Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Termék részletek


Felix Salten Bambi EPUB gyermek e-könyv

Felix Salten Bambi EPUB gyermek e-könyv
890 Ft

Nem valószínű, hogy a magyar származású Felix Salten nevét ma bárki is ismerné Walt Disney 1942-es film-örökzöldje nélkül. Bambi történetének népszerűsítéséhez Disney képi világa oly sokat tett hozzá, hogy egy évszázadra - legalább - garantálta ismertségét. Persze a filmet bármikor újranézhetjük, és legalább ilyen fontos az eredetiben olvasni Bambi történetét. Ehhez adjuk az elektronikus változatot Fenyő László fordításában.

  • Részlet az e-könyvből:

     

    I.

    A sűrű közepén született, az erdő egyik rejtett kis zugában, amely nyitottnak látszott, holott minden oldalról lomb fedezte.
    Kicsi volt itt a hely, alig fért el az anyja mellett.
    Ott állt, vékony lábain még ingadozva, homályos szeme, amellyel nem is látott, ostobán nézett előre, a fejét lógatta, reszketett s még bódult volt egészen.
    - Milyen szép gyerek! - kiáltott fel a szarka.
    Odacsalták a hörrenő nyögések, melyeket a fájdalom szaggatott elő az anyából. Ott ült a szarka az egyik ágon, a közelben és felkiáltott: - Milyen szép gyerek! - Választ nem kapott és buzgón folytatta: - Milyen csodálatos, hogy állni és járni is tud mindjárt! Milyen érdekes! Soha életemben nem láttam még ilyet. Persze, hiszen még olyan fiatal vagyok, alig egy éve szálltam ki a fészekből, mint bizonyára tudja.
    - Ilyen gyerek... ebben a pillanatban született s máris megáll a lábán. Csakugyan csodálatos! És előkelő! Általában, nálatok őzeknél minden olyan előkelő. És tud szaladni is mindjárt...?
    - Biztosan - felelte az anya halkan. - De megbocsát, ha nem tudok most önnel elbeszélgetni, sok a dolgom... s amellett fáradt is vagyok.
    - Kérem, nem zavarom tovább - szólt a szarka - hisz nekem sincs sok időm. De ilyesmit nem mindennap látni. Milyen körülményesen s üggyel-bajjal mennek nálunk az ilyen dolgok. Még megmoccanni se tudnak a gyerekek, ha kikeltek a tojásból, gyámoltalanúl feküsznek a fészekben, ápolni kell őket, mondhatom oly gondosan, hogy arról fogalma se lehet önnek. Milyen munka: etetni őket, mennyi gond: vigyázni rájuk. Kérem, jusson eszébe csak egyszer, mily megerőltető a gyerekeknek eleséget hordani s arra is ügyelni: bajuk ne essék. Oly ügyefogyottak, ha nincs mellettük valaki. Nem igaz? És milyen sokáig kell várni, míg megmozdulnak végre. És pelyhesedni kezdenek. És kezdenek tisztességes madárformát ölteni!
    - Bocsássa meg - felelte az anya - nem hallottam, mit mondott.
    A szarka elröpült. - Ostoba teremtés - gondolta magában, - előkelő, de ostoba!
    Az anya észre se vette. Folytatta az újszülött buzgó mosdatását. Nyelvével mosogatta: testápolás, melegítő masszázs és becézés volt ez egyben.
    A kicsi tántorgott. Meg-megroggyant anyjának gyöngéd lökéseitől és símogatásai alatt és csöndesen tűrte. Még kócos vörös kabátkája finom, fehér pettyekkel volt teliszórva és bódult gyerekarcán a mély álom kifejezése ült.
    Köröskörül mogyorócserjék, som és kökénybokrok, fiatal bodza. Magas juharfák, bükkfák és tölgyek alkottak zöld tetőt a bozót felett és a kemény, sötétbarna földből vadborsó, zsálya és legyezőformájú páfrányok eresztették tarka életüket. Egészen lenn, a földhöz símultak az elvirágzott ibolya és az éppen virágzásnak indult eper levelei. A sűrű lombozaton betűzött a fiatal nap sugára, mint valami aranyos fonál. Az erdő csengett a sokféle hangtól, mely át meg áthatotta, mint valami boldog izgalom. A pirók folyvást ujjongott, a galambok szakadatlanul búgtak, a rigó fütyült, a pinty pötyögött, a cinke csiripelt. Eközben fel-felszakadt a szajkó bosszús kiáltása, a szarka nevetése végigcsörgött az erdőn, ércesen tört fel a fácánok hasító rikácsolása és néha valamennyi hangon túlcsengett a harkály élesen kurta ujjongószava. Sólyomkiáltás visított élesen és áthatón a facsúcsok felett és hosszan hallatszott a varjak rekedt kardala.
    A kicsi mit sem értett a sokféle énekszóból, kiáltásból és beszédből. Nem is figyelt rájuk. És egyet sem érzett meg az erdő-lehelte ezernyi illatból. Csak a kabátkáján tovafutó halk sercegést hallotta, mely az anyai mosdatás, melengetés, csókolás nyomában kelt s orrának csak a közeli anyaöl illatozott. Símulva bújt meg e kellemesen párázó közelségben, éhesen keresgélt és megtalálta az élet forrását.
    Mialatt ivott, az anyja egyre becézte. - Bambi - suttogta.
    És minden pillanatban felemelte a fejét, fülét hegyezte s teli kortyokat szippantott a szélből.
    Azután újra megcsókolta gyerekét, megnyugodva és boldogan.
    - Bambi - ismételte - kicsi Bambi.

    II.

    A fák csöndesen állnak a koranyári kék ég alatt és kitárt karjaikba fogják a nap lezuhogó erejét. A bozót cserjéin és bokrain virágok pattannak, fehér, piros és sárga csillagok. Némelyiken megszámlálhatatlan apró gyümölcs, már duzzadoznak, megülnek az ágak finom hegyén, gyengén és keményen és határozottan s olyanok mint megannyi kis ökölbeszorult kéz. A földből virágok sokféle és sokszoros csillagai tarkállanak elő s a föld az erdő alkonyodó mélyén csöndes, áhítatos színek örömében ég. Köröskörül a friss lomb és a virágok illata a nedves föld és a zöld fák nyersebb szagával keveredik. Hajnalhasadtán, naplementekor ezer hangtól cseng az erdő és reggeltől estig dalolnak a méhek, zümmögnek a darazsak, zúg a poszméh az illatozó csöndön át.
    Ezek voltak Bambi gyerekkorának első napjai.
    Anyja mögött lépdelt a bozótot átszelő keskeny ösvényen. Mily kellemes volt járni itten. A sűrű lombozat lágyan cirógatta, szelíden szétnyílt, utat nyitott. Az út, úgy látszott, tízszeresen elzárt, eltorlaszolt, mégis kényelmesen haladtak előre. Itt is, ott is akadt ilyen ösvény, keresztül-kasul szelték az egész erdőt. Az anya valamennyit ismerte és ha Bambi néha egy bozót előtt megtorpant, mint valami áthatolhatatlan zöld fal előtt, az anya habozás és keresés nélkül megtalálta azt a helyet, ahonnan út nyilt.
    Bambi kérdezett. Szerette anyját kérdezgetni. Ez volt a legszebb: folytonosan kérdezgetni és aztán hallani az anya válaszát. Bambi nem is csodálkozott, hogy egyre-másra újabb és újabb kérdés ötlik az eszébe. Természetesnek érezte ezt és elragadóan szépnek. Szerette a kíváncsi várakozás pillanatait, míg a felelet megjött. Bármi volt is a felelet, Bambit teljesen kielégítette. Néha persze nem értette, de így is szép volt, mert újra kérdezhetett, újat és újat. Néha nem kérdezett tovább és ez megint szép volt, mert ilyenkor amit nem értett, a maga módján kiszínezhette. Néha érezte, hogy anyja nem adott egész feleletet, szándékosan nem mondott meg mindent, amit tudott. És ez volt aztán a legszebb. Mert ilyenkor különös kíváncsiság maradt vissza benne, titokzatos és boldog sejtés cikázott át rajta, bánat és vidámság töltötte el és hallgatnia kellett.
    Most azt kérdezte: - Kié ez az út, anya?
    Az anya válaszolt: - A miénk.
    Bambi tovább kérdezte: - A tiéd, meg az enyém?
    - Igen.
    - Mind a kettőnké?
    - Igen.
    - Csak a mi kettőnké?
    - Nem - mondta az anya - mienk, őzeké...
    - Mi az: őzek - kérdezte Bambi és nevetett.
    Az anya hátrapillantott fiára és ő is nevetett: - Te vagy őz és én vagyok őz. Ez együtt: őzek. Érted?
    Bambi magasba szökkent nevettében.
    - Igen, értem. Én vagyok a kis őz és te vagy a nagy őz. Nem igaz?
    Az anya bólintott. - No látod.
    Bambi újra elkomolyodott: - Vannak más őzek is rajtunk kívül?
    - Hogyne - mondta az anya. - Sokan.
    - Hol vannak? - kiáltott Bambi.
    - Itt, mindenütt.
    - De... én nem látom.
    - Majd meglátod.
    - Mikor? Bambi megállt, kíváncsian és türelmetlenül.
    - Hamarosan. Az anya nyugodtan továbbment.
    Bambi követte. Hallgatott és azon gondolkozott, mit jelent: hamarosan.
    Arra az eredményre jutott: - hamarosan bizonyára nem azonnal. De nem tudta tisztázni magában, hol végződik a „hamarosan” és hol kezdődik a „soká”. Hirtelen azt kérdezte: - Ki csinálta ezt az útat?
    - Mi - felelte az anya.
    Bambi úgy tett, mintha csodálkozna:
    - Mi? Te meg én?
    Az anya mondta: - Nem,... mi őzek.
    - Melyik őz?
    - Mi mindnyájan - fejezte be kurtán az anya.
    Továbbmentek. Olyan érdekes volt minden Bambinak és kedve lett volna nagyokat ugrani örömében, de szép csöndesen az anyja mellett maradt. Most megzörrent előttük a fű, aztán tovairamodott valami, amit a páfrány és salátalevelek eddig eltakartak. Szánalmasan felsipított egy cérnavékony hangocska, azután csönd lett. Csak a levelek és fűszálak reszkettek még azon a helyen. A görény űzte az egeret. Most elsurrant előttük, oldalvást lapult és nekilátott lakomájának.
    - Mi volt ez? - kérdezte Bambi izgatottan.
    - Semmi - csillapította az anyja.
    - De... Bambi reszketett - de... hiszen láttam.
    - No igen - mondta az anya - ne ijedj meg. A görény megölte az egeret.
    De Bambi szörnyen megijedt.
    Valami ismeretlen, nagy borzalom karolta át a szívét. Percek múltak el, míg újra szólni tudott. Akkor megkérdezte: - Miért ölte meg az egeret?
    - Mert... - Az anya habozott. - ...menjünk gyorsabban - mondta aztán, mintha valami hirtelen gondolatát követné s a kérdést elfelejtette volna. Elkezdett loholni. Bambi a nyomában szökdelt.
    Hosszú szünet múlt el; újra nyugodtan mentek egymás mellett. Bambi végre szorongva megszólalt: - Mi is meg fogjuk ölni az egeret?
    - Nem - felelte az anya.
    - Soha? - kérdezte Bambi.
    - Soha - hangzott a felelet.
    - Miért nem? - kérdezte Bambi megkönnyebbülve.
    e-könyv a Digi-Book Kiadó gonozásában

  • Cikkszám
    9789634741626
Webáruház készítés