Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Termék részletek


Edgar Wallace A rémületes arc MOBI krimi e-könyv

Edgar Wallace A rémületes arc MOBI krimi e-könyv
790 Ft

TARTALOM

I. fejezet. A dél-afrikai ember.
II. fejezet. A királynő nyakéke.
III. fejezet. Audrey.
IV. fejezet. Honourable Lacy.
V. fejezet. Slick, a filozófus.
VI. fejezet. A nővérek.
VII. fejezet. Az összeesküvés.
VIII. fejezet. Audrey letartóztatása.
IX. fejezet. Kitaszitva.
X. fejezet. Az igazság.
XI. fejezet. Mr. Malpas.
XII. fejezet. A találkozás.
XIII. fejezet. Bunny megmondja a magáét.
XIV. fejezet. Véletlen találkozás.
XV. fejezet. A férfiu, akit Lacy nem ismert.
XVI. fejezet. Shannon sikertelen látogatása.
XVII. fejezet. Tonger helyt áll.
XVIII. fejezet. Lacy lakomája.
XIX. fejezet. Józsua története.
XX. fejezet. Malpas üzenete.
XXI. fejezet. Martin Elton jóslata.
XXII. fejezet. Egy ajánlat.
XXIII. fejezet. Slick célozgat.
XXIV. fejezet. Egy rab, aki uszni tud.
XXV. fejezet. A párisi ut.
XXVI. fejezet. Dráma a Green Parkban.
XXVII. fejezet. Az árulás.
XXVIII. fejezet. A halál háza.
XXIX. fejezet. Mr Malpas bálványa.
XXX. fejezet. A cigaretta-tárca.
XXXI. fejezet. Martin Elton hazaérkezik.
XXXII. fejezet. A levél.
XXXIII. fejezet. A Külső Körzetben.
XXXIV. fejezet. Mr. Brown tanácsot ad.
XXXV. fejezet. Valaki jár a lépcsőn.
XXXVI. fejezet. Látomás Marshaltról.
XXXVII. fejezet. A felvonó.
XXXVIII. fejezet. Stormer.
XXXIX. fejezet. A rémületes arc.
XL. fejezet. Egy vendég, aki eltünik.
XLI. fejezet. Audrey uj foglalkozása.
XLII. fejezet. A földeritő.
XLIII. fejezet. Dora elmondja az igazat.
XLIV. fejezet. Az uj örökös.
XLV. fejezet. Mr. S. Smith ujdonságokat mond.
XLVI. fejezet. A Hay-marketen.
XLVII. fejezet. A bálvány.
XLVIII. fejezet. Egy táska kalandjai.
XLIX. fejezet. Házkutatás.
L. fejezet. Audrey története.
LI. fejezet. Kibékülés.
LII. fejezet. Mr. Torrington titkárja.
LIII. fejezet. Mit látott Bunny?
LIV. fejezet. A sárga keztyü.
LV. fejezet. A betörő.
LVI. fejezet. Az emeltyü.
LVII. fejezet. Audrey ebédre megy.
LVIII. fejezet. Mr Torrington meglepetéssel szolgál.
LIX. fejezet. Mr Smithet meglátogatja egy hölgy.
LX. fejezet. A hajórakodó.
LXI. fejezet. Marshalt története.
LXII. fejezet. Amit Audrey látott.
LXIII. fejezet. Valaki jár a lépcső-házban.
LXIV. fejezet. Dora nem akar vallani.
LXV. fejezet. Stanford.
LXVI. fejezet. Slick Smith besurran.
LXVII. fejezet. Az utolsó áldozat.
LXVIII. fejezet. A forgó fal.
LXIX. fejezet. A másod-Malpas.
LXX. fejezet. Slick Smith előadása.

  • Részlet az e-könyvből:

     

    Martin fölriadt és didergett.
    - Hivja föl - mondta, és Dick Shannon sietve benyitott a szobába.
    - Jó reggelt, Elton. Az öné ez?
    Keskeny aranytárca volt a kezében.
    Martin megnézte.
    - Igen, az enyém - mondta.
    Dick Shannon visszatette a zsebébe.
    - Lenne szives megmagyarázni, hogyan kerülhetett ez tegnap este annak a helynek a közelébe, ahol Lacy Marshaltot meggyilkolták? - kérdezte.
    - Igazán? - mondta Elton udvariasan. - Milyen időtájban történt a gyilkosság?
    - Nyolc órakor.
    Martin bólintott.
    - Nyolc órakor - mondta határozottam - a wine-streeti rendőrőrszobán voltam, megmagyarázni Gavon felügyelőnek, hogy feleségemnek olykor zavarodott pillanatai vannak. Ezenfölül pedig mindaddig, amig most ön el nem mondta nekem, nem is tudtam, hogy Lacy Marshalt meghalt.
    Dick rábámult.
    - Ön a wine-streeti rendőrőrszobán volt? Ezt igazán könnyen meg lehet állapitani.
    - Én ugy gondolnám, hogy ezt megállapithatták volna, mielőtt ön idejött - mondta Martin komoran.
    Mindketten az ajtóra néztek, mikor megnyilt és belépett rajta Dora. Fénytelen szeme és sápadt arca nyugtalan éjszakáról beszélt. Shannonról férjére pillantott.
    - Mi történt? - kérdezte halk hangon.
    - Shannon azt beszéli, hogy Lacy Marshalt halott - mondta Martin nyugodtan. - Nekem ez ujság. Te tudtad?
    Dora bólintott.
    - Igen, én tudtam. Miért jött Shannon kapitány?
    Martin mosolygott.
    - Az a gyanum: engem gyanusit.
    - Téged!
    Dora a biztosra pillantott.
    - Az én férjem ki sem ment a házból tegnap este...
    Martin csöndes vihogása csupa jókedv volt.
    - Kedvesem, ne tedd gyanakodóvá Shannon kapitányt. Én valóban kimentem tegnap este a házból. Éppen most mondtam el neki, hogy a Wine-Streeten jártam és éppen abban a pillanatban voltam abban a nyilvános épületben, amikor a gyilkosságot elkövették. Valamely titokzatos módon azonban az én cigarettatárcám odakerült Malpas házának tetejére.
    - Nem mondtam, hogy ott volt - szakitotta félbe Dick keményen és egy pillanatra Martin Elton elnémult.
    - Telepátia lehet, - én fogékony alany vagyok. Minden esetre háztetőn volt - -
    - Még ennyit sem mondtam - szólt Dick Shannon nyugodtan.
    - Akkor álmodtam az egészet.
    Eltont nem zavarta a „hamis lépések” sorozata, amely mindenki mást a legnagyobb zürzavarba kevert volna.
    - Azt óhajtom, hogy őszinte legyen hozzám, Elton, hiszen az ön biztonságáról van szó - mondta Dick. - Nem tudom elképzelni, hogy ön ilyen ostoba történetet eszelne ki, mint amilyen ez az ön nyolc-órai ottléte a Wine-Streeten, ha csak valami fontos oka nem volna. Hogyan került ez a cigaretta-tárca a Portman-tér 551. tetejére?
    - Én, - én tettem oda - mondta Dora. - Kölcsön kértem, Shannon kapitány, néhány napja, - ön tudja, hogy én barátságban voltam Lacy Marshalttal, és hogy én, - én meglátogattam néha.
    Dick Shannon a fejét rázta.
    - Nem Lacy Marshalt házának a tetején találták, hanem Malpasén.
    Fürkésző szeme Eltonéba furódott.
    - Én hagytam ott - mondta Bunny Elton nyugodtan - tegnap korán este. Be akartam törni Marshalt szobájába és elintézni vele egy kis számvetést. De Marshalt házába nem tudtam bejutni, - sokkal egyszerübb volt följutni a szomszéd ház tetejére. A dolog csak akkor kezdett nehéz lenni, mikor Lacy várába igyekeztem utat találni. Annál is inkább nehéz volt tegnap este, mert fölfedeztem, hogy egy ember - gondolom: detektiv - őrködik a tetőn.
    - Hogyan jutott le onnan? - kérdezte Dick.
    - Ez volt éppen a csodálatos. Valaki a lehető legjobbkor gondoskodott kötélről, amely egyik kéményhez volt hurkolva és minden lábnyi távolságban meg volt csomózva, - valóban, olyan könnyen lehetett használni, akárcsak a létrát.
    Shannon néhány pillanatig elgondolkozott, aztán igy szólt:
    - Öltözzön föl. Elmegyünk a Wine-Streetre és igazoltatjuk az ön történetét.
    Dick nem kételkedett abban, hogy az egész állitás hazug volt, - de a napnak első meglepetése akkor érte, amikor megérkeztek a rendőr-őrszobára. Nemcsak hogy Martin története igaznak bizonyult, hanem a följegyzések könyvében, amelyben minden időbeli adat lelkiismeretes pontossággal volt megemlitve, ez a megjegyzés állott:
    - „Mr Elton pénzhamisitási ügyben jelentkezett.” - azután ez: „Nyolc óra”.
    Meglepő dolog.
    - Nos - mondta Martin, a kapitány vereségén mulatva - talán megkérdezné az éjszakai ügyeletest, hogyan voltam öltözve?
    - Ön egyáltalán nem is látszott felöltözöttnek - mondta a felügyelő. - Csakugyan, én azt hittem, hogy valami jelmezes bálról jön. Mert rongyokba volt öltözve, mikor ide jött. Valami cudar házban járt, Elton?
    Martin nyugodtan mosolygott.
    - Cudar házon, ez pontosabban hangzanék - mondta, azután Dickhez fordult:
    - Meg van elégedve?
    Az alibi tökéletes volt. Dick zavarában az őrszoba órájára nézett.
    - Jól jár ez az óra?
    - Most már igen - mondta a felügyelő.
    - Mit akar ezzel mondani? - csapott le rá Dick.
    - Azt, hogy tegnap este megállt. Azt hiszem, a hideg tette, - mert mikor meginditottuk, kiderült, hogy még nem járt le. Valóban, abban az időtájban állt meg, amikor ön itt járt, Elton. Mikor ön elment, akkor figyelmeztetett rá egyik rendőröm.
    - Elég baj - mormogta Elton.
    Visszakisérte Dick Shannont a házhoz és egyetlen szót sem váltottak addig, amig be nem fordultak a Curzon Streetre.
    - Az a hóbortos óra nyilván megmenti az ön nyakát, barátom - mondta Shannon. - Meghatalmazásom van arra, hogy átkutassam az ön házát, - és én nyomban végre is hajtom a házkutatást.
    - Ha talál valamit, ami a legcsekélyebb mértékben is értékes önnek - vágott vissza Martin - én leszek az első gratulánsa!

    XXXII. fejezet.
    A levél

    Valamennyi ujság közül a Globe-Herald számolt be legpontosabban az előző est eseményeiről:
    - „Tegnap este tiz percnyi időn belül agyonlőtték Honourable Lacy Marshalt délafrikai szenátort, holttestét elhurcolták és meggyilkolták bizalmas inasát is. Nyilván ugyanannak a kéznek müve volt mindakét gyilkosság. A két tragédia közül az első A. Malpas Portman-téri házában történt. Malpas, aki visszavonult módon élt, milliomos hirében állott és különc szokásoknak hódolt, eltünt. A rendőrség nyomozza.
    A büntény története, amelyet a Globe-Herald munkatársai földeritettek, inkább látszik egy fejezetnek Edgar Allan Poe rejtelmes történeteiből, mintsem olyan eseménynek, amely London előkelő negyedében tegnap este valóban megtörtént. Nyolc óra előtt öt perccel Shannon detektiv-biztos elkisérte Miss Audrey Bedfordot, Malpas titkárnőjét a Portman-tér 551. számu házhoz. Ebben az időben Miss Bedfordnak megbeszélése volt az eltünt férfival, és mr Shannon, aki már többször tett kisérletet arra, hogy Malpast láthassa, ugy vélte, hogy ez most kedvező alkalom lenne számára, bejutni a gondosan őrzött házba. Most már ismeretessé vált, hogy a ház ajtajait és ablakait villany-áram utján ellenőrizték és hogy Malpas hangosan működő telefonok révén bármikor beszélhetett látogatóival anélkül, hogy azok őt láthatták volna. Pontosan nyolc órakor a kapu-ajtó kinyilt és miss Bedford és a biztos beléptek a házba. Ebben az időpontban Malpas jelen volt, mert hangját hallották és megismerték. Miss Bedford éppen kopogtatott az öreg-ember magán-lakásának ajtaján, mikor belülről két lövés hallatszott. Mr Shannon behatolván, Malpas dolgozószobájának padlóján ott találta Lacy Marshalt holttestét...”
    Itt aztán tökéletesen szavahihető hiradás következett a későbbi fejleményekről.
    - „A rendőrségnek szinte elképzelhetetlen rejtelemmel van dolga, pontosabban: a rejtelmek egész sorozatával, amelyet röviden igy lehetne összefoglalni:
    1. Hogyan jutott Marshalt a visszavonult ember gondosan őrzött házába, aki - mint most már ismeretes - gyülölte őt, és akitől Marshalt annyira félt, hogy nemrég magán-detektiveket fogadott, akik őt megvédjék az öreg-ember üzelmei ellen? Világos, hogy valami rendkivül nyomós ok birhatta rá a meggyilkoltat, hogy abba a rejtelmes házba bemenjen.
    2. Milyen módon vitték el a gyilkosság után Lacy Marshalt holttestét az 551-esből?
    3. Ki ölte meg Tongert, az inast, és milyen eszközökkel? A rendőrségnek az a föltevése, hogy a gyilkos olyan ember lehet, akit a rettenetes bünténynek mindkét áldozata egyaránt megsértett.
    4. Hol van Malpas, - és nem került-e ő is a titokzatos gonosztevők kezére?”
    *
    Dick elolvasta a tudósitást és néma elismeréssel adózott a riporterek munkájának pontossága iránt. Voltak azonban bizonyos részletek, amelyek mégis hiányoztak a tudósitásból, - és Dick nagyon hálás volt ezért.
    Tiz órakor kikérdezte Marshalt szakácsnőjét, egy termetes, középkoru asszonyságot, aki a legkevésbbé volt kétségbeesve az elmult éjszaka rettenetes eseményei után.
    - Mikor ment ki mr Marshalt? - ez volt Dick első kérdése és a szakácsnő pontos információval tudott szolgálni.
    - Félnyolckor, uram. Hallottam, mikor a kapuajtó becsukódott és Milly, az első szobalány, följött a lépcsőn a konyhába azt gondolván, hogy mr Tonger jött haza. Azután abban a hiszemben, hogy a gazda jött meg, bement a dolgozó-szobába, - akkor látta, hogy a gazdája elment.
    - Nem volt semmiféle zavar, vagy jelenet a házban?
    - Ön ugy gondolta, hogy mr Tonger és mr Marshalt között? - Az asszonyság a fejét rázta. - Nem volt, uram. Igaz, hogy mindig csipkedték egymást, de mr Tonger azért nem volt afféle közönséges inas. Olyan ismeretségben volt mr Marshalttal, hogy a szobaleányok nem egyszer hallották, mikor a keresztnevén szólitotta. Igen jó barátok voltak.
    - Tonger a konyhában étkezett?
    - Nem, uram, hanem a szobájában. Neki külön lakása volt a legfelső emeleten, távol a cseléd-lakásoktól. Mi a ház hátsó felében aludtunk, ő az elülsőben.
    Dick a hirtelenében összeirkált jegyzeteit vizsgálgatta.
    - Tonger önmegtartóztató ember volt? Ugy értem, hogy ivott-e egyáltalán?
    A szakácsnő tétovázott.
    - Az utóbbi időkben ivott egy keveset - mondta végül. - Azelőtt mindig vizet vagy limonádét küldtem föl a villás-reggelije és az ebédje mellé, de az elmult hetekben tartott a szobájában italt, ámbár soha nem vettem észre, hogy megártott volna neki.
    Az asszonyság bizony édes-keveset mondott neki annál többet, mint amennyit ő maga is tudott vagy gyanitott. Beszélnie kell Audreyvel és megtapasztalni, hogy mennyit tud Audrey segiteni ezeken a hézagokon?
    Audrey éppen kissé késői villás-reggelijénél tartott a szálló gyéren látogatott éttermében, mikor Dick megjelent a szinen.
    - Az éjszaka két óráig fönn voltam, de mert ön akkor sem jött, lefeküdtem.
    - Érzékeny lány - mondta Dick. - Megigértem, hogy eljövök és beszélek önnel, de nem volt jóformán egy másodpercem sem. Már mindent tud? - kérdezte, az ujságra pillantva, amely összehajtva ott feküdt a tányérja mellett.
    - Igen - mondta a lány nyugodtan. - Ugy látszik, egész sereg fölfedezést tettek, a többi közt azt is, hogy én önnel voltam.
    - Én mondtam el nekik - felelte Dick. - Nem nyertünk volna vele semmit, ha az ön jelenlétéből titkot csináltunk volna. Emlékszik ön erre?
    Odatett eléje egy papirlapot, - az a levél volt, amelyet Malpas szobájában találtak.
    - Ez az én irásom - mondta rá azonnal a lány. - Azt hiszem, ez egyike volt azoknak a leveleknek, amelyeket mr Malpas számára másoltam.
    - Nem emlékszik rá, melyik volt az? Vissza tudja idézni a szövegét?
    Audrey a fejét rázta.
    - Mind egyformán értelmetlen volt számomra és én egyforma gépiesen másoltam valamennyit.
    Audrey összehuzta a szemöldökét.
    - Nem, - nem volt valami szokatlan levél. A legtöbb csupa rejtelem volt. Miért, - hol jutott hozzá?
    Nem akarta megriasztani a lányt, azért felelet nélkül tovább kérdezte.
    - Van Malpasnak más háza is? Nem volt a leveleknek valami vonatkozásuk egy esetleges rejtekhelyre?
    - Egyiknek sem - mondta, majd váratlanul azt kérdezte:
    - Mit kell tennem azzal a pénzzel, amelyet nekem adott?
    - Jobb lesz, ha megtartja addig, amig az örököse föl nem bukkan - mondta Dick boszusan.
    - De hiszen nem halt meg, vagy igen? - kérdezte a lány ijedten.
    - Halott lesz hét héttel azután, hogy én ráteszem a kezemet a vén sátánra - felelte Dick.
    Megkérdezte ujra, hogy milyen volt az öreg-ember külsőre nézve, - és följegyezte a leirást, amelyet Audrey adott róla. Az az ember volt, akinek az arcát a padlás-ablakon át látta!
    - Valahol Londonban van, valószinüen a Portman-téri házban. Az a ház tele van lehetséges rejtekhelyekkel.
    Minden esetre volt legalább is kettő, de ő egyikről sem tudott. Pedig ha a kettő közül a másodikat megtalálta volna, a Portman-tér rejtelme már nem volna többé rejtelem.
    e-könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9789634742203
Webáruház készítés