Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Termék részletek


Emilio Salgari: Az aranymezők királynője_MOBI

Emilio Salgari: Az aranymezők királynője_MOBI
790 Ft790

TARTALOM
Leányvásár San-Franciscóban.
A Rákászok királya.
Egy jól sikerült csel.
Az »aranyhercegnő«.
Sötét tervek.
Kalifornián keresztül.
A vaquero.
Ökölharc.
Egy megtámadott vonat.
Pézsmaökör-kivándorlás.
Az első indiánusok.
A Gran-Canon felé.
Pelton ezredes.
A Gran-Canon.
Buffalo Bill.
Navajoe-támadás.
Menekülés.
Az égő mező.
A Kolorádó.
Befalazva.
Ismét a Rákász-király.
A Gran-Canonban.
Az »atepelt«.
A naptánc.
Amerikai párbaj.
A földalatti patak.
Buk Taylor.
Simon kezeiben.
A Waterpocket-bánya.
A »bányalég«.
Buk mint életmentő.
A megostromolt bánya.
Befejezés.

  • Részlet az e-könyvből:

    Menekülés.

    Ilyen eldugott tavacska elég van a prairi magas füvei között. Nagyon veszedelmes ellensége az utasoknak. Már igen sokszor megtörtént, hogy egész kocsik utasostul elsülyedtek a mélységeikben.
    Harris egy ugrással fent termett a kocsi fedelén, ahol a katonák már szitkozódva kerestek egy helyet, ahonnan át lehetne ugorni a szárazra.
    - Majd én! - mondta Koltar és egy baltát vett elő.
    Két csapással belevágott a kocsi oldalába és az így támadt elég nagy nyíláson benyujtotta a karját miss Annie felé.
    - Kapaszkodjék belém, miss!
    Egy pillanat mulva a leányka is kint volt a kocsi tetején.
    - A cipőm és a harisnyám egészen átázott - mondta mosolyogva.
    A cowboyk most megragadták a lasszókat, tizenkét méter hosszú erős kötelek voltak, gyűrüvel a végükön.
    - Buk, te kezded! - vezényelt Bill.
    - Vigyázz, kocsis - kiáltott a cowboy.
    - Készen - felelt Koltar.
    A gyakorlott kéz által hajítva, a lasszó végigsüvített a levegőn és a fuvaros körül tekerőzött.
    - Tovább!
    További nyolc lasszó lett átdobva, amiket a katonák, Harry és a mérnök sietve felszedtek.
    - Koltar - mondta Bill - félsz a víztől?
    - Még a petroleumtól sem!
    - Akkor te leszel az utolsó.
    - Most pedig hidat csinálunk miss Annienak.
    - Koltar magasabb volt, mint a többi, összefogott négy kötelet és magasan, jól kifeszítve tartotta, míg szemben a parton erősen húzták a másik felét. A katonák leguggoltak és a többi kötelet lent feszítették ki.
    - Miss, önön a sor. Vigyázzon, le ne essék. Ha szédülést érez, hunyja be a szemét.
    - Nem szükséges - felelt a leány.
    Megragadta kezével a fent kinyujtott kötelet, lábával lelépett az alsóra és megindult az ingó hídon.
    Harris és Blunt remegve figyelték, de szerencsére az egész út csak hét-nyolc méternyi volt és Annie csakhamar szerencsésen megérkezett.
    Harris, aztán Blunt ugyanezen az úton jutottak át. Végre pedig a katonák is parton voltak.
    Ebben a pillanatban a lovak utolsó fájdalmas nyerítéssel végképpen elmerültek a posványban.
    A kocsinak is éppen már csak a teteje látszott ki.
    Koltar gyorsan maga köré csavarta a lasszót és elszántan beleugrott a vízbe. Csakhamar ő is a többiek között volt.
    - Ezredes, önnek nagy hálával tartozunk - fordult Harris az ezredeshez. - Ön nélkül nem tudtunk volna kiszabadulni.
    - Mindenki így tett volna - felelt Bill. - Csak egyet sajnálok.
    - Ugyan mi az?
    - Hogy máma este már nem leszünk Gran-Canonban.
    - Nem olyan sietős.
    - Csak az indiánusok ne kellemetlenkedjenek. Különben, ismerek egy erdőt, amelyikben nem fognak háborgatni. Miss Annie, ön elfoglalhatja lovamat.
    - És ön?
    - Én felszállok Buk mellé. Az ő lova nagyon erős. A többiek is majd így segítenek magukon. Fel, urak, ne veszítsünk sok időt!
    Harris, Blunt és Koltar, aki még mindig dörmögött, felszálltak egy-egy cowboy mögé és a lovak, dupla terhükkel, csakhamar elindultak.
    A lovakat kímélni kellett és csakhamar ismét letelepedtek.
    Az egyik cowboy egy jókora vad foglyot leterített, abból bőséges reggelit készítettek.
    Négy óra felé aztán megint útnak indultak.
    A dús legelők mostan elmaradtak és valami vad, kopár, sziklás vidék következett.
    A sárga napraforgók és a szines vadvirágok helyett üres, agyagos, meztelen földdarabokat lehetett látni.
    - Rossz talaj ez a lovaknak, - jegyezte meg Buffalo Bill - de mennyi ásvány lehet itt. Nem csodálkoznék, ha egy szép napon gazdag aranyereket találnának itten. A vidék nagyon hasonlít Kolorádóhoz.
    Buffalo Bill hirtelen kirántotta a gyeplőt a cowboy kezéből, megállította a lovat és szaglászni kezdett a levegőben.
    A többiek is rögtön megálltak.
    - Ezredes - mondta Annie - miért állunk meg éppen itt, ahol még csak egy pálmafa sem vet árnyékot?
    - Türelem, miss - felelt a vadász, akinek ráncba verődött a homloka.
    Bukhoz fordult.
    - Érzed?
    A cowboy három-négyszer erősen lélegzett, aztán kétségbeesetten az ég felé fordította fekete szemeit.
    - Lehetséges volna!...
    - Mit szólsz hozzá?
    - Ez füstszag!...
    - Az indiánusok gyujtogatnak nekünk!
    - Elevenen akarnak megsütni, ezredes.
    - A szél keletről fúj, tehát onnan gyujthatták meg a füvet. Csak azt szeretném tudni, hogy mező ég-e, vagy valami erdő.
    - Bill mester - mondta az író - én nem érzek semmiféle füstszagot, pedig nekem is elég jó szaglásom van.
    - Mi jobban ismerjük ezt. A füst még nem látszik, de már a levegőben van.
    - Mégis azt hiszem, hogy ön téved - adta vissza az író. - Ej, hisz az én orrom is csak ér valamit!
    Harris ellenben ismerte a cowboyk kitünő szimatoló képességét és félelemmel kémlelte Buffalo Bill arcát.
    - Ha az ezredes ennyire nyugtalan, az nagyon sokat jelent - mondta - ő nem szokott felindulni holmi csekélységen.
    Megint megsarkantyúzták a lovakat és tovább repültek.
    Egy félóra mulva Buffalo Bill a kelet felé kéklő szemhatárra mutatott.
    - Látjátok?
    Mindnyájan odafordultak.
    Szürkés köd terjedt el a mezők felett, amelyből fekete pontok váltak ki és gyorsan távolodtak.
    - Bill mester - hitetlenkedett Blunt - ez füst lenne? Én inkább felhőnek nézem.
    - Ha szándékában van odalovagolni és megnézni, én nem szeretnék a bőrében lenni!...
    - Inkább itt maradok és hiszek. De mik azok a fekete pontok?
    - Menekülő farkasok. Ide jönnek.
    - Nem fogják leharapni a lovak lábait?
    Mindnyájan hangos nevetésben törtek ki.
    - Más dolguk van - mosolygott Bill. - Különben is gyáva bestiák.
    Este hét órakor már a lángokat is ki lehetett venni. Hirtelen Buffalo Bill egy sötét vonalra mutatott, amely a láthatáron végigvonult.
    - Ott a folyó - kiáltott vad örömmel. - Ez egyszer megint kisiklottunk a rézbőrüek körmei közül!... Hopp!... Még egy utolsó erőfeszítés!...
    Húsz perccel később egy zöldelő, kies vidékre értek, amelyik élénk ellentétet képezett az előbbi zord pusztasággal.
    Ecetfák, tölgy- és hársfák alatt széleslevelű dinnyebokrok virultak.
    Keresztülvágtattak és belevetették magukat egy tiszta, sekélyvizű, de gyorsan száguldó folyó hullámaiba.
    Hamar áttaposták és felmásztak a túlsó meredek parton, amelyik vad cseresznyével volt borítva.
    Nehézkesen és fáradtan ugrottak le lovaikról.
    - Urak - mondta Buffalo Bill, akinek örökös jókedve visszatért - a folyó megvéd bennünket a tűztől, nincs mitől félnünk. Itt pihenhetünk, de tüzet nem szabad gyujtani, nehogy a rézbőrüek észrevegyenek.
    e-Könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9789633981061
Webáruház készítés