Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Összehasonlítás
E-könyv és e-book
Toplista

Fizetési megoldás
Házhozszállítás

Termék részletek


D H Lawrence Szerelem a szénaboglyák között EPUB e-könyv

D H Lawrence Szerelem a szénaboglyák között EPUB e-könyv
690 Ft690

Ennek a könyvnek történetei és karcolatai azok közül az írások közül valók, amelyeket Lawrence 1912 júliusában és augusztusában írt. Annak idején elküldte őket apámnak, aki siker nélkül próbálta megjelentetni azokat. Lawrence halála után hozzám kerültek, s bennem egyszerre élénken feltámadtak húszéves korom emlékei. Mert ezt a Szénaboglyák között című kisregényt kéziratban olvastam, amikor keletkezett, és Lawrence-szel együtt aludtam, a Szénapajtában a hegyek között. A széna zizegése, a mennydörgés robaja és a jegesen metsző szél hidege egyszerre újraéledt bennem. (David Garnett)

  • Részlet az e-könyvből:

     

    Geoffreynak kalapálni kezdett a szíve és a dolgok elsötétedtek előtte. Nem látta a tájat.
    - És a keble milyen jól beleillik, az ember tenyerébe - hallatszott Maurice halk, kihívó hangja, mintha csak magában beszélne.
    Mind a két testvér szörnyen szégyenkezett a nők előtt, s míg ez az aratás el nem érkezett, az egész női nemet anyjuk jelentette számukra, s minden más nő jelenlétében néma tuskók voltak. Sőt mi több, büszke anya neveltjei lévén, ki idegen volt ezen a vidéken, a nép leányait jóval önmaguk alatt érezték, mégpedig anyjuk miatt, aki a tiszta angol nyelvet beszélte és rendkívül felsőbbséges volt. A nép leányai ezzel szemben nem kímélték szájukat és nyelvüket. így nőtt fel ez a két fiatalember szűziesen, de kínlódva.
    Maurice-nak ismét megvolt a helyzeti előnye Geoffreyval szemben és az idősebb testvért szenvedélye belülről erősen marcangolta. Volt abban valami veszély, hogy belesüllyed ebbe a beteges állapotba, majdnem élettelenül, semmi iránt sem érdeklődve. Az idegen nevelőnő a lelkészlakból, melynek kertje a dombos mező mellett 'terült el, a sövényen keresztül beszélgetett a fiúkkal és mindkettőt lángra lobban tóttá. Egy nagy bodzabokor állt ott, melynek széles krémszínű virágernyői ráhajlottak a kerti útra és a mezőre. Geoffrey soha nem tudta beszívni a bodzabokor illatát anélkül, hogy meg ne remegjen, miközben az idegen, különös hangra gondolt, amely annyira megfogta, mikor kaszájával a sövény aljában dolgozott. Egy gyermek szaladt a nyíláson át és a Fraulein németül hívta, miközben üldözve átviharzott a bokrokon. Mikor meglátta, hogy egy férfi áll az árnyékban, megtorpant és egy pillanatig moccanni sem tudott: aztán belebotlott a gereblyébe, amely oldalt feküdt mellette. Geoffrey, megfeledkezve arról, hogy nő áll vele szemben, a kis balesetet látva, odaszaladt, felemelte óvatosan és megkérdezte.
    - Megütötte magát?
    A lány nevetésben tört ki, németül felelt, karját mutatta és összehúzta a szemöldökét. Csupán a csalánok csípték össze.
    - Ezen a vadsóska levele segít - felelte a fiú. A lány zavartan hunyorgott.
    - Vadsóskalevél? - ismételte. A fiú dörzsölni kezdte karját a zöld levéllel.
    És most a lány átpártolt Maurice-hoz.
    Pedig először mintha hozzá vonzódott volna.
    Maurice-szal járkál a holdfényben, s engedte neki, hogy megcsókolja. Geoffrey emésztően szenvedett, de nem vette fel a küzdelmet.
    Szeme öntudatlanul a lelkészlak kertjébe tévedt. A lány ott volt, aranybarna ruhában. Geoffrey levetette kalapját és jobbját felemelte, hogy üdvözölje. A lány kis aranyos figurája hanyagul lengette a karját a krumplibokrok közül. A legény úgy maradt, mintegy belemeredve előbbi testtartásába, baljában kalapjával, jobbját, magasra emelve, gondolkozva. A lány köszöntésének hanyagságából kiolvasta, hogy Maurice-ra vár. Vajon mit gondol most őróla? Miért nem kell neki?
    A megrakottan érkező szénásszekér hangját hallva, Maurice felkelt. Geoffrey még mindig ugyanúgy állt, de arca komor lett és felemelt keze tétován ernyedtté vált. Maurice a domb felé fordult. Szeme kigyulladt és felnevetett. Geoffrey keze lehullott; figyelt.
    - Komám! - kuncogott Maurice. - Nem is tudtam, hogy itt van. - Integetni kezdett kezével, kissé erőtlenül. Ehhez Geoffrey értett jobban. Az idősebb fivér a lányt nézte. Az az ösvény végéig futott, a bokor védelmében, úgyhogy a házból nem lehetett látni. Aztán vadul lengetni kezdte kendőjét. Maurice nem vette észre ezt a műveletet. Gyermekkiáltás hallatszott. A lány alakja eltűnt, majd ismét megjelent, egy fehér gyermekhez hasonló batyuval, aztán lefelé jött az ösvényen. Ott letette terhét, felsietett a dombon a nagy kőrisfához, amely ott kerítést formált és megállt egyensúlyozva, mindkét kezével csókokat dobált, azzal az idegen szokással, amely annyira izgatta a testvéreket. Maurice hangosan nevetett, miközben ő is piros zsebkendőjét lobogtatta.
    - Na, mi ütött belétek? - kiáltott mögöttük egy tréfás hang. Maurice összerezzent s rettentően elpirult.
    - Semmi - kiáltotta vissza.
    Hátulról szívből jövő nevetés hallatszott. Megérkezett a rakomány, nyikorogva befordult a boglyához, aztán belesüppedt ismét a kerékvágásba. A testvérek átgázoltak a széna tömegén és villát ragadtak. Ekkor egy magas, vaskos, vörösre égett és csillogó arcú ember mászott fel a szekér tetejére. Aztán körbeforgott, s bozontos szemöldjei alól a vidéket fürkészte. Észrevette a leányt a kőrisfánál.
    - Ó, hát ez az - nevetett. - Mindjárt gondoltam, hogy miféle madár lehet, csak éppen nem láttam.
    Az apa harsogva, incselkedően nevetett, majd villázni kezdte a rakományt. Geoffrey a boglya tetején átvette a villavégről és fellendítette Maurice-hoz, aki elkapta és elhelyezte az épülő boglyában. A tűző napfényben mind a hárman csendesen dolgoztak, s összekötötte őket a munka ritmusa. Az apa egy pillanatra szünetet tartott, lába alól szedve ki a szalmái. Geoffrey várt, villájának kék ágai csillog;tak a várakozásban; a halom egyre nőtt, villája lendült, fényesen csillogott az acél, aztán a széna átrepült a boglyára, ahol Maurice elkapta és ügyesen elhelyezte. A három férfi válla ütemesen hullámzott, egyik a másik után, a széna útját követve. Mindnyájan világoskék mosott inget viseltek, amely az izzadságtól hátukra ragadt. Az apa gépiesen mozgott, széles, kerek válla majd felemelkedett, majd lehajolt. Egész munkatempója monoton volt. Geoffrey kimutatta erejét, kemény vállai szélesen lendültek minden mozdulatnál.
    - Le akarsz lökni? - kérdezte Maurice - dühösen. Össze kellett szednie magát, hogy el ne essen egy összeütődéstől. Mind a három férfi úgy dolgozott, mintha hajszolnák őket. Maurice könnyed és gyors volt a munkában, és az eszét is használta. De hogy a kazal túlsó részére juttassa a szénát, egy darabig vinnie kellett. Ez túlságosan lassú volt Geoffrey-nak. Rendszerint az idősebb olyan messzire szokta hajítani a szénát, amennyire testvérének kellett. Most azonban már félúton ledobta. Maurice sebesen lépegetett ide-oda, a boglya mélyedésében, de ez a munka túlságosan erős volt szárpára. A másik kettő, az egyik adogatva, a másik átvéve, nagyon is siettek a munkával. Geoffrey még mindig a peremre szórta a szénát. Maurice lihegett és izzadt a megerőltetéstől és nagyon elfáradt. Geoffrey egyre-másra törölgette karjával homlokát, gépiesen, mint egy állat. Aztán elégülten nézegette. Maurice kimerültségét, majd átvette a következő villarakományt.
    - Mi ütött beléd, hogy odalökőd, bolond! - lihegett Maurice, mikor testvére lerázta a villáját.
    - Odarakom, ahová tetszik - felelte Geoffrey.
    Maurice nekirugaszkodott, most már dühösen. Testén érezte az izzadság csurgó patakjait, hosszú, fekete szempilláira verejtékgyöngyök hullottak, melyek vakították, úgyhogy megállt és dühösen dörzsölgetni kezdte szemét. Fekete nyakán kidagadtak az erek. Úgy érezte, hogy megpukkad vagy szétrobban, ha a munka nem ér rövidesen véget. Hallotta, hogy apja villája már a szekér alját kaparássza.
    - Na, ez az utolsó - lihegett az apa.
    Geoffrey odalökte az utolsó köteget a szélre, levetette kalapját és a napfényben gőzölve törülgette magát s elégedetten nézte, hogy küszködik Maurice az eltakarítással.
    - Nem gondolod, hogy kicsit messzire van ennek a mélyedésnek a vége? - kérdezte mögötte az apja. - Most még tovább kell raknod, ugye?
    - Majd a következő rakománynál - kiáltotta Maurice duzzogva.
    - Ej, jól van. De hát ennek a mélyedésnek a szöglete...
    Maurice türelmetlenül tudomásul vette.
    Geoffrey a kazal tetején járt és belevágta villáját a szemben levő sarokba.
    - Hát ez itt mi? - kiáltotta nagy hangon.
    - Ej, nem laza ez egy kissé? - hallatszott újra a bosszantó hang.
    Geoffrey ismét a kiszögellő sarokba szúrta villáját és teljes súlyával ránehezedve, odamutatott. Elkezdte rázni. Minden erejével nekifeküdt. Az egész tömeg ingott.
    - Hogy mész neki, te bolond! - kiáltotta Maurice élesen.
    - Vigyázz, hogy kit nevezel bolondnak - mondta Geoffrey és ismét ütésre készült. Maurice melléje ugrott és könyökével ellökte testvérét. A süppedékes, bizonytalan szénaágyban Geoffrey nem bírt megkapaszkodni lábával és elbukott. Maurice megvizsgálta a szögletet.
    - Elég szilárd - kiáltotta dühösen.
    - No nincs baj - hangzott az apa békítő hangja -, legfeljebb egy kicsit még megerősítitek, elég soká érkezik meg az újabb szekér - tette hozzá magyarázón.
    Geoffrey ismét feltápászkodott.
    - Majd meglátod, hogy kibe könyökölsz belé, én mondom neked - fenyegette sötéten. S miközben Maurice munkáját tovább folytatta, hozzátette: - És nem fogsz többé bolondnak hívni, hallottad?
    - Nem addig, amíg nem - gúnyolódott Maurice. Hallgatva tovább dolgozott a boglya körül, s közben bátyja felé közeledett, aki úgy állt ott, mint egy komor szobor, villanyélre támaszkodva, a tájat bámulva. Maurice szíve sebesebben dobogott. Addig haladt előre munkájával, míg villája beléakadt Geoffrey cipőjének bőrébe és az érc hangosan megpendült.
    - Nem állnál odébb? - kérdezte Maurice fenyegetően. A fekete tömeg semmit sem felelt. Maurice felső ajka felhúzódott, mint egy kutyának. Aztán kinyújtotta könyökét és megpróbálta testvérét belökni a szénába, hogy eltisztítsa az útból.
    - Kinek mondod ezt? - hangzott a mély, fenyegető hang.
    e-könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9789633987919
Webáruház készítés