Új jelszó kérése
Összehasonlítás
E-könyv és e-book
Toplista

Fizetési megoldás
Házhozszállítás

Termék részletek


Donászy Ferenc: Mátyás király ifjusága_MOBI

Donászy Ferenc: Mátyás király ifjusága_MOBI
690 Ft

TARTALOM

MÁTYÁS KIRÁLY IFJUSÁGA
ÉS KIRÁLYLYÁ VÁLASZTATÁSA.
Mátyás király ifjusága.

MOIZES BEN MAIMON KÉT KÖNYVE.
A jelenés.
A csudálatos gyógyítás.
A teremtés titka.

HALLER GÁBOR FEJE.

  • Részlet az e-Könyvből:

    Maimon ben Moizes tudományának híre nemcsak Hibernián túl egész Európában, hanem még Afrika és Ázsiában is mindenüvé elhatolt, ahol a tudományokat művelték és legkivált csudával határos gyógyításairól beszéltek a legtöbbet, úgy hogy a londoni orvosi egyetem egyik tudós tanára az ördöggel való cimboráskodással és a fekete mágiával való bűbájoskodással vádolta afeletti sárga irígységében, hogy a halálos beteg Yorki herceget, kit ők elveszettnek nyilvánítottak, rövid idő alatt talpraállította csodatevő elixirjeivel és piluláival.
    A londoni orvosi fakultás egyik tudományszomjas tanulóját, ki egy ottani dúsgazdag kereskedőnek az egyetlen fia volt, annyira elragadta e nagy férfi híre és a tudományok iránti szeretete, hogy titokban odahagyta szüleinek fényben és bőségben úszó házát és Cordovába szökött, hogy Moizes ben Maimon tanítványa lehessen.
    Némi nehézségek leküzdése után ez sikerült is neki, csakhogy ő ennél nagyobbra és magasabbra vágyakozott.
    Northon Tamás ugyanis nemcsak hallgatója és tanítványa akart lenni mesterének, hanem be akart a házába is férkőzni, hogy otthoni munkálkodását és azoknak a titkos tudományoknak és misztériumoknak a kulcsát is elleshesse, melyeket a mester nyilvános tanításaiban tanítványai előtt elhallgatott.
    Éles esze és világbani jártasságánál fogva jól tudta, hogy ilyenfajta híres emberek rendszerint kétféle természettel vannak megáldva, vagy megverve, t. i. a kathedrán a legtudósabb és legerényesebb professzorok, otthon pedig a legzsarnokabb családapák és a legrosszabb természetű emberek és a legtöbbjének - közöttük Maimonnak is - legnagyobb gyengesége az, hogy mindannak, amit tudnak, a legjavát maguknak tartják meg...
    Ez okokból, hogy célt érhessen, ahhoz a cselhez folyamodott, hogy magát süketnémának tétette... és szegényes ruhákba bújva, nagy alázatosan kopogtatott be a rabbihoz és panaszkodó és esdeklő mimikával arra kérte, hogy a mindennapi ellátás fejében fogadja őt meg szolgájának.
    Ez a csel fényesen sikerült is, mert Maimonidesz meghatva az ifjú alázatossága és nyomorától, megfogadta famulusának és csakhamar áldotta azt az órát, mely ezt a süketnéma ifjút a házához vezérelte, mert pontosságával, figyelmével és szorgalmával nemsokára annyira megnyerte a bizalmát és szeretetét, hogy mindazon vegytani és fizikai kísérletezéseinél, melyeket tanítványai és kortársai előítéleteitől való féltében, titokban tartott, - is segédkezett neki. Az éleseszű tanítvány azonban nemcsak ezeket, hanem más tudományokat is megtanult lassanként mellette, mert mesterének távollétében ami könyvéhez és kéziratához csak hozzáférhetett, azokat mind a legnagyobb szorgalommal keresztül tanulmányozta, úgy hogy rövid pár év alatt a famulus majdnem annyit tudott, mint a mestere.
    Ebben az időben történt, hogy a király főudvarmesterét egy olyan sajátságos nyavalya lepte meg, amelynek hallatára a legtudósabb orvos-doktorok is csak a fejüket csóválgatták, mert nem tudtak segíteni.
    Az udvarmesteren a legkisebb betegség sem látszott. Feje, szíve, vére és a gyomra a legjobb rendben voltak, időközönként azonban, akár ült, akár feküdt, egyszerre csak fel kellett ugrania, és mintha valami láthatatlan erő hajtaná, szélsebesen forgott maga körül mindaddig, míg csak ereje- és lélekzetfogyottan ájulva, össze nem esett.
    Mikor már a főudvarmester úron Európa összes híres orvos-doktorai kipróbálták a tudományukat, anélkül, hogy segíteni bírtak volna rajta és a főúr élete már komolyan veszélyben forgott, az udvari hölgyek egyike a zsidó származású Maimon mestert ajánlotta orvosul, akiért még abban az órában egy udvari hordszéket küldtek.
    A mester azonnal felismerte a bajt és kijelentette a drága betegért aggódó rokonoknak és barátoknak, hogy a főúr abban a bizonyos betegségben szenved, mely csak a birkáknál fordul elő és kergekórnak nevezik... és hogy e nehéz bajon csak egy komplikált operációval lehet segíteni úgy, hogy a koponyát meglékelik és az agyvelőn élősködő férget ezen a léken át eltávolítják. Más segítség nincsen!...
    A tudós orvos-doktornak ez a kijelentése nemcsak ijedtséget, de nagy konsternációt is okozott az egész udvarnál. A főúr, bárhogy könyörögtek neki a családja és barátjai, semmikép se akarta magát rászánni, hogy a fejét meglékeljék, de midőn már a mindgyakrabban ismétlődő kergetáncba és a kínzó főfájásokba majd belebolondult, végre háromheti vajúdás után rászánta magát az operációra és az udvari hordszék újra megjelent a mester mórstylben épített oszlopos palotája előtt, ki erre famulusa kíséretében, ki a szükséges orvosi instrumentumokat vitte utána, a beteg főúr palotájába sietett, ahol a jóbarátokon kívül Cordovának összes orvosai is megjelentek, miután ezek mindannyian kételkedtek Maimonidesz diagnózisának a helyességében.
    A mester a nála megszokott hidegvérrel és biztos fogással végezte a trepanaciónak nevezett műtétet. A koponyafúró recsegett, a főúri beteg ordított és kínjában mindenáron táncolni akart, ha le nem fogták volna és midőn a koponya megnyílt, az orvosok a legnagyobb dícsérettel és elismeréssel honorálták a zsidószármazású orvos mély tudományát és nagyhírű bölcseségét, mert az agyvelőn csakugyan egy hosszastestű, vékony féreg volt látható.
    Maimon mester ekkor egy finom csipesz után nyult, hogy a mozdulatlanul fekvő férget az agyvelőről eltávolítsa.
    - Ne érintsd, mesterem, különben megölöd a beteget! kiáltá el magát egy sohasem hallott idegen hang a háta mögött, úgy, hogy meglepetve ejtette el a műszert kezéből és gyorsan hátrafordult.
    - Mit, te nem vagy süketnéma? És engem megcsaltál! rivallt rá a haragtól egészen nekiveresedve.
    A famulus remegve és sápadtan állott előtte.
    - Oh, bocsásd meg, Magister illuminatissimus, e cselt, melynek okát otthon felfedezendem előtted. Most erre nincs idő! - esdeklé előtte halkan. - Siess a beteg életét megmenteni. Nézd, mesterem, a féreg hegyeskarmu lábacskáival erősen az agyvelő szövetébe kapaszkodott. Ha erővel lerántod, megsérted az agyvelőt és a beteg veszve van.
    - Hogyan távolítsam el máskép a férget? - kérdezte a mester megszégyenülve.
    - Ezt magad is tudod, bölcs tanítómesterem, hiszen egyik kéziratodban tenmagad írtad meg, hogyha a Carthusia-fának a levelét a féreg elé tartják, bárhol legyen is, magától rögtön arra mászik. Nézzed, egy Carthusia-ágat előre magammal is hoztam, válaszolta a tanítvány szerény hangon, mire a mester a féreg elé tartotta a galyacskát és az azonnal annak egyik levelére mászott.
    A főúri beteg meglékelt koponyája pár hét alatt behegedt és meggyógyult. Moizes ben Maimon orvosi dicsősége megint új babérral gyarapodott, még pedig azzal, hogy a legkatholikusabb spanyol király ő felsége udvari orvosává nevezte ki és kitüntetésekkel halmozta el, amelyeknek annyira megörült, hogy famulusának ravasz cselét, midőn ez elmondotta neki a már tudvalevő indítóokokat is, megbocsátotta.

    A teremtés titka.

    Sok útja van az életnek, melyek az embert romlásba döntik és a földalatti hatalmak kezébe adják.
    A birvágy hatalma erős, a dicsszomj ereje fékezhetetlen, a féltékenység és irígység hatalma pedig félelmes; de legfékezhetetlenebb és legrettentőbb szenvedély a világon egy nagy elmének a kielégíthetetlen tudásszomja. Ez a megrontója minden földi boldogságnak és a lelket utoljára is a sátán körmei közé kergeti.
    Igy volt Moizes ben Majmonnál is. Mennél többet tudott, annál többre vágyott. A csendes, szerény természetű ember gőgös és praepotens kezdett lenni és merész elbizakodottságában, olthatatlan tudományszomjától hajtva, magát a teremtés titkait, az emberi létnek és a halálnak a rejtélyét igyekezett kifürkészni és megfejteni.
    Sokat vitázott erről Northon Tamással, a volt famulusávál, ki magát Manasszénak nevezte s ezt a nevét mestere most is megtartotta és akit ama nevezetes műtétje óta nem szolgájának, hanem társának és adeptusának tekintett és akivel azóta elválhatlanok voltak.
    Tanulmányaikat, kísérleteiket együttesen végezték és a hol az egyik a sikerben kételkedett, segítségére jött tudományával és érveivel a másik, így aztán közösen átbúvárolták a tudományoknak minden ágát és mélységét.
    Egyik nap, midőn a görebekkel, olvasztókemencével és mindenféle csudával telerakott officinájukban együtt munkálkodtak, a mester boszúsan és türelmetlenül vetette magát egy magashátu karszékbe és hosszú ideig némán farkasszemet nézett egy halálfővel, mely az egymásra rakott disznóbőrös foliánsok tetejéről vigyorgott rá üres szemgödreivel.
    - Miért vagy oly elégedetlen, mester? - kérdezte az adeptus egy idő mulva.
    - Miért? Mert nincs érdemleges tárgyunk a búvárkodásra.
    - Dehogy nincs! A legszebbet és legnagyobbat keressük. A bölcsek kövét és az aranykészítés titkát.
    - Keressük... de most három évig várnunk kell, míg az élet és kiválás tinkturája megérik. Csak akkor folytatjuk tovább a kutatást. Nos, és addig mit csináljunk? Magunkat is érni tegyük el az idők tárházába, mint a pillék és hernyók bábjai? - kérdezte gúnyosan.
    - Ecce! Erre nem is gondoltam! Mit tegyünk hát?
    A mester kis ideig merőn nézett fiatal társára mélyen bent ülő tüzes szemeivel.
    - Hallgass hát rám, carissime! Te engemet a tudományokban és ismeretekben már jóformán túlszárnyaltál, miután te, hogy úgy mondjam, egyszerre nyelted el azt, amiket én az évek hosszú tapasztalataiból lassan összegyűjtögettem. Csitt, ne szólj közbe, nem szemrehányás akar ez lenni!... Épp azért a te elméd és szellemed szabadabb, világosabb, mint az enyém és nincs annyira a földi dolgokhoz kötve, ez okból egyesülnünk kell, hogy a tudományoknak arra az útjára lépjünk, amelyre tudós elődeink és bölcseink, talán gyávaságból, nem mertek lépni.
    Manasszé kiváncsian nézett a mesterre, akinek arca égett és szemei különös fényben izzottak.
    - S mely út lenne az?
    - A természet titokteljes teremtő és romboló erejét kilesni és magát a teremtés nagy rejtélyét megoldani... - kiáltá rezgő, ünnepélyes hangon.
    Mély csend követte e merész szavakat és a tágas műhelyben csak az üveggörebekben és olvasztótégelyekben forralt keverékek sistergése hallatszott, mert a tanítvány megdöbbenve nézett mesterére.
    - Uram és mesterem, kezdé azután, én még sokkal fiatalabb és tapasztalatlanabb vagyok, semhogy az igazságot a hamisságtól megkülönböztethessem és nem tudom megtalálni azt a határt, hogy meddig szabad a kutató emberi szellemnek a természet szent műhelyébe behatolni?
    - Gyarló és gyönge okok! De folytasd... - szólt közbe a mester gúnyosan.
    - Ha pedig tovább gondolkozom rajta, bűnös merészségnek tartom, mely a Teremtő haragját zúdíthatja a kísérlő fejére.
    A tudós gúnyosan és dölyfösen felkacagott:
    - Milyen gyengévé és szószátyárrá tett a félelem. Hiszen ez valóságos védőbeszéd a gehenna ellen. Tudd meg, te gyengeség, hogy minden ami van, az az emberi szellem tulajdona. Vizsgálhatja, elemezheti, felhasználhatja, amire és ahogyan akarja. Az ég, föld, tűz, víz és levegő mind az ő alattvalói! Szabad neki szelleme szárnyait kibontani, hogy a Mindenség végtelenjében körülcsapongjon; szabad neki vizsgáló pillantásait az égbolt csillagmilliárdjairól a földkebel legmélyébe sülyeszteni és hogy mindezeket megtehesse, épp azért adta neki a teremtő azt az isteni erőt, hogy vizsgálódjék, kutasson, míg azt az igazságot megtalálja, mint lehet alkotni és teremteni.
    - Uram és mesterem, félek tőled. Szavaid istenkáromlásként hangzanak.
    - És miért? Lehet-e nagyobb dicséret az istenségre nézve, mint ha egy általa teremtett lény az ő tökéletességét igyekezik megközelíteni, - veté közbe hidegen. - A mithológia regéli, hogy Prometheusz azért vonta magára az istenek haragját, mert az égből orzott tűzzel emberi lényeket teremtett. Ez a Prometheusz bizonyára hatalmas kutató szellemű ember vala, kit az akkori haszonleső pogány papok, hogy a népet fel ne világosíthassa, eltettek láb alól. Hidd el, fiam, folytatá merész ékesszólásával, az isten nem haragudhatik arra az emberre, ki az igazságot keresi! Hát mi van abban, ha a rejtély megoldva lesz? Egy pillanat alatt a régi világtestet összeomlaszthatja és annak romjaiból egyetlen »legyen« szavával újat teremthet.
    - Oh, mily szédítőn magas röpte van nagy szellemednek, mester! Én nem bírlak téged e magasba követni.
    - Mit, hát ennyire csalódtam volna benned? - rivallt rá haraggal. - Hát te is csak olyan gyáva és köznapi lélek vagy, ki megelégszik mindazzal, miket gyenge eszével felfogni képes? Menj, egy percig se tűrlek tovább magamnál!
    Manasszé a mester lábai elé borult.
    - Ne űzz el magadtól és a tudományok forrásától, mester! - esdekelt könyes szemekkel.
    - Mit akarsz még? Tudsz annyit, a mennyivel a köznapi emberek között híres és ünnepelt lehetsz. Eredj azokhoz!
    - Mondd hát, mit tegyek, mit kívánsz tőlem?
    e-Könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9789633649794
Webáruház készítés