Új jelszó kérése
Termék részletek


Edgar Wallace A Besúgó MOBI detektív e-könyv

Edgar Wallace A Besúgó MOBI detektív e-könyv
640 Ft
  • Részlet az e-könyvből:

     

    Tillman minden nagyobb lelkesedés nélkül azt felelte, hogy egyszer-másszor fogott már dákót a kezébe és elment a sürgönyökkel. Lew Friedman néhány percig céltalanul bolyongott szobáról-szobára, aztán tétovázva megállt a lépcsők alján, majd lassan felment és bekopogott Beryl ajtaján. Valóban kicsiny lakás volt: a társalgót és a hálószobát csak boltives nyílás választotta el egymástól.
    Beryl az ablak alatti széles heverőn ült, a kertet nézegetve, mikor Lew belépett.
    - Nos, kedvesem?
    - Nos, kedvesem?
    Bátor dolog volt tőle ingerkedni a nagybátyjával, mikor a szíve olyan ólomnehéz volt és az élet olyan üresnek, céltalannak látszott!
    Lew leült melléje a heverőre és megfogta a kezét.
    - Minden egészen rendben lesz. És el akarok mondani neked valamit, ami tetszeni fog neked.
    Beryl figyelmesen felnézett rá. Olyan kevés dolog volt a világon, ami abban a pillanatban tetszhetett volna neki.
    - Megmondtam a jogtanácsosomnak, hogy a legjobb védőügyvédet szerezze meg szerencsétlen barátunk védelmére - mondta Lew és látta, hogy Beryl szemében először fény gyulad, aztán könnyek gyülekeznek.
    - Milyen derék dolog tőled, Lew! - szólt Beryl halkan. - És mennyire méltó ez hozzád!
    Megszorította Lew kezét a kezei közt.
    - Nem lehetséges... úgy-e, nem lehetséges, hogy olyan ember, mint... mint John Leslie... ilyen kimondhatatlanul... aljas legyen? Azt hiszem, ez bántott engem annyira... nem az, hogy ő... ő tolvaj, hanem hogy ő az a... hogyan is van az a csúf szó?... A Besúgó!... Ez a rettenetes a dologban. Emberek megbíztak benne és ő elárulta őket, mikor a céljai úgy kívánták.
    Elgondolkozó szemei egy ideig a kertet nézték, aztán újra Lew felé fordultak.
    - Nem hiszem el - mondta.
    Lew meghökkent.
    - Nem hiszed el? De hiszen, kedvesem, ő maga bevallotta, hogy ő a Besúgó, hiszen hallottad te is!
    Beryl a fejét rázta.
    - Nem. Most már emlékszem, milyen gúnyos hangon mondta. Mindig el szokta fogadni másoknak a véleményét önmagáról. Hol a... a férjem? Milyen furcsán hangzik, úgy-e?
    - Be kellett mennie a városba - sietett Lew elmagyarázni. - Látod, kedvesem, az egész dolog olyan gyorsan történt és neki annyi mindent el kell végeznie, különösen mert Leslie nincs az irodában. Franknak intézkednie kell, hogy a helyére állítson valakit.
    Esett. Finom, de makacs zápor hullott a nehéz felhőkből. Esni fog egész éjjel... mikor ő már Skótország felé hajózik... mikor John Leslie kényelmetlenül forgolódik deszkaágyán. Beryl összehúzta a szemét. Lew hirtelen sugallattal kitalálta, min gondolkozik.
    - Ne jártasd ezen az eszedet - mondta. Aztán tréfálkozó hangon folytatta:
    - Kedvesem, tudod-e, mibe kerültél nekem a mai napon? Egész kis vagyonba! Negyvenezer fontba! - mondta drámai hangon. - És ebben még nincs benne a tied. Franknak adtam egy csekket húszezerről és ő elküldte vele titkárnőjét a bankhoz. Ügyes fickó ez a Frank. Megmutatta nekem a tervezetét vállalatának kiterjesztéséről. Milliomos lesz, mielőtt meghal.
    Még erről csevegett, mikor Beryl félbeszakította. Lemutatott az utcára.
    - Ki az?
    Ülőhelyükről láthatták egy darabját az utcának. Szánalmas alak, elnyütt szalmakalapban és kopott felöltőben nézegette az utcáról a házat.
    - Jupiterre, azt hiszem, ez a Post-Courier kis riportere! - álmélkodott Lew.
    - Szegényke, milyen ázottnak látszik! - mondta Beryl. - Hívasd fel és adj neki egy kis teát, Lew. Bizonyosan az esküvőről akar kérdezősködni.
    Berylnek sürgető volt a hangja. Lew kissé elcsodálkozott ezen a részvéten, de bármilyen ravasz volt is, nem gyanította, hogy Beryl beszélni akar a riporterrel és meg akarja tudni tőle a legújabb hireket Leslieről.
    Lew lement a lépcsőn és kiküldte az inast, hogy kalauzolja be az ácsorgó riportert a házba. Joshua át volt ázva, de ezzel láthatóan nem törődött. - Szalmakalapja - mondta, érzelmesen szemlélgetve fejfedőjét - öt telet áttelelt, de még öt telet ki fog bírni. - Valaki már rendbe hozhatta Joshuát, mert felöltőjének minden gombja a kellő helyen volt.
    - Nincs mit elmondanom önnek, gyermekem, kivéve azt, amit bizonyára úgyis tud már, hogy mr Sutton már nős ember. Ha részleteket óhajt, Tillman szolgálni fog azokkal is.
    - Tillman?!
    Nehéz lett volna kitalálni, hogy Joshua elképpedt-e vagy csak érdekelte Tillman személye. A név üresen hangzott ajkán.
    - Itt van? Hitemre, milyen különös! Valóban, milyen érdekes!
    Beryl szakította félbe a beszélgetést. Karonfogta Joshua Colliet és bevezette, valósággal bevonszolta a kis társalgóba, amely a hallból nyílt és olyan barátságos volt, hogy Lew Friedman hálából majdnem a nyakába borult érte Joshua Collienak. De a megkönnyebbedésnek ezzel az érzésével egyúttal derengeni kezdett előtte Beryl lelkesedésének az oka is és bölcsen magunkra hagyta őket.
    Beryl nyomban előhozakodott a kérdésével, mihelyt halló-távolon kívül tudta nagybácsiját.
    - Nem, nem találkoztam Leslie kapitánnyal - mondta Joshua.
    - Mr Collie - (Beryl nagyon sürgetően beszélt) - volna szíves megtenni nekem valamit? Nem menne vissza a városba, hogy egy kis pénzt vigyen neki? Szüksége lehet külön élelemre, vagy egyébre. Talán beszélhet is vele és megmondhatja neki, hogy mr Friedman gondoskodik a védelméről? Szeretném, ha nem... beszélne neki az esküvőmről... Majd megtudhatja ő még jókor. Megtenné mind ezt nekem?
    Joshua elgondolkozva vakargatta az állát.
    - Természetesen megteszek mindent, amit csak megtehetek. Lehet, hogy nem engednek beszélni vele, mert... hiszen elképzelheti... szerencsétlen helyzetem lehetetlenné teszi. Az ujságíró-embernek egyik legkeservesebb baja az, hogy soha nem engedik beszélgetni érdekes gonosz... hm... foglyokkal.
    - De talán küldhet neki valami írást. Nem jöhetne vissza, elmondani, mi történt? - kérdezte Beryl hirtelen. - Esetleg van neki valami üzenni valója számomra.
    Beryl kinyitotta kis kézitarsolyát, elővett belőle egy köteg bankjegyet és át akarta adni Collienek.
    - Egy is elég lesz - mondta Joshua - és én majd eljuttatom a felügyelőhöz. Ugy tudom, apróbb külön kedvezéseket engedélyeznek. És... mr Tillman jelen volt az esküvőn?
    Beryl bólintott.
    - Igen, ő volt az egyik tanu. Ismeri?
    Joshua elnézett Beryl mellett.
    - Hallottam felőle - mondta. - Nem beszélt vele Leslie kapitányról?
    - Én? - kérdezte Beryl meglepetve. - Nem. Miért? Lenne annak valami haszna?
    De Collie a maga módján kitért a kérdés elől.
    - Ha én az ön helyében lennék, miss Stedman (Beryl áldotta őt ezért a megszólításért), én nem beszélnék Leslie kapitányról egyáltalán - mondta bizalmas suttogássá csendesítve hangját. - Megkérdezhetné... azaz, hogy én meg sem kérdezném őt semmiről. Meglehetősen neveletlennek érzem magamat e tanács miatt, de tudom, hogy ön érdeklődik a kapitány iránt és ennek tudatában érzem, hogy mindkét fél érdekeit legjobban megóvná az, ha... úgy-e megértett?
    Beryl bólintott.
    - Akkor rendben van - mondta Joshua diadalmasan. - Tehát titoktartás!
    e-könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9789634742821
Webáruház készítés