Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Termék részletek


Edgar Wallace: Miss Grier 70 fontja_MOBI

Edgar Wallace: Miss Grier 70 fontja_MOBI
890 Ft890
  • Részlet az e-Könyvből:

    Stockernek minden zsebe ki volt fordítva. Nem volt rá szükség, hogy Tim kikutassa: aki meggyilkolta Stockert, már alaposan elvégezte ezt a munkát.
    Tim ismét fölkapaszkodott az országútra, beült az autóba s a legközelebbi városba hajtatott, hogy jelentést tegyen az esetről a rendőrségnek. Teljesen üres volt az autó is - Tim meggyőződött erről, mielőtt ott hagyta - nem volt benne egyetlen egy láda sem, amelyekkel Stocker elindult Clench Houseból.
    - Az lenne a csoda, ha bármit is itt hagyott volna a gyilkos! - gondolta Tim.
    Mikor Peterboroughba értek, odaszólt Marynek:
    - Azt hiszem, legokosabb lesz, ha vonaton megyünk tovább. Kezd nagyon idegeimre menni ez a kocsikázás és innen negyedóra mulva indul a londoni expressz.
    Maryt mélyen megrendítette a szörnyű gyilkosság és egész úton, míg csak az állomásra nem értek, magába roskadtan hallgatott. Csak a váróteremben szólalt meg:
    - Ugy lőtték agyon? - kérdezte szorongva. - Bizonyos, hogy nem... - habozva hallgatott el.
    - Nem, nem szúrták le - rázta a fejét Tim nyugodtan. - De miért gondolja, hogy... hogy ugyanaz követte el a gyilkosságot, aki leszúrta Jelfet?
    Mary összerezzent és nem felelt. Az arca hol halálsápadt lett, hol ismét lángba borult. Tim fürkészve nézett rá és sürgette a választ:
    - Nos, miért nem felel?... Azt hiszi, hogy ugyanaz volt a gyilkos, aki megszúrta önt és megölte Jelfet?... Ezt gondolja, igaz?
    - Nem... nem gondolom - tiltakozott Mary dadogva. - Egészen bizonyos, hogy nem ő volt... Lehetetlen, hogy ő lett volna... Ámbár gyülölte Stockert, aki... megverte egyszer.
    Aztán hirtelen - ahogy ez rendes szokása volt - nagy erőfeszítéssel ismét úrrá lett az érzésein és kényszeredett mosolygással mondta:
    - Azt hiszem, rám jött a hisztéria és... és álmos is vagyok. Nagyon okos dolog, hogy vonaton megyünk tovább... igazán pompás ötlet!
    Fölültek a vonatra és néhány perc mulva már sípolt a kalauz, jelezve az indulást. Ebben az utolsó percben még egy utas ugrott föl a vonatra és gyorsan elsietett az ő szakaszuk előtt. Tim már kibontotta az ujságot, amit a pályaudvaron vett és, ahogy föltekintett róla, ösztönszerűen megérezte, hogy az elkésett utas merően ránézett egy pillanatig - de, mielőtt a tekintetük keresztezhette volna egymást, az idegen már tovább suhant.
    - Ki lehet ez a kíváncsi fickó? - kérdezte Tim félhangosan.
    - Kiről beszél? - szólalt meg Mary, feléje fordulva az ablaktól, amelyen kinézett.
    - Arról az emberről, aki éppen most sietett el a szakaszunk előtt.
    - Én nem láttam senkit - rázta a fejét Mary csodálkozva.
    - Én se igen láttam, inkább csak... megéreztem - felelte Tim. - És ösztönösen, valósággal tudat alatt, sejtem, hogy már találkoztam vele. Barnakockás felöltője van... Mondom, hogy már láttam valahol.
    Ebben a pillanatban megindult a vonat és Tim belemélyedt az ujságba, de olvasás közben kétszer-háromszor is visszatért emlékezetébe a furcsa utas. Mikor már közel jártak Londonhoz, kiment a fülkéből és lassan végigsétált a folyosón, de sehol sem látta a barnakockás kabátot.
    Mikor Londonba érkeztek, kissé kényes lett a helyzet. Tim tudta, hogy Mary anyja és huga Londonban laknak, de mikor fölajánlotta Marynek, hogy hazaviszi, a leány hirtelen, minden habozás nélkül kijelentette, hogy - inkább a Carltonba száll...
    - Igen - mondta - ez lesz a legjobb, azt hiszem. Egyelőre ez a legjobb megoldás. Nem akarok terhére lenni az anyámnak. Nagyon drága, édes lélek... és Anne is az, a hugom és mindenkinél jobban szeretnék együtt lenni velük, de... ha valaki keresni találna - habozva tartott szünetet - bizonyosan megtalálna ott és...
    - Ki az a „valaki”, akiről gondolja, hogy keresni fogja? - kérdezte Tim hirtelen, de Mary úgy tett, mintha nem hallotta volna a kérdést és nem válaszolt.
    - A Carlton olyan előkelő hely - folytatta, félhangosan tünődve - hogy ott bizonyára nem keres senki... Nem is szükséges, hogy saját nevemen jelentsem be magamat. De mégis - némán töprengett magában, majd halkabban folytatta: - Mr. Awkwright ügyvédjeinek tudniuk kell, hogy hol lakom. Nekik azonban telefonálhatok.
    Igy hát Mary is a Carltonba szállt és ugyanazon a folyosón kapott kedves, barátságos szobát, amelyen Tim is lakott.
    Mikor Mary kényelmesen betelepedett és elrendezkedett szobájában, Tim bérautóba ült és a Scotland Yardra hajtatott, hogy tanácskozzék Cowleyvel. A detektívfőfelügyelő maga jött ki érte, mikor bejelentették neki és karonfogva vezette be a szobájába.
    - Ha tudná, hogy mily nehezen várom már! - üdvözölte Cowley melegen. - Mindjárt megnyugtatom, hogy ellopott autóját már megtaláltuk. A tolvaj ott hagyta az országúton, három mérföldnyire Newarktól és a kocsinak nincsen semmi baja, csak két hengere kihagy.
    - Tudom: a gyujtójával van baj, - bólintott Tim. - De sokkal fontosabb az, hogy megtalálták-e Lew Daneyt is?... Mert ő lopta el az autót!
    Cowley a fejét rázta.
    - Ebben a pillanatban inkább a feleségét nyomozzuk lázasan, - mondta - ami egyáltalában nem könnyű feladat, mert az asszony nyomtalanul eltűnt ma reggelre. A lakását úgy, ahogy van, titokban bérbeadta és úgy elpárolgott, mint a kámfor. Bizonyára találkozója van az urával, de hogy hol és mikor... azt nem sejtjük.
    Tim visszament a Carltonba és szobájának magányos csöndjében meghányta-vetette a bonyolult helyzet minden lehetőségét. Már sok bünténnyel volt dolga s voltak szenzációs sikerei is... de Dél-Afrikában. Ám a helyzet itt egészen más: a lehetőségek korlátlanok. London maga egész kis ország és a vidék se ugyanaz, mint Dél-Afrikában... Nemcsak azok a rejtélyek izgatták, amelyek lépten-nyomon útjába kerültek Clench Houseban, de saját személyének veszedelme is, amit inkább csak ösztönösen sejtett.
    Ha szemtől szembe állt volna Lew Daneyvel, az nagyon egyszerűsítené a dolgot; de az ellenfelét nem is ismeri! Pedig ez az ember kétségtelenül korának egyik legnagyobb, igazán zseniális gonosztevője: bámulatos szervező és veszedelmesen tevékeny elme, akinek minden megmozdulása halált jelenthet. Angliában bizonyára több olyan búvóhelye van, ahol minden percben nyomtalanul eltünhet, mihelyt bárminő bajt megsejt - és a felesége, most már alighanem együtt van vele, biztos födél alatt...
    A legelső lépés tehát: fölkutatni az asszonyt és a sarkában maradni mindaddig, míg Lew Daneynek nyomára vezet.
    e-Könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9789633981184
Webáruház készítés