Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Összehasonlítás
E-könyv és e-book
Toplista

Fizetési megoldás
Házhozszállítás

Termék részletek


Edgar Allan Poe: A Morgue utczai gyilkosság_EPUB

Edgar Allan Poe: A Morgue utczai gyilkosság_EPUB
440 Ft440

A krimiirodalom klasszikusát eredeti magyar fordításában, Király György múlt századi tolmácsolásában adjuk közre. A régies írásmód és szóhasználat különös karaktert ad ekként ennek a kriminek. Segítségével a történet eredeti hangulatát idézi fel a könyv, miközben a töretlen klasszikus izgalmas cselekmény-bonyolítását élvezzük Edgar Allan Poe tollából.

  • Részlet az e-Könyvből:

    Az a szellemi tehetség, melyet elemzőnek szoktunk nevezni, magában véve nagyon kevéssé elemezhető. Csak eredményei után tudjuk igazán megbecsülni. Tudjuk róla, egyebek közt, hogy annak, a ki a rendesnél nagyobb mértékben rendelkezik ezzel a tehetséggel, a legélénkebb örömöket szokta szerezni. A hogyan az izmos ember élvezetet talál a saját testi erejében, és kedve telik az olyan gyakorlatokban, a melyek izmait mozgásba hozzák, úgy gyönyörködik az elemzésre hajló egyén abban a szellemi tevékenységben, a mely kibogozza a rejtélyeket. Örül még a legközönségesebb foglalkozásnak is csak táplálják valahogyan a szenvedélyét. Bolondja a rejtvényeknek, tréfás kérdéseknek, titkos írásoknak; és a megfejtésükben oly mértékü éleslátás-ról tesz tanúságot, mely a közönséges észjárás előtt természetfölöttinek látszik. Eredményei, a melyekre a legbensőbb és legszabatosabb módszerrel jutott, valóban mindenképen az intuitio gyümölcseinek tetszenek.
    A megfejtésnek ezt a tehetségét valószínüleg nagyban fejlesztik a mathematikai tanulmányok, különösen pedig azoknak a legmagasabb fajtája, melyet helytelenül és pusztán visszafelé haladó eljárása miatt neveztek el par excellence elemzőnek. Pedig a számolás magában véve még nem elemzés. A sakkjátékos példának okáért megteszi az egyiket, a nélkül, hogy a másikkal törődnék. Ebből az következik, hogy a sakkjátéknak az ész fejlesztésére gyakorolt hatását sokban félreértik. Azonban én most nem szándékszom tanulmányt írni, csupán előszóval akarok ellátni egy némileg különös elbeszélést és ez alkalommal néhány futó megjegyzést szeretnék tenni; épen azért kijelenthetem, hogy a gondolkodó elme magasabb tehetségeit sokkal élénkebben és nagyobb haszonnal foglalkoztatja az igénytelen ostáblajáték, mint a sakknak minden tökéletességgel kidolgozott léhasága. Az utóbbiban, hol az egyes figurák különböző és bizarr mozdulatokat tehetnek, különböző és változó értékük van, azt, a mi csupán bonyodalmas, rendesen összezavarják azzal, a mi igazán mély (hiszen ez nem szokatlan tévedés.) A sakkjátékhoz elsősorban megfeszített figyelem kivánatos. Ha ez csak egy pillanatra ellankad, ha a legkisebb hiba történik, akkor abból hátrány vagy vereség származik. Minthogy a lehető mozgások nemcsak sokfélék, hanem szövevényesek is, annál könnyebben megeshetik az elvétés; és tíz közül kilencz esetben inkább a figyelmesebb, mint az élesebb eszü játékos a nyertes. Az ostáblánál azonban, hol a mozdulatok egyformák és csak kevés változatosságot tűrnek, a vigyázatlanság lehetőségei kisebbek s a puszta figyelemre aránylag nincs nagy szükség, a mi elsőbbséget az egyik fél a másik fölött elér, azt egyedül nagyobb éleslátásának köszönheti. Hogy egy példával szemléltessük a dolgot - vegyük föl, hogy egy ostábla-játékban az összes figurákból csupán a négy dáma maradt meg, ennélfogva tehát semmi vigyázatlanság már nem történhetik. Nyilvánvaló, hogy a győzelmet (föltéve, hogy a két játékos teljesen egyforma) csak valami rendkívüli mozdulat döntheti el, a mi viszont csak az ész emberfölötti megerőltetéséből származhatik. Megfosztva rendes fegyvereitől, az elemző gondolkozású játékos ellenfelének játékmodorába veti át magát, azonosítja magát vele és nem egyszer megtörténik ilyenkor, hogy egy szempillantásra észreveszi az egyetlen eljárást (néha valóban nevetségesen egyszerű eljárást), melylyel ellenfelét tévedésbe ejti, vagy hamis számításba viszi.
    A whist-játék már régóta nevezetes a számító képességre való befolyásáról; és sok kiváló eszű emberről tudjuk, hogy látszólag érthetetlen gyönyörűsége telik benne, míg a sakkot, mint léha játékot, kerüli. Kétségkívül nincsen semmi hozzáfogható, a mi annyira próbára tenné az elemző képességét. A legjobb sakkjátékos a földkerekségén aligha több, mint csupán a legjobb sakkjátékos; de a whistben való kiválóság magával hozza azt a tehetséget, hogy az illető sikert fog aratni mindazon fontosabb vállalkozásokban, hol az ész ész ellen küzd. Ha kiválóságról beszélek, értem azt a tökéletességet a játékban, mely magában foglalja az összességét mindazon fogásoknak, a melyekből tisztességes úton előnyhöz lehet jutni. Ezek nemcsak sokfélék, hanem bonyolultak is, és gyakran a gondolkozás oly mélységeiben rejtőzködnek, a melyek teljesen hozzáférhetetlenek a közönséges emberi értelem számára. Feszülten figyelni annyi, mint határozottan emlékezni; és eddig a pontig a gondolkozó sakkjátékos is megállja a helyét a whistben; mert a Hoyle-féle szabályok (a melyek különben a játék külsőségeire vonatkoznak) önmagukban megfelelnek és közérthetőek. Így ha valakinek hű emlékezőtehetsége van és „a könyv” szerint játszik, azt úgy szokták tekinteni, mint a lehető legjobb játékost. De épen a puszta szabályok határain túl tünik ki tulajdonképen a tehetséges elemző ügyessége. Csöndben egész sereg megfigyelést tesz és következtetést von le. Így tesznek talán a társai is; és a különbség a megszerzett tapasztalatok terjedelmében nem annyira a következtetések értékétől függ, mint inkább a megfigyelés minőségétől. A bökkenő ott kezdődik, hogy mit kell megfigyelni. A mi játékosunk egyáltalában nem korlátozza magát; csak azért, mert czélja játék, nem riad vissza attól, hogy következtetéseket vonjon le olyan dolgokból, a melyek a játékon kívül vannak. Vigyáz a saját partnere arczvonásaira és gondosan összehasonlítja összes ellenfeleiével. Megfigyeli, mint vannak elrendezve a kártyák mindegyik kézben; gyakran meg tudja számolni egyenként az adutokat és nagy kártyákat csupán azokból a pillantásokból, a melyekkel birtokosaik rájuk tekintenek. Megjegyez magának minden változást az arczvonásokban az egész játék lefolyása alatt és valóságos gondolat-tőkét gyűjt magának a bizonyosság, a meglepetés, a győzelem vagy a bosszúság kifejezésének különbségeiből. Abból a módból, a hogy ellenfele megtesz egy ütést, meg tudja ítélni, vajjon tud-e még egyet tenni. Rögtön ráismer a cselre, pusztán a kézmozdulatból, mely a kártyát az asztalra veti. Egy elejtett vagy vigyázatlan szó, egy kártya véletlen leesése vagy megfordítása, de főként a kísérő aggodalmas vagy gondtalan tekintet, a melylyel birtokosa újra fölveszi; az ütések száma és elrendezése; a zavar, a tétovázás, a mohóság vagy nyugtalanság - mind adatokat szállít az ő látszólagosan ösztönszerű megfigyelői képességeinek, arra vonatkozólag, hogy milyen a dolog valódi állása. Az első két-három fordulat megjátszása után, egészen pontosan tudja, hogy minden kézben mi van, s ennélfogva a kártyáit azzal a tökéletes biztonsággal adja ki, mintha a többiek mind kifordított lapokkal játszanának.
    Az elemző tehetséget nem szabad összetéveszteni az egyszerű eszességgel; mert míg az elemző képességgel szükségszerűen együtt jár az eszesség, addig az eszes emberek gyakran föltünően képtelenek az elemzésre. A szerkesztő és combináló erő, melylyel az eszesség rendesen együtt jár és a melynek a phrenologusok (azt hiszem tévesen) külön szervet jelölnek ki, minthogy ősi képességnek tekintik, ez az erő, mondom, gyakran volt megfigyelhető olyanoknál, kiknek az értelme máskülönben a bárgyúsággal volt határos, úgy hogy ez már többször magára vonta a moralisták figyelmét. Az eszesség és az elemző tehetség között valóban nagyobb különbség létezik, mint a képzelődés és a képzelő tehetség között, bár jellegük nagyon is hasonlatos. Ki fog derülni tényleg, hogy az eszes ember mindig képzelődő, míg az igazi képzelő tehetséggel megáldott sohasem szűkölködik az elemző képesség nélkül.
    Az elmondandó történet némi világosságot fog deríteni az olvasó előtt az ekként előre bocsátott fejtegetésekre vonatkozólag.
    Az 18.. év tavaszát és nyarának egy részét Párisban töltöttem, hol megismerkedtem egy bizonyos C. Auguste Dupin nevü úrral. Ez a fiatalember igen előkelő, sőt neves családból származott, de a balszerencse különböző csapásai következtében olyan nyomorúságra jutott, hogy megtört minden ellenálló képessége, elhanyagolta társadalmi összeköttetéseit és nem törődött többé vele, hogy vagyonát visszaszerezze. Hitelezői előzékenysége következtében még birtokában maradt örökségének egy csekély töredéke; és az ebből származó jövedelem segítségével mégis csak sikerült a legnagyobb takarékossággal valahogy eltengődnie, csak a legszükségesebbekre szorítkozva, nem törve magát az élet fölöslegei után. Egyetlen fényűzése a könyvek voltak, és ezek Párisban könnyen megszerezhetők.
    Első találkozásunk a Montmartre-utcza egy sötét olvasótermében történt, hol véletlenül mindketten ugyanazt az igen ritka és híres könyvet kerestük s így szorosabb ismeretségbe jutottunk.
    e-Könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9789633980613
Webáruház készítés