Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Összehasonlítás
Toplista

Fizetési megoldás
Házhozszállítás

Termék részletek


Czike László: Sándor András, a szabadgondolkodó_MOBI

Czike László: Sándor András, a szabadgondolkodó_MOBI
940 Ft940
  • Részlet az e-Könyvből:

    Sándor András - ha csak rövid ideig is - atyai jóbarátom volt.
    Meghalt 1997-ben, Egerben, - 74 éves korában.
    Másfél éves barátságunk története amilyen egyszerű, olyan romantikus.
    A rendszerváltást (1990.) közvetlenül megelőzően főleg a KAPUt és a HITELt olvastam; azután többnyire jobboldali heti- és napilapokat - Demokrata, Magyar Fórum, Pestmegyei Hírlap, Új Magyarország, Új Idők, stb.-, amelyek segítettek megértenem: mi történik a nagypolitikában. A sok jó író között (már 1996. után) feltűnt nekem egy, akinek egyedülállóan vitriolos stílusa, objektív lényeglátása, könyörtelen, de igazságos, különleges ítélőképessége, publicisztikáinak bátor őszintesége mélyen megragadott.
    Egy időponttól kezdve már módszeresen kerestem, direkt vártam újabb és újabb írásait, mert egy sem volt közöttük, mely unalmas, kisszerű, hétköznapi, nehezen érthető vagy hazug lett volna: valamennyi az aktuális probléma kellős közepébe talált. Mérhetetlenül csodáltam az ismeretlen embert tudásáért és bölcsességéért.
    Sándor András állandó író volt a Pestmegyei Hírlapban és az Új Időkben.
    Egy különösen gondolatébresztő cikkét követően tollat ragadtam, és levelet írtam neki, ismeretlenül, a kiadó lap szerkesztőségébe címezve. Már nem is reméltem, hogy válaszol - közel 4 hét telt már el -, amikor megjött a levele.
    Gyorsan összebarátkoztunk.
    Másfél éves levelezésünk tulajdonképp egy kétoldalú, “esszészerű”, folyamatos, élő politikai eszmefuttatás, melyben az aktuális fejleményeket vitattuk/tárgyaltuk meg. Elképesztően mély, pontos, bölcs történelemismerete, eligazodása az ókori kultúrákban, rendkívül sokoldalú probléma-megközelítése külön tanulmány volt!
    Közel egész kötetnyi terjedelmű levélváltásunk tartalma az ókori Rómától ‘56-ig, Mátyástól a rendszerváltásig, Rákositól Kádáron át egészen az Orbán-Torgyán, napi kérdéskörig ível. Ez szinte olyan, mintha a nyomtatásban megjelent könyvei mellett egy külön, exkluzív, mindmáig kiadatlan, sajátosan közvetlen hangvételű, “szamizdat” kötettel is rendelkeznék: a személyes részvétel különös élményével, egy különlegesen érdekes, írásos párbeszéd formájában...
    Sándor András író a számomra nagyon szerencsétlenül, túl korán hunyt el, egy kezdődő nagy barátság szinte legelején, amikor még csak épp sejteni kezdtem, hogy a személye mennyire meghatározó lehet (lesz) a további életem minden vonatkozásában.
    Ugyanakkor “reám hagyta” az önéletrajzát! Az egyik levelemben külön kértem, hogy tiszteljen meg vele, amit habozás nélkül meg is tett: elküldte nekem levélben a 20 gépelt oldalas részletes önéletrajzát, melyet addig sehol nem publikált...
    Sándor András (az ökológus) - öt-hat másik nyelv mellett - tökéletesen beszélt, olvasott és írt olaszul is. Egyik turista-útján ismerkedett meg Gilberto La Scala nevű olasz barátjával, aki a “Cappelle Vaticane” szólistája, maestroja, szintén jeles ökológus, - akárcsak Sándor András, aki haláláig a Bükki Nemzeti Park híres szakértője, tanácsadója volt, amiről közismert szakkönyve is tanúskodik.
    Kiterjedt levelezést folytattak egymással, amelyet András halála után signore La Scala elküldött nekem, s amellyel - mint még kiadatlannal - szintén rendelkezem.
    A legrejtélyesebb azonban Sándor Andrásnak külön a számomra írott útmutatása, amolyan személyes“szellemi végrendelete”, ami nem több egy piciny gyűrött és kimosott cetlinél, melyet utolsó közös bükki kirándulásunk alkalmával nyomott a kezembe és én eltettem a nadrágom zsebébe, hogy onnan - kimosás után, de még jól olvashatóan! - hónapokkal András halála után kerüljön újra elő, még éppen idejében...
    A cédulán az állt, hogy mielőbb (?) keressem meg Vass Csaba szociológust, és olvassam el “A globalizációs világrendszer-váltás és létmódváltás”, a Valóság folyóiratban megjelent esszéjét.
    Megtörtént! Sándor András így még a halála után is gondoskodott rólam.
    A szellemi öröksége tisztító megaláztatásokat, megtisztelő szenvedéseket hozott.
    Amolyan kitaszított ‘rendbéli’ kóborlovaggá tett a hozzá való hűségem!
    Mert ki is volt valójában Sándor András?
    Ebben a könyvben összefoglalom azt a rengeteget - egyesek számára bizonyos értelemben túl sokat! -, amit róla tudok. Valóban! Sándor András tényleg túl sok volt; - szinte fel sem lehet sorolni hiánytalanul valamennyi elkötelezett, hűséges kötődését mindazokhoz az ügyekhez, amelyek iránt személyes felelősséget érzett és vállalt.
    Eredeti végzettségére s ‘szakmájára’ nézve történész és ókori nyelvész (klasszika-filológus) volt; ebből eredően kimerítően ismerte a görög, a római (és az ezeket megelőző) ókori társadalmak nyelvét, politikai, gazdasági berendezkedését, mely ismereteiből gyakran - ha csak tehette! - merített analógiákat az újkori (globális és magyar) történések áttekintéséhez, könnyebb megértéséhez.
    Református erdélyi polgárcsaládból származott, édesapja ügyvéd volt: egy nagy-tudású “clochard”, ahogyan ő elnevezte. Fiatal diplomásként újságíró, népi író, népművelő lett. A pályakezdése egybeesett a II. világháborút követő kommunista hatalomátvétellel. Tekintettel baloldali (népi) vonzódására, valamint korai, erős politikai érdeklődésére: belépett a Kommunista Pártba.
    Sándor András az életének ezt a korszakát “úgy magyarázta meg” nekem, hogy: “Nem az a fontos, hogy hol van az ember, hanem az, hogy mindig becsülettel tegye a kötelességét, és a válaszutaknál mindig helyesen döntsön, tudja, merre kell mennie.”
    Életrajzának bevallottan tudatos fő motívuma szerint:“hagyta magát vezettetni a sorsa, a Gondviselés által”, és mindig felvállalta a személyére szabott feladatot, s beteljesítette azt.
    Egészen közel került Rákosi Mátyáshoz; - annyira, hogy szinte közvetlen tanácsadói köréhez tartozott. Azután amikor Rákosi öntörvényű diktátorrá vált, Sándor András elkezdte hevesen bírálni, amit ő építő kritikának szánt, ámde Rákosi nem annak vette.
    Andrást először “száműzték” Dunaújvárosba, majd kizárták a Pártból és az Író-szövetségből is. Látta, hogy az ország a forradalom felé sodródik; de Rákosi és környezete nem fogadta meg intelmeit. Tagja lett a híres“Petőfi Kör”-nek, amely intellektuális (reformkommunista?) társaság nem kifejezetten a forradalom meg-szervezését tűzte ki fő céljául, sokkal inkább korszerűsíteni akarták a szocialista rendszert. Amikor azután kitört a forradalom, - Sándor András forradalmárként Nagy Imre tanácsadója lett, akit érdekes, ellentmondásos személyiségként írt le. Nem vezetői alkat volt - írta a levelében -, aki két tűz, a népiek és a liberálisok befolyása között őrlődött.
    Sándor András életében legnagyobb ellenfelének a liberális Vásárhelyi Miklóst (pár éve hunyt el, haláláig a Soros-alapítvány magyarországi elnöke volt) tartotta. Nagy Imre miniszterelnököt a Párt liberálisai elárulták, András azonban sohasem. Az 1956-os forradalom leverése után Andrásban minden összeomlott...
    Mint forradalmárnak, menekülnie kellett! Kádár János mintegy ‘vérdíjat tűzött ki a fejére’: “A tigrist le kell lőni!” - mondta ki a verdiktet, személy szerint Sándor Andrásra vonatkoztatva. Barátai javasolták neki, szökjön ki külföldre (elintézték volna), de András nem ment; - inkább itt maradt, a hazájában...
    Letartóztatták, és 8 év fegyházra ítélték, amiből 3 évet ült le, Vácott.
    Az 1960-as években a Szerzői Jogvédő Hivatalban szerkesztő-műfordítóként, a magyar szellem szolgálatában dolgozott.
    Az 1970-es években az Egri Dohánygyár igazgatójának gazdasági tanácsadója volt, egészen nyugdíjba vonulásáig.
    Ereje teljében úgy döntött, hogy a politikai rendszerváltásban is részt kell vennie; író-gondolkodóként, tanácsadóként - minden lehetséges módon.
    Alapító tagja lett - több, volt népi író társával együtt - az MDF-nek, amelyből az SZDSZ-szel kötött paktum után azonnal kilépett.
    Egészen 1997. novemberében bekövetkezett haláláig a tanácsadója volt Csoóri Sándornak, a Magyarok Világszövetsége elnökének; igyekezett megakadályozni a Szövetségben a liberális szellemiség térhódítását.
    Amikor 1994-ben az MSZP megnyerte az országgyűlési képviselő-választásokat; Sándor András személyesen felkereste Horn Gyulát, hogy lebeszélje az SZDSZ-szel tervezett koalíciós szerződéskötésről. Hiába...
    Haláláig az Új Idők vezető publicistájaként írt.
    Szerkesztőként részt vett egy “szamizdat-magánlevél” - a “Kedves Barátom!” - megírásában és szerkesztésében. Íróként is a liberalizmus politikai túlsúlya ellen küzdött. Rendkívüli módon érdekelte az 1998-as választások várható eredménye; levelezésünkben is részletesen elemzi “a várható” Orbán-Torgyánmegegyezést. Ebből kiderül Sándor András “előrelátó nézeteinek” fejlődése is; - eleinte még (‘a Soros-indulás’ miatt) elvetette Orbán Viktor miniszterelnök-jelöltségét, 1997-ben azonban fokozatosan felismerte és el is fogadta a majdan bekövetkező jövőt, amit sajnos már nem érhetett meg. Minden újat kész volt befogadni!
    Sándor András életművében a több ezer publicisztika mellett számtalan fordítás és műfordítás is szerepel, és három könyv: “Kicsoda legyen irgalmas nekünk?” (tanulmánykötet), “Bükk-monográfia” (ökológiai szakkönyv) és “A történelem elmezavara” (látleletek, 1987-1996.).
    Sándor András feleségével magányosan élt Egerben; írt, érvelt, politizált - “nem fogta be pörös száját”! - egészen haláláig. A Bükköt járta, védte a természetet; - Budapestre csak szerkesztőségi összejövetelekre, vagy könyvét dedikálni jött fel. Társasházi lakásában “Cirmi”macskájával játszott, csillagos estéken az ablakból kémlelte távcsövével az égboltot.
    Gyakran említette a szíve bal kamrájának gyengeségét(‘késését’), ami miatt nem jól bírta a túlzott fizikai megterhelést (hegymászást, lépcsőt), - ilyenkor légszomj kínozta, de ameddig megállásra nem kényszerült, hősiesen küzdött ellene, és úgy tett, úgy vette az akadályokat, mintha semmilyen problémája nem lenne. Utolsó közös kirándulásunkon már nem jött le velünk az aggteleki cseppkőbarlangba, - a kijárat előtti padon ücsörögve elmélkedett és bóbiskolt, amíg előkerültünk...
    Társadalmi értelemben magányosan halt meg.
    e-Könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    978963364881C
Webáruház készítés