Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Összehasonlítás
Toplista

Fizetési megoldás
Házhozszállítás

Termék részletek


Ferenczi Sándor: Lélekgyógyászat_MOBI

Ferenczi Sándor: Lélekgyógyászat_MOBI
940 Ft940

TARTALOM

A szerelem a tudományban
Két téves kórisme
Női homoszexualitás
A pszichoszexuális impotencia analitikus értelmezése és gyógyítása
A korai magömlés jelentőségéről
A neurózisok Freud tanának világításában és a pszichoanalízis
Tudományos álommagyarázás
Jegyzetek
e-Könyv a Digi-Book Kiadó gonodzásában

  • Részlet az e-Könyvből:

     

    Ha a tudatos álomtartalomhoz szabadon társuló álomanyagot tekintjük, feltűnik, hogy azt főleg a legújabb, az álmodást megelőző napon történt események, és igen régi, infantilis reminiszcenciák szolgáltatják. Az álom az elemzés befejezése után többnyire túldetermináltnak, vagyis egynél több, éspedig részint aktuális, részint infantilis vágy teljesülésének bizonyul.
    Példaképpen hivatkozom. egy páciensem álmára, aki ideges természetű vizelési ingerben szenved: „Fényes padló; vizes; olyan pocsolyavíz van rajta. Két szék oda van támasztva a falhoz, mikor odanéztem, láttam, hogy a székek elülső lába hiányzik, mint mikor valakivel viccet csinálnak, és törött székre ültetik, hogy elessék. Ott volt egy barátnőm is a vőlegényével.” Afényes, vizes padlóról eszébe jut, hogy előző napon a bátyja haragjában földhöz vágott egy káncsót, a víz kifolyt, és a padló úgy nézett ki, mint az álomban. De ugyanilyen fényes, vizes padló maradt emlékezetes gyermekkorából is, mikor egyszer ugyanezen bátyja úgy megnevettette őt, hogy nem tudta a vizeletét tartani. A további elemzéskor kiderült, hogy a páciéns hosszabb időn át maszturbált, ami, mint az leánygyermekeken oly gyakori, az orgazmus tetőfokán vizelési ingerrel járt. Az álomanyagnak ez a része, mely a vizelési neurózis szempontjából is értékesnek bizonyult, az infantilis vágyteljesülést jelképezi, mely azonban - erősen cenzúrázva lévén - csak célzásokban jelenhetett meg. A két törött lábú szék, amely a falhoz van támasztva, mint az elemzéskor kitűnt, nem jelentett egyebet, mint annak a szólásmódnak képi feltüntetését: két szék közt a földre esni. A páciensnek két kérője is volt már, de a familiáris rögzítődés öntudatlan akadálya volt annak, hogy a házasságba beleegyezzék. És bár tudatos énje - állításai szerint - belenyugodott az aggszüzesség gondolatába: úgy látszik, bensejében nem nézte irigység nélkül barátnőjét és vőlegényét, kik az álmot megelőző napon látogatást tettek nála. Természetesen az álom kapcsán felvetődött számos ötlet közül, melyek az álom vágyteijesítő voltát is igazolják, csak a legpregnánsábbakat idéztem.
    Freud magyarázatai nyomán ennek- az álomnak a kialakulását úgy kellene elképzelnünk, hogy az előző, nap két eseményét, a kancsóeltörést és a jegyespár látogatását az álommunkának sikerült asszociatívkapcsolatba hozni azokkal az állandóan indulattelt képzetkomplexumokkal, melyek már a gyermekkorban elfojtattak, de amelyek még mindig hajlandók indulati erejüket valamely aktuális pszichikus reakciónak kikölcsönözni. Freud szerint az álom társas viszony eredménye, melyhez a tudattalan, elnyomott “komplexumok szolgáltatják a tőkét, vagyis az érzelmi energiát, míg a friss, aktuális, tudatos emlékképek és vágyak az alapításnál a vállalkozó szerepét játsszák. Egy harmgdik forrását az álmoknak azok a szenzibilis és szenzoros idegbehatások szolgáltatják, amelyek a szervezetet alvás közben érik. Ezek lehetnek bőringerek, a takarónak vagy a lepedő ráncának nyomása, a bőr lehűlése, akusztikai vagy optikai behatások álom közben; szervi érzetek: éhség, szomjúság, jóllakottság, túlterhelt gyomor stb. A pszichológusok és fiziológusok nagy része hajlandó ezen ingereknektúl nagy jelentőséget tulajdonítani; azt hiszik, hogy teljes magyarázatát adják, az álomnak egy oly elmélettel, mely szerint az álom nem egyéb, rrtint ilyen érzékbenyomásoktól kiváltott pszichofizikai reakciók halmaza. Velük szemben Freud joggal utal arra, hogy az álom nem akceptálja ezeket az érzéki ingereket a maguk igazi mivoltában, hanem sajátságos módon elváltoztatva; az elváltoztatás motívumát, eszközéit s az ahhoz szükséges energiát pedig már nem a külső inger, hanem endopszichikai erőforrások szolgáltatják; az alvás közben ható szenzibilis ingerek tehát úgyszólván csak az alkalmat szolgáltatják arra, hogy azok az endopszichikus törekvések érvényesülhessenek. Elemzés után a testi ingerektől provokált álmok is nyílt vagy leplezett vágykielégülésnek bizonyulnak. Aki nagyon szomjas, álmában igen sok vizet iszik; az éhes jóllakik; akinek jégzacskó van a fején, ledobja azt, mert.az álom azt sugallja, hogy a betegség már elmúlt; a gát-tájéki fájdalrhas furunkulus lüktetését az álom eufemisztikusan élvezetes lovaglássá alakítja át, s így válik lehetővé, hogy a szomjúság, éhség, a fejre nyomást gyakorló borogatás, a fájdalmasfurunkulus nem ébreszti fel az alvót álmából, hanem az ingert a lélek saját erejéből vágyteljesüléssé formálja át, s ezzel teljesíti az álom egyik fő funkcióját: az alvás nyugalmának biztosítását. A „lidércnyomás” név alatt ismeretes rémes álmok, melyeknek kiváltó oka gyomortúlterhelés, légzési, vérkeringési zavar vagy autóintoxikáció lehet, ugyanilyen beszámítás alá esnek: a kellemetlen testi,érzeteket mélyen elnyomott vágyak használják fel a realizálódásra, amelyek a kulturális és etikai cenzúrát nemigen állják ki, és csak a rémület vagy undor érzetével kapcsolatban képzelhetők el.
    Álomelemzés közben - mint említettem - körülbelül ugyanazt a munkát végezzük fordított sorrendben, amelyet a psziché teljesített az álom képzése közben. És ha a sokszor egészen rövid manifeszt álmot azzal az óriási anyaggal összehasonlítjuk, amely elemzés közben kerül napfényre, s ha hozzávesszük, hogy e mennyiségi különbség ellenére a manifeszt álomban a latens álomtartalom minden részlete valamiképpen képviselve van, akkor igazat kell adnunk Freudnak, aki az álommunka legfáradságosabb feladatának a képzetsűrítést mondja.
    Megkísérlem ezt egy példával illusztrálni. Egy pszichoszexuális impotenciában szenvedő kolléga egyszer egy két részletből álló álmot közölt velem., Az elsőben csakarról volt szó, hogy a „Pesti Hírláp” helyett, mely neki most jár, a „Neue Freie Pressé”-t kapja meg, ami pedig egy ismerősének jár.. A második részben egy. barna nő szerepel, aki mindenáron el akarja vetetni magát vele. Kitűnt, hogy tulajdonképpen nem a külföldi újságot, hanem e célzásban egy külföldi .nőt szerez meg magának álmában, aki csakugyan egy barátja házához jár, és már régen felkeltette az érdeklődését, mert azt hiszi, hogy fel tudná ébreszteni erős gátlásokkal küzdő szexualitását. Az ehhez fűződő asszociációk soránrkitűnt, hogy abban a nőben, kivel ugyanezen célból tartós barátságra lépett, s akit - magyar nő lévén - a „Pesti Hírlap” neve mögé rejtőztet az álom, ő e reményeket illetőleg csalódott, és egyáltalán sokat foglalkozik azzal a gondolattal, hogy talán jobb volna az ilyen fix viszonyok helyett szabadabb szexuális összeköttetéseket keresnie, melyek semmire se köteleznek. Ismerve a szexuális szimbolizmus óriási szabadosságát, azon sem szabad csodálkoznunk, hogy betegem a „Presse” = nyomda, sajtó kifejezést szexuális értelemben alkalmazta álmában. Az álom.második része, mintha csak igazolni akarná álommagyarázatunk helyességét, arra céloz, hogy a páciens sokszor aggodalommal gondolt arra, hogy az olyan, nagyon is tartós viszony, amilyenbe például most van belekeveredve, könnyen vezethet rangján aluli házassághoz. Aki nem tudja, hogy az éle pszichikai motívumai és eszközei, mint azt Freud e tárgyú monográfiája16 kimutatta, csaknem ugyanazok, mint amelyek álmáinkban érvényesülnek, olcsó élcelődésnek mondhatná azt az állításunkat, hogy a „Neue Freie Presse” (az új szabad sajtó) képzetében sikerült a betegnek mindazon gondolatokat és vágyakat összesűrítenie, amelyek a deprimáló kórállapot gyógyulására s ánnak vélt eszközeire, az újság ingerére és a nagyobb szabadságra irányulnak.
    Az álom sűrítő munkájának igen jellegzetes termékei, az álombéli személy-, tárgy- és szókeverékek. Az álomfantázia ezen formái nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy az álmot mindmáig teljesen értelem nélküli, abszurd elmeterméknek tekintették. Pedig pszichoanalízis útján meggyőződhetünk róla, hogy ha az álom két alakot, vagy képzetet egymáshoz ragaszt, voltaképpen ugyanazon sűrítési tevékenységnek; egy kevésbé sikerült termékét hozza létre, amely a tudatos álomtartalom többi, talán kevésbé feltűnő alkotórészeit is produkálta. Szabálya az álommagyarázásnak, hogy ilyen kevert álomképződmények esetében először mind a két alkotórésznek külön-külön kell keresni az álomanyagát, azután kutatni, vajon miféle közösség, azonosság vagy analógia alapján történt az együvé gyúratásuk.
    Tanulságos példája a kevert alaknak az, melyet egy nőbetegem álmodott egy ízben.
    Álmában egy sajátságos lény-félig egy orvos ismerőse, félig ló - szerepelt, méghozzá hálóing is volt rajta. A ló képzetéhez szabadon fűződő gondolatok a beteg gyermekkorába vezettek vissza; sokáig erős lóiszonyban szenvedett; irtózott a lovaktól, főleg mert restellte azok szexualitásának és testi szükségleteinek feltűnő megnyilatkozásait; azután eszébe jut, hogy mint kisgyermeket a dajkája sokszor magával vitte egy katonai ménesistállóba, ahol alkalma nyílt mindezen dolgoknak akkor még elfogulatlan megfigyelésére. A hálóing apjára emlékeztette őt, kit - minthogy szüleivel egy szobában aludt - gyakran láthatott nemcsak ilyen öltözékben, hanem olyan dolgok végzése közben is, amelyeknek észrevevésére a gyermeknek rendszerint nincs alkalma. (Hogy ez mégis aránylag oly gyakran megtörténik - pedig analíziseink ezt bizonyítják - onnan ered, hogy a szülők általában túl kevésre becsülik a 3-4 éves gyermekek intelligenciáját és megfigyelőképességét.) A keverék harmadik álkotórésze, az orvos, azt az alaposnak bizonyult gyanút ébresztette fel bennem, hogy a beteg az illetővel szemben ugyanilyen természetű kíváncsiságot táplál, illetőleg öntudatlanul átviszi reá ily irányú érdeklődését.
    Néha két személy keverékében nem egyenlő mértékben szerepel mindkét alkotórész, hanem az egyiknek csak valamely taglejtése, jellemző mozdulata van a másik személyhez mintegy hozzáragasztva. Egy álmomban például magamat láttam, amint jobb kezemmel éppen olyanformán dörzsölgettem a homlokomat, ahogy azt kiváló mesterem, Freud professzor szokta, amikor valami nehezebb téma felett gondolkodik. Nem sok gondolkodás kellett hozzá, hogy megállapítsam: a mester és tanítvány ilyen összekeverését, pláne gondolkodás közben, csak az irigység és becsvágy diktálhatta nekem álmomban, amikor az értelmi cenzúra pihen. Ébren természetesen mosolyognom kell ezen identifikálás merészségén, mely élénken emlékeztet arra az elcsépelt citátumra:

    e-Könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    978963364933F
Webáruház készítés