Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Termék részletek


Emilio Salgari: Az alaszkai aranyásók_EPUB

Emilio Salgari: Az alaszkai aranyásók_EPUB
640 Ft640

Az Alaszkai aranyásók izgalmas kalandregénybe csomagolt útleírás, amit Zigány Árpád szép magyar fordításában adunk közre. Megismerjük a Sziklás-hegységtől Alaszkáig terjedő prérit, a nagy hegyeket, az indiánokat, miközben izgalmas kalandokon keresztül vergődnek el hőseink a Yukon mentén elterülő Dawson Citybe, az alaszkai aranyláz kultikus fővárosába.

Emilio Salgari kellemesen olvasmányos műve alternatívát állít J. F. Cooper és Karl May indiános felfogása mellé, miközben rengeteget megtudunk az akkor még érintetlen vadonról, állatairól és emberiről.

  • Részlet az e-Könyvből:

     

    A szökés

    Mire visszatért, Back már sokat végzett. Szokása volt, hogy tapasztaltabb és idősebb társának szó nélkül engedelmeskedjen, és minden szavában feltétlenül megbízott.
    Bennie hagyta, hogy Armand a nagybátyjával foglalatoskodjon, ő pedig lázasan segített Backnak.
    A két fürge ember tíz perc alatt befogta a lovakat és összeterelte a marhákat. A fiatal gyerek ezalatt élénken beszélgetett a sebesülttel és éppen mikor jelt akartak adni az indulásra, hozzájuk lépett.
    - Látom, hogy itt akarjátok hagyni ezt a helyet.
    - Igen - mondta Bennie. - Félünk, hogy az indiánusok megtámadnak.
    - Merrefelé mentek?
    - Egyelőre a tónak a keleti oldalára.
    - Nem megyünk mi el a tönkrement kocsink mellett?
    - Minek?
    - Egy láda van ott, amit az indiánusok talán nem tudtak felemelni és amiben ránk és talán később rátok nézve nagyon értékes holmik vannak.
    - Ugyan mi lehet az? - jegyezte meg Bennie kíváncsian.
    - Nem tudom, de a nagybátyám nem szeretné, ha ott maradna.
    - Arra felé mehetünk és feltehetjük a kocsinkra... De... szeretném tudni, hogy hívnak téged?
    - Falconi Armandónak.
    - Jól van Armando, most menj és készülj.
    A cow-boy füttyentett és a kocsiba fogott hat ló útnak indult. Az egész csapat felkerekedett és Bennie előre nyargalt.
    A hold éppen akkor ment le és vastag sötétség uralkodott a tájon. Az égen a csillagok, valami halvány ködfátyoltól elhomályosítva, csak egészen gyöngén világítottak.
    Mikor előtünt a megrongált jármű, Bennie hátrafordult Armandóhoz:
    - Nehéz az a láda?
    - Bizony elég nehéz - felelt a kérdezett.
    - Igazán olyan nagy szükség van rá? Nem szeretnék időt veszíteni.
    - A nagybátyám nem szeretné itthagyni.
    - Ugyebár, ti nem vagytok amerikaiak?
    - Nem, uram.
    - Mindjárt gondoltam, nagyon is tönkre teszitek a szép angol nyelvet, - mondta Bennie nevetve.
    - Olasz kivándorlók vagyunk.
    - Ah!... És honnan jöttök?
    - Battlefordból, ahol a nagybátyám egy mechanikus vállalatnak az igazgatója volt, de a gyár leégett.
    - És most mi a szándékotok?
    - Alaskába megyünk.
    - Ezer ördög! hogyan mondtad?
    - Alaskába szándékozunk.
    - De gyermekem, hisz az borzasztó messze van innét!... Van bátorságtok ilyen utazásba belefogni?... Hiszen több mint két hónapig tart, amíg az angol határt eléritek!...
    - Mi reméljük, hogy június közepe táján ott lehetünk. Most április van és...
    - Csend, fiatal ember!
    - Mi az?
    - Tüzes sárkánykígyó!... Már megint farkasok menekülnek... Ki veri fel ezeket a gaz hullaevőket?... Fiatal ember, te most helyezd el a ládát és ha esetleg jelt adok, vágd el a lovak gyeplőjét és rögtön ülj fel egyre, a nagybátyádnak is adj lovat.
    - Számíthatsz rám.
    Bennie megkerülte a kocsit és az erdőbe lovagolt.
    Visszanézett és látta, amint Armando és Back egy nagy ládát cipelt át egyik kocsiból a másikba.
    - Nehéz? - kiáltott vissza.
    - Elég erősek vagyunk hozzá - felelt hetykén Armando.
    - Csakugyan - tette hozzá a mexikói. - Ne gondolj velünk.
    Bennie megint az erdő felé fordult és kutatva nézett jobbra balra. Egyszerre meghökkenve hallotta, hogy a távolban sok lónak a patkója üti a földet.
    - Tyüh! - mormogta aggodalmasan - talán pézsmaökrök volnának?
    Leszállt és a földre akart hajolni, amikor lova élesen felnyerített.
    - Ezek lovak! - kiáltott fel. - Caribou-nak jó füle van.
    Mint a szélvész, repült vissza társaihoz, akik már készen várták.
    - Gyorsan menekülni!... Vágjátok el a gyeplőket és hagyjátok itt a kocsit!... Az indiánusok mindnyárt a nyakunkban lesznek.
    Back a lovakhoz rohant, Armando pedig a kocsiba csúszott, nagybátyját értesíteni.
    A megskalpozott, elnyomva égető fájdalmait, gyorsan elhagyta fekhelyét és erős hangon puskát kért.
    - Tudsz lóra ülni? - kérdezte Bennie.
    - Egészen könnyen.
    - Back, puskát mister Falconinak.
    - És te Armando?
    - Én már is fel vagyok fegyverkezve.
    - És a láda? - kérdezte a megskalpozott. - Nagy szükségünk lesz rá!....
    - Majd visszajövünk érte, most nincs időnk... Előre, engedjétek egészen szabadjára a lovakat.
    A négy lovas száguldva elindult, nyomukban a négy szabadon szaladó lóval.
    - Jönnek már? - kérdezte Back, aki Bennie mellett lovagolt.
    - Egy pár perc mulva a nyakunkon lehetnek.
    - Mit gondolsz, sokan vannak?
    - Bizonyosan, Back.
    - Hogyan fogunk megmenekülni?
    - Minden csak a lovainktól függ, azonkívül az is fontos, hogy a megskalpozott birja-e. Ez az ember ugyan nagyon erős, de mégsem lehet tudni, hogy el tudja-e sokáig viselni a lónak a rázásait. Mindazonáltal, ha el tudjuk érni a tó partját, akkor az indiánusok bottal üthetik a nyomunkat.
    - Ugyan miért?
    - Egy pompás rejtekhelyet ismerek.
    - A bőrünket megmentjük, de a nyájunkat elvesztettük.
    - Ez mister Harris dolga. Ejha! Itt vannak...
    Back hirtelen hátrafordult: a sötétségben kissé nehezen lehetett kivenni, körülbelül harminc-negyven lovast, akik az erdőből törtek elő és fantasztikus gyorsasággal közeledtek.
    - Az ördögbe! kiáltott fel Bennie - kicsit sokan vannak, de a lovaik nem lehetnek olyan jók mint a mieink. Aztán az indiánusok rossz célbalövők, azt ne felejtsd el.
    - És a megskalpozott, ki fogja birni?
    - Ejnye - mondta Bennie meghökkenve - erre nem gondoltam. Nem, ő olyan állapotban van, hogy egyáltalában nem számíthatunk rája.
    - Elájulhat és akkor vége van.
    - Ezen hamar segíteni kell, még mielőtt megvirrad és az indiánusok elérnek.
    A cow-boy visszafordult és hátranézett. A vörösbőrüek körülbelül egy mérföldnyire, félkört alakítva közeledtek feléjük.
    Aztán előre nézett és ötszáz lépésnyire egy kis emelkedést látott, körülbelül a tó körül terjedő bokrok előtt.
    - Ezt kell felhasználni - mormogta.
    Backhoz fordult:
    - Jól ismered a tópartot? - kérdezte.
    - Elég jól.
    - Tudod hol van a Farkas-Öböl?
    - Két hét előtt voltam arra. A nagy pineák mögött van.
    - Nem vetted észre azt a körülbelül nyolcvan méter magas washingtoniát, amelyik egyedül áll egy kis szigeten?
    - De igen, csodálkoztam is ezen a faszörnyetegen.
    - Ez a washingtonia lent egészen odvas, a tó felé van a nyilása.
    A nyilásba éppen kényelmesen befér egy ember, és belül az oduban harmincan-negyvenen is elférnek.
    Ha elhagytuk azt a kis dombot ottan, akkor egy pár percre az indiánusok nem fognak minket látni. Ezt az időt gyorsan fel kell használni; te és a megskalpozott bekerültök a tó felé és igyekeztek lehetőleg gyorsan elbujni az oduban.
    Ti jó helyen lesztek, és azalatt én és Armando messzire elvezetjük és teljesen kifárasztjuk a vörösbőrüeket. Nemsokára mi is nálatok leszünk.
    - Ketten maradtok annyi ember ellen?
    - A lovaink kitünően futnak, és hiszen fel is válthatjuk őket. Ne aggodalmaskodj és tedd amit mondtam.
    - Nem merlek egyedül itt hagyni, Bennie - mondta Back megindult hangon.
    - Azt akarod, hogy az indiánusok elfogják a megskalpozott embert? Ha már védelmünkbe fogadtuk őt egyszer, akkor nem tehetjük ki ilyen nagy veszélynek... Van szivünk, hisz tudod!...
    Itt a domb!... Hip!... Hip!... Előre Caribou!... Hurráh!...
    e-Könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9789633980439
Webáruház készítés