Új jelszó kérése
Összehasonlítás
Toplista

Fizetési megoldás
Házhozszállítás

Termék részletek


Czike László: Magyarország privatizációja_EPUB

Czike László: Magyarország privatizációja_EPUB
790 Ft

A szerző, Czike László, ezt az elemzését bő egy évtizeddel ezelőtt vetette papírra. Ennyi távlatból a mű értékei átalakulnak. Sokkal inkább forgatható kortörténeti dokumentumként, gazdasági pillanatfelvételként, mint előremutató elemzésként.
Ajánljuk mindazoknak, akik szeretnének olyan elemzést olvasni, amely a rendszerváltást követő zavaros időszak elemzésével foglalkozik. A mai olvasónak annyi szerencséje van, hogy immár 25 év távlatából ismerve a történéseket mosolyog, vagy komolyan bólogat ezen elemzés megállapításain.
Mert kétségtelen értékei miatt vállaltuk megjelentetését. (a Kiadó)
e-Könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Részlet az e-Könyvből:

    5.2. A hazai kisvállalkozások ellehetetlenülése

    Korábban említettem, hogy a rendszerváltás után Magyarországon egy-két év leforgása alatt megszűnt közel másfél millió munkahely; a gazdasági csőd (az általános tőkehiány), a hagyományos kelet-európai piacok (a KGST) felszámolása, az állami vagyon privatizációja, valamint az általános pangás miatti tömeges elbocsátások, a létszámcsökkentés következtében. A mai magyar statisztikák túlzottan „derűlátó”, félrevezető, tehát lényegében hamis képet festenek a munkanélküliség mértékéről, amikor a nyilván-tartások alapján maximum 5-7 % körülire becsülik azt. Alapos okkal, joggal feltételezhetjük, hogy a valós arány ennek körülbelül a kétszerese.
    Közismert, hogy a multinacionális cégek (amelyek ma már országosan az alkalmazotti létszám legalább 70-80 %-át foglalkoztatják) alapvetően más alkalmazási feltételeket vezettek be a magyarországi vállalkozásaik, gyár-egységeik, stb. munkahelyein, mint amilyeneket a korábbi évtizedekben, a létező szocializmusban megszokhattunk. Ezek a változások alapvetően fel-forgatták a megmaradt, vagy az újonnan létesített munkahelyek képesítési előírásait, - az „egyébként szükségesnél is” nagyobb munkanélküliséget okozva. Sok tízezer ember „vált alkalmatlanná” olyan munkakör ellátására, amelyet korábban gond nélkül betöltött. Az okok nagyjából a következők:
    • A multik „a legszívesebben” 25 év körüli diplomás férfiakat alkalmaznak.
    • Szülőképes, vagy kisgyermekes fiatalasszonyokat nem foglalkoztatnak.
    • Aki valamilyen krónikus betegségben szenved, nem alkalmazzák.
    • Aki elmúlt 45-50 éves, - már nem talál új munkahelyet.
    • Magasabb beosztásokban kötelező előírás az angol nyelvtudás.
    • Szellemi munkát csak számítógép-használattal lehet végezni.
    • Mind gyakoribb „alkalmazási feltétel” a vállalkozói igazolvány.
    Azok a közép-és felsőfokú végzettségű középkorúak, akik az 1990-es évek elején valamilyen okból elveszítették a korábban stabil munkahelyüket, már többségében nem voltak képesek „váltani”, hogy megfeleljenek az újonnan támasztott alkalmazási követelményeknek; így munkavégző képességük ellenére az utcára kerültek, és többé már nem tudtak elhelyezkedni. Közülük igen sokan nem vállalták fel „a tartós munkanélküli sorsot”, ezért be sem jelentkeztek, hanem vállalkozói igazolványt váltottak ki, vagyis mindenfajta munkanélküli ellátás és nyilvántartás számára örökre eltűntek szem elől...
    Azokat a munkavállalókat, akik a munkanélküliség (segély) helyett az önálló vállalkozást választották, vagyis hogy önmaguk alkalmazói, munkáltatói és munkavállalói lesznek egyszerre, - kényszervállalkozóknak nevezzük.
    Jelenleg Magyarországon egymillió-, egymillió-kétszázezer kisvállalkozást regisztrálnak, amelyek mintegy 80 %-ában csak néhány (1-10) fő dolgozik. Ezek olyan mikro-vállalkozások, amelyek zöme a fent említett kényszer-vállalkozói kategóriába sorolható. A mintegy 300-400 ezer főnyi kényszer-vállalkozói réteg legfontosabb közös jellegzetességei a következők:
    • Jelentős működő tőkével sem eszközök, sem készpénz formájában nem rendelkeznek, így banki viszonylatban általában nem is hitelképesek.
    • A vállalkozói életmódot, üzletvitelt nem jószántukból, önként választották, csak kénytelenségből; így vállalkozói képességeik és esélyeik csekélyek.
    • Folyamatos munkaellátottsággal nem rendelkeznek, csak alkalmankénti megbízásokkal; vagyis hol van munkájuk, - hol „valóban” munkanélküliek.
    • Tartós munkaviszonyban, további alkalmazottak foglalkoztatására nem képesek, ezért a kényszervállalkozó önmaga főnöke és beosztottja.
    • A legjobb esetben a minimálbért képesek biztosítani, vagy csak alkalmi megbízási díjakat. Sokan tönkrementek a minimálbér felemelése miatt.
    • A legtöbbjük feje felett állandó „Damoklész kardjaként” lóg a felszámolás veszélye; mert a minimálbér után akkor is kell havi társadalombiztosítást fizetni, ha nincs munka, s így nincs árbevétel sem.
    • Készpénztőke, bankhitel-lehetőség, folyamatos, stabil munkaellátottság hiányában a kényszervállalkozások vegetálnak; napról-napra működnek. Komoly fejlesztési, beruházási, üzleti felfutási lehetőségük nincsen.

    A rendszerváltás, a rendszerváltó kormányok tevékenységének talán az egyik legnagyobb hiányossága, tévedése, hogy a magyar vállalkozások, a magyar kisvállalkozások támogatása, „helyzetbe hozása” helyett kezdettől, 1990-től fogva a multinacionális cégek minél gyorsabb és zökkenőmentesebb térhódítását, egyeduralkodóvá válását helyezte előtérbe. Sőt, egyedül az Orbán-kormánynak „jutott eszébe” 2000. körül, hogy támogatni kellene a belföldi piacon a magyar vállalkozásokat, azért, hogy ne szenvedjenek minden tekintetben hátrányt a multikkal szemben, a saját hazájukban. De még ezek az újszerű elképzelések is elferdültek, mert a támogató törvény „kis-és középvállalkozásokra” vonatkozik, összemossa a mikro-vállalkozásokat (amelyek jelentős hányada kényszer-vállalkozás!) a 100-nál is több főt foglalkoztató, többszáz-millió forintnyi saját tőkével is rendelkező, hitel-és fejlődőképes vállalkozásokkal, - másrészt például a „Széchenyi-terv” keretében kiutalt (egyébként az állami költségvetésben kis, elenyésző hányadot képviselő) összegek jelentős része multinacionális cégeket (!) is támogatott...
    Márpedig nem számíthat önerejéből tartós felemelkedésre az az ország, amely elsőként és legfőképpen nem a saját polgárainak, kisvállalkozóinak kezdeményező készségére épít, hanem arra, hogy majd a multinacionális cégek tőkeereje és teljesítménye adja a GDP növekedését. Megfontolásul idézek az USA - amely eredetileg a szabad, önálló kezdeményezések kibontakoztatása révén lett a mai világ legerősebb, független nagyhatalma - kisvállalkozásokról szóló törvényének preambulumából, amely önmagáért beszél:
    "Csak a teljes és szabad verseny képes felszabadítani a piacokat, felszabadítani az üzleti életbe való belépést, és biztosítani a véle-ményadás, a személyi kezdeményezés növekedését és az egyéni megítélés lehetőségeit. Egy ilyenfajta versenyt megőrizni és széle-síteni nemcsak a gazdasági jólét, hanem e nemzet biztonsága szem-pontjából is alapvetően fontos. Csak akkor érhetjük el ezt a bizton-ságot és jólétet, ha bátorítjuk és fejlesztjük a kisvállalkozások meg-lévő és potenciális kapacitását. A Kongresszus kinyilvánított politi-kája, hogy a kormány a lehetőségek szerint támogassa, a tanácsadó testület pedig segítse és védelmezze a kisvállalkozások érdekeit."

    5.3. Az állam tehetetlensége - a túlterhelt költségvetés

    Messze vivő, rendkívül súlyos politikai következményekkel is járó örökség, hogy a nemzetállam gazdasági-pénzügyi mozgástere erőteljesen beszűkült és folyamatosan szűkül, napjainkban is. Amikor a rendszerváltó állam „toll-vonás nélkül” államosította a társadalmi tulajdonunkat, majd már mint saját tulajdonát, átlagosan 20 %-os áron „elprivatizálta” szinte az egész nemzeti működő tőkét, - akkor „még nem gondolt” arra, hogy hosszabb távon (ami már 12 év alatt is megmutatkozik!) maga alatt vágja a fát... A magánosítás óta ugyanis a volt állami vállalatok valamennyi hozadékát a multinacionális „privatizátorok” élvezik; az állam pénzügyi felségterülete visszahúzódott az állami költségvetés korlátai közé. Tekintettel arra, hogy a kívánatos mértékű polgárosodás, vagyongyarapodás és jövedelem-növekedés az elmúlt 12 év során nem következett be (hiába éri el az egy főre jutó GDP-nk az európai úniós átlag közel felét, az átlagos reálbérünk alig 1/5-1/8 nagyságrendű), - a lakosság adóteherbíró képessége csekély, illetve a szinte egyedülállóan progresszív és szerteágazó adóztatás sem biztosítja azt a költségvetési bevételi összeget, melyre a pazarló és eladósodott államnak szüksége van. Mint az előzőekben már említettem, az állami költségvetés egyre növekvő hányadát (ma már közel a felét) a külső és belső adósságszolgálat kamat-költségei emésztik fel; az állam beszed és elkölt közel 2000 milliárd forintot, anélkül, hogy ezzel bármilyen hasznos hazai (belföldi) célt szolgálna...
    Az állam tehetetlensége egyre nő; egyetlen útja „az előre menekülés”, - vagyis hogy összegszerűen egyre több adót kell beszednie önfenntartása érdekében; folyamatos hiánnyal küzd, s a halmozott deficit mind magasabb adósságszolgálati kötelezettségeket keletkeztet. Amennyiben megpróbál pénzt pumpálni a nemzeti vállalkozásokba, hogy ezáltal önerős fellendülést gerjesszen; ehhez még több adót kell beszednie, - ugyanakkor ezzel valós konkurenciát is teremt a multinacionális cégeknek, ami azok invesztíciós hajlamát csökkenti, s ez végső soron a fizetési mérleg romlásához vezet...
    Ördögi kör, melyből nincsen kibúvó; és mindez a rendszerváltás tévedésen alapuló gazdasági koncepciójának a következménye. Az állam nem képes a nemzeti vállalkozások kellő mértékű támogatására; nem képes a szociális, egészségügyi és kultúrális kötelezettségeinek teljesítésére sem. Miközben évről-évre egyre több pénz költ; a klasszikus funkcióit (pl. közbiztonság) is csak egyre alacsonyabb hatékonysággal képes teljesíteni.
    Elszakad az állampolgárok, a tömegek érdekeinek a képviseletétől.
    e-Könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    978963398107C
Webáruház készítés