Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Termék részletek


Edgar Wallace: Miss Grier 70 fontja_EPUB

Edgar Wallace: Miss Grier 70 fontja_EPUB
640 Ft640

Harry Stone – akit „Harry, az Inas” néven ismert az alvilág – vagy három hónapig detektív volt Rhodesiában, míg rá nem jöttek viselt dolgaira. Rászolgált, hogy lakat alá tegyék, de mégis futni hagyták, mert abban az időben nem volt kívánatos, hogy bíróság mossa tisztára a rendőrség szennyesét. Így hát senki se állta útját, mikor az éjjeli gyorsvonaton ellógott Fokvárosba.
Harry körülbelül háromszáz, gyanús eredetű angol fonttal indult délre, abban a reményben, hogy találkozik Lew Daneyvel, aki pompás fickó volt: művészetének kiváló – bár nem nagyon szerencsés – mestere. De Lew már nem volt a Fokföldön – régen elkerült onnan – s ebben az időben sokkal regényesebb és jobban megszervezett betöréseket hajtott végre, mint kevésbé sikerült kísérletei voltak a johannesburgi Nemzeti Bankban.
Harry tehát ismét visszafordult Rhodesia felé a Beira-útvonalon és Massi-Kassin át érkezett Salisburybe. Rossz sorsa vitte oda, mert Timothy Jordan, a rhodesiai detektívtestület főnöke, még aznap személyes látogatásával tisztelte meg a fogadóban.

A regény eredeti címe (The Man at the Carlton) világít rá a borítóra: az 1964-ben lerombolt johannesburgi Carlton Hotel jelvénye utal a helyszínre, a városra és az országra, ahol az izgalmas kalandok játszódnak. A fordítást a remek tollú Zigány Árpádnak köszönhetjük. (a Kiadó)

  • Részlet az e-Könyvből:

    Ahogy kissé figyelmesebben vizsgálta a cigaretta-tárcát villamos zseblámpája fényénél, látta, hogy a cigarettákat leszorító egyik szalag vége kioldódott. Zsebkésének hegyével próbálta átfűzni a kis lyukon, de nem sikerült - s ahogy visszahúzta a kését, vele jött a tárca feneke is, illetőleg a vékony aranylemez, mely a tárcának igazi, tömör feneke fölé volt szorítva. Tim óvatosan fölemelte a vékony aranylemezt, mely alatt számok és betűk voltak vésve több sorban egymás alatt és legvégül, a sorok legalján ez a szó „treasure” (kincs). A vésés művészete tökéletes volt.
    Tim visszanyomta helyére az aranylemezt, zsebre dugta a tárcát és fölment szobájába, ahol még alaposabban megvizsgálta a tárca fenekét. Az élesebb világosságban tisztán látta a betűket: tizenkét sorból álló fölirás volt.
    Stocker behozta a kávét - de még látta, amint Tim gyorsan zsebreteszi a tárcát.
    - Talált valamit, sir? - kérdezte mohón. - Milyen szörnyű ez az eset!...
    - Merre van Miss Grier? - tért ki Tim a válasz elől.
    - Ugy hallottam egyik nőcselédtől, hogy öltözködik... Régóta méltóztatik ismerni ezt az embert, sir?
    Szorongó aggodalom csendült ki szavaiból, amit természetesen, a tragikus eset rovására lehetett irni.
    - Pár napja láttam csak életemben először - felelte Tim: - amikor bérbe vettem az autóját.
    Stocker tünődve vakargatta az állát.
    - Azt hiszem, hogy nem mondott semmi különösebbet... azaz nem vádolt senkit, hogy - kérdezősködött tovább.
    - Én semmit se hallottam - vonta föl a vállát Tim.
    - De az a leány, aki legelőször szaladt le, mikor az ember összeesett a folyosón, azt mondja, hogy neki úgy rémlett, mintha beszélt volna - puhatolózott Stocker. - Nem tetszett hallani?
    - Motyogott valamit, az igaz - felelte Tim - de nem lehetett érteni, hogy mit.
    Tévedt-e, vagy valóban hallotta, hogy Stocker megkönnyebbülve felsóhajtott és szeméből eltünt az aggodalom kifejezése?...
    - Szegény Mr. Awkwright oda lesz a rémülettől, ha meghallja ezt a dolgot - csóválta a fejét Stocker csöndesen. - Nem szereti a zavart és kellemetlenségeket és félek, hogy ez a szerencsétlen eset legalább egy hétre ágyba dönti.
    - Mióta lakik itt Mr. Awkwright? - kérdezte Tim hirtelen.
    Stocker fölnézett a mennyezetre, eltünődve, mintha számolgatná az időt.
    - Mindössze körülbelül négy év óta. Mikor kibérelte a házat, félévre elutazott és csak aztán jött vissza... Miért tetszik kérdezni, sir?
    Tim nem tartotta szükségesnek a választ. Némán legyintett, jelezve, hogy nincs rá tovább szüksége, de Stocker nem mozdult.
    - Bocsásson meg, sir - mondta akadozva - úgy tudom, hogy ön termett ott legelsőnek, mikor ez a szerencsétlenség történt... Nem mondhatná meg, kérem, hogy... hogy zárva volt-e Miss Mary szobájának ajtaja?
    Tim csodálkozva nézett az inasra.
    - Én bizony nem tudom - felelte elgondolkozva. - Miért kérdezi?
    - Csak éppen... eszembe jutott - felelte Stocker és megnyugodva indult kifelé. Az ajtóban találkozott Maryvel. - Parancsol valamit, Miss? - kérdezte alázatosan.
    - Semmit, Stocker, köszönöm.
    Mary nagyon nyugodtan, teljes önuralommal lépett a szobába és - ha arcának sápadtsága nem mutatja - senkise vehette volna észre rajta, hogy mily borzalmas dolgon esett át alig negyedórával előbb. Leült Timmel szemközt az ebédlő-asztalhoz, cigarettát vett ki a könyöke mellett álló ezüst-kazettából és rágyujtott. Tim lopva figyelte és látta, hogy nem remeg kezében a gyufa.
    - Parancsol kávét? - kérdezte Tim. - Még forró: Stocker éppen ebben a pillanatban hozta.
    - Azt hiszem, jó lesz... kérek - bólintott Mary.
    Tim betöltötte a kávét a csészébe, megvárta, míg Mary cukrot tesz bele, aztán csöndesen kérdezte:
    - Ismerte ezt a Jelfet?
    - Nem tudok visszaemlékezni rá - felelte a leány. - Nem hiszem, hogy valaha is láttam volna... hacsak eszméletlen, önkivületi állapotomban nem.
    - Mit akarhatott mondani ez az ember - kérdezte Tim - amikor arról a valakiről beszélt, akinek a kezéből megmentette önt?
    Mary nagyot szippantott a cigarettából és, mikor kifujta a füstöt, csak ennyit felelt:
    - Bizonyára azt akarta mondani, amit mondott. Három évvel ezelőtt egy ember... azt hiszem, ittas volt... megtámadott engem a kinrossi országúton. - Kinyujtotta a karját és fölhúzta ujját. - Kés volt nála. - Gyöngéden végigsimogatta a hosszú sebforradást. - Önnek azt mondtam, hogy véletlenül magam vágtam meg a karomat. Nem volt igaz. Csak azért mondtam, mert nem szívesen emlékszem vissza arra a borzalmas esetre. Ha véletlenül nem téved arra két ember, aki megmentett: azt hiszem, az a részeg fickó meggyilkolt volna.
    - És egyik megmentője Jelf volt? - kérdezte Tim meglepetve.
    - Igazán nem tudom - felelte Mary és látszott, hogy őszintén beszél. - Koromsötét éjszaka volt. Csak azt az embert láttam, aki ölben hozott haza... Hogy ki lehetett a másik, még csak nem is sejtem.
    - És azt sem tudja, hogy ki volt, aki megtámadta? - kérdezte Tim.
    Mary merően nézte cigarettájának parázsló végét.
    - Azt hiszem, ezt se mondhatom meg... Valami idegen volt.
    - Följelentette a rendőrségen?
    A leány csak rövid habozás után felelt:
    - Nem. Semmi kedvem se volt ahhoz, hogy nevem az ujságokba kerüljön. De ha sikerült volna, hogy... azt hiszem, boldogabb lennék; mint aminő most vagyok - tette hozzá csöndesen.
    Tim megdöbbenve bámult rá.
    - Nem vettem észre - mondta - hogy túlságosan boldogtalan.
    - Hiszen nem is vagyok az - mosolygott Mary hirtelen.
    - És Jelfet ugyanaz az ember szúrta le, aki...
    - Isten szerelmére kérem, Jordan kapitány: ne beszéljünk erről! - vágott Tim szavába Mary esdekelve.
    A hangja elcsuklott és szemeiben határtalan rémület bujkált.
    - Nem akarok erről beszélni... nem akarok! - tördelte a kezeit kétségbeesve. - Én rögtön elmegyek, ha nem hagyja abba a faggatást.
    Tim mindkét kezével megfogta Mary kezeit és gyöngéden mondta:
    - Jól van, kislány... akkor hát nem kérdezek semmit... Jó lesz?
    Stocker rájuk nyitotta az ajtót. Friss kávét hozott és mindkettőjük csészéjét teleöntötte. Amíg a szobában volt, egyikük se szólt.
    - Nagyon szerette volna tudni - biccentett Stocker után a fejével Tim - hogy be volt-e zárva a maga ajtaja?
    - Tudom - bólintott Mary. - Mindig gondosan ügyel arra, hogy bezárom-e a szobámat.
    - De miért?...
    Mary új cigarettára gyujtott, de most reszketett kezében a gyufa.
    - Szörnyűség... rettenetes! - sóhajtott rekedten. - Eljött már a rendőrség?... És mit találtak?
    e-Könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9789633981177
Webáruház készítés