Új jelszó kérése
Összehasonlítás
E-könyv és e-book
Toplista

Fizetési megoldás
Házhozszállítás

Termék részletek


Florence Barclay Esti dal EPUB e-könyv

Florence Barclay Esti dal EPUB e-könyv
890 Ft

Florence Barclay a soha-el-nem-múló szerelmet írta meg ebben világhírű regényben, mely 1910-ben az USA-ban a legnagoybb példányszámban eladott bestseller volt. Ma világunkban a történet talán kissé lassan hömpölyög, és talán túl sok benne a hálálkodás a jóisten jótéteményeiért, ám elgondolkoztató, hogy száz évvel ezelőtt hogyan tudta olvasók százezreit rabul ejteni. Ezt csak akkor tudjuk meg, ha belemerülünk ennek a könyvnek a lassan sodró világába. Ám ha a regény világa beszippant, akkor megragad és megértjük a világsiker okát.

  • Részlet az e-könyvből:

     

    VII.
    Garth megleli rózsafüzérjét

    Aznap este Jane csak pár percet töltött a társalgóban. A sikere nyomán szárnyra kelt tréfák nem találkoztak ízlésével s a reá pazarolt dicséretek bosszantották. Nyugalmas szobájába kívánkozott, hogy elgondolkozzék a hangverseny befejező epizódja fölött, amely közte és Garth között a színfalak mögött lejátszódott. Sehogy- sem tudta eldönteni, hogy értse ezt a jelenetet. Erezte, hogy ebben a kis eseményben volt valami megmagyarázhatatlan; Garth utolsó cselekedete olyan indulatokat keltett fel szívében, amelyeket nem tudott megfejteni; az a mód, ahogy Garth a kezét megcsókolta, nagyon nem tetszett neki; de mégis akaratlanul arra gondolt, hogy Garth a hódolatnak oly hevületével tette ezt, mintha rajongó tisztelet illetné meg; mintha arra volna teremtve, hogy a dalnak ama tökéletes varázsával uralkodjék a sziveken, amely fölemel és nemesít. Nem tudott szabadulni attól a hatástól, melyet tenyerének Garth ajkától való érintése keltett Mintha valami tűrhetetlen, kitapintható folt maradt volna Garth csókja után. Rajtakapta magát, hogy egyszer-kétszer aggódva a kezére tekint s amikor ez harmadszor is megismétlődött, elhatározta, hogy felmegy a szobájába.
    A hercegnő a zongora mellett ült. Alakját teljesen elrejtette vendégeinek köréje csoportosuló, nagyban mulató, majdnem teljes számú serege. Ronnie ép utat tört a társaság közepéből, hogy egy pamlagterítőt kerítsen; Billy pedig az íróasztalt forgatta fel egy ív papirosért. Jane nyomban kitalálta, hogy az ív papiros a protestáns lelkész úr gallérját fogja jelenteni s azt is következtette, hogy a hangverseny hallgatói közt valaki olyan köntöst viselt, amely pamlagterítőkre emlékeztetett.
    Jane kissé kedvetlenül fordult el s az ajtó felé tartott. Bár nyugodtan és észrevétlenül távozott, Garth már az ajtóban állt. Jane nem tudta elgondolni, mikor került oda. A teremből távozóban ugyanis Garth lágyvonalú arcát Ingleby Myra mellett, a hercegnőt övező társaság külső körében látta. Garth ajtót nyitott s Jane kiment A leány egyszerre két ellentétes kérdéssel szeretett volna hozzáfordulni: "Hogy mert ily bizalmasan viselkedni?" és: "Mondja, mit kíván tőlem? Megteszem".
    De nem kérdezett semmit.
    Garth követte a hallba, gyertyát gyújtott s a gyufát Tommy felé dobta; aztán az ezüst gyertyatartót Jane-nek nyújtotta át Roppant boldognak látszott Janet bántotta, hogy fitogtatja vidámságát, melynek akaratlanul ugyan ő volt oka, de amelyet nem osztott. Azt is érezte, hogy meg kell ezt a bizalmas szótlanságot törnie. Ez a némaság olyasmiről beszélt, amit kimondani nem volt szabad, miután a dolgokról egyáltalán nem lehetett beszélni. Jane majdnem hevesen ragadta meg a gyertyatartót s a második lépcsőfokról visszafordult.
    - Jó éjt, Dal - mondta. - Tudja-e, hogy elszalasztja a hercegnő mókáit?
    Garth felnézett Jane-re. Szeme tündöklőit a gyertyafényben.
    - Nem baj - felelt. - Nem mulasztok el semmit s nem is hiányzóm senkinek. Csak addig vártam odabenn, amíg maga felmegy. Nem megyek már vissza. Kinézek a parkba, hogy egy kis friss, hűs, éjszakai levegőt szívjak. És majd megállók a tölgyfák alatt, hogy lemorzsoljam rózsafüzérem szemeit.
    - S mi van a kereszttel? - kérdezte Jane.
    - Keresztről még nem beszélhetek - felelt Garth. - Rózsafüzéremen nincs kereszt.
    - Attól félek, Dal, hogy kereszt minden igazi rózsafüzéren van - jegyezte meg Jane szelíden. - Keserves lesz, ha maga is megtalálja a magáét.
    De Garth nem félt és bizakodó maradt.
    - Ha én megtalálom a magamét - mondta az ifjú - remélem, hogy... - Jane akaratlanul a kezeire tekintett. Garth észrevette ezt a pillantást és mosolygott, de barna arca kissé elpirult - ... remélem, hogy elviselni is tudom - fejezte be a mondatot.
    Jane elfordult s kezdett felhaladni a lépcsőn; Garth azonban egy mohó kérdéssel megállította.
    - Csak egy pillanatra még, miss Champion! Valamit kérdezni szeretnék. Megengedi? Nem fog vakmerőnek, tolakodónak, kíváncsinak tartani?
    - Félek, hogy igen - felelte Jane. - Mivel azonban ma már úgyis egész sor szokatlan dolgot kellett magáról gondolnom, három új jelzővel több vagy kevesebb, nem számít. Kérdezhet.
    - Miss Champion, van magának keresztje?
    Jane kissé csodálkozva nézett Garthra; majd egyszerre megértette a kérdés célját.
    - Kedves fiacskám, nekem nincs - válaszolt. - Hála az égnek, én távol tartottam magamtól az égő és áldott emlékezéseket. Az én rendezett, józan életemben ezeknek nincs helye s nem is akarom, hogy legyen.
    - Akkor - faggatódzott Garth - hogyan tudta «A rózsafüzért» úgy énekelni, mintha annak minden sorát maga is átélte volna; mintha minden öröm és fájdalom bár talán a múlté, de a magáé is volna?
    - Mert - magyarázta Jane - ha éneklek, a dalban élek. Nem mondtam el, hogy mikor egyszer a «Hindu dal»-t énekeltem, minő leckében volt részem? Amikor ma azt á dalt elénekeltem, kétségtelenül nekem is volt rózsafüzérem. De abban az értelemben, ahogy maga gondolja, nem volt, hála Istennek, soha.
    Garth fellépett a második lépcsőfokra s szeme a gyertyával egy vonalban állt.
    - De ha bánata volna,- mondta nagyon halkan -, éppilyen volna? Éppígy érezne, nemde?
    Jane gondolkozott
    - Igen - mondta -, ha bánatom volna, azt hiszem, éppúgy éreznék, mint éreztem ma az ének percei alatt
    - Akkor, bár a körülmények nem magáról szóltak, a maga lelke volt abban a dalban.
    - Igen, azt hiszem - válaszolta Jane -, ha el tudnók választani magunkat körülményeinktől. No, de most jó éjszakát, Garthie úrfi!
    - Miss Champion! Csak még egyet! Énekel számomra holnap? Lejön a zeneterembe s elénekli azokat a gyönyörű dalokat, amiket hallani szeretnék? Esz megengedi, hogy néhány dalát én kísérjem? Ó, ígérje meg. Es ígérje meg, hogy mindent elénekel, amit kérek. Akkor soha többé alkalmatlankodni nem fogok.
    Garth Jane-re szegezte szemét és várta az ígéretet. Szemében akkora hódolat tündökölt, hogy Jane megriadt s nem kis mértékben zavarodott meg. Majd hirtelen úgy gondolta, hogy megtalálta a dolgok nyitját és sietett mind magának, mind Garthnak magyarázatot adni.
    - Maga, Garth, igazán kedves fiú! - mondta. - Mekkora művész! S milyen nehezen értjük meg mi, száraz, hétköznapi emberek, a művészi temperamentumot. Kis híja, hogy el nem bolondítja komoly, öreg fejemet. El van ragadtatva s hangomat a hangok netovábbjának véli; mint ahogy bizonyára imádattal borul le az előtt is, amit szeme a forma tökéletességének tart. Kezdem érteni, hogyan csavarja el azoknak a nőknek a fejét, akiket lefest. Ebben az elragadtatásában maga igazán szeretetreméltó. De most már fel kell mennem. Lefekszem. Megígérem hát, hogy holnap azt és annyit éneklek, amennyit akar. De tartsa be maga is a szavát s ma ne háborgasson többet. És ne töltse az egész éjszakát a parkban és ne riassza meg az őzeket Nem, köszönöm, nem kell felkísérnie, mindig magam szoktam felmenni. Nem hallja, minő találó megjegyzéseket tesz Tommy odalenn? Most siessen hát, Garthie úrfi és olvassa meg gyöngyeit. Ha váratlanul kereszt akad a kezébe, jusson eszébe, hogy a keresztet minden valószínűség szerint rá lehet beszélni, hogy utazzék haza Chicagóba.
    Jane még akkor is mosolygott, amikor a szobájába lépett s a gyertyát a kis öltözőasztalkára helyezte.
    Az overdenei kastélyban csak lámpával és gyertyával világítottak. A hercegnő a leghatározottabban visszautasította azt a gondolatot, hogy villamos világítással modernizálja a kastélyt. De gyertya aztán volt bőven. Jane nagy kedvelője lévén a fényes kivilágításnak, felgyújtotta mind az öltözőasztal tükrének két oldalán, mind a kandallópárkányon és az íróasztalon álló magas ezüsttartók gyertyáit. Aztán leült a kényelmek karosszékbe, írószerei után nyúlt, előszedte naplóját és töltőtollát. Befejezni akarta a nap történetét s ezt írta: Gina néném hangversenyén elénekeltem az "Esti dal"-t Velma helyett, aki beteg volt (lariyngitis). Pont.
    A Garth-tal való jelenetről valahogy nehéz volt a naplónak beszámolni, a jelenet nyomán támadt érzéseit pedig egyáltalán nem tudta leírni. Csak ült, tűnődött a történteken s a lapot üresen hagyta.
    Mielőtt felemelkedett, könyvét becsukta s pihenőre tért volna, nagy megnyugvására tisztán látott mindent. Garth művészi természete volt az oka mindennek, de sajnos, a művészi természet nem szilárd alap az ész számára s a sors szövevényeit sem lehet belőle kiszámítani. Jobb híján Jane mégis ezt fogadta el fejtegetései alapjául és így okoskodott: Garth hullámzó hevülete bár különösképpen zavarja az ő higgadt nyugalmát, semmiféle értelemben sem vonatkozott rá, legföljebb csak hangjára és zenei képességeire. A festeni való szépség látása Garthot a gyönyör forróságával tölti el s lelkében a remény és kétségbeesés váltakozik mindaddig, míg kívánsága nem teljesül s az illető a vászon előtt nem áll s nem helyezkedik el az ő művészi tetszése szerint. Ez a szépségért való rajongása ébredt fel benne most is, de most nem a látás, hanem a hallás, a hang révén. Ha majd teljesen az ő rendelkezésére bocsátja hangját s megengedi, hogy egykét dalát kísérje, Garth le fog csillapodni s gyönyörű barna szeméből a bálványozó hódolat nyugtalanító kifejezése eltűnik. Jane-nek jól esett a holnapra gondolnia, egy pillanatra sem felejtette azonban el, hogy Garth csodálata nem személyének szól. Garth még nagyobb rajongással telnék el, ha például Blanche asszonyt hallaná, aki ép úgy énekel, mint egykori tanítványa s hangjának színezete is ugyanolyan, mint Jane-é, azonkívül ragyogó szépségű nő s így miközben hallásukat gyönyörködteti, az emberek szemét is elragadja. Garth, akire nézve a zene oly sokat jelent, bizonyára látta és hallotta is Blanche asszonyt. Mindezt Jane elgondolta, aztán Lister Pauline, a szép amerikai leány jutott eszébe, akinek nevét ez évadban egyre csak Garth nevével együtt emlegették. Meg volt arról győződve, hogy Pauline az a nő, akire Garthnak szüksége van. Pauline szépsége kielégítené, okos, józan észjárása, egyenes, gyakorlatias magaviseleté ellensúlyozná Garth kissé szeszélyes temperamentumát. Alkalmazkodó képessége pedig lehetővé tenné, hogy egyaránt simuljon férje környezetéhez északi otthonában s barátainak széles körében délen. Ha Garth megházasodnék, felhagyna azzal, hogy Flowerért és Myráért lelkesedjék s ilyen - «ostoba módon» - akarta mondani Jane, de mivel változatlanul igazságos nő volt még gondolatban is, illőbbnek találta a «szokatlan» jelzőt - "szokatlan módon" csókoljon kezet.
    Könyökeit a térdére támasztva, előrehajolva ült a széken s nagy kezeit tenyerével felfelé tartva, maga elé képzelte a nevezetes pillanatot. Majd hirtelen felállt.
    - Champion Jane, ne bolondulj 1 Igazságtalan vagy nemcsak magaddal, hanem azzal a kedves, szépséget bálványozó fiúval szemben is, ha őt egy pillanatra is komolyan veszed. Ma esti hódolata éppenséggel nem neked szólt, minthogy a kitűnő ebéd dicséretével sem Georgina néni főszakácsának akart bókolni. Tetszését az előadásról az előadóra is átvitte; ez volt minden. Légy hálás, hogy oly szép sikert arattál s ostoba szentimentalizmussal ne rontsd meg sikered örömét. Most pedig mosd meg csúf kezeidet s menj aludni.
    A tölgyek alatt, a puha fűben állt Dal main Garth, a félős őzek semmit sem tudtak jelenlétéről s csöndesen aludtak körülötte. A csillagok lámpákhoz hasonlóan ragyogtak a sötét bíborszínű égen. Garth így beszélgetett magában:
    - Megtaláltam - mondta az elragadtatás halk hangján -, megtaláltam az ideális nőt, a női nem koronáját, aki gondolkodásban, lélekben, testben tökéletes társa lesz annak, aki őt elnyeri.
    - Jane! Jane, Ó, milyen vak voltam! Ismerem évek óta s nem tudtam, hogy mi rejlik benne. De most föllebbentette a fátyolt és beléptem lelke szentélyébe. Ó, nagy, nemes szív! Többé soha semmi sem állíthat korlátot lelkem és lelke közé. Férfi nem bírja, sohasem is bírta azt, amire én jobban vágyom, mint vágytam valaha: Jane szívére, Jane gyöngédségére. Ah, milyen kincs ez! Minden szemet megolvasok. S ő is meg fogja olvasni egy napon, meg fogja olvasni az enyéimet és az övéit. A kereszttől mentsen meg Isten bennünket. Vajon kell keresztnek lennie minden igazi rózsafüzéren? Inkább engem sújtson az Úr s a közös gond fűzzön össze bennünket Ó, azok a kedves kezek! Azok a hűséges, nyílt szemek!... Jane! Jane! Bizonyos, hogy ez a nő mindig az volt, akinek ma megismertem, de eddig nem tudtam, mert vak bolond voltam. Most azonban egyet tudok: ha eddig vak is voltam, most látok. Csak Jane él a szemem előtt a mai naptól kezdve mindig - ha Isten is úgy akarja: mindörökké.
    Az éjszakai szellő meglengette Garth sűrű, fekete haját s miközben feltekintett az égre, szeme ragyogott a csillagfényben.
    Jane már félig aludt, amikor a függöny megsuhant az ablakán. Felébredt s ezt mormolta: «Mondja, mit kíván tőlem? Megteszem.® Majd tudatára ébredt, hogy mit mondott s a sötétben felülve így korholta magát:
    - Ó, te vén szamár! Okos, erős leánynak képzeled magadat s most ez a fiú, akit egy kicsit szeretsz, pár hízelgő szóval egészen elcsavarta fejedet. Térj eszedre azonnal! Vagy utazz el Overdene-ből már holnap korán reggeli.
    e-könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9789634740421
Webáruház készítés