Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Összehasonlítás
E-könyv és e-book
Toplista

Fizetési megoldás
Házhozszállítás

Termék részletek


Edmond About: Egy jegyző orra_MOBI

Edmond About: Egy jegyző orra_MOBI
540 Ft540
  • Részlet az eKönyvből:

    A végéhez közelgő 1775-ik év egyik estéjén, két férfiu ült szemközt egy okmányokkal és mindennemű bélyeges iratokkal elborított irodában. Egyiknek ruházata XVI. Lajos udvarának egyik legelegansabb lovagját árulta el, mig a másikat oly öltönydarabok födék, melyekről amaz időkben első tekintetre föl lehetett ismerni a jogtudóst.
    - Kedves Durocher, monda a fiatal lovag, mintha a vett tudósításokat rövid tartalomba összefoglalva ismételni akarná, tehát ön állitja, miszerint Solange marquisnő javadalmai 100,000 livre biztos jövedelmet hoznak be évenkint, továbbá, hogy a marquisnőnek semmi adóssága nincs, sőt vagyona folyton növekszik.
    - Minderről biztosíthatom önt, viszonzá a jegyző.
    - Jó, hanem ön nemcsak jeles törvénytudós, uram, hanem egyszersmind oly férfiu, kinek szavait, miket egyszer-másszor különféle személyekről mondott, a tapasztalás mindig híven és teljesen igazolta. Vajjon hajlandó lenne-e uj tanujelét adni belátásának?
    - Lanoy gróf ur, ön mindenkor számolhat alázatos szolgálatomra, mondá komolyan a jegyző.
    - Nos, tehát mondja, mit tart és tud Solange marquisnőről?
    - Gróf ur, szólt mosolyogva a jegyző, az én nézetem szerint, Solange marquisnő korunk legügyesebb diplomatanője, ki mellett minden államférfi háttérbe szorul.
    A gróf bámulva tekintett Durocherra és kiáltá:
    - Az egekre, és mit tett ő oly csodálatosat?
    - Tánczvigalmakat ád, melyeken ön is tánczol, és belépése van Choiseul társaságaiba; mindezt ön talán csekélységnek fogja találni, gróf ur; hanem neki, hogy ezt elérhesse, több akaraterőre s kitartásra volt szüksége, mint minisztereinknek arra, hogy Amerikával háborút kezdjenek.
    - Ah, értem, atyja nem tartozott a főúri osztályhoz.
    - Atyja hajhász volt, ki zálogra kölcsönözgetett, s halálával két milliót hagyott hátra. Egy közönséges polgárleány boldoggá lett volna e vagyon birtokában, de Solange marquisnő az udvarhoz akart tartozni, épen mivel atyja hajhász volt! Oly házasságra kelle lépnie, mely származását elfeledteté. Egy játék által tönkre ment herczeget, oly marquist kelle találnia, mint mindig vannak ilyenek, kik előkelőségöket a szerencsefi leányának szivesen eladják; de ez esetben adósságokat kellett volna fizetnie, s kegyes leereszkedéssel megelégednie; hanem a hajhász leánya mindenek fölött egy engedelmes férjet keresett.
    - És talált?
    - Egy szegény nemes embert fedezett fel, ki hajlandó volt neki nevét odaadni, anélkül, hogy a szerződésben azért előnyöket követelt volna. Ez de Solange marquis volt. A szerencsétlen ember nőül vette őt, csakhogy uj öltözékre tehessen szert. A leánynak igaza volt, gondolva, hogy ily férj urnőjének fogja őt tekinteni, de tévedett, midőn azt hivé, hogy ő céljaira használhatni fogja. Solange marquis feleséget vett, mint nemeseink nagyrésze hivatalt vállal, - hogy aztán semmit se csináljon. Neki nem voltak vágyai, s azon emberek közé tartozott, kik ugyszólván a gondolatok és szenvedélyek holdvilágában élnek. Minthogy tehát mármost nem kellett aggódnia a megélhetés felől, nyugodtan sülyeszté ölébe kezét; Solange marquisnő hiába iparkodott becsvágyát fölkelteni, őt feltüntetni, lelkét nem lehelhette bele, hogy azzal gondolkodjék, intézkedjék, cselekedjék; semmi sem birta fölébreszteni a marquis lusta szellemét. Tiz esztendeig vesződött vele neje; hogy nagyravágyása célját elérje, meghordozta őt a befolyás minden ösvényén, elvezette a hatalom minden ajtajához, s a test mindannyiszor lélek nélkül esett hátra, ha a napi munkának, szokás szerint eredménytelenül, vége volt.
    - Végre hát lemondott a marquisné?
    - Igen, hanem most kényszeritve látta magát, lerontani azt, mit eddig épitett. Hogy fölemelje a marquist, eddig a fontosság mesterkélt dicskörével vonta körül személyét, és mély bölcseségü családfőnek adva őt ki, mindent csak az ő nevében tett. Most, miután gyámoltalanságáról meggyőződött, lassankint ismét vissza kellett vennie tőle a neki adott hatalmat; arról volt szó, hogy az árnyékot, melyet férje alakjában tiz esztendei munkával előállított, most ismét visszalökje a semmibe, és maga foglalja el helyét, anélkül, hogy a világgal észrevétetné, hogy ő ez által valamit változtat.
    - És sikerült ez neki?
    - Sikerült. A függetlenséget, mit férjének, hogy tekintélyét emelje, eddig adott, apródonkint és lassankint visszaszedte tőle, és a férj, az árnyék, eltünt, mint keletkezett. A marquisné hozzászoktatta a világot, hogy csak őt lássa, csak őt ismerje. Ő gazdag, befolyásteljes, s egyedül áll! Még férje neve is az övé, mert azt csak “Solange marquisné férjének” nevezik.
    - S a férj beegyezett e semmivé nyilatkoztatásba?
    - Nem minden küzdelem nélkül. Midőn szokásaiban háborgatni kezdték, ellentállt; de mit tehet ily gyönge teremtmény e nő rettentő akarata ellenében? Ma gyermekes aggastyán, kit egy félreeső szobában ápolnak, s kit neje hangja remegésbe hoz. Senki nem engedelmeskedik neki, és még az idegenek sem veszik figyelembe. A marquisné csupán ugy tekinti őt, mint valami családi arczképet. Nem beszél senkivel, és vele sem beszél senki. Egyedül leánya, ki nem rég jött haza a kolostorból, mutat iránta vonzalmat, mely őt boldoggá teszi; hanem ez örömtől is meg lesz fosztva nemsokára, mert a marquisné nem hagyott föl nagyravágyási terveivel, s tapasztalásból tudja, hogy egyetlen nő fáradozásai nem messze visznek. Ezért nem fog késni Jeanne férjhezadásával, s a mi férje által nem sikerült neki, megkisérli kivinni vejével.
    - És hihetőleg sikerülni is fog neki, Durocher ur, mert veje már meg van találva?
    - Gyanítom, mondá nyugodtan a jegyző.
    - És ismeri őt?
    Durocher meglepetve kapta föl fejét, és mosolyogva mondá:
    - Gróf ur, ön ma igen rosz fogalommal bir belátásomról.
    - Na jó, Durocher, szólt Lanoy, a jegyző vállát gyöngén ütögetve, nekem tanácsolták e házasságot, és a mit az imént hallék, ösztönöz e tanács elfogadására. Tudja ön, mily állapotban hagytak anyám pörei; valami gazdag házasságnak ismét rendbe kell hoznia vagyonomat, s lehetővé tennie, hogy rangomhoz illő életet folytathassak. Solange asszony földszinti eredetét feledteti szelleme. A főnemességnek mindenesetre kell előjogainak lenni, senki sem bir engem e meggyőződésemben megtántorítani; a többire nézve osztom nagy költőnk nézetét, ki azt mondja, hogy a halandók mind egyenlők. Századunkban bölcselőnek kell lenni az embernek, kedves Durocher. A kicsikének nászhozománya azért is jó lesz, hogy hivatalt vehetek magamnak, mert az én nevemmel minden lehetséges.
    - Ön tehát nem fél Solange marquisné nagyravágyásától?
    - Ellenkezőleg, örülök rajta. Minthogy csak általam juthat célhoz, nem fog semmit kimélni, hogy engem fölemeljen. Vagyona, ügyessége, összeköttetései, mind az én javamra fognak közreműködni. Szerelmi ügyekben és politikában senki és semmi nem pótol egy öreg nőt. Ő észreveszi, mi figyelmünket kikerüli, intézkedik, intrikázik, hazudik értünk.
    - Igaza lehet a grófnak; ilyen nő épen annyi, mintha maga az ördög volna szolgálatunkban; az ember igen jól találja magát mellette, de nem szükség hogy a lelkét is eladja neki.
    - Attól őrizkedni fogok, kedves Durocher; vezettetni hagyom majd magamat Solange marquisné által, de csak úgy, mint a lőpor vezeti a golyót, tudniillik majd én leszek elöl - igen könnyü dolog, mihez, azt hiszem, értek.
    - Mindenesetre, gróf ur, mondá félgúnyos mosolylyal a jogtudós, én mindig csodáltam önnek abbeli ügyességét, miképen szerez magának oly szolgákat, kiket nem fizet; egyedül is ön látszik képesnek Solange marquisnéval kezdhetni. Talán majd nem is lesz oka panaszra soha, mert hasonló erők mellett mindegyik fél kikapja a magáét.
    - Azt hiszem én is, mondá a lovag fölállva. Tegyen ön föl egy szerződést, mely mindkét félre nézve előnyös. Én nevet adok és állást az udvarnál, tehát igényem lehet gazdagságokra, mit ön ki ne feledjen, kérem. E néhány szó teljes fogalmat ad önnek kivánságaimról; szerkeszsze ön ama szavakat a kellő stylusba úgy, hogy a marquisné meg ne sértődjék. Ha a szerződést majd elolvastam, Lussac herczeg, ki arra ajánlkozott, el fogja a marquisnéhoz vinni, s ha föltételeim elfogadtatnak, bemutattatom magamnak a kicsikét, kinek nagyon csinosnak kell lennie.
    - Tehát még nem látta őt?

    eBook a Digi-Book kiadásában

  • Cikkszám
    9789633644652
Webáruház készítés