Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Termék részletek


Edgar Wallace A kalandor MOBI szórakoztató e-könyv

Edgar Wallace A kalandor MOBI szórakoztató e-könyv

TARTALOM

Bevezető
1. Nyolcvanhárom gyöngyszem
2. Mike nem mondott semmit, nem is volt mit mondania
3. Michaelt mások szemmel tartják
4. Az ideális gonosztevő: stratéga
5. Egy kis táncosnő
6. Kate látogatóba megy
7. Bacsevszkij hercegnő
8. Egy művész kiállítást rendez
9. A részvényesek gyűlést tartanak, de megzavarják őket
10. Sir Ralph elveszít egy hercegnőt és rendőrt talál helyette
11. Lady Moya mintha ki lenne cserélve
12. Egy autó összeütközik egy különvonattal
13. Egy nagy lopás kronológiája
14. A nevezetes vonat
15. Amint Sir Ralph mondta: az üzlet, üzlet
16. A professzionalista tolvajok erkölcstelenségéről
17. Senor Gregori eredeti stratégiája
18. Az ezredes a végén mégiscsak úriember volt
19. A végén minden jóra fordul

  • Részlet az e-könyvből

     

    Tizenkettedik fejezet
    Egy autó összeütközik egy különvonattal

    Akármilyen gond keserítette is az emberek lelkét azon a végzetes vasárnap délután és este, két ember mégis akadt, akiknek lármás boldogsága tökéletesen zavartalan volt. Pedig Alphonso Blaxton autója régi ócska bárka volt, csúnyán rázott, és ahányszor dombnak mentek rajta, a két kalandos kirándulónak mindig torkán akadt a lélegzet a félelemtől, hogy elakad és nem mozdul többé.
    Boldogok voltak, bár egyetlen szerelmes szó sem hangzott el, mióta Moya kibontakozott a fiatalember karjából. Boldogságuk olyan tökéletes volt, hogy még egy hibás autóhenger vagy egy rossz karburátor se jelentett a szemükben sokat.
    Maidstone-ban végigettek egy gyalázatosán rossz ebédet, de észre se vették, milyen rossz volt. Tengersok kisebb-nagyobb elakadásuk volt, hanem azért jókedvük nem fogyatkozott meg. A kocsi rázta, zötykölte, hányta- vetette őket, de mindenért volt kárpótlásuk. Szemük előtt emelkedtek a kenti dombok, a zöld lejtőket telecsillagozták a virágok. Aranyló ködön át titokzatos völgyekbe szállt a pillantásuk. Hallgatták a madarak énekét, és megízlelték azokat az örömöket, amelyeket csak a fiatalok ismernek.
    Ha nyugat felé felhők kerekedtek az égen és közbe - közbe az arcukba csapó hűvös szél eszükbe juttathatta volna a május csalóka szeszélyességét, nem látták a felhőket az égen, nem érezték a hideget ezen a rózsaszínű szép világon.
    - Nagy üggyel-bajjal felvergődtek egy dombtetőre. Alphonso megállt, és kiszállt az autóból. Az út egyenesen lefutott előttük a völgybe, neki a vasúti sínnek. A síneken túl vagy egy mérföldre egy másik domb emelkedett, de attól már nemigen kellett tartaniok.
    - Nem lenne nagyon jó itt festegetni? - szólt a lány.
    - Ne szóljon most egy szót se művészetről - könyörgött a fiatalember. - Most csak szép dolgokról beszéljünk ... Teszem teáról meg rákról.
    A lány sikongva nevetett gyenge élcelődésén.
    - Kíváncsi vagyok, ugyan mi lesz most - mondta aztán hirtelen elkomolyodva.
    - Mi lesz? Kivel, mivel? - kérdezte a festő elképedve.
    - Hát velünk!
    A fiatalember megfogta Moya két kezét.
    - Én rettenetes gazdag ember leszek.
    - Mondtam én már magának, hogy menyasszony vagyok? - kérdezte Moya hosszú hallgatás után.
    Valóságos hőstett volt, hogy föltette a kérdést.
    - Valahogy homályosan úgy rémlik, egyszer, régen, már beszélt róla - felelte a fiatalember.
    - Igazán? - kérdezte Moya megkönnyebbülve. - Olyan érzésem volt…
    - Ha nem is mondta, akkor is láttam a gyűrűt az ujján, - szólt a festő, mire Moya elpirult, mert a második találkozásuk óta lehúzta a gyűrűt, és többet nem viselte.
    - Azt hiszem, már mondtam, hogy nekem évi háromszáz font a jövedelmem, - folytatta Blaxter. - Ha ma ott tartunk, hogy meggyónjuk a tehertételeinket, én is előállhatok a magaméval.
    - Azt mondta, hogy egy árva garasa sincs - jegyezte meg Moya szigorú arccal. - Évi háromszáz font már kis vagyon.
    - Háromszáz font csak a nagyon gazdagok szemében vagyon, a szegénynek rosszabb, mint az igazi szegénység.
    - Maga sok mindent megtehet évi háromszáz fontból - folytatta a lány eltűnődve. - De én mit csinálhatok a pénzemmel? Kidobálhatom az ablakon.
    - Nem tesz vele semmit - mondta Blaxton határozottan. - Ha az én évi háromszáz fontom évi tízezer font lesz, akkor majd tehetünk valamit.
    - Moya boldogan nevetett, és az ujjára csavarta a festő óraláncát.
    - Nem tudom megérteni magam. Olyan önző teremtés voltam. Sose tudtam, hogy boldogság is van a világon.
    A fiatalember most másodszor fonta a dereka köré a karját, másik kezével maga felé fordította a lány arcát és megcsókolta.
    - Most pedig előre, teázni - mondta gyakorlati érzékkel, beugrott a vezetőülésre, és kinyújtotta a karját, hogy besegítse a lányt is.
    Az autó egy erős rándulással elindult, simán, baj nélkül lefutott a domboldalon.
    - Szerencse, hogy a sorompó nyitva van - mondta a fiatalember, amint a kocsi vígan pöfögött előre - mulatságos lenne, ha nem tudnánk megállítani.
    E pillanatban éles vonatfütty sivított: arra fordította a fejét.
    - Másik vonalon lehet - mondta Blaxton kényelmetlenül, és a fékre tette a kezét. - A sorompó mindenesetre nyitva van - folytatta megkönnyebbülve.
    A vonat újra eszeveszetten fütyült, már hallották is a dübörgését. Jó ötven lépésre lehettek a pályatesttől, amikor a sorompó megmozdult. Blaxton megnyomta a féket, a sebesség azonban nem csökkent, aztán elkapta a kéziféket, visszarántotta, de érezte, hogy a fogantyú enged: eltört. Mit tehetett egyebet, minthogy szerencsét próbált másképpen, a kocsi nekiiramodott.
    Autó, sorompó, vonat, minden egybekavarodott.
    Moya mint a labda repült ki, egyenesen az árokba, ahol szerencsésen csak puha iszapra esett. Alphonso egy élősövényre vágódott, amely rongyokra szaggatta a ruháját, összevissza karcolta arcát, kezét. Gyorsan kikecmergett az ágak közül, és a lány keresésére indult, Moya egy kicsit kótyagos fejjel, már kapaszkodott kifelé az árokból a töltésre.
    A vonat hatalmas dörrenéssel megállt: a sorompó pozdorjává zúzódott, az autó is tönkrement. Szerencsére a vonat a sorompó körül már lassított, különben a két fiatal sokat ígérő pályája derékba tört volna.
    Megsebesült? - volt a lány első szava.
    Blaxton arca csupa karmolás, ruhája egy rongy, de bár még ő járt rosszabbul, mégis a lánynak volt siralmasabb formája. Tetőtől talpig csupa merő sár, arcán is vastagon az iszap, kalapja elrepült, hosszú haja százfelé lobogott a szélben.
    A különvonat utasai talán még jobban szörnyülködtek, mint az áldozatok.
    - Szerencsétlenség történt - jelentette a vonatvezető. - Beleszaladtunk egy autóba.
    - Halott van? - kérdezte Sir Ralph riadtan.
    - Nem, sir, egy fiatalember és egy nő ült az autóban, de nagyobb az ijedelmük, mint a baj.
    - Gyerünk, nézzük meg őket - mondta Lord Flanborough kilépve a töltésre.
    Régi igazság, hogy az apai ösztönnél semmi sincs jobb, csakugyan nem volt csekélység ilyen parádéban ráismerni a lányára.
    Első pillanatra a torkán akadt a szó.
    - Moya! - kapkodott levegő után. - Moya! Szent isten! Hogy kerülsz te ide?
    Aztán rámeredt a lánya mellett álló madárijesztőre. A fiatalember láttára Sir Ralph, aki első pillanatra valósággal megrémült, most egyszerre visszanyerte a szavát.
    - Látom, látom - mondta keserűen.
    - Maga még jól járt - szólt a fiatalember Moyának -, mert én a szememben még el is viszek innen valamit emlékül.
    A lány odaugrott hozzá, és a zsebkendője után kapkodott.
    - Semmi, kedves - nyugtatta a fiatalember, boldog öntudatlanságában nem is sejtve, ki az a jól táplált úriember, aki olyan morcosán néz rá.
    - De lelkem, hiszen megvakulhat - erősködött a lány. - Kérem, hagyja, hadd segítsek.
    - Moya - szólt Lord Flanborough kínosan -, szabad tudnom, mit jelent ez?
    - Már be akartam mutatni Blaxton urat - felelte Moya, és hol fülig vörösödött, hol meg elsápadt. - Fonso, ez az apám.
    - Örülnék, ha láthatnám - mondta Fonso, vadul tapogatózva a vak oldalán.
    - Fonso? - ismételte Flanborough dühösen, és ha szabad tudnom, ki ez a Fonso?
    Moya, mielőtt felelt, előbb még feltűzte kibomlott haját, és zsebkendőjével letörölte arcáról az iszapot.
    - Gondolom, hogy meglepetés lesz számodra és még nagyobb meglepetés lesz Sir Ralph számára az újság, hogy Fonso meg én házasságra lépünk.
    Alphonso Blaxton pislogva ránézett.
    - Eddig még nem kértem meg.
    - Nem tesz semmit - felelte Moya nyugodtan. - De el akar venni, ugye? A halálra rémült apa és a régi vőlegény előtt Alphonso a karjába kapta és megsimogatta.
    Kínos útjuk volt hazáig. Sir Ralph bevette magát egy sarokba, konokul elhárította Lord Flanborough minden kísérletét, hogy tisztázzák a dolgot. Sértette a büszkeségét, de valljuk csak be az igazat: a zsebét is, mert ez a házasság számottevő gyarapodást jelentett volna vagyonában.
    Téved, aki azt hiszi, hogy a gazdagok nem néznek a pénzre, és akinek két milliója van, az már nem sokat törődik azzal, hogy két milliója van-e vagy három. Aki ezrekben gondolkozik, annak eggyel több vagy kevesebb nem sokat nyom a latban, aki shillingekben számol, ritkán tudja, hány shillingje van. Csak akinek két milliója van, ismeri igazán a pénz értékét. A milliomos takarékossága példaképpen állhat a nyakló nélkül gazdálkodó szegény előtt.
    - Ha hazaérünk, majd beszélek Moyával - mondta Lord Flanborough. - Soha életemben még így nem bántott semmi. Milyen szégyen.
    Sir Ralph egy hanggal se biztatta rokonérzésének további feltárására.
    A lord azonban beszélt a lány fejével, még mielőtt a különvonat megérkezett az állomásra. Nem kis bátorságra volt szüksége, mert megzavarta a fiatal párt a fogadókocsiban, amely Sir Ralph hálókocsija volt, ha éjszaka utazott.
    Az illedelmesség példaképe volt, amit a kocsiban látott: Moya és Blaxton a kocsi más-más végén ültek merev tartásban és a legközömbösebben kinéztek az ablakon. Ennek a viselkedésnek talán az lehetett a magyarázata, hogy a fülke ajtaja nagyot zördült, mikor a kilincs megmozdult.
    - Négyszemközt szeretnék veled beszélni, Moya.
    - Siessen csak ki, Fonso - mondta Moya olyan vígan, hogy hangja sehogy se vágott össze merev magatartásával.
    Alphonso kilépett a szalonkocsiból, becsukva maga mögött az ajtót.
    - Hát, Moya - mondta a lord ügyetlenül erőltetett hangon -, most talán megmagyaráznád ezt a dolgot.
    e-könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9789634741862
Webáruház készítés