Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Termék részletek


Eskil Holm: Hajfonat_EPUB

Eskil Holm: Hajfonat_EPUB
1 190 Ft1190

Részlet az e-Könyvből:

Nyugtalanító csend ült a tájon, ami nyáron hangos és vidám. Most csak a hó ropogása hallatszott a katona lába alatt, amint haladt szülővárosa felé. Egy magas fákkal szegélyezett szakaszon haladt, mikor motorzúgást hallott a háta mögött, és hamarosan a fénycsóvát is meglátta. Első gondolata az volt, lestoppolja a kocsit, de nem sok reményt fűzött hozzá, hogy meg is áll. Ő nem olyan, mint Edu, akit tényleg mindenki ismert. Az ő apja nem rendőrkapitány, csak egy bukott alkoholista továbbszolgáló, akit a seregben sem szerettek.
Reflektorok világították meg a csontkeményre fagyott havat. Mikor a sofőr észrevette Gyurit, tompítottra váltott. A katona ezt jó jelnek vette, de nem kockáztatta a stoppolást. A sötét színű kocsi lelassított, de nem állt meg. A sofőr gázt adott, majd olyan húsz méter után kigyulladtak a féklámpái, megszínezve a kipufogó fehér füstjét. A sofőr nem szállt ki, csak megvárta hogy a katona odaérjen. A lehúzott ablakon kiszólt:
- Oltánd?
- Igen – felelte Gyuri bátortalan hangon.
- Elviszlek, szállj be!
A katona először nem akart beszállni, mert rossz előérzete támadt, de aztán kinyitotta az ajtót és beült a fűtött kocsiba. Volt valami szokatlan a sofőr hanghordozásában, pedig csak négy szót mondott.
Gyurka kényelmesen elhelyezkedett az ülésen, és kezet nyújtott. Illedelmesen bemutatkozott, megköszönte a fuvart, majd hátradőlt a kényelmes ülésen. A sofőr szótlan maradt, és gázt adott.
Egy ideig csendben ültek egymás mellett a sötét kocsiban. A sofőr az utat figyelte, Gyuri élvezte a meleget és a kényelmes ülést. A magnóból halk zene szólt, amit a katona még soha nem hallott. Kísérteties, nyugtalanító zene, arabos, keleties hangzásvilággal.
A zene és a sofőr sem tetszett neki. Egész úton egy szót sem szólt, csak vezetett. Valami különös energia áradt a férfiből, amit megérezve Gyuri legszívesebben kiugrott volna a kocsiból. Mintha készülne valamire. Gyanúja egyre erősödött. A sofőr szándéka akkor vált nyilvánvalóvá, mikor a városba vezető főúton hirtelen jobbra fordult, egy mellékútra.
- Elnézést, nem a városba megyünk? – kérdezte Gyurka.
- Teszünk egy kis kitérőt – mondta a körszakállas, megtermett sofőr, és hatalmasat vágott a katona tarkójára. A fiatalember azonnal eszméletét vesztette, és a műszerfalra bukott.
- Utolsó utad jön, soldier! – röhögött a sofőr és beletaposott a gázba.
A Volga hátsó kereke kipörgött, majd a jeges úton, farát dobálva elindult az erdő felé.


*

Greenhut újabb kísérletének célja volt megismerni az agy működését közvetlenül a halál beállta után, ezért élő személyre volt szüksége.
Tófalvinál túl sok idő telt el a halál beállta után, ezért a magnószalagon lévő felvételek már nem sok értékelhető információt tartalmaztak, de az eredmény így is megdöbbentő volt. A szalagon különféle nyelveken hallható beszéd, egyetlen emberi nyelvhez sem hasonlító hangfoszlányok voltak, ami tartalmazott valami jelrendszert. Úgy tűnt, a TRM egy magasabb tudatszinten elraktározott információhoz fért hozzá.
Greenhut úgy döntött, a szalagok részletes kielemzését az otthoni szakértőkre bízza, de addig is készített a már meglévőkön túl néhány másolatot és pihenésképpen fejhallgatóval többször végighallgatta a nap folyamán. Megállapította, hogy a halál beállta után még három órán keresztül foghatóak a felerősített jelek. A felvétel tanúsága alapján a halott agya mintha korok és kultúrák között ugrált volna. Amit tapasztalt, megegyezett azzal, amit az egyik felmenője kutatott ugyanott, ahol most az eszméletlen katonát kínozta.

Igari Gyuri még élt - kábultan feküdt az oltárkövön. Greenhut most az agyhullám-erősítőt tesztelte, ezúttal elektródák nélkül. A berendezés tökéletesen működött – a magnószalagon egy álom képei jelentek meg, szavakba öntve. Az álom képeit Greenhut szuggerálta pszi-képességével.
A professzor éveket töltött kémként Csehszlovákiában és a Szovjetunióban, ahol megszerezte a KGB tudatmódosítással foglalkozó stratégiáját. A szovjetek az emberi agyat körülvevő bioelektromos mezőbe való behatolást kutatták. Ezzel képesek voltak olvasni a gondolatokban és kontrollálni az agyműködést. A Greenhut által megszerzett információk alapján fejlesztették ki a LIDA nevű berendezés amerikai másolatát a CIA-nál, aminek a továbbfejlesztett változatás tesztelte most.
Az oroszok a technika helyett az egyszerűbb, de hatásosabb emberi képességeket, a génekkel öröklődő pszi-géneket aknázzák ki. Rengeteg parafenomént, látnokot alkalmaztak, akik képesek voltak behatolni más emberek tudatába és manipulálni a gondolataikat. Greenhut rendelkezett ilyen képességekkel, és hatalmas szolgálatot tett munkaadóinak.

Ő volt a hatalom Jolly Jokere, a legerősebb láncszem. Befolyásolni tudta az emberek gondolatait és most mindezt a TRM hathatós segítségével tehette.
A katona agyába perverz képeket sugárzott. A fiú átélte, hogy Gina Lollobrigidával szeretkezik. Greenhut olyan élethűen sugározta bele az érzéseket, hogy Gyuri a gyakorlóba élvezett.
A professzor elégedetten konstatálta, hogy képességeiből mit sem veszített. A magnót visszahallgatva sem csalódott. Magyar nyelvű szófoszlányok, kéjes nyögések hallatszottak a visszajátszott felvételen.
Indulhat a kísérlet! – adta ki magának a parancsot és lassú elmúlást szánt áldozatának, hogy nyomon tudja követni a halál állomásait.

19

Zoli álomtalan álomból ébredt. Az óra nem csörgött, de szervezete hozzászokott a hat órai keléshez. Megnyugvással vette tudomásul, hogy hétvége van, és végre nem kell iskolába menni. Az elmúlt hét lefárasztotta. Négy tantárgyból témazárót írtak, és átesett pár feleltetésen. Jó jegyeket szerzett, javította az átlagát, de el is fáradt. Szent meggyőződése volt, hogy a tanulás fárasztóbb, mint mondjuk a sport, vagy a fizikai munka, mert azt a fiatal szervezet könnyen kipiheni, de ha az agy elfárad, nehezen regenerálódik.
Korán volt még a felkeléshez. Bekapcsolta a magnót és a lassú doom metaltól várta, hogy álomba ringassa, ám fél óra forgolódás után feladta.
Beletörődött sorsába és unaloműzés gyanánt, illetve az éjjel történtek hatására eldöntötte, utánanéz pár dolognak a Szellemek könyvében.
Kikászálódott az ágyból, elővette a könyvet és visszafeküdt a kellemes melegbe. A kisvillanyt felkapcsolta és belelapozott a könyvbe, a tartalomjegyzéket fürkészve. Azt kereste, vajon a szellemek kapcsolatba léphetnek-e az élőkkel, hogy figyelmeztessék őket valamilyen veszedelem eljövetelére.
Ezt találta:
„Az alvás részben szabaddá teszi a lelket a testétől. Mikor az ember alszik, rövid időre olyan állapotban van, amely állandó a halála után. Azoknak a szellemeknek, akik a földi halál után hamar elváltak testüktől, földi életük ideje értelmes alvás. Az ilyenek alvás idején felkeresik más magasabb szellem társaságát; utaznak, beszélgetnek és tanulnak velük, sőt dolgoznak is olyan munkákon, amelyeket teljesen készen találnak haláluk alkalmával. Ebből megint csak azt tanulhatnátok, hogy nincs miért félnetek a haláltól, mert hiszen minden nap meghaltok, amint egyik szent mondá.”

Ezzel csak az volt a baj, hogy Zoli félig éber állapotban hallotta a hangokat. Tovább böngészte a könyvet, és hamarosan megtalálta, amit keresett. A legérdekesebb részt aláhúzta.

- „Szükséges-e mélyen aludnunk, hogy felszabadulhasson a szellemünk?
- Nem. A szellem akkor kapja vissza szabadságát, amikor az érzékek tehetetlenek; és felszabadulás céljából minden pillanatnyi szünetet felhasznál, amit a test nyújt neki. Amint hanyatlik az életerő, kibontakozik a szellem és minél gyengébb a test, annál szabadabb a szellem. Így történik meg gyakran, hogy a félálom vagy az érzékeknek egyszerű megmerevülése is ugyanolyan képeket mutat nekünk, mint az álom.
- Honnan van az, hogy néha úgy tetszik nekünk, mintha önmagunkban határozottan kimondott szókat hallanánk, amelyek semmi összefüggésben sincsenek azzal, ami bennünket foglalkoztat?
- Igen, hallotok néha egész mondatokat is, főképpen ha az érzékek már kezdenek tétlenkedni. Néha gyenge visszhangja ez annak a szellemnek, aki beszélni óhajt veletek.”

Ez megmagyarázza a hangokat – gondolta Zoli.
Becsukta a könyvet, letette maga mellé és elgondolkodott. Egyre bizonyosabb lett benne, hogy apja szelleme beszélt hozzá és valami eljövendő veszedelemre akarja figyelmeztetni.
„Gaina”
Nem tudta elképzelni, ki lehet Gaina.
Még aznap megkapta a lehetséges választ.


20

Az óra nyolcat mutatott. Dóra kora délutánra ígérte érkezését és Zolinak sok dolga volt addig. Anyja megint dolgozott, ezért neki kellett bevásárolni. A terv az volt, hogy Dórával pizzát sütnek, másnap pedig kirándulnak, mert a lány náluk alszik.
Zoli már nagyon várta a találkozást, mert egyrészt tisztázni szerette volna, mi változott meg a kapcsolatukban, másrészt már nagyon hiányzott a lány.
Remélte, hogy minden megjavul. Volt némi rossz előérzete, ami a várakozással együtt fokozódott. Mintha egy nehéz és fontos vizsga előtt állna, ahol a boldogság a tét.
Az izgalomtól még reggelizni sem volt kedve, de nem is volt mit. A hűtő üres volt, mindössze egy bevásárlólistát és pénzt talált az asztalon.
Nem örült, hogy neki kell vásárolnia. Gyűlölte az üzleteket. Felöltözött és a havas járdán elballagott a városközpontban lévő Skála-Coophoz, ahol mindent megkapott. Anyja úgy számolta ki a pénzt, hogy jusson némi édességre, vagy orosz rákkonzervre, ami Zoli kedvence volt a kagylóval, kaviárral és egyéb tengeri herkentyűvel együtt. A polcnál elgondolkodott, hogy ha vesz rákkonzervet, nem marad pénze édességre, amit Dórának szánt. Így aztán inkább két tábla Boci csokit tett a kosárba az élesztő, liszt, sajt, tej, vaj, sonka, gomba, üdítő, paradicsomkonzerv és a fűszerek mellé.
A pénztárnál fizetett, és szatyorral a kezében elsétált a pékségig, ahol két óriáskiflit vásárolt, majd hazaindult. Otthon kipakolta a szatyor tartalmát és nekilátott a reggelinek.

A még langyos kifliket megkente vajjal, kemény tojást rakott rá és az egészet leöblítette egy bögre tejjel. Úgy jól lakott, hogy már nem volt kedve elmosogatni és takarítani, pedig mire Dóra jön, tisztaságnak és rendnek kellett lennie. Addig még három órája volt.
Tévézett egy kicsit, aztán nekidurálta magát. A magnóba Iron Maiden kazettát helyezett, és munkához látott. A mosogatással kezdte, utána rendet rakott a konyhában, aztán a szobákban. Elpakolta a könyveket, ruhákat, kazettákat, mindent szigorúan a maga helyére.
Gondosan leporolta a bútorokat, felporszívózta és kefével kisikálta a szőnyeget. Új ágyneműt is húzott. Az ablakokat is le akarta pucolni, de annak nem sok értelme lett volna tekintve, hogy odakint mínusz kettő fok volt.
Fél tizenkettőkor elégedetten dőlt hátra a fotelben. Elvégzett mindent, amit tervezett, már csak Dóra elé kellett kimennie a megállóba. Pár perc múlva felöltözve lépett ki a kapun.
Gyönyörű idő volt, a hó vakítóan csillogott a déli verőfényben. Zoli igyekezett pontosnak lenni, hogy ne kelljen sokat várakoznia.
A buszpályaudvar melletti kocsmából üvöltözés hallatszott, majd nyílt az ajtó és egy alacsony, szemüveges és bajszos fazon esett ki rajta. A pasas macskarészeg volt, a fal melletti biciklitárolóban kellett megkapaszkodnia. A talpon maradás így sem jött össze, emberünk elcsúszott a jégen, és hanyatt verte magát; micisapkája meg legurult a fejéről.
Zoli odament hozzá. Felsegítette a sárkány leheletű, magatehetetlen csókát, aki megszólalni ugyan nem bírt, de bólogatással jelezte háláját. A fiú belekapaszkodott és segített neki kitántorogni a hótól megtisztított járdára. A Fehérvár felől érkező busz pont akkor állt be a pályaudvarra és az utasok végignézték a jelenetet. Zoli arra gondolt, hogy ezek biztos őt is részegnek nézik, vagy azt gondolják, hogy a részeg tag hozzátartozója. A salakkal felszórt járdán elengedte a részeget, aki a fal mellett tétován megindult a panelházak felé remélve, hogy az ürge épségben hazaér. Ilyen állapotban akár meg is fagyhat.
Egy utas megkérdezte Zolit, miért segített neki, hiszen aki már délelőtt így be tud rúgni, az meg is érdemli. A fiú ezzel nem értett egyet, bárkinek bármilyen oka lehet a berúgásra, ha délelőtt akkor délelőtt.


*

Dóra busza öt percet késett. A lány boldogan ugrott Zoli nyakába és hatalmas csókot adott neki.
Leesett egy nagy kő a fiú szívéről. Örömmel fogták egymás kezét, és elindultak a Kertváros felé. A lány vidáman mesélte, mi történt vele az iskolában, milyen jegyeket kapott és Zoli is elmondta az elmúlt két hét történéseit.
A temető mellett egy jeges részen a lány majdnem elesett, de Zoli elkapta. A hátralévő úton egymásba kapaszkodva haladtak.
Hazaérve kellemes meleg várta őket Zoli szobájában.
- Átmelegedünk egy kicsit, aztán nekiállunk a sütésnek.
- Jó! Már nagyon éhes vagyok, direkt nem reggeliztem.
- Én ezt nem mondhatom el – vallotta be Zoli.
- Nem baj, rád is fér.
- Miért, szerinted sovány vagyok?
- Nekem pont jó vagy, de hadvezérnek elég vékonyka lennél – nevetett a lány és a táskájában kezdett kotorászni. Zoli értetlenül nézett rá.
- Miről beszélsz?
- Kiderítettem, ki lehettél előző életedben. Apám segített, utánanézett nekem egy csomó helyen, ki ölte meg Gainát.
- Na és ki volt az?
- Egy Uldin nevű hun hadvezér.
- Uldin? Hú, de jól hangzik! Jó lenne zenekar, vagy kutyanévnek. Remélem nem csak kitaláltad!
- Ha nem hiszed el, nézd meg ezt! – mondta a lány és egy félbehajtott papírlapot adott át.
Zoli hangosan olvasni kezdte a kézzel írt, régiesen megfogalmazott, Gaináról szóló szöveget.

„Nyugoti gót származásu hadvezér azon római birodalmi hadseregben, amellyel Stilicho a Görögországot pusztító Alarich ellen sietett (395). Tesszalonikéig jutottak, amidőn Arkadius szigoru parancsot küldött Stilichonak, hogy a keleti birodalom hadait rögtön küldje Konstantinápolyba, a nyugati hadakkal pedig távozzék a keleti birodalom területéről. G. a keleti hadsereg elégületlenei élére állott és még azon évben Konstantinápoly előtt a legelső császári csapatszemle alkalmával Arkadius miniszterét, Rufinust fökoncoltatta (395 nov. 27.). Midőn a Frigiában letelepített keleti gótok Trigibild vezérlete alatt föllázadtak, G.-nak kellett volna a fölkelést leverni; de ő első sorban Eutropiust buktatta meg (399), azután árián mozgalmat akart támasztani, hogy az intéző főhatalmat magához ragadhassa, mire a székvárosban iszonyu fölkelés támadt a gótok ellen (jun.), 7000-nél több gót esett el. G. nyilt háborut akart kezdeni, de az udvar megnyerte az ugyancsak gót Fravittát, aki elől Gainas az Al-Dunához menekült; itt azonban Uldin hunn főnök tul a Dunán megfosztotta életétől (400).”

Zoli elcsukló hangon szólalt meg:
- Mégis igaz? – szólalt meg kisvártatva.
- Micsoda?
- Amit szalagra mondtam a hülye önhipnózis alatt. Sokáig azt hittem, hogy a fantáziám műve, de most látom, hogy van valóságalapja és akár meg is történhetett! Nagyon félek! Furcsa dolgok történtek velem mostanában! Gaina létező történelmi személy volt, én pedig azt mondtam, hogy levágtam a fejét. Ez a szöveg itt azt írja, hogy Gainát a hun Uldin ölte meg. Ezek szerint én voltam, vagy én lehettem Uldin az előző életemben!
- Erre gondoltam én is, azért hoztam el a szöveget – mondta a lány.
Zolit megszállta a félelem a titokzatos éjszakai figyelmeztetésre gondolván:

„Gaina!”

Nehezére esett nem beszélni Dórának a hangokról, mégsem tette. Attól félt, hogy elijeszti a lányt a sok megmagyarázhatatlan dologgal, ami vele történik. Próbálta elhessegetni a kellemetlen gondolatokat és csak kettőjükre koncentrálni.
- Ideje lenne ebédet készíteni – mondta a lánynak, aki válasz helyett megragadta a fiú vállait, és mint egy birkózó két vállra fektette az ágyon, és egy hatalmas csókot adott neki.

Zoli meglepődött, de vette a lapot és érezte, hogy eljött az a pillanat, ami egyszer mindenki életében eljön, és amit soha el nem felejt. Férfi lett!
Könnyűnek, fiatalnak, erősnek és boldognak érezte magát. Az aktus után percekig csak feküdtek egymás mellett és nézték, ahogy a kint elvonuló felhők árnyjátékot játszanak a plafonon. Zoli az alkalomhoz illő zenét keresett, ezért újraindította a Powerslave kazettát.
A pizza elkészítése órákig tartott, de nagyon kellemes időtöltés volt. Már sötétedett, mikor megsült az étel, ami ha nem lett volna finom, akkor is az utolsó morzsáig elfogy.
Este megnézték videón a Gonosz halottak c. filmet, Petőfi és József Attila verseket olvastak egymásnak, és mielőtt elaludtak volna, újra szeretkeztek. Mindkettejük életének legszebb napja volt - konstatálták, majd pihentető, mély álomba zuhantak.


*

Zoli álmában gyönyörű tájon sétált egy északi országban. Vele voltak szülei, Dóra és Lili. Nyár volt, a hatalmas réten színes virágok nyíltak, a távolban hófödte hegyek és a tenger. A magasan fekvő partot széles fjordok szabdalták, a tengeren halászhajók úsztak. Zoli a lány kezét fogta és szótlanul, nevetve sétáltak, miközben Lili boldogan szaladgált a selymes réten. Nyugalom és boldogság töltötte el szívüket. Aztán Dóra és Olga elindultak a tenger irányába, Zoli pedig kettesben maradt apjával. Leültek a fűbe és az idősebb férfi beszélni kezdett. Hogy mit mondott, arra Zoli már nem emlékezett.


21

Greenhut elvégezte aznapra kitűzött feladatát. Elégedett volt, a kísérlet sikerült. Egyedülálló dolgokat tárt fel az ember utolsó pillanataival kapcsolatban, és mindent rögzített.
Nem csak az utolsó pillanatok és a halál utáni információk miatt volt érdekes a kísérlet, de a legfontosabb: az agyban elraktározott minden információt ki lehet nyerni a segítségével, ha a megfelelő helyen keresik. Mintha csak egy merevlemez tartalmát másolták volna át egy másik adathordozóra. A hatalomnak, főleg a titkosszolgálatoknak, de az igazságszolgáltatásnak is hatalmas segítséget fog nyújtani ez a találmány, ha egyszer használni fogják. Egy halott ember nem ír leleplező könyvet, és nem indít pert az állam ellen. A titkokat sem viszi a sírba…
Ami még ennél is fontosabb, hogy az adatgyűjtés nem áll meg a születés pillanatánál; vissza tud menni előző életekbe. Ez újdonság volt.
Lehetséges, hogy az emberi elme kapcsolódni tud egy univerzális információ-forráshoz? Különben honnan kerülhetne az agyba olyan információ, amivel az ember földi élete során nem találkozott?
Greenhut úgy érezte, élete legfontosabb munkáját végezte el. Olyan erő és tudás birtokába jutott, amivel meg lehet változtatni a világot. Ha ők tudják az igazságot, könnyedén manipulálhatják a világ történéseit.
A Világkormány színre lépése innentől kezdve már csak idő kérdése, azonban a legnagyobb titokban kell tartani a felfedezést.
Greenhut bevégezte küldetését, indulhat vissza az Államokba Már csak a katona eltüntetése és egy apró, személyes dolog maradt hátra, amire hosszú, hosszú ideje várt.

e-Könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    978963364882H
Webáruház készítés