Új jelszó kérése
Összehasonlítás
Toplista

Fizetési megoldás
Házhozszállítás

Termék részletek


Czike László: Magyarország privatizációja_MOBI

Czike László: Magyarország privatizációja_MOBI
940 Ft
  • Részlet az e-Könyvből:

    Államadósság azonban nem csupán külső vagy belső, effektív készpénz (hitel-) tartozások formájában értelmezhető (amelyért „kamat-szolgálatot” kell fizetni), hanem ún. „tőkeadósság” képében is (ennek költsége a „profit-szolgálat”). Előre bocsátom, hogy ebben a tekintetben nagymértékben saját becsléseimre vagyok utalva, - hiszen sem a privatizáció összevont deviza-bevételi adataival, sem a deviza-tartalék valós összetételének ismeretével nem rendelkezem. Ilyen statisztikai összesítések vagy nem készülnek, vagy nem publikusak. (Esetleg azért nem készülnek, mert nem publikusak.) Arról van szó, hogy a mai Magyarországon, a magyar állam földrajzi és államjogi területén működő, az egyetemes részvénytulajdon fogalmi keretébe tartozó portfolió (működőtőke) mintegy 80 %-a multinacionális tulajdon; ami csak „helyileg” termeli nálunk a profitot, - a valós tulajdonjoga sem értékben, sem természetben (naturáliában) nem a miénk. A tárgyi működőtőke a magyar nemzetgazdaság szerves része; sőt, az ország gazdasági növekedésének fundamentuma. Munkahelyet, megélhetést biztosít több millió munkavállaló számára; akik pedig adó-és járulékbefizetéseket teljesítenek az állam felé, amelyekből az állami költségvetés működik. Magyarán: a nemzetgazdaság; az állam és a lakosság olyan tőketulajdonnak „köszönheti” a puszta létét is, amely nem az övé, - személytelen, egyetemes részvénytulajdont képez...
    A külföldi multinacionális tőketulajdon kizárólag azért van Magyarországon, hogy a világ átlagprofitrátájának megfelelő mértékű profitot termeljen, és azt szabad rendelkezésre (felhasználásra) kivigye az országból. Az átlagprofit - a tőke általános tulajdonságaiból fakadóan - tendenciájában megegyezik a kamattal, ami a banki kölcsöntőke (mint befektetés) profitja, hozadéka. Ez azt is jelenti, hogy az országban működő mindenfajta hitel vagy befektetés teljesen egyformán viselkedik, - idegen tulajdon, portfolió, mely profitra vár. Így tehát nem csak az effektív hitelállomány állami (vagy nemzeti) adósság, hanem minden idegen részvénytulajdon is, ami az országban működik.
    „Adósság” minden olyan külső tőke, amely a magyar munkából gazdagodik, hiszen ahhoz, hogy „megváltsuk profittartozásunkat”, - meg kellene venni...
    (1) Külföldi tőkebefektetések
    Plenter János közgazdász már idézett interjújának - amelyhez hasonló nép-felvilágosító, ismeretterjesztő (és mégis közérthető) előadást a tárgyban azóta sem olvastam - nyomdokain haladva alapos okkal feltételezhető, hogy a devizatartalék már említett „titokzatos” tartalma döntő hányadában a külföldi tőkebefektetéseket, méghozzá azok rendszerváltás óta felhalmozott összegét tartalmazza. Még az is lehet, hogy ez a könyvelési tétel egyfajta „garanciális tartalékot” takar, - nem várt politikai események esetére... Arról van szó, hogy a magára valamit is adó külföldi tőke természetesen csupán akkor fektet be Magyarországon, ha állami garanciákat kap - a kormánytól. A garanciák arra vonatkozhatnak, hogy vis major esetén az állam köteles a befektetésnek megfelelő eredeti devizanemben visszafizetni „tartozását” a külföldi befektetőnek. A befektetett pénzösszeget pedig - legalábbis papíron - „tartalékban tartják” (könyvelik) mindaddig, amíg a befektetés fennáll. Vis major lehet pl.: a „forradalmi” lázadás, a politikai anarchia, a katonai puccs, a totális államcsőd, „rendszer-visszaváltás” vagy vissza-államosítás. Ezen esetekben a befektetés „visszajár”, amire garanciális tartalékot képeznek...
    Tekintve - s most Orbán Viktornak arra, a már hivatkozott tanulmányomban részletezett „teóriájára” gondolok, amely szerint „elég, ha évente átlagosan akkora összegű külföldi tőkebefektetés áramlik be, amennyi átlagosan a fizetési mérleg hiánya” -, hogy a fizetési mérleg a rendszerváltás (1990.) óta kb. ugyanannyi hiányt halmozott fel, mint amennyi ma a deviza-tartalék kimutatott összege (23,2 Mrd USD); indirekt módon ez a fentiek igazolása. (Nem lehet véletlen az sem, hogy a devizatartalékokat nem részletezik.)
    Ez a halmozott befektetési összeg „profit-köteles”, tehát - tőkeadósság...

    (2) Privatizációs befektetések
    Mint mondottam, - ismeretlen a privatizációs deviza-bevételek (1990-2000.) halmozott valós összege. Ehhez csak nagyvonalú becslések, következtetés útján juthatunk el. „A rendszerváltás 12 évének politikai gazdaságtana” című tanulmányomban is említettem, hogy a kampányszerű privatizáció előtt kb. 60-100 Mrd USD-re volt becsülhető a nemzeti működőtőke összértéke. Ennek a hivatalosan soha fel nem értékelt működőtőkének mintegy 80 %-a került multinacionális tulajdonba 1990. és 2000. között a privatizáció során. Ez a (cca. 64 Mrd USD értékű) vagyon a külföldiek részére történt eladás során átlagosan 20 %-os áron kelt el, ami azt jelenti, hogy a privatizációs deviza-bevétel mindösszesen szerény 13 milliárd dollárra tehető. Ez is tőkeadósság, hiszen a vásárolt portfolió profit-követelmény szempontjából ugyanúgy viselkedik, mint a befektetés útján szerzett portfolió, - de nem ám a megvásárlási (privatizációs) árán számítva, hanem eredeti (64 Mrd USD) értékén! A sikeres alkuból származó haszon ugyanis a tőkés privatizátorok „árfolyam-nyeresége” volt, - bennünket azonban a portfolió valós értékének tőkeadóssága terhel...
    Az elmondottak alapján úgy vélem, hogy Magyarország tőkeadóssága - amely után tőke-, illetve éves profit-garanciális „kötelezettségünk” áll fenn - 23 + 64 = 87 milliárd dollár, ami az effektív hiteltartozáson túl jelentkezik.

    2.4. Bruttó és nettó államadósság; a nemzetgazdaság adóssága

    Mint az előzőekből világosan láthattuk: az ún. „nettó-államadósság” egy atavisztikus szemfényvesztés, amely csak arra szolgál, hogy a mindenkori kormány „megnyugtassa a lelkiismeretét” - minden rendben van! -; elterelje a saját és „a nemkívánatos kíváncsiskodók” figyelmét az államadósság valós alakulásáról, valós nagyságáról, ami után a terheket fizetjük...
    Ha belegondolunk, azonnal megértjük: miért nincs valóságalapja az állami „hivatalos nettó-adósság” számításának! Normális esetben (így van ez a vállalatok, társaságok kettős könyvvitelében is) a tartozásokkal csakis a követelések vethetők egybe, vagyis: ha én tartozom (mi tartozunk) vala-kinek - az bruttó tartozás; ha más tartozik nekem (vagy nekünk) - az nekem (vagy nekünk) bruttó követelés. A kettő különbségét - ha a tartozásunk a nagyobb! - elnevezhetjük „nettó tartozás”-nak; a bármilyen más módszerrel számított „nettó adósság” elnevezésnek nincs ismeretelméleti alapja...
    Tudni kell: manapság már nem jellemző, hogy más országok jelentősebb dollár-összeggel tartoznának Magyarországnak, - viszont az 1990-es évek első felében egész más volt a helyzet: a volt szocialista országok egy része az utolsó KGST-évek dollár-elszámolásaiból adódóan nagy összegekkel - százmillió dollárokkal is - tartozott nekünk. Az ún. „orosz-államadósság” - amelynek a még mindig többszáz-milliós maradvány-összegét hónapokkal ezelőtt értékesítette az Orbán-kormány, egy bécsi cég közvetítésével - pl.: 1,7 milliárd USA-dollárra rúgott. (Az összes bruttó követeléseink kiugró évi, legmagasabb összege is csak néhány milliárd dollárt tett ki, - szemben a húsz-egynéhány milliárd dolláros bruttó külső államadóssággal.)
    Most vizsgáljuk meg, hogyan is számítja az állam pénzügyi menedzsmentje a „nettó államadósságot”!? Úgy, hogy a bruttó külső államadósságból - ami után az összes kamatokat, terheket fizetjük - levonja a devizatartalékok összegét, amely „devizatartalékok” nyilvántartott tételeit azonban nem hozza nyilvánosságra! Plenter János konzervatív közgazdász be-mutatott levezetéséből nagyjából kiderül, miből is állnak a devizatartalékok; semmi olyanból, ami okkal-joggal levonható lenne az államadósságból, sőt, sokkal inkább olyan tételekből, amelyek valójában növelik, terhelik azt. De vajon mi lehetett az eredeti elgondolás alapja? Nyilván az, hogyha valóban „készpénzes” valuta-tartalékokkal rendelkezünk; akkor azok összegét le-vonva „megkapjuk az ún. nettó adósságot”, azt az összeget, amelynek a ki-fizetésére momentán nem rendelkezünk pénzeszközökkel. Körülbelül így: ha tartozom valakinek mondjuk tízezer forinttal, és a zsebemben, vagy a bankszámlámon van háromezer forintom, - akkor „a nettó adósságom” hét-ezer forint... Csakhogy „a devizatartalékok” tételei - amint korábban láttuk - egyáltalán nem valuta-készpénztartalékokról szólnak, hanem tartozásokról! Ezért a „nettó” államadósságnak a közvélemény hivatalos tájékoztatására szánt - előbb ismertetett - „eredményei” egyszerűen dezinformációk; csak az olvasók félrevezetésére szolgálnak, ami demokráciában szokatlan...
    A valós helyzetről szóló tájékoztatás kizárólag a bruttó külső államadósság kozmetikázatlan közlése lehet, hiszen a büdzsét - és az adókon keresztül a lakosságot - effektíve terhelő kamatköltségeket a bruttó adósság után kell számítani, illetve fizetni.

    Amióta az Orbán-kormány néhány évvel ezelőtt ténylegesen megteremtette a forint konvertibilitását és megszűnt a Magyar Nemzeti Bank ún. deviza-monopóliuma, azóta - mivel a gazdálkodó szervezetek önállóan, az MNB-től függetlenül is vehetnek fel külföldi hiteleket - a külső államadósság két részre bomlik: az állam és a gazdálkodó szervezetek külön adósságára; s a kettő együtt teszi ki a nemzetgazdaság teljes adósság-állományát.
    A bruttó külső államadósság összege 2002. január 19-ikén 24,9 Mrd USD, a magyar nemzetgazdaság teljes külső adóssága pedig 32,7 Mrd USD volt, a Magyar Nemzet napilap közlése szerint.
    e-Könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    978963398108C
Webáruház készítés