Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Termék részletek


Edgar Wallace: A 13-as szoba_EPUB

Edgar Wallace: A 13-as szoba_EPUB
840 Ft840

Jeff, a kiérdemesült bankjegyhamisító egyszer csak azt tapasztalja... kezdődik egy Edgar Wallace-krimi fülszövege. Ám ennél többet nem mondhatunk, mert az már spoilerezés lenne, mi pedig nem szeretnénk lelőlni ennek az izgalmas, fordulatos, Angliában játszódó detektívtörténetnek egyetlen poénját sem, és nem szeretnénk feltárni egyetlen fordulatát sem.
Annyit azonban elárulunk, hogy a cselekményben igen fontos szerepet kap egy szoba, a 13-as számú, mely rejtélyekkel és megoldásokkal egyaránt szolgál. Persze aztán itt is kiderül, hogy nem a szoba rejtélyes, hanem azok, akik azzá teszik, mint helyszínt - de ennél többet tényleg nem árulhatunk el.
A kötetet Havas József fordította. (a Kiadó)

  • Részlet az e-könyvből:

    Johnny egyedül volt az alsó kertben, ahol behúzódott egy márványpad sarkába. Nem láthatták, de ő hallhatta a vendégeket, akik a gyepen gyülekeztek. Meg kellett hányni-vetnie a dolgát, még pedig gyorsan. Marney mindent tud! De Marney nem szólt, és Johnny gyanította, miért.
    Mikor rukkolt ki neki Jeff Legge? Talán a templomból hazamenet. Az édesapjának nem szólt: az szegény azt hitte, nem kell aggódnia a lánya jövőjéért, biztosította a boldogságát. Mit mondott Jeff? Nem sokat, Johnny legalábbis úgy gondolta. Alighanem csak pedzette, hogy a kedves Floyd őrnagy nem az a Floyd őrnagy, akivel Marney, hite szerint, él-ni fog.
    Johnny most már hűvösen nézte a helyzetet, vagy inkább fagyos hidegséggel. Bizonyosságot kell szerezni, minden kétségen felül álló, abszolút bizonyosságot. Utóvégre Jeff hasonlíthat is ehhez a Floyd őrnagyhoz. Összevissza csak egyszer látta a gazembert, akkor is csak távolról.
    Szoknyasuhogást hallott, és hirtelen körülnézett. A szobalány volt, aki korábban Barney-vel pörölt.
    - Mr. Kane kérdezted, sir, nem volna-e kedve beállani a csoportba; most fényképezik - mondta a lány.
    Nem felelt nyomban a kérdésre. Szeme friss érdeklődéssel fürkészte a lányt.
    - Mondja meg, hogy nincs kedvem, aztán jöjjön vissza.
    - Jöjjek vissza? - kérdezte a szobalány nagyot nézve.
    - Igen, beszélni akarok magával - mondta Johnny mosolyogva. - Szánjon meg egy elhagyott vendéget, akinek senkije sincs, akivel elbeszélgetne.
    A szobalány tétovázott. Johnny láthatta az arcán a bizonytalanságot.
    - Nem tudom, Mr. Kane-nek ínyére volna-e - felelte végre, és szája szélén mosoly bizonytalankodott. - Hanem jó, visszajövök.
    A szobalány csak tíz perc múlva jelent meg újra, szerényen, de kíváncsian. Johnny számítása szerint a fényképfölvétel megvolt, és a vendégek visszamentek az épületbe.
    - Üljön le - mondta Johnny. Eldobta a cigarettáját és lehúzódott a kőpad végére.
    - Csak tessék folytatni, miattam ne dobja el a cigarettáját, sir - mondta a szobalány.
    - Mióta van itt? - kérdezte Johnny.
    - Mr. Kane szolgálatában? Lehet hat hónapja.
    - Ugye jó hely? - kérdezte hanyagul.
    - Igen, sir, nagyon jó hely.
    - Hogy hívják?
    - Lilának. Miért kérdi, sir?
    - Arra gondoltam, hogy nekünk jobban össze kellene barátkoznunk, Lila - felelte Johnny, és megfogta a lány kezét, aki nem is ellenkezett.
    Lelke mélyén jólesett a lánynak ez a beszéd, de úgy mutatta, mintha egy kicsit bántaná.
    - Nem is tudtam, hogy ön is ilyen flörtölőfajta, Mr. Gray. Ön ugye kapitány?
    - Ez a kapitány csak afféle megtisztelő cím - felelte Johnny. - Gondolom, magának majd nagyon hiányzik a kis úrnője.
    - Nagyon.
    - Csinos kislány, mi? - ingerkedett Johnny.
    - A férje is csinos ember - felelte a lány élesen.
    - Gondolja?
    - Igen, én csinosnak tartom. De nem sokat tudok róla.
    - Jóképű fiú.
    A lány vállat vont.
    - Azt hiszem.
    - És fülig szerelmes Miss Kane-be. Az a fiú bálványozza - szólt Johnny. - Igazán nem is tudom, talán még nem is láttam, hogy valaki ennyire bolonduljon egy lány után.
    A szobalány egy sóhajtást fojtott el.
    - Igen, úgy látszik, fülig szerelmes belé - mondta aztán türelmetlenül.
    - Hanem parancsol még valamit, sir, mert sok a dolgom?
    - Ne szaladjon el - kérte Johnny, amilyen kedves hangon csak tudta. - Esküvő mindig ilyen regényes hangulatot ébreszt bennem. - Újra felvette a fonalat, ahol az imént elejtette. - Nem hinném, hogy az őrnagy úr évek során át meglásson más nőt. A feje búbjáig szerelmes, de hogy is ne volna? Azt hiszem, olyan ember az őrnagy úr - mondta, mintegy emlékei között szemlélődve, de elkerülve a lány tekintetét - olyan ember az őrnagy, akinek sok szerelem lehet már a háta mögött. - Vállat vont. - Olyan lányokkal, akit az ember ma felcsíp, és amikor elunja, otthagyja a faképnél.
    A lány egész arcát mély pirosság futotta el, a szeme sajátságos tűzben ragyogott.
    - Én nem tudok Floyd őrnagyról semmit - mondta kurtán és fölkelt, de Johnny keze lecsapott a karjára.
    - Ne szaladjon, Lila.
    Nem maradhatok - mondta a lány egyszerre hevesen. - Nem tárgya-lók se Floyd őrnagyról, se másról. Ha ön azt akarja, hogy beszélgessünk…
    - A mézeshetekről szeretnék magával beszélgetni. El tudja-e képzelni őket, a comói tó partján, rózsalugasban? Képzelje el az őrnagy urat, aki elfelejti a múltját, minden régi bolondságát, a régi lányokat...
    Lila kitépte karjait a kezéből és felállt, de az arca halottsápadt volt.
    - Mit akar, Gray? - kérdezte, de hangjából elpárolgott minden tisztelet, minden alázat.
    - Magát akarom, Miss Lila Sain - felelte Johnny - és ha megpróbál megszökni előlem, megfojtom.
    A lány rámeredt és szaporán lélegzett:
    - Azt mondják, hogy ön úriember - mondta Lila.
    - Hát én Johnny Gray vagyok, Dartmoorból. Üljön csak le. Mit főztek ki?
    - Nem értem, miről beszél.
    - Mit főztek ki? - ismételte Johnny halálos nyugalommal. - Magát Jeff Legge dugta ide, hogy a házat kiszimatolja, állandóan tudassa, mi folyik itt.
    - Én nem ismerem Jeff Legge-et - dadogta a lány.
    - Hazudik - csapott le Johnny egyszerre. - Én ismerem magát, Lila.
    Maga Legge-dzsel járja a világot. Olcsó, kurta kis csirke csak. Én már vagy tízszer láttam magát. Ki ez a Floyd őrnagy?
    - Kérdezze meg tőle - felelte Lila kihívóan.
    - Ki ez a Floyd őrnagy?
    A lány karjain egyszerre még szorosabb lett a fogás.
    - Maga is tudja - felelte konokul. - Hát Jeff Legge.
    - Most hallgasson ide, Lila. Üljön csak le. - Eleresztette a lányt, és kampósra görbítette az ujjait. - Ha most maga csak egyet szól Jeffnek, mind a kettejüket bemószerolom, érti? Bedugom Jeffet oda, ahol a legjobb helyen van, most úgyis van egy üres cella Dartmoorban. Erre megsajdul a szíve, ugye? Nagyon odáig van Jeffért?
    A lány nem felelt.
    - Hát én bedugom Jeffet oda, ahol a helye van - ismételte Johnny vontatottan és határozottan -, ha maga meg nem teszi, amit mondok.
    - Meg akarja revolverezni? - szólt a lány az ajkát biggyesztve.
    - Revolver! Mi az az én fiatal életemben? Hanem én csak azt mondom magának, hogy én fölkeresem Reedert és bemószerolom neki Jeffet, hogy arról koldul, ha meg nem kapom, amit akarok.
    - Mit akar?
    - Tudni akarom, hova mennek, hol meddig maradnak. Tudni akarom a jövő terveiket. Meg van maga esküdve vele?
    Egy pillantás a lány arcára, megadta a kérdésre a feleletet.
    - Nincs? Hát akkor még lehet, Lila. De nem fáradt még bele Jeff piszkos dolgaiba?
    - Talán igen, talán nem - felelte a lány kihívóan. - Nem tehet ön most vele semmit, Johnny Gray. Elkaparintotta a lányt az orra elől, és ha a lelkét kiköpi, akkor se csinálhatja vissza, amit az öreg pap ma reggel elvégzett. Jeff lepipálta önt. A körme közé kaparintja magát, Gray…
    - Ha tud - felelte Johnny nagy nyugalommal. - De ha ő tud, Reeder is tud ám. Nem gondolja?
    - Mi hát most a szándéka? - kérdezte a lány egy kis hallgatás után.
    - Hát egy kis tréfát csinálok - mondta Johnny a foga között. - Pompás kis tréfa lesz! Most kezdődik. Peternek nem mondhatom meg, mert megölné a maga fiatal gavallérját, és nekem különös okom van rá, hogy Peter akasztófára ne jusson. És maga se mondhatja meg Jeffnek, mert akkor esküdtbíróság elé kerülne a jófiú, és mire kiszabadulna, magából rég vénasszony lenne. Az pedig nem a legszebb kilátás. Most pedig mondjon el mindent, amit csak tud, de lassan beszéljen, mert nem tudok gyorsírást.
    Kirántott egy kis jegyzőkönyvet a zsebéből, és amit a lány duzzogva, huzakodva, féltében csak elmondott, gyorsan leírta. Mikor végzett, el-eresztette a lányt.
    - Most elmehet, kislányom - mondta neki. Lila fölkelt, de a szeme szikrát hányt dühében.
    - Johnny Gray, ha maga mószerol, hát én megölöm. Ez a házasság nekem sose tetszett, az természetes. Tudtam, az öreg Legge kívánta, hogy vegye el Peter lányát, mert az öreg meg akarja zsarolni. De Jeff mindig jó volt hozzám. És ha egyszer a hekusok eljönnek Jeffért, én is elmegyek magáért, és én lelövöm magát, Johnny Gray, lelövöm, mint egy veszett kutyát, Isten engem úgy segéljen!
    - Helyes! - mondta Johnny röviden.
    Megvárta, amíg a lány eltűnt az élő sövény egyik ajtónyílásán, aztán lement a sövény mellett a másik ajtócska felé, majd egyszerre megállt. Peter Kane állt az ajtóban, a ritkás sövény eltakarta, és nem lehetett kifürkészni, mi van az arcán.
    e-Könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    978963398015R
Webáruház készítés