Új jelszó kérése
Termék részletek


Erhard Breitner Lélek-csere EPUB szórakoztató e-könyv

Erhard Breitner Lélek-csere EPUB szórakoztató e-könyv
890 Ft

Egy szokványos vérátömlesztés, melynek során a dúsgazdag milliomoslány megkapja a csórószegény és állástalan ám erős testű és makkegészséges fiatalember vérét, rosszul sül el. A vérátömlesztéssel ugyanis nemcsak a vér, hanem a fiatalember - nem túl szép - lelke is átvándorol a kisasszonyba. És ezzel kezdetét veszi az őrült bonyodalom: a dúsgazdag és széplelkű fiatal lány férfifaló és lélektipró lesz, családokat, karriereket és egzisztenciákat tör össze. És a család összefog: meg kell találni a fiatalembert, akit new Yorkba küldtek a vérátömlesztést kvöetően: meg kell találni és visszaszerezni a leány lelkét...

  • Részlet az e-könyvből:

     

    Szép park közelében nagy, vöröstéglás épület állott. Ez csak a Victoria szanatórium lehetett. A bejáratot portás őrizte. A fiatalember hozzálépett és mesterkélt közömbösséggel kérdezte:
    - Beszélhetnék Crane professzorral?
    A portás bizalmatlanul nézte végig és kérdéssel felelt:
    - Mit akar tőle?
    A fiatalember megmutatta a hirdetést:
    - Látja? Jelentkezni akarok.
    A portás bólintott:
    - Úgy! Forduljon be az ötös számú kapun és vezettesse magát dr. Daughterryhez. Ő foglalkozik a dologgal.
    A portás ezt egészen üzletszerű hangon mondta, mintha semmi rendkívüli nem lenne abban, hogy itt valakit meg akarnak operálni, aki ezért háromszáz dollárt kap.
    Öt perccel később a jövevény egy nagy földszinti váróteremben volt, amelyben nagy örömére csupán néhány embert talált. Ezek sem voltak nagyon bizalomgerjesztők. Kettő közülük szakállas, kócos hajú, öreg férfi, piszkos és elnyűtt ruhákban, aztán egy fiatalember, aki inkább haldoklónak, mint élőnek látszott s egy meghatározhatatlan korú asszonyság. Ez ugyan nem veszélyes konkurencia. Néhány perccel később betegápolónő lépett a terembe s bejelentette, hogy Crane professzor asszisztense, dr. Daughterry mindjárt megjelenik. Az ápolónő egymásután bocsátotta be a várakozókat a másik szobába. Nemsokára ő is sorra került.
    Ez a szoba valami orvosi rendelőféle volt. Az íróasztal mellett aranyszemüveges, barátságos úr ült Nyilván ő volt dr. Daughterry, aki bevezetőül azt kérdezte tőle:
    - Egészséges ön?
    - Igen.
    - Tudja, hogy miről van szó?
    - Nagyjából...
    - Beleegyezik abba, hogy megvizsgáljam...
    - Kérem!
    A vizsgálat megkezdődött s amikor véget ért, dr. Daughterry látható elégedettséggel mondotta:
    - Helyes, ön valóban egészséges ember. Talán javasolhatnám is Crane professzornak. Ezt megelőzőleg persze vérvizsgálatot kell csinálnunk, tudniillik ez a leglényegesebb az egész dologban.
    - Ahogyan gondolja, doktor úr!
    Dr. Daughterry gondolkozott, majd újból megkopogtatta páciensét és szinte vonakodva kérdezte meg:
    - Ön külföldi!
    - Igen...
    - Mindjárt gondoltam. Sokfelé járt-kelt!
    - Bizony, sokfelé. Mondhatom önnek, doktor úr, jó családból származom és valamikor jobb napokat láttam. Talán ma nem tartanék ott, ahol tartok, ha egyszer valami gyerekes ostobaságot el nem követtem volna... Hiszen gondolhatja... No és emiatt levegőváltozásra volt szükségem. De ez köztünk marad, ugye?
    Dr. Daughterry bólintott:
    - Magától értetődik! Tehát hajlandó?
    - Igen, azaz hogy...
    Az orvos csodálkozva nézett rá.
    - Vagy úgy, - mondotta mosolyogva - hiszen ön még nem tudja, hogy milyen operációról van szó. Egészen jelentéktelen a dolog, - egy (kis vérátömlesztésre van szükségünk. Elveszünk önből egy bizonyos mennyiségű vért s azt egy másik személybe visszük át. Hogy kiről van szó, az az ön számára teljesen közömbös. Két-három nap múlva elhagyhatja az ágyat és mehet oda, ahová kedve tartja. Nos?
    - Beleegyezem.
    - A vérvizsgálat miatt persze itt kell maradnia. Majd megmutatják a szobáját Van még valami kívánsága?
    - Kívánságom?... Igen...
    - Beszéljen bátran!
    - ... Ha valamit enni kaphatnék. Harminchat órája egyetlen falatot sem ettem.
    Dr. Daughterry elmosolyodott Mintha csak most vette volna észre, milyen szánalmas állapotban van a fiatalember.
    - Csakugyan, önre, úgy látszik, rájárt a rúd! öt perc múlva mindent megkap, amit csak kíván. Most még csak néhány adatra van szükségein. Hogy hívják önt?
    A másik habozott, majd némi gondolkozás után így szólt:
    - Johnny Smith.
    Az orvos ismét mosolygott
    - Johnny Smith! Csakugyan! No, mindegy.
    Felírta a bediktált nevet.
    - Hány éves!
    - Huszonkilenc.
    - Nőtlen?
    - Igen.
    - Köszönöm, ez elég. Mi nem vagyunk túlságosan kíváncsiak. Azt hiszem, az ön számára is kellemesebb, ha az egész ügyet diszkréten kezeljük. Éppen ezért köteleznie kell magát a legteljesebb hallgatásra, ámbár, természetesen semmiféle meg nem engedett dolgot nem csinálunk.
    Az ember, aki Johnny Smithnek nevezte magát, beleegyezően bólintott.
    Doktor Daughterry csengetett Ismét belépett a betegápolónő, aki az orvos néhány súgva mondott utasítása után karon fogta Johnny Smith-t. A fiatalembert ragyogóan tiszta, hófehér szobába vezették. Az ablakon majdnem behajoltak a park fái. Ebben a szobában csend volt és béke.
    - Nem akar megfürdeni! - kérdezte az ápolónő.
    A fiatalember hálásan köszönte meg az előzékenységet. A fürdő után új fehérneműt kapott, mohón elfogyasztott egy gazdag ebédet, aztán lefeküdt és halálosan kimerülve, mély álomba merült.
    Eközben dr. Daughterry átment főnökéhez, Crane professzorhoz, akit egy idősebb úr társaságában talált. Ezt az urat a professzor, aki híres volt nyers modoráról, feltűnő tisztelettel kezelte, - azzal a nagyrabecsüléssel, amely a jelentős személyiségeknek kijár.
    - Legyen teljesen nyugodt, Burridge úr, - mondotta a tanár. - A lányából egészen új embert csinálunk. Ezt az esetet azonban csak a vérátömlesztés gyógyíthatja meg s merem állítani, hogy az orvosi tudomány ezzel az eljárással a legnagyszerűbb eredményeket érte el. Most már csak azon múlik a dolog, hogy a megfelelő embert megtaláljuk. Mi jót hoz, Daughterry?
    - Azt hiszem, ezt a megfelelő embert már meg is találtuk, - mondotta dr. Daughterry.
    - Nagyszerű! Mondjon el mindent, - mondotta a professzor.
    Burridge úr is feszült figyelemmel nézett a fiatal orvosra.
    - Talán emeljük fel a díjazást? - kérdezte Burridge.
    - Azt hiszem, fölösleges lesz, - felelte Daughterry. - Csak kevés ember jelentkezett, sokkal kevesebb, mint amennyit vártam. Néhány vén csirkefogó, egy asszony és két fiatalember. Közülük az egyik használható.
    - Csakugyan azt hiszi? - kérdezte Burridge úr türelmetlenül.
    - Feltétlenül, - folytatta dr. Baughterry. - A fiú szervezete elsőrangú, olyan teste van, mint egy Apollónak, erős, mint egy bika. Jelenleg még kissé gyönge, miután saját bevallása szerint hosszabb idő óta nem evett. De ez nem tesz semmit. Két nap alatt felhizlaljuk. Gwendolyn kisasszony néhány hét múlva olyan egészséges lesz, hogy a nagy teniszversenyen is részt vehet.
    - És ez az ember nem tudja, hogy kivel van dolga? - kérdezte Burridge úr gyanakvóan.
    - Efelől legyen egészen nyugodt! - nyugtatta meg őt Crane professzor. - Teremtett lélek nem tud meg semmit az egész ügyből. Apollónkat szélnek eresztjük és...
    - Úgy látszik, hogy ez a fiatalember német, - szakította őt félbe dr. Daughterry - legalább is a kiejtése nagyon németes. Azt mondotta, hogy Johnny Smithnek nevezik. Biztosan álnév!
    - Annál jobb, - mondotta a professzor.
    - Nyilván neki is fontos, hogy névtelen maradjon. Ezt a fajtát ismerem; ha valami pénze van, nyomban visszatér szeretett Vaterlandjába...
    - Azt hiszi? - Burridge úr máris sokkal nyugodtabbnak látszott, majd így folytatta:
    Tudja, professzor úr, én hajlandó lennék ennek a Johnny Smithnek kétezer dollárt adni, ha kötelezné magát, hogy a legközelebb induló gőzössel visszatér Hamburgba. Sőt, akár négyezerre is elszánnám magam. Mondja meg ezt neki, kedves doktor Daughterry!
    - Ahogyan parancsolja, - mondotta az asszisztens. - Azt hiszem, el fogja fogadni az ajánlatot. Ostobaság lenne tőle, ha nem tenné.
    - Ugye! Ami biztos, az biztos! Nagyon szeretném, ha Gwendolyn nem tudna meg semmit a dologról... Tehát, uraim, holnapután!
    - Holnapután délelőtt tizenegy órakor! - mondotta Crane professzor úr.
    Burridge úr elment. A beszélgetés során aggódó arca láthatóan felderült Beszállt az autójába, hogy minél előbb ott legyen az irodában, ahol már egy tucat ember várta őt. Napját kora reggeltől késő estig tárgyalások töltötték ki, de ebben nem volt semmi rendkívüli, lévén Burridge úr a világ legnagyobb repülőgépgyárának, a Burridge Co. Ltd.-nek tulajdonosa.
    Amikor a két orvos magára maradt, Crane professzor így szólt dr. Daughterryhez:
    - Szörnyű fontos lehet neki, hogy ez az ismeretlen Johnny Smith minél előbb elhagyja Amerikát Ez az ember a legfukarabb öregúr és mégis kétezer dollárt szán a dologra...
    - Nyilván őrült, hogy ennyire reszket minden centért! - felelte az asszisztens. - Azt mondják, hogy ami a vagyonát illeti, nem marad messze Ford mögött Különben a dolog érthető: Miss Gwendolyn egyetlen gyermeke s ebben az esetben kinyithatja az erszényét. Azt hiszem különben, hogy ebben az esetben ez a kiadás teljesen fölösleges.
    - Talán mégsem! - mondotta Daughterry.
    Crane professzor csodálkozva nézett rá:
    - Hogy gondolja ezt?
    e-könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9789634741893
Webáruház készítés