Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Összehasonlítás
Toplista

Fizetési megoldás
Házhozszállítás

Termék részletek


Czike L: Kicsinyhitűeknek a kifürkészhetetlenről_MOBI

Czike L: Kicsinyhitűeknek a kifürkészhetetlenről_MOBI
990 Ft990

TARTALOM

Előszó: Alapvető ismeretek a megkeresztelkedéshez

I. rész: Biblia-magyarázatok
1. Modern tízparancsolat
2. Vérlázító tízparancsolat „rosszabbik” hívőknek
3. Boldogok a lelki szegények, mert övék a Mennyek Országa
4. A Mennyország a szegényeké
5. Szegény gazdagok
6. Példabeszéd az öt talentumról
7. Szeress, de sohase bízzál!
8. A meg nem alkuvók hite
9. A megkísértés lélektana
10. Pápai üzenet a publicistáknak
11. Emmerich Katalin látomásai

II. rész: A teremtett világ
12. Örök üdvösség vagy az aranyborjú
13. Az alfától az ómegáig
14. Az Antikrisztus vonalkódja
15. Az okkult apriori
16. Szállunk alá a poklokra

III. rész: Személyes hitvallásom
17. Építs templomot önmagadban!
18. „Éntőlem lett e dolog” (1 Királyok 12, 24)
19. NEGYEDÓRA AZ OLTÁRISZENTSÉG ELŐTT
20. A Sátán füstje az Úr házában

IV. rész: Névtelen internetes szerzők feldolgozott írásai
21. A Sátán találkozót tartott
22. A megváltás ára
23. Az ötvös tüze
24. Mancika keresztje
25. Isten a lelkünkben lakik
26. „Modern Ábrahám és Izsák”: A VÍRUS

  • Részlet az e-könyvből:

     

    19. NEGYEDÓRA AZ OLTÁRISZENTSÉG ELŐTT

    Önvallomás és tanúságtétel
    (Szent Claret Antal - Mária buzdítása nyomán)

    P. Claret (1807-1870/), később Kuba püspöke, a Mária Szeplőtelen Szíve Fiai missziós társaság alapítója (Claretinusok). Az alant következő szöveget a szent munkáiból válogatta és adta ki a bécsi érsekség lelkészi hivatala 1988-ban. P. Claret személyes formát alkalmaz, mintha Jézus maga beszélne minden egyes lélekhez. (Ez keret: egy gondolatkísérlethez, egy bensőséges önvallomáshoz. A lélek, aki válaszol: a Szerző.)
    Jézus: Nem kell sokat tudnod ahhoz, hogy Nekem tessél - elég, ha nagyon szeretsz engem. Beszélgess hát Velem egész egyszerűen, mint ahogy a legmeghittebb barátoddal teszed!
    Kell-e kérned valamit Tőlem bárki részére?
    Nevezd meg őt, s mondd, mit szeretnél, hogy tegyek érte? Kérj sokat, ne tétovázz kérni! Szólj egyszerűen azokról a szegényekről, akiket meg akarsz vigasztalni, a betegekről, akiket szenvedni látsz, a tévelygőkről, akiket vágyódva kívánsz a helyes útra. Mindegyikükről legalább egy szót szólj!
    Szerző: Nehéz lesz, Uram, úgy beszélgetnem Veled, mint a legmeghittebb barátommal; - mert régen elhagytak a barátaim... Amióta csak Téged követlek; se éjjelem, se nappalom - nem is alszom rendesen. Nem bánt senki, csak a magány. Nem tudok sokat, Uram, de azt tudom, hogy nagyon szeretlek; igazából csak Téged szeretlek teljes szívemből, senki mást. Amióta a békémet csak Tenálad keresem - nincs békém az emberekkel; amióta az életemet Teveled képzelem - lassan elfogy a földi életem...
    Igen, Uram, szeretnék kérni valamit, valaki(k) részére, de nem tudom, hogyan kezdjem el... Igen, sokat fogok kérni, nagyon sokat. Talán szerénytelenül is sokat! Azt mondod szent evangéliumodban, Uram, hogy: „Boldogok a szegények, mert övék a mennyek országa.” Nos, Uram, egynémely felebarátaim, szeretteim vagy ellenségeim igencsak „szegények”, sajnálatodra méltók, mert fagyos szívükben oly kevés a szeretet, és nemcsak egymás iránt, de Irántad is... Nyisd fel a szemüket, Uram, melegítsd fel a szívüket, hogy lássanak, érezzenek Téged, amint én érezlek, a Te tökéletes valóságodban! A világ összes szegényeit, összes kicsinyhitűit, lelki betegeit mind szeretném megvigasztalni, mert tudom, övék lehet a Mennyország minden gazdagsága, mert gazdag oda nem jut be, vagy csak a tű fokán át... Kérlek, gyógyítsd meg a sivár lelkűeket, Uram, mert a vakgyűlölet emészti, bénítja fagyos szíveiket, s így holttá dermesztik a világot. Igazítsd meg a céltalanul tántorgókat, a tévhitekben tévelygőket is, Uram, mert az abszolút igazságot még keresők bizony közelebb állnak Hozzád, mint azok, akik már egy csalóka földi délibáb rabjai...
    Jézus: Saját részedre van-e szükséged valamilyen kegyelemre?
    Mondd meg nyíltan, ha talán büszke, önző, állhatatlan, hanyag, ... vagy. Kérj Engem, jöjjek a segítségedre, a kevés vagy több erőfeszítésedben, melyeket ezektől való szabadulásodért viszel végbe.
    Ne szégyenkezz! Sok igaz és szent van a Mennyországban, akiknek pont ezek voltak a hibái, de alázatosan imádkoztak, ... s egymás után meg is szabadultak tőlük.
    Ne habozz egészségedért, munkádért, üzleted eredményességéért imádkozni. Mindezt megadhatom, és meg is adom neked, ha nem akadályozzák üdvösséged elérését, illetve, ha azt elősegítik. Mit kívánsz éppen ma? Mit tehetek érted? Ó, ha tudnád, mennyire szeretnék rajtad segíteni!
    Szerző: Közelítünk az igazi problémáimhoz, Uram. Önző, állhatatlan, hanyag nem vagyok, még talán vétkesen büszke sem. Még ragaszkodom valami formális „emberi” méltósághoz, vagy annak halovány, kegyes látszatához, de kizárólag csak emberekkel, embertársaimmal szemben, akik nap mint nap vérig aláznak „a létezés konkurencia-harcában”. Nemcsak tőkés - nemzeti vagy nemzetek feletti - függőség, kizsákmányolás, kamatrabszolgaság létezik, hanem minden ember egymás általi, „hétköznapi” anyagi és lelki szipolyozása, amivel az egyik romlásba dönti, halálba küldi a másikat. Mindezt különösebb látványos támadások nélkül teszik, pusztán csak kihasználva a „közerkölcs” gyakorlati lehetőségeit, konvencióit, szokásjogát. A sikeresek eltapossák, kiközösítik „az élhetetlent”, aki nem hajlandó aktívan, profit-termelően venni részt az egymás életét és a Földet apránként tönkretevő társadalmi munkamegosztásban. A legnagyobb fogyatékosságom tán: önnön ártalmatlanságom büszkesége, szelíd gőgje, Uram. A munkám - kizárólag anyagi mércével mérve - egyre eredménytelenebb. Az örökkévalóságnak dolgozom, nem a földi karrierért, és ennek megfelelően „a pénz csörgésével” fizetnek ki a megbízóim. Ha érvényesülni akarnék, részt kellene vennem a másik ember becsapásában, kirablásában; - csupa olyasmiben, ami ellen dolgozom. A becsületes, hasznos szellemi munkának ma már nincsen piaci értéke, Uram; már csupán „zanzásított vízfejek” dolgoznak nemzetközi franchise és multilevel-system shopping hálózatokban, vagy üzleti piramisokban. A tiszta szóra, mint hűs forrásra mindenki szomjazik, de kevesen fizetnek érte, Uram. Az emberek - még a jó akaratúak is - inkább úgy gondolják, hogy az igazmondókat, az Aranykor prófétáit, helyettük, Te fizeted meg, Uram... A szentek közé szeretnék jutni magam is, de nem az „üzletem sikere, profitja” révén, hanem munkám szerény ellenértékéből élve, addig, amíg a kegyelmed éltet, Uram. Ma már nem nagyon van olyan „üzlet”, sajnos, amely az ember üdvösségét egyáltalán ne veszélyeztetné. Ha óvatlanul beállsz az isteni törvények megszegői közé, mindig önzőbb öncsalásra kényszerítenek a bankok, a fedezetlen, hamis papírpénz kibocsátói, az „üzlet” és a munka kamatoskamat-vámszedői. A lejtőn aztán nincs megállás. Ha nem szállsz be a „bulijukba”, kirekesztenek még az életből is... Köszönöm érdeklődésedet, Uram, az egészségem épp ennek az állapotnak megfelelő - van is, nincs is, mikor hogyan - akár a kenyér: egyszer „hopp”, de többnyire kopp... Különösebb panaszom nincsen, illetve ami van, azt szelíd alázattal elviselem. Biztosan kérni fogom a segítségedet imádsággal is, Uram, hogyha már műtétre lesz szükségem, nehogy „bent felejtse” a sebben a szikét valami gyakorló sebész, és így műhiba folytán kerüljek az egyébként várhatónál kicsit korábban az ítélőszéked elé. Vannak, akik szívesen elhalasztanák „a számla kifizetésének” időpontját, én ezt nem kérem Tőled, Uram; - így igazából „az egészségemért” nem imádkozom. Nem vallom az „ép testben ép lélek” elvet. „A kicsattanó egészség” éppúgy elbizakodottá teheti a lelkünket, mint a hirtelen üzleti siker, a karrier, a gazdagság vagy a vagyon. Valamennyi „egészséges” szenvedésre mindig szükségünk van, különben az ember elbízná magát. Annyi erőt adj nekem, Uram, amennyi feltétlenül szükséges, hogy teljesítsem a reám rótt szolgálatot...
    Jézus: Van-e valamilyen terved önmagaddal kapcsolatban? Meséld el Nekem! Mi az, ami foglalkoztat? Mire gondolsz? Mit óhajtasz? Mit tehetek testvéreidért? Barátaidért? Családodért? Elöljáróidért? Mit kívánsz értük tenni? És ami Engem illet: kívánod-e dicsőítésemet? Szeretnél-e valami jót tenni barátaiddal, akiket talán nagyon szeretsz, de akik mégis úgy élnek, hogy nem gondolnak Rám? Mondd el, mi foglalkoztat ma különösképpen? Mire vágyódsz? Milyen módszerekkel kívánod elérni ezeket? Mondd el Nekem, ha valamilyen terved nem sikerült, és Én meg fogom nevezni sikertelenséged okait. Nem kívánsz-e megnyerni Engem ügyeidnek?
    Szerző: Szeretnék erősebb, és talán magabiztosabb is lenni, Uram. Az emberek skizofrén lények: furcsa módon szinte csak a nyers erő, a váratlan meglepetésszerű, pimasz támadás; a diverzió, az offenzíva és az erőszak vált ki „elismerést” belőlük. Ugyanakkor nyilvánvaló: még a legnemesebb célok sem „szentesíthetik” a nemtelen eszközöket. Ahogy növekszik a világ kilátástalansága, bűnös magatehetetlensége; - úgy növekszik a jámbor várakozás a Te második eljöveteledre, Uram. Minél inkább nő látszólag a Gonosz Hatalom ereje, befolyása, hatásterülete, követőinek létszáma, annál közelebb a szabadulás. Az emberek, sajnos, többnyire csak a legnagyobb kínszenvedések, a kimérhető legszörnyűbb büntetések hatására kezdenek hinni; annak egyszerű „kilátásba helyezésére” - még nem. Nem kétséges, sőt bizonyos: az utolsó ítélet nem kerülhető el. Amikor eljössz ítélni eleveneket és holtakat, Uram. Viszont a legkevésbé sem mindegy, hogy az embereket milyen arányban érinti, ilyen vagy olyan ítéleted; hiszen megjövendölted: ott is aratsz majd, ahol nem is vetettél. Meg hogy Atyádtól azt a feladatot kaptad, egyet se veszítsél el a teremtett lelkek közül, s azért jöttél/jössz, hogy megmentsd, ami elveszett. Szeretnék aktívan részt venni az utolsó időbeli harcodban, amit a lelkek megmentéséért, összegyűjtéséért folytatsz... Különös tekintettel azokra, akik a legközelebbi szeretteim, rokonaim, ismerőseim; - mindazokra, akik nélkül az örök üdvösséget nemigen tudom elképzelni. Tanítottad szent evangéliumodban: aki nem képes (nem hajlandó) elhagyni a szüleit, családját, gyermekeit is, az ne vállalkozzék a Téged követő szolgálatra, mert nem békességet hoztál a Földre, hanem kardot, vagyis háborút hirdetsz a bűn ellen. Mondtad azt is, Uram, hogy aki nem veszi fel a keresztjét, nem méltó Hozzád, és a Te családod azokból áll, akik teljesítik mennyei Atyád akaratát. A legfájdalmasabb próféciáid egyike, hogy: a legkisebb a próféta becsülete „saját hazájában és saját házában”. De a jövendöléseidben szóltál a Mennyország viszonyairól, a házasságról is, vagyis hogy az emberek a feltámadás után nem nősülnek, és férjhez sem mennek, hanem „úgy élnek, mint az Isten angyalai a Mennyben”. Ám azt is mondtad, hogy amit itt a Földön egybekötünk, össze fog tartozni a Mennyben is... Szeretném, ha minden bűnünket megbocsátanád, és együtt imádhatnánk az Atyát és Téged a Mennyben is, mivel az irgalmas Isten minden szeretet ősforrása. Kérdezték Tőled az apostolaid: ki üdvözül? Azt felelted: „embernek ez lehetetlen, de Istennek minden lehetséges”. Igen, a „terveim” bizony nem sikerülnek, s legkevésbé a saját hazámban, házamban, Uram, de belátom: „ember tervez, Isten végez”. Válassz le minket a bűneinkről, de ne válassz el minket egymástól, kérlek, Uram...! Ennek kívánlak megnyerni Téged!
    Jézus: Szomorú vagy-e, vagy talán rossz a hangulatod? Mondj el Nekem mindent, ami elszomorít téged! Ki bántott meg? Ki sértette meg önszeretetedet? Ki nézett le? Ossz meg mindent Velem! Hamarosan túl leszel mindezen, és azt tudod majd mondani Nekem, hogy példámat követve megbocsátasz, és mindent elfelejtesz. Jutalmul elnyered vigasztaló áldásomat.
    Szerző: Persze, hogy szomorú vagyok, Uram, de ez csak amolyan „múló földi” szomorúság. De nem magam miatt vagyok szomorú, ezen már évek óta túl vagyok. Sőt, már azt is értem, hogy azelőtt azért voltam „önmagamért” szomorú, mert akkor még nem értettem a teremtett világ folyását, úgy, ahogy ma már átlátom... Nem én vagyok fontos, Uram, hanem a Te megváltó küldetésed. Az, hogy ahogyan gyorsul a pogány bálványimádó világ vad rohanása a végső természeti és társadalmi krach, az általános katasztrófa felé; úgy közeledik a Te második, ítélkező eljöveteled időpontja, amikor eljössz begyűjteni „a termést”, hogy ott is arass, ahol nem is vetettél. A széteső, egyre kaotikusabbá váló világ urai, elit vezetői egyre kilátástalanabbnak érzik uralmuk fenntartását, de - skizofrén módon - mégis görcsösen ragaszkodnak a hatalmukhoz, amelynek elbizonytalanodását látván csak az üldözési mániájuk nő... Mindenki csak „Miattad” bánt és sért, Uram, és én ezt csak „Éretted”, Irántad érzett szeretetemben: boldogan vállalom. A szeretteim többsége nem ért, nem ismer, nem ismer el, nem szeret Téged, mert Te „viszályt és békétlenséget” szítasz a családban, amiért például a karácsonyfa és a drága ajándékok helyett önmagadat, születésedet helyezed a világ és a család „szeretet-ünnepének” a középpontjába... Kértél, Uram, beszélgessek Veled úgy, mintha a legmeghittebb barátommal tenném. Még legjobb barátommal sem beszélhetek Rólad bizalmasan, mert azt mondja: „túl sok Krisztus, túl sok Jézus” van az írásaimban, „minek ennyi?”, ehelyett imádkoznék inkább egy templomban, magányosan... Már annyiszor említelek - korholt -, akár egy neofita... Másik barátom - pedig nem szabadkőműves - amolyan „szent bolondságnak” tartja az én Beléd helyezett nagy bizodalmamat, mert igazából csak az egy Istenben hisz, Tebenned - nem. Az ő hite leginkább önmagában erős; azt gondolja, a „maga világát” csak minden ember saját maga válthatja meg, nincs hát szükség megváltóra. Szerinte az ember „önmaga megváltója” vagy elkárhoztatója, s „a siker” egyetlen záloga az önbizalom. Magunk lehetünk önmagunk istenei, ha felvállaljuk. (Ezt sokan, túl sokan vallják körülöttem, Uram...) A harmadik „barátom” - aki inkább csak fennmaradt, ifjúkori emlék - dühösen mondja, hogy éntőlem kizárólag evilági kérdésekre várna megfelelő, hiteles választ, és már el sem olvassa „a krisztusos” írásaimat, mert csak „felidegesíti magát”. (Ő is csak önmagában hisz, „önmaga Istenének” képzeli magát, éppúgy, mint egy ifjú hölgy, aki a szívemnek oly kedves.) A levelező partneremnek írtam: amikor majd másodszor eljössz, szeretnék Elébed rohanni, hogy a lábaid elé leboruljak. Azt válaszolta, menjek sűrűbben templomba, boruljak térdre az Oltáriszentség előtt, mert Te ott is jelen vagy. (Ezt egyszer a keresztapám is javasolta.) Ó mondd, Uram, miért tartanak, miért félnek Tőled az emberek, még a legjobbak is? Most itt állok, itt térdepelek az Oltáriszentséged előtt, és kérdezlek: miért félnek a Veled való „személyesebb” találkozástól, hogy „csak” komor kőfalak közt keresnek Téged?! (Vajon nem vagy-e személyesen jelen a természetben és az egész világban? S vajon nem maga az ember-e, Uram, a Te legszemélyesebb, valódi templomod?) Talán azért, amiért Szent Malakiás próféta egyik apokaliptikus jóslatában „szörnyű Ítésznek” nevez Téged, mikor majd eljössz „ítélni eleveneket és holtakat”? Én mindenkinek mindent megbocsátok, Uram; - annál inkább, mert hiszem, hogyha én megbocsátottam, úgy könnyebben lesz azonképpen a Mennyben, miként a Földön is; vagyis Te is könnyebben megbocsátasz az ellenem vétkezőknek, ha már egyszer én is megbocsátottam nekik... De mondd, óh, Uram, miért kellene Tőled félnie bárkinek, akinek tiszta a szíve, és tiszta szívéből a legjobban szeret Téged? Miért vannak oly kevesen a kiválasztottak?! Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szóval mondd, és meggyógyul az én lelkem...!
    Jézus: Félsz valamitől? Érzel-e a lelkedben valami meghatározhatatlan búskomorságot, ami ugyan jogosulatlan, de nem akar szűnni és állandóan gyötri a szívedet? Vesd Gondviselésem karjaiba magadat! Veled vagyok, oldaladon állok. Mindent látok, mindent hallok s egy pillanatig sem hagylak bajban. Érzed talán az emberek ellenszenvét, akik szerettek azelőtt, s most elfelejtettek; - és eltávolodnak tőled, anélkül, hogy erre a legkisebb okot is adtad volna? Imádkozz értük, és Én újra visszafordítom őket a te oldaladra, hacsak nem akadályozzák megszentelődésedet.
    Szerző: Nem félek, Uram, - nem félek semmitől és senkitől. A haragodtól sem félek, bármily rettenetes lesz is a végítéletkor, mert tudom, hogy aki teljes valójával csak Téged, Isten Egyszülött Fiát, az Emberfiát, a Megtestesült Igét, a Megváltót, az Élő Égi Igazságot, az ABSZOLÚT IGAZSÁGOT szereti, és élete végéig csak Tehozzád igyekszik, annak nincs miért félnie. Imádkozom, Uram, kérlek, bocsáss meg a velem „ellenszenvezőknek” - én nem vagyok fontos -, és fordítsd őket vissza, a Magad oldalára, hogy minél többen részesülhessünk isteni Atyád kegyelmében!
    Jézus: Tudsz valami örömöt is közölni Velem? Miért nem akarod, hogy részt vegyek benne? Hiszen a barátod vagyok! Meséld el legutolsó látogatásod óta mi volt, ami megvigasztalta a szívedet és mosolyra derített? Talán kellemes meglepetés ért? Talán boldogító híreket kaptál? Egy levelet? A szimpátia jelét? Talán legyőztél valamilyen nehézséget? Kilábaltál valami kilátástalan helyzetből? Mindez az Én művem! Egyszerűen csak ennyit mondj: „Köszönöm, Atyám!"
    Szerző: Uram, valóban nagy öröm ért, amit szeretnék megosztani Veled! „Egy igen közeli hozzátartozóm” megtért, az írásaimból átáradó hit hatására, nagy sokára, végre hisz Benned; - két másik „igen közeli hozzátartozóm” pedig, ha megkésve is, de megkeresztelkedett, és ez a legnagyobb örömöm évek óta... Köszönöm, Atyám!
    Jézus: Megígérsz Nekem most valamit? Olvasok a szíved legmélyében. Az emberekben csalódhatsz, Istenben azonban soha...
    e-könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9789633985670
Webáruház készítés