Új jelszó kérése
Termék részletek


Edgar Wallace A kalandor EPUB szórakoztató e-könyv

Edgar Wallace A kalandor EPUB szórakoztató e-könyv
890 Ft

Ez a vidám és sodró történet azt a kérdést feszegeti, hogy mi történik akkor, ha egy csinos, fiatal hölgy rossz útra téved, és az őt - hivatalból - üldözni hivatott jóképű rendőrtiszt egymásba szeretnek? A történetet okirathamisítás, vonatrablás, gyilkosság, és az egyre szövevényesebbé váló nyomozás bonyolítja, miközebn az utolsó pillanatig nem tudjuk: vajon tényleg kalandor-e a tehetséges fiatal hölgy, és szerelmük beteljesül-e?

  • Részlet az e-könyvből:

     

    Második fejezet
    Mike nem mondott semmit, nem is volt mit mondania

    - Ha nincs jobb dolga, ebédeljen velem - mondta Michael Pretherston.
    Ott állt a Felton kastély előtt, mellette a lány, akinek minden holmija belefért egy kis utazótáskába. Letette a földre és taxira várt.
    - Miért ebédelnék magával? - kérdezte arcátlanul. - Azt hittem, galléron csíp.
    - Megdöbbent, milyen közönséges tud lenni! - mondta Michael szemrehányóan csóválva a fejét. - Ilyen közönséges módon nem csíphetem el magát. Ezt a műveletet nem kívánom testi értelemben véghezvinni. Egyezzünk meg és ebédeljen velem.
    A lány még mindig tétovázott.
    - Gondoljon a jó híremre - felelte.
    - A maga hírnevének a megóvása éjjel tart engem ébren - mondta Michael könnyű szívvel és odaintette a taxit.
    Sohóban találtak egy kis kurta vendéglőt, amelynek a pincehelyiségében jóizűen elfogyasztották az egyszerű ebédet.
    - Hát, Kate, szeretném tudni, mit forgat a fejében - szólt Michael. - Szükségem van a felvilágosításaira, mert tudom, hogy nem babra megy a dolog.
    - Majdnem betege lettem azoknak a gyöngyöknek - mondta a lány eleresztve a füle mellett a kérdést. - Rettenetes lett volna, ha olyan histórián kerülök horogra, amihez semmi közöm.
    - Valamire szeretném kérni - mondta Michael.
    - Csak szóljon, én többel tartozom magának, mint amennyit valaha is vissza tudok fizetni - felelte a lány jelentősen.
    A legközelebbi napokban - mondta Pretherston rövid gondolkodás után - majd megbízza az egyik fizetett cinkosát, Gregorit vagy az ezredest, vagy a kis Stockmart, hogy kövessen el ellenem valami súlyos sértést.
    - Ön ellen! - mondta a lány. - Ha a rendőrségen nem lennének olyan emberek, mint ön, már régen elpusztítottak volna bennünket mind egy szálig! Ön valóságos biztosítási kötvény a számunkra, és minden pénzt megér nekünk, hogy ön jó egészségben életben maradjon. A Bűn utca gyászba borul aznap, amikor önt eltemetik.
    - Csak nem akar gorombáskodni velem? - kérdezte a rendőrtiszt.
    A lány ravaszul rápillantott hosszú pillái alól, és a szeme csillogott tréfás jókedvében.
    - Mit gondol, miért álltam be lord Flanborough házába? - kérdezte Michaelt.
    A rendőrtiszt megrázta a fejét.
    - Isten úgyse, nem tudom - vallotta be. - Természetes, mihelyst hallottam a gépíró szédületes ügyességéről és az olasz áriákról, rögtön tudtam, hogy ez csak maga lehet. De hallgasson csak ide, eszem ágában sincs, hogy rábeszéljem a jó...
    - Ne is tegye! - vágott rá a lány lakonikusan.
    - De gyakran csodálkoztam rajta, egy jó nevelésű csinos lány miért hajlik inkább a betörőéletre, mint...
    - Mint a heti két-három fontos keresetre, amiért reggeltől estig keményen meg kell dolgozni - fejezte be a lány a mondatot helyette. - Miért nincs kedvem a szűk kis padlásszobához az isten háta mögött egy külvárosban, miért nincs kedvem minden reggel a soromra várni a fürdőben. És miért nincs kedvem meghallgatni a cégvezető szerelmi vallomásait! Üzleti okokból nem volt szerencsém efféle tapasztalatokhoz, nem szeretem egy cseppet se.
    Kate belenézett a rendőrtiszt szemébe. Vagány viselkedése, beszéde egyszerre eltűnt: úgy beszélt, mint akármelyik úrilány.
    Tudja, a nő sorsa egészen más, mint a férfié. A nőnek szüksége van szép holmikra és egész életé, életének színvonala azon fordul meg, milyen csinosságra törekszik.
    A férfiak nem tesznek a nőkért semmit se ingyen. Férfi férfi barátjának kölcsönadná szívesen a világ minden pénzét és hálás, ha visszakapja. Mást nem kíván, csak a pénzét és meglepi, ha visszakapja. De ha én gépíró vagyok egy nagy vállalatnál és kölcsönkérek két fontot a cégvezetőtől vagy a főkönyvelőtől, vagy öt fontot az egyik cégtulajdonostól, akkor szerdán már vacsorára várnak. Gondolja el, hogy valaki kölcsönad magának két fontot, és cserébe azt kéri magától, hogy ne csak a pénzt fizesse vissza, hanem a kölcsön miatt tagadja meg legszentebb elveit. Ha azt kémé magától, árulja el a barátját, akihez mindig hűséges volt és hazudjon, mikor mindig igazat mondott, szegje meg a szavát, amikor szótartó volt, lopjon, amikor mindig becsületes volt, cserbenhagyná-e minden tisztességes ösztönét, hűségét, hitét?
    Mike nem szólt semmit. Mert nem is volt mit mondani. Kifizette az ebédet és kikísérte a lányt a taxihoz.
    - Én nem búsulok maga miatt - mondta Michael. - Magáé az élet. A napokban eljövök magáért és elviszem, de ez nagyon kedvem ellen lesz. Ugorjon be, Kate!
    Kate csakugyan a szó szoros értelmében beugrott a várakozó taxiba, búcsúzóul kezét lengette és elment.
    Michael Pretherston öt álló percig csak állt, állt a gyalogút szélén és azon gondolkodott, miket mondott a lány. Rokonhúrt ütött meg a lelkében, hiszen nem mondott mást,'csak a tiszta igazságot.
    Egy kicsit elszomorodva elindult a hivatalába, de útközben eszébe jutott, hogy elfelejtette megírni a jelentést. Gondolkozott, bemenjen-e a hivatalába és emlékezetből írja meg vagy térjen vissza a Felton-ház kellemetlen levegőjébe. Végre erre határozta el magát és mikor betoppant, lord Flanborough éppen ebéd utáni álmát aludta. Michael nem győzött eleget mentegetőzni, és olyan mélységes tisztelet volt minden szavában, hogy őlordsága elfelejtette az alkalmatlankodást.
    - Moya nincs itthon - mondta.
    Hát majd megpróbálom megírni egymagám - felelt Michael letelepedve a lord íróasztala mellé, és hozzáfogott a jegyzőkönyvhöz. Megírta a tényálladékot, amiért őlordsága a rendőrség közbelépését kérte, aztán mikor a jelentést befejezte, leitatta, összehajtogatta és betette a zsebébe.
    - Csak egy-két kérdést szeretnék még feltenni, amelyek Kate-re vonatkoznak, akarom mondani Miss Tenbyre, amint ebben a házban hívták. Tartok tőle, hogy ma délelőtt kínos meglepetést okoztam.
    - Bizony, meglepetés volt - jegyezte meg óvatosan lord Flanborough. - Ki ez a Kate? A leggondosabban végigkutattuk az egész házat, minden zegét-zugát, de mondhatom, nem hiányzik semmi.
    Michael elnevette magát.
    - Azért ugyan kár is volt aggódni. Kate nem tolvaj. Az igazi neve Katharine Westhanger; de csak Kate-nak szólítják. Az ezredes unokahúga. Tizenkilenc-húszéves lehet, és gyerekkora óta úgy nőtt fel, hogy az egész világot csak fejőstehénnek látta. Az anyja jóravaló, jámbor asszony volt, az apja utolsó szélhámos, akit nyolcvankilencben kirúgtak a hadseregből, mert megsértette az enyém-tied törvényét. Anyai nagyapja Sir Shaun Masserfield generális, aki Írországban a testvérem szomszédja, és akinél nagyobb stratégája még nem volt az angol hadseregnek. Kate tőle örökölte lángeszét, de erkölcsi elveit nem tanulta meg. Az apja meghalt, amikor Kate tizenhat éves volt, a nagybátyja fejezte be a nevelését, aki még nagyobb akasztófavirág, mint az apja volt. A család Westhanger ágának valóságos bűnügyi krónikája van, amely kisebb-nagyobb megszakításokkal két évszázadra visszanyúlik. Kate-t tolvajnak nevelték, de nagy kaliberű tolvajnak. Azt hiszem, ő a lelke egy nagy gonosztevő szervezetnek. A bandának már minden tagja hurokra került, de Kate ellen még nincs döntő bizonyíték. Óriási szédelgéseket tervez, és mindegyik nagyobb, mint az előző. A nyomok azonban sohase vezetnek egészen az ajtajáig.
    - Hát a rendőrség? ... - kérdezte lord Flanborough.
    Kedves lord Flanborough - mondta Michael fáradtan -, a rendőrök is emberek, akiknek emberekkel van dolguk, ők se angyalok, se gondolatolvasók és a telepátiához se értenek. A törvényeink pedig olyanok, hogy a gonosztevőnek hat eset valószínűsége van a menekülésre egy ellen, míg a rendőrségnek csak egy van a sikerre. Tudjuk, hogy Kate-nek is része volt abban a híres bankrablásban, amely a Holland Bank kincstárából tízmillió koronát rabolt aranyban. Kate szervezte meg tavaly júniusban a londoni aranyművesek ellen a sorozatos betöréseket. Kate a Bűn utca anyja. Ön nem ismeri ezt az utcát, de ha kíváncsi rá, szívesen elvezetem. Előre kijelentem, ha azt hiszi, hogy valami szörnyű piszokba kerül, szörnyen csalódik. Ez London egyik legbecsületesebb utcája, csak térképen nem ez a neve. Csodálatosan ötletes, végtelenül türelmes ez a lány és részben azért is jöttem vissza, hogy megtudakoljam, mit kereshetett itt és mi volt a dolga?
    - Amint már mondtam... - kezdte újra lord Flanborough.
    - Az isten szerelmére - vágott a szavába Michael -, ne mondja, hogy nem hiányzik semmi a házban! Ismétlem, Kate egy gombostűt se vesz el, ami az önöké. Először is igen módos lány. Ugyan érdemes is neki törődni azzal, ami itt nem az övé! Azt hiszem, hogy ha számba veszi az egész házat, még akkor se találna benne száz fontot érő pénzzé tehető holmit. Nem, Kate nem ezért jött önökhöz. Meddig volt itt?
    - Majdnem egy hónapig - felelte lord Flanborough, akinek egy kicsit zokon esett, hogy nyomozásának eredménye a legkisebb hatást se tette a rendőrség képviselőjére.
    - Miféle munkát végzett?
    - A titkár dolgát végezte Moya körül. A legjobb ajánlóleveleket hozta.
    - Felejtse el őket - szakította félbe újra bosszúsan Michael. - Az a gentleman, aki Kate ajánlóleveleit írta, a Bűn utca 9. szám alatt lakik, Millet a neve.
    - Páratlan gépírónő volt - kezdte újra a lord, aki a maga megnyugtatására keresett mentséget, ami érthetővé tenné, ha ennyire csalódott valakiben.
    - Azt is tudom. Amint önök mondták, Kate csakugyan a leggyorsabb kezű gépíró. Nevelésében igazán nem hanyagoltak el semmit. Öt nyelven beszél, és franciául folyékonyan olvasott, amikor még csak kilenc éves volt. És ön körül, mylord, milyen munkát végzett?
    - Néhány levelet és jelentést gépelt.
    - Miféle jelentéseket?
    - A dél-afrikai részvénytársaságunk jelentéseit. Tudja, Michael, én még most is a kezemben tartom a legtöbb régi üzletem vezetését.
    - Aztán fontosak voltak azok a jelentések?
    - Igen is, nem is - felelte lord Flanborough vontatottan -, csak üzemi jelentések voltak, termelési költségekről, tervbe vett új hajóutakról.
    - Hát még milyen egyéb munkát végzett?
    - Hadd gondolkozzam - mondta lord Flanborough.
    - Csak tessék! - felelte Michael élesen. - Ha jól emlékszem, önöknek egy nagyon titkos, külön jelszógyűjteményük van a bizalmas sürgönyökre.
    - Úgy van - felelte lord Flanborough -, de azt ő természetesen nem látta.
    - Hol szokta tartani?
    - Az íróasztalomban.
    - Nem is láthatta?
    - De láthatta, hanem az lehetetlen, hogy le is tudta volna másolni.
    - Mennyi ideig maradhatott itt egyedül?
    - Legfeljebb öt perc lehetett a leghosszabb idő, amennyit egyedül itt tölthetett - felelte a lord kis gondolkodás után.
    Michael az állára tette az ujját.
    - Nem lépett ön, mylord a dolgozószobájába, amikor félájultan találta Kate-t a szobában?
    Lord Flanborough olyan elképedten bámult rá, hogy még a száját is nyitva felejtette.
    - Talán elmondta magának?
    e-könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9789634741855
Webáruház készítés