Új jelszó kérése
Termék részletek


Earl Derr Biggers: A kínai papagáj_EPUB

Earl Derr Biggers: A kínai papagáj_EPUB
990 Ft

Charlie Chant, a honolului rendőrség főfelügyelőjét egy látszólag egyszerű és mindennapi feladattal bízzák meg: vigyen el egy értékes gyöngysort, Mr. Maddennek, az ismert pénzembernek. Azonban váratlan üzenet érkezik a milliomostól: ne az eredeti helyre, New Yorkba, hanem sivatagi rezidenciájába vigyék az ékszert. Mi lehet az oka a rejtélyes változtatásnak? És vajon miért kiabálja a sivatagi tanyán kalitkába zárt papagáj, hogy: Segítség! ... Segítség! ... Gyilkos!? És ezen kívül is ad segítséget a rejtélyes papagáj Chan felügyelőnek a rejtély megoldásához? Természetesen az utolsó sor előtt valamennyire rejtélyre választ kapunk, és ebben nagy segítséget ad a nyomozónak félelmetes logikája. A könyvet Zigány Árpád műfordításában közöljük.

  • Részlet az e-könyvből:

     

    Első fejezet
    A Phillimore-gyöngysor

    Alexander Eden belépett a ködös utcáról abba a nagy, márványoszlopos üzletbe, ahol a „Meek and Eden” cég kínálta vevőinek a drágaságait. Közvetlenül az alacsony vitrinek mögött, melyekben szemkápráztató ragyogással csillogtak az aranyba, ezüstbe és platinába foglalt drágakövek, negyven kifogástalan segéd várta a vevőket. Legújabb divat szerint szabott elegáns ruhájukon sehol semmi ránc vagy gyűrődés, mindegyiknek baloldali gomblyukában piros szekfü, oly üde és élénk-piros, mintha a kabát hajtásából sarjadt volna.
    Eden barátságosan bólogatott jobbra-balra, amint sietve ment végig a mozaik-padlón. Alacsony ember volt, külsőre nagyon elegáns, kissé már őszülő „gentleman”, a tartása büszke, a tekintete szinte parancsoló, ahogy ez társadalmi rangjához és gazdasági helyzetéhez illett. Mert a Meek-dinasztia, miután megalapozta a cég hatalmát és vagyonát, örökségül hagyta ezt Alexander Edenre, akiből így lett Amerika legismertebb és legszolidabb ékszerüzletének egyedüli tulajdonosa, a Sziklás-hegységtől nyugatra.
    A hosszú terem végében pár lépcső vezetett a félemeletre, a nagy fényűzéssel berendezett igazgatósági irodába, ahol a főnök dolgozott. Az előszobában már várta a titkárnője.
    - Jó reggelt, miss Chase - köszöntötte a főnöke.
    A fiatal leány mosolyogva bólintott. Eden ízlése és esztétikai érzéke roppant mód kifinomodott az ékszerkereskedésben: ez a kettős tapasztalat vezette titkárnője megválasztásában. Miss Chase magas, karcsú, elegáns leány volt, hamuszőke hajjal, ibolyakék szemekkel és nagyszerűen öltözködött. Bob Eden, aki nem nagyon szerette az apja mesterségét, azt szokta mondani, hogy valahányszor belép az „öreg” irodájába, mindig úgy tetszik neki, mintha igen előkelő szalonba menne ötórai teára.
    Alexander Eden megnézte az óráját.
    - Tíz percen belül látogatót várok - mondta - régi barátnőm... Madame Jordan, Honoluluból. Ha megjön, kérem, vezesse be azonnal.
    - Parancsára, Mr. Eden - felelte a leány.
    A főnök bement szobájába, letette a botját, kalapját és felakasztotta a kabátját. Széles íróasztalán halomban hevert a reggeli posta. Szórakozottan nézett rá - a gondolatai másfelé jártak. Odament az egyik ablakhoz és kinézett az utcára.
    A köd, amely éjszaka ráfeküdt San-Francisco utcáira, még nem tisztult el. Ebben a szürkés, fátyolos levegőben, mint mozi-vásznon, rég elfeledett képek, színes emlékek elevenedtek fel Eden előtt. Gondolatai messze visszaszárnyaltak az elmúlt évek homályába - s egyszerre csak ott látta magát, mint 17 éves, csinos, barna fiút.
    Negyven évvel ezelőtt volt - gyönyörű szép éjszakán, Honoluluban. A Phillimore-palota hatalmas szalonjában, pálmák mögé rejtve az egyik sarokban, Berger híres bandája muzsikált és a sima parketten Sally Phillimore kisasszonnyal táncolt ő - Alec Eden. A fiú minduntalan el-elbotlott, mert még nem ismerte az uj táncot: - a two step volt, melyet nemrég hozott Bostonból a „Nipsic” hadihajó mulatós tisztikara. És talán az is hozzájárult a fiatal Alec zavarához és botlásaihoz, hogy a „sziget kedvencé”-vel táncolt.
    Vannak, akiket a szerencse, puszta szeszélyből, elhalmoz minden jóval - és ilyen volt Sally Phillimore is. Olyan szép volt, hogy egymagában ez is elég kincs lett volna: de sorsa még mérhetetlen gazdagsággal is megtetézte ezt. A Phillimore-dinasztia karrierjének delelőjén állt: - Phillimore-hajók szelték keresztül-kasul a tengereket, a Phillimore-farmok több ezer holdján sárgulva érett a cukornád, mézédes, gazdag termést ígérve... s ahogy Alec Eden tánc közben lenézett a reá felmosolygó gyönyörű leányra, a szeme rajta feledkezett a legendás hírű Phillimore-gyöngysoron, mely ott pompázott a leány hófehér nyakán. Marc Phillimore hozta Londonból és elfúló lélekzettel tárgyalták szerte egész Honoluluban, hogy mily szörnyű pénzbe került.
    Eden, a „Meek and Eden” kizárólagos cégtulajdonosa, még egyre némán bámúlt ki a ködbe. Jól esett neki újra átélni annak a Hawai-i éjszakának emlékeit... Varázsos éjszaka volt, levegője balzsamos az exotikus virágok illatától, a messze távolból odahallatszott a hullámverés tompa muzsikája, ahogy morajló táncát sírva járta a kék óceán hűvös árja, körülötte pedig szilajon harsant fel a vértforraló zene, elnyomva a táncoló, flörtölő párok boldog kacagását... És Eden Alec újra látta Sally kék szemeit, ahogy fölmosolyogtak rá és látta - de most már más szemmel: hiszen közel járt a hatvanhoz és kereskedő volt - a mesés szépségű gyöngysort, ahogy ott pihent a Sally hófehér keblén, enyhe tüzzel ragyogva a villamos körték fényében...
    Oh, vége!... megránditotta a vállát. Ennek már negyven éve és oly sok minden történt azóta. - Sally férjhez ment Fred Jordanhoz és pár évre rá megszületett egyetlen fia, Victor. Komor, szomorú mosoly suhant át Eden arcán. Mily rosszul választotta meg, szegény asszony, léha, könnyelmű és hóbortos gyermekének a nevét!
    Odament az íróasztalához és leült. Egészen bizonyos - gondolta magában -, hogy megint ennek a haszontalan fickónak valami ostobasága kényszeríti rá Sallyt, hogy megváljon a családi gyöngysortól... Persze, egészen bizonyos, Victor valami csávába került és, hogy kiszabaduljon, az anyja kénytelen piacra vinni utolsó ékszerét.
    Bosszús elszántsággal feküdt bele postájának feldolgozásába, de a titkárnője már néhány perc múlva rányitotta az ajtót és jelentette a várt látogatót:
    - Madame Jordan van itt, uram.
    Eden felkelt. Sally Jordan jött feléje a kínai szőnyegen, mely elnyelte lépteinek neszét. Fürgén és vidáman mosolyogva jött, mint régen - az évek szinte nyom nélkül suhantak át fölötte! - és a hangja lágyan, megvesztegető érzéssel csengett:
    - Alec... Kedves, öreg barátom...
    Alec Eden mindkét kezével megfogta Sally finom kezeit. Ismét elöntötték a múlt emlékei, ahogy fojtott hangon megszólalt:
    - Sally!... Ki se mondhatom, mennyire örülök, hogy látom.
    Közel tolta íróasztalához a nagy, kényelmes karosszéket:
    - Ide, kérem... A királynői trónusba...
    Sally mosolyogva ült le és Eden szemközt ült vele, az íróasztala mellett. Meglátszott rajta, hogy elfogódott; zavarának palástolására felvette a papirosvágót és azzal játszadozott.
    - Mióta van itt, kedves Sally? - kérdezte aztán.
    - Két hete... igen, azt hiszem, hétfőn múlt két hete.
    - Ez nem szép, Sally - csóválta Eden a fejét - két hete már, hogy itt van és én nem tudtam róla!... Hát illik ez?
    - De mikor minden percem le volt foglalva - mentegetőzött Sally - Victor is velem volt és éjjel-nappal hurcolt mindenfelé, hogy szórakoztasson. Olyan derék, jó fiú!
    - Ah, igen... Victor. Azt hiszem, a fiú jól van és boldog? - kérdezte Eden odavetőleg. Kinézett az ablakon és legyintett. - Úgy látszik, már oszlik a köd. Még utóbb szép napunk lesz...
    - Kedves, öreg Alec! - sóhajtott Sally a fejét rázva - mire jó ez a köntörfalazás? Kettőnk közt igazán semmi értelme, hogy kerülgessük a dolgot, mint macska a forró kását. Térjünk rá mindjárt az üzletre. Ahogy már telefonon is mondtam, elhatároztam, hogy eladom a Phillimore-gyöngysort.
    - Igaza is van - bólintott Eden. - Mivel leánya nincsen: mi haszna tartaná ezt a holt tőkét?
    - Nem egészen úgy van, Alec - mondta Sally csendesen. - Az igaz, hogy én már... az én koromhoz már nem illik. Az ilyen ékszer csak fiatal, üde nyakra illik. De nem azért akarom eladni, nem! Sőt el se adnám, ha nem hajtana rá a szükség. De nem tarthatom meg tovább. Minek tagadjam? A... a csőd szélén állok, Alec.
    Eden megint kinézett az ablakon és nem felelt.
    - Úgy-e, hihetetlen? - folytatta Sally. - Pedig a Phillimore-hajók... a cukornád-ültetvények... minden, minden eluszott már. Nagy palotánk a tengerparton értékén tul meg van terhelve jelzálogkölcsönnel. Victor... hiszen tudja!... néhány szerencsétlen vállalkozásba fogott és... és...
    - Mindent tudok - szólalt meg most Eden gyengéden.
    - Oh, tudom, mire gondol, Alec - sóhajtott Sally. - Victor rossz fiú, nagyon rossz fiú. Hóbortos és könnyelmű és... és talán még rosszabb is. De nekem nincsen rajta kívül senkim, amióta Fred itthagyott. És... én nagyon ragaszkodom hozzá!
    - Hiszen ez természetes - mosolygott Eden. - És ne hígyje, hogy... hogy szigorúan ítélem meg Victort. Nekem is... nekem is van fiam.
    - Bocsásson meg, hogy ez eszembe se jutott!... Hogy van Bob?
    - Oh, neki semmi baja! - vélte Eden vállal vonva. - Lehet, hogy még bejön, mielőtt ön elmegy, feltéve, hogy... korán reggelizett.
    - Önnel együtt dolgozik az üzletben?
    - Nem egészen - válaszolt Eden a fejét rázva. - A legutolsó három évben egyetemekre járt; az első évben a Déli-tenger szigetvilágát járta, a másodikban átrándult Európába és a harmadikat... ahogy hallom, klubjának a kártyaszobájában töltötte. De úgy látszik, mégis kezd valamelyest törődni a jövőjével. Legujabb terve az, hogy lapkiadó lesz. Sok újságíró barátja van. - Kissé kesernyés hangon folytatta, kezével az üzlethelyiség felé legyintve. - Ez a vállalat, amelybe egész életem munkáját belefektettem, Sally... untatja Bobot.
    - Szegény Alec - sajnálkozott Sally Jordan. - Fájdalom, így vagyunk a most fölsarjadó nemzedékkel. Nem értjük meg: aminthogy ők se értenek meg bennünket... De én most azért jöttem, hogy a magam bajáról panaszkodjam. Mondtam már, hogy a csőd szélén állok. Ez a gyöngysor mindenem, az utolsó vagyonom.
    - Még mindig elég szép vagyon - vigasztalta Eden.
    - Talán elég lesz, hogy kirántsam Victort abból a hínárból, amelybe keveredett. És, ami marad: talán elég lesz nekem, még hátralévő esztendeimre. Az apám, úgy tudom, kilencvenezer dollárért vette. Ez nagy pénz volt akkoriban, de most...
    - Most is az, Sally - vágott közbe Eden - sőt most „még nagyobb” pénz. Mert a múlt század nyolcvanas évei óta mindennek felment az ára, legkivált azonban az igazgyöngyöké. A Phillimore-gyöngysor most megér háromszázezer dollárt... igen, háromszázezret.
    Sally összerezzent és rekedtre vált hangon, izgatottan kérdezte:
    - Komolyan mondja?... Oh, de hogy lehet ez? És honnan tudhatja, hogy... hisz ön nem is látta azt a gyöngysort!
    - Mindjárt gondoltam, hogy nem fog emlékezni rá - fenyegetőzött Eden tréfás szemrehányással. - Éppen, amikor ön jött, emlékezetben visszakalandoztam a múltba, amikor... negyven esztendeje látogatóban voltam Hawaiiban, a nagybátyámnál. Tízenhétéves voltam akkor... tízenhétéves, Sally! És maguknál bál volt és maga tanított engem a two step-re. Akkor láttam a gyöngysort a maga nyakán. Életemnek egyik legszebb éjszakája volt... elhiheti!
    - És nekem is szép éjszakám volt - sóhajtott Sally. - Most már emlékezem. Akkor hozta apám a gyöngysort Londonból és én azon az éjszakán viseltem először. Negyven év... oh, Alec, térjünk vissza a jelenbe. - Néhány pillanatig hallgatott s aztán megkérdezte: - Háromszázezer dollár... azt mondja?
    - Nem kezeskedhetem, hogy kapunk is érte annyit - magyarázta Eden. - Én csak azt mondtam: ennyit megér a gyöngysor. De nem könnyű találni vevőt, aki meg is fizeti az árát. Az, akire gondolok...
    - Oh, hát már talált is valakit?...
    - Körülbelül... nos, azt hiszem, igen. De nem akar adni többet kétszázhúszezernél. Persze, ha önnek sürgős, hogy eladja...
    - Nagyon, nagyon sürgős - bólintott Sally. - És kicsoda ez a modern Midás?
    - Madden - felelte Eden - P. J. Madden.
    - Csak nem a börzekirály?
    - De az. Talán ismeri?
    - Csak az újságokból. Tudom, hogy híres ember, nagy finánc-zseni, de még sohase találkoztam vele.
    Eden összeráncolta a homlokát:
    - Furcsa. Pedig úgy látszik, hogy ő ismeri magát - csóválta a fejét Eden. - Meghallottam, hogy éppen a városban van és mindjárt tegnapelőtt, amikor maga telefonált, meg is látogattam. Mikor megkérdeztem, hogy nem látogatná-e meg az üzletemet, mondta, hogy szeretne valami gyöngy-nyakéket venni a leányának, de ez csak afféle frázis volt. De mihelyt megmondtam, hogy a Phillimore-gyöngysorról van szó, azonnal érdeklődött. - „Sally Phillimore gyöngysora?” - mondta és felnevetett. - „Nos, azt megvenném.” - „Háromszázezer” - mondtam én. - „Kétszázhúszezer - felelte Madden - egy centtel se több!” - És rám nézett kidülledt szemeivel... mint ez, ni! - mosolygott Eden, rámutatva az asztalán álló kis Buddha-szoborra. - Tessék ezzel alkudozni!
    - De, Alec, ez a Madden nem ismerhet engem! - szólt Sally meglepődve. - Nem értem a dolgot... Ha nem is adja meg a gyöngysor igazi árát, azért mégis annyit igér, hogy... oh, Alec: el kell fogadnom. Kérem, kösse meg vele az üzletet, mielőtt elmegy a városból.
    Kopogtak az ajtón és a titkárnő bedugta a fejét:
    - Mr. Madden, New Yorkból, uram.
    - Kéretem, hogy fáradjon be - mondta Eden a titkárnőnek s aztán Sallyhoz fordult: - Megkértem, hogy jöjjön ide ma reggel és találkozzék önnel személyesen. Lehet, hogy valamit még kipréselhetünk belőle, bár nem igen hiszem, mert keményfejű makacs ember, Sally: nagyon makacs. Amit az újságok írnak róla, nem anekdota, hanem tiszta igazság...
    Hirtelen elhallgatott, mert a félelmetes pénzember, akiről beszélt, megjelent a küszöbön... P. J. a maga valóságában - a „nagy” Madden: száz és száz Wall streeti csata diadalmas hőse - a hat láb magas gránitember, bőre szabott, hagyományos szürke ruhájában ott állt a küszöbön és kék szemének hideg sugara, mint a sarki fény lobbanása, söpörte végig a szobát.
    - Parancsoljon, Mr. Madden - invitálta beljebb Eden, felkelve.
    Madden lassan besétált a szobába. Mögötte jött a leánya - magas, karcsu leány, előkelően hanyag tartással - és legvégül, divatosan szabott kék ruhában, modorosan és merev szögletességgel a titkár.
    - Madame Jordan - mosolygott Eden - ez itt Mr. Madden, akiről éppen beszélgettünk.
    - Ha megengedi - szólalt meg Madden, meghajolva Sally előtt - bemutatom Evelyn leányomat és Mr. Martin Thornt, a titkáromat.
    Mintha a hangja is elárulta volna - oly rozsdásan csikorgott - hogy nagyon sokat „dolgozott” a vasmüvek, gépgyárak és általában a nehézipar papirosaiban.
    - Parancsolnak talán leülni - szólt Eden, kíváncsian vizsgálva a furcsa kis társaságot, mellyel szinte megtelt az irodája. Érdekes három karakter volt: az öntudatos, vasenergiájú pénzfejedelem, aki hidegen mérlegelte mindig, hogy miből mennyi hasznot csiholhat ki - az elegáns és gőgös leány, akit bálványozásig szeretett az apja - és a sovány, jelentéktelennek látszó, de kifogástalanul öltözködő titkár, akinek a befolyása sokkal nagyobb volt, mint amennyit szerény lakájmodora sejtetni engedett...
    Madden egészen odatolta székét az íróasztalhoz: szinte vele volt tele az egész szoba - a többiek mind eltörpültek mellette.
    - Mellőzzünk minden ceremóniát - mondta szárazon. - Azért jöttünk, hogy megnézzük a gyöngysort.
    Eden összerezzent.
    - Bocsánat - kezdte szabadkozva - itt valami félreértés van. A gyöngysor jelenleg még nincs San-Franciscóban.
    Madden meglepetve bámult rá.
    - Hiszen ön azt mondta nekem, hogy ha idejövök, találkozhatom a tulajdonossal...
    - Úgy van - vágott közbe Eden - annyit mondtam és nem többet.
    Most Sally Jordan sietett Eden segítségére:
    - Kérem, Mr. Madden, mikor eljöttem Honoluluból, még nem volt szándékom eladni a gyöngysort. Csak később fordultak úgy a dolgok, hogy erre határoztam magamat. Már izentem is érte, hogy küldjék utánam.
    Most megszólalt a leány is. Hátradobta nyakából a prémes boát - nagyon szép leány volt, de hideg, gőgös és kemény, mint az apja - most pedig határozottan bosszús, mert csalódott a reményében.
    - Természetesen azt gondoltam, hogy a gyöngysor itt van - mondta unott bosszúsággal. - Különben ide se jöttem volna.
    - Na, ez a kis kirándulás nem árt meg neked - torkolta le az apja. - Azt mondja, Mr. Jordan, hogy már izent a gyöngysorért?
    - Igen, Mr. Madden. Ma éjjel indulnak vele Honoluluból és, hogyha minden jól megy: hat nap múlva minden bizonnyal itt is lesz.
    - Nem ér semmit! - rázta a fejét Madden. - A leányom ma éjjel indul Denverbe, én pedig holnap hajnalban délre utazom és egy hét múlva találkozunk Coloradóban. Onnan azután együtt megyünk tovább. A gyöngysor tehát minden esetre elkésik.
    - Szívesen utána küldöm önnek az ékszert, ahová kívánja - ajánlkozott Eden.
    - Igen... ez már valami. - Madden gondolkozott, aztán odafordult Madame Jordanhoz: - Ugyanaz a gyöngysor ez, amelyet ön 1889-ben viselt a régi Palace Hotelben? - kérdezte.
    Madame Jordan meglepetve nézett a börzekirályra és halkan felelt:
    - Ugyanaz, Mr. Madden.
    - De biztosíthatom, hogy most még sokkal szebb! - szólt közbe Eden mosolyogva. - Hiszen tudja, Mr. Madden, hogy az ékszerészek közt erősen tartja magát az a babonás hit, hogy a gyöngy mindig magába szivja viselőjének az egyéniségét: ragyogóbb lesz vagy veszit a fényéből, aszerint, aminő a gazdája. Ha ez a babona igaz: akkor a gyöngysor ma sokkal szebb, ragyogóbb és tökéletesebb, mint 1889-ben volt.
    - Lári-fári! - vonogatta a vállát Madden. - Oh, bocsánat: nem azt akartam ezzel mondani, hogy madame Jordan... izé... nem varázsolhatta szebbé és értékesebbé a gyöngysort: csak nem hiszek az ilyen hagyományokban... Szóval: reális üzletember vagyok. És, hogy rátérjünk az üzletre: megveszem a gyöngysort azon az áron, ahogy mondtam.
    Eden a fejét rázta és alkudozni próbált:
    - A gyöngysor megér legalább háromszázezer dollárt - mondta.
    - De nem nekem - jelentette ki a milliomos. - Kétszázhúszezer, ahogy mondtam. Húszezer most, rögtön, foglalónak és a hátralévő kétszázezer harminc napra az után, hogy megkaptam a gyöngysort. Tessék dönteni: áll a vásár vagy nem?
    e-könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9789633985762
Webáruház készítés