Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Termék részletek


Csokonai Vitéz Mihály: A méla Tempefői_MOBI

Csokonai Vitéz Mihály: A méla Tempefői_MOBI
340 Ft340
  • Részlet az e-könyvből:

     

    MÁSODIK JELENÉS

    Betrieger német ruhában, és Tempefői.

    BETRIEGER. Alázatos szolgája az Úrnak.
    TEMPEFŐI. Igaz híve Betrieger Úrnak. Hát hogy van a tipographia? Tessék leűlni az Úrnak.
    BETRIEGER. Most új könyveket tétettem a sajtók alá, egy francia munka, amellyet németre fordittatván a minap kinyomtattam.
    TEMPEFŐI. Az a komplimentes, vagy micsoda?
    BETRIEGER. Éppen az; a másik hasonló német munka a koppókról s egyéb afélékröl.
    TEMPEFŐI. Micsoda embernek a költségén jön a’ ki?
    BETRIEGER. Tulajdon magam költségemen. Én állhatatosan hiszem, hogy a magyar uraságok nem hagyják azokat rajtam penészedni.
    TEMPEFŐI. Elhiszem: de hát az enyim?
    BETRIEGER. Az Úr Fegyvernekije már kijött, és éppen abba fáradtam az Úrhoz, hogy mivel az a poéma már egészen megvan, instálom alázatosan az Urat, a nyomtatás árrát méltóztassa lefizetni.
    TEMPEFŐI. Mennyit kiván az Úr?
    BETRIEGER. Higgye el az Úr, becsűletemre mondom, senki fiának nem cselekedtem volna ötven aranyok alatt, de minthogy az Úr jó esmerősöm, én az Úrtól többet nem kivánok harminc aranynál. Nagy munka az, Uram!
    TEMPEFŐI. Meddig várakozhatna el az Úr?
    BETRIEGER. Egy nap’ sem.
    TEMPEFŐI. Egy nap’ sem? Ó, jé!
    BETRIEGER. Úgy vagyon.
    TEMPEFŐI. Az Úr nem szorúlt az árrára.
    BETRIEGER. Hála istennek, éppen nem.
    TEMPEFŐI. Várjon hát az Úr egy keveset.
    BETRIEGER. Nem lehet.
    TEMPEFŐI. Nem lehet? - Légyenek hát az Úréi az exemplárok.
    BETRIEGER. Nekem nem kell.
    TEMPEFŐI. Nem kell, és vajjon miért?
    BETRIEGER. Én nem vagyok magyar, mégis károm után okos vagyok. Mit érnék én azzal?
    TEMPEFŐI. Én mind általadom az Úrnak: egyebet nem kivánok, hanem hogy énnékem tíz exemplárt, amit mondtam vólt, hogy a hollandiai papirosra nyomtassa az Úr, küldjön el.
    BETRIEGER. Énnékem harminc arany helyett ollyan portékát akar az Úr adni, aminek én egy schilling hasznát sem vehetem.
    TEMPEFŐI. Ha mindjárt tíz krajcáron adja is az Úr, mégis könnyen kikapja belőlle a harminc aranyat.
    BETRIEGER. De Uram, úgy egy-egy aranyon kell adni exemplárját, külömben bennevész a pénz.
    TEMPEFŐI. Nem értem az Urat.
    BETRIEGER. Harminc exemplár tudom, hogy elkel, mert az ötvenkét vármegyébe van harminc személy, aki vesz belőlle.
    TEMPEFŐI. S több nem venne?
    BETRIEGER. Nem mondom, hogy a pesti s budai görögök a többiét citrom s malosa takorni meg nem veszik egy-egy krajcáron, de a’ semmisem.
    TEMPEFŐI. Uram, okosodik a világ, talám szaporodni fognak azok is, akik egy koppó árát nem sajnállanak húsz-harminc könyvér adni.
    BETRIEGER. Megengedem, hogy okosodik; de én azért most is jobb szeretnék ebáros lenni, mint könyváros.
    TEMPEFŐI. Ebáros, mint könyváros? Sokat mond az Úr!
    BETRIEGER. Uram, én Magyarországra szóllok, sőt arra sem egyátaljába: mert itt is elkel a német könyv, kivált ha dibdábságokról van. - De ha egyszer magyar könyv, éspedig a nemes erkölcsöket élesztő, már amellett éhhel is meghal az ember.
    TEMPEFŐI. Hát olly alávalóknak itéli az Úr a magyar munkákat, és olly becstelennek a mi nemzeti nyelvünket, hogy az érdemetlen egy-két fillérre?
    BETRIEGER. Én az Urak magyar hazájabeli rendeknek itéletéből itéllek. Ők az ő nemzeti nyelveket nem szeretik, sőt úgy mondhatom, hogy gyülölik is, amelly szégyen, gyalázat a legokosabb XVIIIdik százban.
    TEMPEFŐI. Megvallom, szánom nemzetemet, aki illy mélyen hortyog a megrögzött parasztság álmában, hogy akkor sem nyitja fel szemeit belőle, mikor az idegenek által körűle lobbantott fény eleven szinekkel kinyilatkoztatja a szégyennek és dicsőségnek határait. Ha ollykor a bárdolatlanság meghasogatott szőnyegén kikukuccsál is a nemesebb politurára, önnönmaga vét kettős fedelet pislogó szemeinek lomha héjjaira.
    BETRIEGER. Én már tudom, mibe áll a magyar litteratura, tudom, meddig terjeszkedik ki a magyar erszény: ezért mondom, nem merem felvállalni az Úr exemplárjait. Hanem kérem, fizesse meg a nyomtatás árrát.
    TEMPEFŐI. Várakozzon az Úr egy kevéssé, gróf Fegyverneki úrnak a munkát bémutatom: ő, mivel nagy magyar méltóság, nemes szive, gondolom, meg nem fogja engedni, hogy az a munka, melly az ő dicsőséges ősének nevét és érdemeit húzza ki a feledékenység setét boltja közzűl, a semmiségre menjen.
    BETRIEGER. Annyi, mint az, egy óráig elvárakozom; ha akkor nem lesz semmi a dologból, az Úrral kéntelenittetem úgy bánni, mint tehetetlen adósommal.
    TEMPEFŐI. Azt az exemplárt, amellyet az Úr hozzám békötve hozott, kiinstálom, hogy bémutathassam ő nagyságának.
    BETRIEGER Odaadja a könyvet. Itt vagyon. Az Úr igyekezzen elháritani azt az illetlenséget, mellyel eránta kéntelenittetni fogok viseltetni. Magamat ajánlom az Úrnak.
    TEMPEFŐI. Igaz szolgája maradok az Úrnak. Betrieger elmegyen.

     

    HARMADIK JELENÉS

    TEMPEFŐI Egyedűl sétál. Mi dolog? talám a gonoszság semmivé tette az ő hatalma alatt lévő ártatlanságot? talám az én édes anyám prédájává lett a világi méltóság és a férji elsőség jussa alatt kegyetlenkedő tyrannusnak? Az anyai szeretet gerjed az ínségbe, - egy édesanya el nem felejtkezhetik szerencsétlen szülöttéről. Hogy lehet hát mégis, boldog Egek! hogy már ennyi idő multától fogva sem levelét, sem segitségét nem vehettem szerelmes anyámnak. Ezer izekre repedez szivem, ha az előttem álló nyomorúságra függesztem elmélkedésemet: ő bizonyossan vagy áldozatjává lett a kegyetlennek, vagy annak istentelenségei által olly veszedelmek örvényébe merült, amellybe mind magával, mind őtet ohajtó fiával jót tehetetlen. Rettegek mindentől, ő másszor minden hónapba, ha pénzt nem, levelet legalább küldött énnekem, amelly balzsama vólt az én beteg lelkemnek. Már négy hónap múlt el, s levelét nem vehettem. Elmegy.
    e-Könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9789633983225
Webáruház készítés