küszöbön egy feldúlt, rendetlen öltözetű úr, a mellénye félig begombolva, borotválatlan, a nyakkendője félrecsúszott,. egész testében remeg, az arca halavány. Első pillanatra nem ismerem fel, csak mikor bemutatkozik hökkenek meg:
    - Hidvéghy vagyok!
    És mielőtt még bármit szólhatnék, hadarva, izgatottan beszél:
    - Mi történt maguk között? Mióta ismeri a leányomat? Miért tett szerencsétlenné bennünket uram!
    Egy székre roskad, a homlokát törölgeti és mint egy őrült hajtogatja:
    - Rettenetes! Rettenetes!
    Egy kissé magához tér és jajveszékelve folytatja:
    - Ön nem tudja, hogy mit tesz velünk! Bánky bankháza és az én üzletem között a legszorosabb üzleti összeköttetés áll fennt, amelyet semmi szín alatt sem szabad megzavarni... ez végzetes, igen, végzetes lehetne!
    - Végre szóhoz jutok:
    - Uram, becsületszavamra jelentem ki, hogy a leányával ma beszéltem életemben először!
    Értetlenül bámul rám, a szeme tágra nyílik:
    - De hát akkor miért verekedett össze Bánkyval?
    - Mert Bánky tudta, hogy ismerem aljas titkát, hogy tetten értem, amikor az Önök volt szobalányával, Tecával szeretkezett. El akart némítani, hogy ne leplezzem le menyasszonya előtt!
    - És ön már szólt Olgának?
    - Nem szóltam!
    Hidvéghyből a megkönnyebbülés sóhaja tört ki:
    - Hála az égnek! És ugy-e ezentúl sem fog szólni. Nagyon kérem, három ember boldogsága függ éttől!Végtelenül hálás leszek, ha ezt megteszi.
    - Bennem felforr a vér, a szemem lángolni kezd:
    - Hogy mer így beszélni velem? Minek néz engem? Eladja a leányát, engem megfizet és végül magát tartja becsületes embernek és engem a megvesztegethető gazembernek. Téved uram, rossz helyre fordult a kérésével.
    - De hát mi a szándéka?
    - Értse még... Szeretem a lányát, akár tetszik ez önnek, akár nem. Ez a magán ügyem, ebbe nem avatkozhat be. Csak a lánya érdeke szent előttem és magával nem törődöm. Gyűlölöm önt, a cinkosával együtt! Én a szemébe vághatom ezt, mert rongyos, szegény ember vagyok, amint látja padlásszobában lakom, de a szegénység úgy látszik függetlenebbé teszi az embert, mint a gazdagság.
    A szavaim elevenbe vágnak, érzi, hogy fölébe kerekedtem:
    - Nincsen igaza fiatalember... a látszat talán ellenem szól, de most sem időm, sem alkalmam a hosszas magyarázkodásra. Olga szereti Bánkyt, szó sincsen kényszerről. És ha Bánkynak van is szeretője, hát melyik fiatalembernek nincsen? Köszönöm, hogy szívén hordja a lányom ügyét, de higyje el, hogy az egyetlen helyes, amit érdekében cselekedhetik az, ha nem áll útjukba. Úgy tervezem, hogy holnap reggel elutazunk, néhány hétre, amíg az izgalom elmúlik; önnek és Bánkynak mindent el kell követniök, hogy addig ennek a kínos ügynek, a hullámai elsimuljanak. Egy tisztességes úrilány becsületéről van szó...
    Végtelen utálat fogd a vén képmutató szemforgató beszédjének hallatára. Szinte gorombán szakítom félbe:
    - Nem kérem a tanácsát, uram. Ez az ügy legalább annyira kellemetlen nékem, mint önnek. A leánya érdekeit pedig kettőnk közül alighanem én viselem jobban a lelkemen. Talán jobb is, ha végét vetjük ennek a kínos beszélgetésnek.
    Meg sem sértődik, az ajtóból könyörgő hangon szól még egyszer vissza:
    - Legyen esze uram, ne csináljon semmi őrültséget. Ne kényszerítsen arra, hogy esetleg az ügyvédemhez forduljak!
    Gyáván és alattomosan csak a küszöbről mondja ezt az utolsó fenyegetést. Ostoba fráter, azt hiszi, hogy van olyan erő a világon, amely a történtek után engem megfélemlíthet. Micsoda ocsmányság, milyen pokla a förtelemnek örvénylik Olga körül. Szeretnék hozzárohanni, magammal ragadni, messze... messze...
    Hová? Igen, az emlékemben nagy virágos rétek színfoltjai bontakoznak ki, a tüdőm tágul, éles, illatos levegőt szívok mélyen magamba és harangszót hallok. A faluban, vagyok, akácos erdőben, távol az országúttól,csend van... Hogy élhettem eddig a városban? Jaj, most érzem, hogy elmerültem a csatornában, hogy szörnyű fogságban sorvadok, megrontották a valómat, felőrölték a tehetségemet, elégették a szívemet, beszennyezték a szerelmemet. Hazamenni... haza!
    De nem lehet. Nekem most itt kell maradnom, belerothadnom a piszokba. Még a magányomat is elrabolják, elém hozzák a kíváncsiságukat, félelmükét, felháborító vallomásukat, áttörik azt a finom, láthatatlan falat, amelyet könyből és fájdalomból építek magam köré.
    Talán legjobb lenne a ligetbe menni, elbujdosni, egy magányos padra ülni.
    Veszem a kalapomat, elakarok menni. A küszöbön két férfiba ütközöm:
    - Ternyey úrhoz van szerencsénk?
    - Az vagyok!
    - Bánky Jenő úr megbízottai vagyunk. A felünk lovagias elégtételt kér a ma délelőtt történtekért. Kérem nevezze meg a segédeit...
    Hja úgy, persze, erre nem is gondoltam. Hiába, nem vagyok kifogástalan gavallér. Még hálával kell gondolnom Bánkyra, amiért legalább ő nem felejtette el, hogy mivel tartozunk társadalmi rangunknak. A segédeim? Persze, hogyne, nagyon szívesen uraim.
    És bemondom két festőkollégám nevét.
    A két úr szertartásosan köszön és távozik.
    Tehát párbajozni fogok. Kard? Pisztoly? Mindegy. De a kutyafáját, akkor nem babra fog menni a dolog. Ohó, én vagyok a sértett, engem illet a fegyverválasztás joga. Majd lesz rá gondom, hogy ne mókázzunk a találkozásunknál. Jobb is így. Ha esze van a golyónak, vagy a kardnak, engem küld el a másvilágra. Kitűnő paradokszon: az egész életemben csak a halálom lesz stílusos. Meghalni egy kézcsókért! A középkor óta nem élt hozzám hasonló lovag. Olga holnap utazik. Lehet, hogy én is utazom, talán egy kicsit messzebbre is, mint ön kedves kisasszony. A halálra készülök és a nagy út előtt állók rendszerint búcsúzni szoktak. Nékem is lenne még egy kis mondanivalóm. Engedje meg, hogy ezt megírjam Önnek.
    e-Könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9789633649879
Webáruház készítés