Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Termék részletek


Czakó Zsigmond: Kalmár és tengerész_MOBI

Czakó Zsigmond: Kalmár és tengerész_MOBI
390 Ft390
  • Részlet az e-Könyvből:

    MÁSODIK FELVONÁS
    Bilsenné lakásán egyszerű szoba.
    ELSŐ JELENET
    ÁRTHUR
    Húszezer forint! Hol húszezret ily könnyen ígérnek, ott a magánytárcában hatvanezernek legalábbis kell lenni. A fényűzés különben is nagy. S kire néz e gazdagság? Egy kölyökre, kit egy tavaszi szél könnyen kiszólít az élők sergéből. A gazdag nagybátya nem rossz költemény volt - megtette hatását, s e hatás húszezer forintot ér. Testvérem vagyonára nem számolhatok mindaddig, míg őt felszentelve nem látom. - Feldneréknél is nyomot kell vesztenem, mert egybekelésem holnapra van határozva, ez pedig lehetetlen anélkül, hogy álarcomat továbbra is megtarthassam, s akkor végem volna. Gondolkodik. Hogy a húszezres kölcsönt hatvanezeresre fogom emelhetni ez valószínűbb, mert a szenvedélyt a legfelsőbb fokra csigáztam; verjük hát a vasat, míg meleg. - Jövel te egykori fény, kényelem és élvezet, melyekre lelkem jogosítva van! Hol és miként? Szerencsémre bízom. Míg a tényező kezem között nincs, további terveim szélnek eresztem.

    MÁSODIK JELENET
    Árthur, Bilsenné.
    ÁRTHUR
    figyelemmel nézi Bilsennét, ki őt számba sem veszi. Isten velünk, néne!
    BILSENNÉ
    Velünk? Velem igen - önnel sohasem volt, báró.
    ÁRTHUR
    félre. Ebbe ma megint sátán bújt. Fent. Méltatlanul bánik velem. Meg akartam önt látogat...
    Bilsenné merőn nézi.
    ÁRTHUR
    félénken elhallgat. Egyetlen lény, ki felettem hatalommal bír. Fent. De egy nyájas szót legalább...
    BILSENNÉ
    Kívánja tán, hogy mulassam is?
    ÁRTHUR
    Tegyen, amint tetszik.
    Bilsenné leveti kalapját, kendőjét, egy székre ül, felteszi szemüvegét, könyvet veszen elő, olvas - mindezt ünnepélyes lassúsággal.
    ÁRTHUR
    Templomban volt, néne?
    BILSENNÉ
    anélkül, hogy a könyvből kinézne. Oda önök járnak hölgyeket vizsgálgatni és kacérkodni.
    ÁRTHUR
    türelmetlenül. Már ez mégis bosszantó.
    BILSENNÉ
    ránéz. Mi boszontja, báró.
    ÁRTHUR
    Semmi... semmi...
    BILSENNÉ
    leteszi a könyvet. Nos, mi boszontja?
    ÁRTHUR
    magában. Végre is csak kell vele szólnom. Fent. Ha csakugyan akarja tudni, az, hogy ön legkisebb tekintéllyel sincs éveim s rangom iránt.
    BILSENNÉ
    Éveit vétkeiről felszámlálom, s ezek elmocskolák rangját.
    ÁRTHUR
    És ön sohasem vétkezett?
    BILSENNÉ
    Igen, mert ember voltam s vagyok, ámde az emberi gyarlóság nem menti ki az ön bűneit, s azon borzasztó végtől sem óvja meg, melyet haldokló anyja karjaim közt jövendölt.
    ÁRTHUR
    E bánásmód nemigen illik össze azon tartalék pénzzel és ajándékkal, mit én...
    BILSENNÉ
    Mit ön nekem adott, ugye? - Még nem is mondá ki egészen, s máris tudja, hogy hazudott. Ön adott? Midőn testvére ad önnek is, ki nélkül ön koldulna. Ne restellje azonban felszámítni, mit adhatok én önnek, s mit vehetek el öntől. De nem önért teszem, hanem angyal jó testvériért, valamint azt is tudom, hogy ön e pillanatban is elvesztene, ha szüksége nem volna rám. Így szeretjük mi egymást, báró: ön retteg tőlem - én gyűlölöm önt.
    ÁRTHUR
    Bilsenné asszony engem félreért, s teljességgel nem akarja elismerni, hogy jellemem darab idő óta egészen komoly irányt vőn, mire ha tetszik, bizonysággal szolgálhatok. Íme, én ön határtalan rendelkezése alá vetem magam, mondjon, mutasson módot, mely által fiatal hibáimat jóvátehetem?
    BILSENNÉ
    A halál.
    ÁRTHUR
    Tehát csak egy nyájas hangot sem vagyok képes ön kebléből kiesengni? Minden hajlamát elvesztém?
    BILSENNÉ
    Mert ön egy kárhozatos nyereség után sóvárog, s engem mint akadályt ki akart hányni kártyái közül. Szerencsére jobb lélekkel bírok, hogysem ezt megbosszulni kívánnám; nem önért, hanem anyjáért, ki barátném volt, és testvériért, kinek nevelését átvettem. - Ön azon ürügy alatt hozott Pestre, hogy testvérére az itteni lég hasznos leend; én jól tudám, miért, de engedék, mivel meggyaláztatása halálra sebzené áldott testvérét, ki még önt nem ismeri. Ön kínos nyugtalansággal lesi most testvére sírját, a kolostort, s én e kétségei közepette mint rém állok ön előtt, mert igen jól tudja, hogy csak egy szavamba kerülhet, s ön megint koldus. E szó még eljöhetne, báró, ha derék húgának valahol szép és biztos jövőt találhatnék, de - mintsem oly férj kezére jusson, mint ön - inkább menjen kolostorba.
    ÁRTHUR
    De szolgáljon mentségemül...
    BILSENNÉ
    Semmi sem szolgálhat. Én ön helyében inkább magamat áldoztam volna fel, mintsem testvéremet elevenen eltemessem. - Térjen istenhez, még nem késő. Könyvet veszen elő, s olvas.
    ÁRTHUR
    magában. Ott vagyok, ahol voltam. Ezen asszony hajthatatlan, mint a márvány, s következetes, mint az idő; irántami gyűlölete sátánkedélyben fogamzott. Kétségbeesni ugyan még nincs okom, de a bizonyos való itt rám nézve fentebb állni látszik, hogysem számomra érettnek hihessem. - Jövel azért te, hatvanezer forint! Fent. Az ég segítse az olvasásában épületes tanulságra, Bilsenné asszony. El.
    BILSENNÉ
    Ámen!

    HARMADIK JELENET
    BILSENNÉ
    utána néz. Életrabló. Mérges kinövése az anyatermészetnek - megvesz a lég, mely megérint, s elfonnyad az élet, mely tiédhez kapcsolva van, mint enyém, melyet bűneid rothasztának meg. A sátán sima nyelvével ajándékozott meg, és szép arcot eszközlött orgyilokul neked, hogy hozzáférhess mindahhoz, ami szent. Vessz el, s utolsó napon a véghetetlen kegyelem se találjon mentséget számodra! Tovább olvas.

    NEGYEDIK JELENET
    Endre, Bilsenné.
    ENDRE
    az ajtóban megáll. Szabad? Nem fogom önt háborgatni?
    BILSENNÉ
    Szabad.
    Endre előrejön kezet akar csókolni.
    BILSENNÉ
    elvonja kezét. Szidalmat inkább, hadnagy úr, mint kézcsókot.
    ENDRE
    És miért?
    BILSENNÉ
    Sokszor tapasztaltam már, hogy a kézcsók a nyelvnek első lépése tekervényes útra.
    ENDRE
    Amint tetszik. Hol Margit?
    BILSENNÉ
    Nincs hon.
    ENDRE
    Sajnálom.
    BILSENNÉ
    S nem vagyok én itt önnek?
    ENDRE
    Megbocsásson - úgy vélem az idő köztünk unalmasan telnék.
    BILSENNÉ
    Miért?
    ENDRE
    Mert - alig hiszem, hogy oly tulajdonokkal bírjak, melyek tisztes kora előtt tetszést nyerhetnének.
    BILSENNÉ
    Bír egyet legalább: egyenes nyelvét.
    ENDRE
    Pedig éppen ettől féltem.
    BILSENNÉ
    E tulajdonának köszönheti ön, hogy házam előtte megnyílik, s azon hitemnek, hogy szándoka komoly.
    ENDRE
    Ezt nem állíthatom.
    BILSENNÉ
    Fogom-e tudni okát?
    ENDRE
    Mivel Margit hajlandóságában kétkedem, legalább mit eddig tapasztaltam, azt mondhatatlan jóságnál és közönséges részvétnél egyébnek a legnagyobb hiúsággal sem nevezhetem.
    BILSENNÉ
    Hátha én többről is biztosítnám.
    ENDRE
    Lehetséges-e?
    BILSENNÉ
    A leány még eddig sem könyvből, sem divatból szeretni nem tanult, alkalma sem volt. Ez egyszerű magyarázata elfogulatlan magaviseletének.
    ENDRE
    Ah, ön maga a kegy! Tehát lehet reményem?
    BILSENNÉ
    Mivel érdemlelte meg?
    ENDRE
    Fájdalom, semmivel!
    BILSENNÉ
    Keresett alkalmat?
    ENDRE
    Azt idő előtti tolakodásnak tartottam volna, hiszen tizenhárom napja hogy először láttam.
    BILSENNÉ
    E tizenhárom nap említésével ön kétségkívül azon tettét akarja emlékembe hozni, mint első érdemét, hogy Margitomat nehány járdahős körmeiből kiragadá, kik elég szemtelenek voltak őt a város közepén megtámadni?
    ENDRE
    Ön balul ítél: azt akárkiért megtettem volna, aztán bőven valék érte jutalmazva, midőn szabadságot nyertem e drága küszöbön átlépni.
    BILSENNÉ
    Keressen tehát ezután alkalmat.
    ENDRE
    Arra már nincs időm. Leverten. Így minden elveszett!
    BILSENNÉ
    Hogyan?
    e-Könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9789633644256
Webáruház készítés