Új jelszó kérése
Összehasonlítás
E-könyv és e-book
Toplista

Fizetési megoldás
Házhozszállítás

Termék részletek


Donászy Ferenc: Vadászkalandok vad tájakon_EPUB

Donászy Ferenc: Vadászkalandok vad tájakon_EPUB
540 Ft

Donászy Ferenc sohasem járt azokon a vad tájakon, amelyekről ír, amelyekről mesél nekünk. Történetei olvasva tanító, nagy tudással összeszedett történetek, melyek elsősorban az ifjúságnak íródtak.
Ennek ellenére inkább ide, ebbe a kategóriába helyeztük a könyvet, mert felnőttként, mai szemmel olvasva legalább annyi kultúrtörténeti érdekességet rejt, mint amennyi izgalmat hordoz. Hiszen olyan, a nyelvújítás korából származó, de mára elporladt szavak jelentését ismerjük meg, mint a téhelyröpü, zenér, burány, miközben kedvesen naiv természetrajzi elírásait olvassuk. De nemcsak ezen lényekről, hanem valódi vadászkalandokról is olvasunk ebben a kellemesen avítt és bájosan naiv könyvben, a Vadászkalandok vad tájakon című műben. (a Kiadó)
e-Könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Részlet az e-Könyvből:

    Esszed1

    „Aki valaha vérmedvére vadászott és egymagában nyomozta, leste e vérivó bestiát, az el tudja képzelni, minő elhatározottság, minő acéluralom a szív és idegzet felett kell ahhoz, hogy a vadász egymagában kiálljon és fegyvere végére várja a vadak legveszélyesebbjét, legerősebbjét, az oroszlánt, a rémületet keltőt, amint az arabok nevezik.
    Azzal a tudattal kell ülnie, várnia a vad éjszakában leshelyén, távol minden emberi laktól és élőtől, hogy élete fegyvere végére van bízva... Parancsolni kell tudnia szívének, hogy ne dobogjon, szemeinek, hogy ne káprázzanak, idegeinek, hogy ne reszkessenek, midőn felhallatszik a visszhangos fekete éjszakában, mint a közeledő mennydörgés ropogása, a nyájak urának jöttét jelentő hármas ordítás, vagy pedig a bozót halk ropogása árulja el jöttét; és a koromsötét éjszakában megjelenik egy vérfényben izzó csillagpár, egy, a sötétség szemcsaló homályától óriási fantommá megnövesztett alak - az itatóhoz közeledő oroszlán...”
    Így kezdi Gérard, a vitéz szpahi-kapitány, az oroszlánvadászok királya, egyik vadászkalandjának elbeszélését, melyben a legnagyobb oroszlánok egyikét ejtette el.
    Az öreg Szidi-Omár sejk, Gérard házigazdája, először semmi áron nem volt hajlandó őt egyedül hagyni a szakadékok között, de midőn Gérard nem tágított, nagynehezen végre mégis beleegyezett; hanem távozása előtt buzgón imádkozott embereivel együtt, hogy e derék idegent az egyedüli Isten és prófétája az éjen át különös oltalmába vegye és segítse, az ima végén pedig tudtára adta Gérardnak, hogy az egész törzsben nem lesz egyetlen ember sem, ki szemét behúnyja, hanem dobogó szívvel fogják lesni az éj néma csendjében fegyverének dörrenését.
    A puszták barna fiainak buzgó imája egy hitetlenért, mélyen meghatotta Gérardot. És ünnepélyes, szívszorítón megható látvány volt, amint e komoly csoport fehér, lebegő burnuszaiban, a vad szakadékok között, a lenyugvó nap búcsúzó fényében imára hajol.
    Az ima végén a sejk odament a szakadék szélén álló, gondolataiba mélyedt Gérardhoz és komoly, ünnepélyes hangon mondotta:
    - Ha Isten imáinkat meghallgatja - és te meg akarod azokat, kik téged szeretnek, nyugtatni, akkor, ha szerencsésen megölted Saábát,2 gyujtsd meg ama csomó száraz ágat, mit embereim mingyárt összehalmoznak, hogy szemeinkkel is lássuk az éj sötétjében a győzelmi jelet, - mire mi rögtön felelünk majd neked.
    Gérard ezt szívesen megígérte és az arabok nagy gyorsasággal jókora máglyát hánytak össze száraz olajfa- és masztixgalyakból, melyet egyetlen gyufaszállal lángra lehet lobbantani.
    - Ha tudnám, hogy nem nevetsz ki - folytatta kevés gondolkozás után az agg sejk, - egy jó tanácsot adnék neked.
    - Az öreg szava bölcs és szent előttem. Beszélj, tiszteletreméltó atyám!
    - Úgy hát figyelj szavaimra! Ha majd az éj közepén az oroszlánok közelednek, a „vastagfejű úr” vezeti őket. Ez a legvénebb és legerősebb hím! Ezt vedd célba mindenek előtt, mert a többiek, akárhányan legyenek is, csak felnőtt kölykek, s az öreg már nem törődik velük. Te se törődj! Azért jól célozz, mert ha elhibázod, „a vastagfejű úr” szétszaggat, a többiek pedig fel fognak falni.
    - Induljatok, én is tüstént utánatok megyek - fordult ekkor embereihez, kik már türelmetlenül integettek neki; azután Gérard füléhez hajolva, halkan ezt súgta neki:
    - A legjobb kancámat és bikámat szaggatta szét az átkozott! - és kezével gyorsan búcsút intve, pár perc mulva már az ő fehér burnusza is eltűnt az erdő sűrű oleander-bokrai között. És Gérard egyes-egyedül maradt a Wed-Serf patak partján, melynek lágy iszapjában öt kifejlett oroszlán egymást keresztező nyomai látszottak.
    A Mahuna-szakadék, melynek alján a Wed-Serf patak folydogál, egyike a legvadabb, legfélelmesebb tájaknak. Két óriási bérc szakadéka ez, mintha valami irtózatos erő szakította volna szét erőszakosan egymástól.
    Oldalain és fenekén egymást érő szakadékok, mélységek ásítoznak, benőve áthatolhatatlan masztix-, olajfa- és oleandersűrűséggel s beszórva háznagyságú szikladarabokkal.
    A patak partján mindenféle állatnyom keresztezi egymást, mert a nyári aszályban ez a messze környék vadjainak egyedüli itatója; a hegység visszhangos üregei pedig ama ragadozók megközelíthetetlen tanyái, melyek szünet nélkül tizedelik az arabok nyájait; ezért egészen megszokott dolog e szegény, sivataglakó népnél, hogy minden gazda így csinálja a számadását:
    „Ennyi az oroszlánoké, párducoké, ennyit kell az államnak adóban fizetnünk, ennyi pedig nekünk marad meg a nyájból...” és az oroszlánok adója éppen húszszor többet tesz ki évenként, mint az államé.
    Azon a helyen, ahol Gérard állott, a Wed-Serf éppen kanyarulatot képezett, melyet minden oldalról meredek sziklafalak környeztek, úgyhogy az egész egy tölcsérforma mély üreghez hasonlított, melynek fenekére sem a nap aranyos fénye, sem a hold ezüst sugarai le nem hatolhattak.
    Leshelyül a gázló melletti dús oleander-bokrot választotta s csendesen ült ennek nehéz illatú lombjai alatt, az alaktalan sötétségbe bámulva.
    Számtalan éjet töltött veszélyes, hozzáférhetetlen vad helyeken, de az éj ezek egyikén sem volt oly hosszú és félelmes, mint e helyen.
    Hiába meresztette szemeit az ég minden tája felé, hogy valamely duár3 vagy sátor barátságos tüzét - habár csak távolról is - megpillanthassa, hiába erőltette füleit, hogy valami távoli kutyaugatást, marhabőgést hallhasson, jeléül annak, hogy távol ugyan, de mégis vannak élők a közelében... sehol semmi! Mindenfelől csak emberhangtalan sötétség ásított feléje, ő pedig egészen egyedül jó fegyverével van e vad tájak közepén, öt iszonyú ellent várva, melyekről csak sejti, hogy melyik irányból fognak közeledni.
    Eközben az éj mindinkább előrehaladt, a hold is feljött, mint remélte s magasan járt az égbolton... Körülbelül tizenegyre járhatott az idő; a sápadt sugarak fakó, kísértetiesen gyenge fénnyel árasztották el a szakadékot és az előbbi alvilági sötétség helyett, legalább a tárgyak körvonalait láthatta homályosan.
    Egyszerre, mintha távoli ágroppanást s nehéz léptek zaját hallotta volna a szemközti erdőből... azután minden elcsendesült...
    Feszülten hallgatódzott.
    Csakugyan, a léptek mindinkább közeledtek; a ropogás, recsegés, dobogás mind erősebbé vált, mintha egy csapat nagy állat közeledne; és a bokrok sötét homályából, mint a vérbe mártott parázs - több izzón vöröslő pont ragyogott elő.
    Ezek az izzó pontok mindinkább közeledtek, mindig nagyobbak s mindig lángolóbbak lettek.
    Az oroszlánok szemei voltak, az oroszlánoké, melyek rendes útjukon szokott itatójuk felé tartottak.
    Már egészen a víz széléhez értek - midőn egyszerre mind az öt megállt s figyelni, szaglálódni kezdett... A homály és a hold halványan derengő fényénél mind megannyi óriásoknak látszottak; kivált az első... iszonyú, bozontos fejével s az égő parázs vérvilágában izzó, lángoló szemeivel.
    E királyi csapatnak kísérője is volt, egy hatalmas párduc... De csak tisztes távolban követte őket, sunnyogva, lelapulva, hogy elfogyassza azt, mit ezek meghagynak.
    Úgy látszott, megérezték Gérard közellétét, mert az egyik fiatal nőstényoroszlán elválva a csapattól, kíváncsian közeledett a leshely felé.
    Gérard szíve sebesen dobogott... pár percig reszketett a fegyver kezei között... Azután megemlékezve az öreg sejk tanácsáról... csendesen célba vette a legelső, bikánál nagyobb hímet, mely kétségkívül maga a „vastagfejű úr” volt.
    Egy iszonyú, a felcsattanó mennydörgés ropogásához hasonló ordítás harsant fel, melyet dörögve százszoroztak meg a sziklák és bércek öblei; s a füst elhúzódtával látta, mint menekül sebes futással a párduc a bozótba, a négy oroszlán pedig - a legnagyobb kivételével - lassan, apró lépésekkel az erdőbe húzódik...
    Gérardnak minden vére rohamosan tódult szívére, majd hideg, majd hő borzongatta testét s homlokára nagy verítékcseppek szivárogtak, mert az oroszlán parázsként izzó szemei egyenesen rá voltak irányozva.
    Valami rémületes volt ezekben az izzón rámeresztett, vérvilágú szemekben, melyek abból az iszonyú sötét fejből olyformán szikráztak rá, mint valami alvilági csodának tüzet lövellő szemei.
    Még e rettenhetetlen embernek is jéggé fagyott minden csepp vére az óriási vad láttára, mert érezte, tudta, hogy a szabadban felnőtt oroszlán és az ember közötti küzdelem nem egyéb, mint egy egér védekezése a macska körmei között... és Gérard ekkor még csak két oroszlánt ölt meg. Ezek legkisebbje is többet nyomott ötszáz fontnál, talpának egyetlen ütésével levert egy száguldó lovat, s úgy a ló, mint a lovas a helyszínén maradtak.
    Ismerve ezt a rettentő erőt, tudta azt is, hogy handzsárja, melyet görcsösen szorongatott jobbjával, gyenge fegyver az ellen az oroszlán ellen, melyet egy vagy két golyó sem terített le, s ez esetben a legtöbb vadász lelkét Istennek ajánlhatja!
    Villámgyors gondolatai közben, mialatt farkasszemet nézett a vérpírban izzó szemekkel, elhatározta, hogy ha az oroszlán reászökik és földre teperi, fegyvere agyát döfi torkába és handzsárjával iparkodik szemen vagy szíven döfni, ha ugyan karjait használhatja... s ha másnap nem is találják hulláikat egymásba akaszkodva, azért egyik a másiktól nem fog messze heverni, - a többit pedig majd a bedöfött handzsár beszéli el...
    Csendesen húzta ki hüvelyéből hosszú, éles gyilkát és hogy egy kapással elérhesse, maga mellé a lágy földbe szúrta, - miközben látta, hogy az oroszlán csendesen egészen a víz széléig ereszkedett...
    Minden bátorságát és hidegvérét összeszedve, még egyszer azokra gondolt, akiket szeretett s lelkében búcsút véve tőlük, ujját a ravaszra helyezte.
    Halk pocsogást, sisterékelést hallva, látta, amint az oroszlán csendesen a vízbe lépett.
    A pocsogás pár másodpercig ismétlődött, - azután megint az előbbi félelmes, halotti csend terült el az egész szakadékban... és az állatkirály óriási körvonalai eltüntek a homályban.
    Minden érzékét szemeiben és füleiben iparkodott összpontosítani, s merőn nézett maga körül a sötétség egyforma homályába, midőn balfelől a lágy talajon az oroszlán halk dobogását hallotta egészen közel magához...
    Csakugyan, mint Gérard sejtette, észrevétlenűl átjött a vízen és csendesen felkapaszkodva, a part szélén feléje közeledett... de Gérardnak egy könnyű mozdulatára megállott s ugráshoz készült.
    Egyetlen könnyű szökéssel beérhette volna, mert alig hat-hét lépésnyi távolban vált ki óriási alakja még sötétebb körvonalakban a sötétségből - és szemei izzó szénként tüzet, lángot szikráztak.
    A jó szerencsére bízva magát - mert sem fegyvere végét, sem az irányzékot nem látta - találomra célzott a sötét tömegre... lenyomta a ravaszt és a lövés föllobbanó lángjánál látta is, mint szökik fel s vágódik vissza az óriási tömeg.
    Az előbbinél még rettenetesebb dühordítás dörrent fel és rázta meg a levegőt... a föld pedig döngött, amint az óriási fenevad fájdalmában s dühében fetrengve, iszonyú talpaival és farkával korbácsolta; majd panaszos, hörgő fájdalomordítások következtek, megezerszerezve a visszhangtól, utánuk kínos vergődés és pocskolás a part vizes iszapjában... azután néma csend.
    e-Könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9789633649244
Webáruház készítés