Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Termék részletek


Csiky Gergely: A vasember_MOBI

Csiky Gergely: A vasember_MOBI
390 Ft390
  • Részlet az e-Könyvből:

    Első jelenet.
    EDITH az ablak mellett ül, olvasva; SZENTGÁLI jő.
    SZENTGÁLI
    A kertben együtt ül a társaság.
    EDITH
    Jobb társaságot nyujt e könyv nekem:
    Untat csupán, s nem bánt, nem ingerel.
    SZENTGÁLI
    Untat vagy ingerel - nem ez a kérdés...
    Az illendőség mindenek fölött.
    EDITH
    Az illetlenség stylszerű e házban.
    SZENTGÁLI
    Leány, leány, nem ismerek reád.
    Arcodba nézek, hallom hangodat:
    S ez arcról ismeretlen, jéghideg gőg
    Mered rám némán, mozdulatlanul,
    E hangban gúny és megvetés rezeg.
    Sokszor vitáznom kell saját szememmel,
    Míg elhiszem, hogy nem csal, nem mutat
    Káprázatot, s valóban még a régi
    Edith rejtőzik e külső alatt,
    S nem váltották fel a gonosz manók.
    EDITH (eldobva könyvét):
    Ki tudja? Tán úgy történt... Valami
    Pajkos lidérc megtréfált s kicserélt...
    Azt mondják, álmában szokott megesni
    Az emberen ily különös dolog...
    Talán igaz... Midőn megérkezénk
    E házba, első álmam nyugtalan,
    Kínos volt, és felnyitva szememet,
    Egészen másnak láttam a világot;
    Rút lett, mi szép volt; ami azelőtt
    Gyönyört adott, undorral tölte el;
    Meggyűlölék mindent, amit szerettem,
    S mit eddig nagyra tarték, megvetém.
    SZENTGÁLI
    Atyádat is?
    EDITH (Szentgáli vállára hajol)
    Szegény atyám, mi adta
    E keserű kérdést ajkadra? Hisz
    Te is, miként én, áldozatja vagy
    E rút világnak.
    SZENTGÁLI
    Rút világ! Ugyan
    Ne túlozz! Rút világ... Mért volna itt
    Rútabb, mint másutt?
    EDITH
    Mert itt tépte le
    Kiméletlen kéz azt a könnyű leplet,
    Mely eltakarta torz vonásait.
    Itt kelle megtanulnom, hogy amit
    Eszményül tisztelék, mind semmi, semmi...
    Egyetlen egy erő, egy hatalom
    Van e világon, a silány arany;
    S mindaz, mit ábrándos, tapasztalatlan
    Lelkek dicsőnek, nagynak tartanak:
    Szív gyöngédsége, lángész alkotása,
    Léleknemesség, ősök érdeme -
    Mind semmi, mind cseléddé aljasúl
    A durva pénz előtt... Megtanulám...
    E dölyfös pór, kinek vendégei
    Vagyunk, e Bárdi megtaníta rá...
    Atyám, atyám! miért hoztál ide?
    SZENTGÁLI
    No, no... csak illedelmesen, leány!
    A pénz hatalma mindent elvehet,
    De a modor, az a mienk marad,
    S kiválaszt mindig a tömeg közűl...
    Azt kérdezed, miért hoztalak ide?
    Tudod jól... őseink nagy érdeméből
    Csupán e név maradt meg, a vagyon
    Szétfoszlott; dolgoznom kell, hogy megéljek,
    S e Bárdi az, ki munkát nyujt nekem,
    Hozzám valót, nemes nevemhez illőt,
    Részt adva nagy vállalkozásiban.
    Ez ügyben hívott meg tanácskozásra,
    Azért vagyok vendége... Vagy talán
    Szégyenli büszkeséged, hogy atyád
    Munkából él s nem kegyelemkenyéren?
    EDITH
    A munkát nem szégyenlem; az igaz
    Nemes minden munkát megnemesít,
    Legyen bár kard vagy pőröly eszköze.
    De ha te munkádat megnemesíted,
    A munka mért aláz meg tégedet?
    S itt, látom, minden perc új megalázás
    Reád s rám nézve... Nem birom tovább.
    Atyám, menjünk el innen, meneküljünk!
    Valami ismeretlen, nagy veszély
    Les itt rám, - félek tőle... Gyűlölöm,
    Ami körülvesz... megvetem hatalmát,
    És mégis érzem, elnyom, összetör...
    Menjünk e helyről! (Szentgáli keblére borul.)
    SZENTGÁLI (Edith haját simogatva)
    Csillapulj leányom!
    Hallom gazdánk nehéz lépéseit.
    (Fölemeli kebléről Edithet.)

    Második jelenet.
    ELŐBBIEK, BÁRDI.
    BÁRDI
    Azt hittem, báró, egyedül találom,
    Máskép bizonnyal meg nem zavarom
    E szép családi jelenet hatását.
    Ölelkezés, csók, könnyek, apai
    Áldás - ez a dolgok rendes menetje
    Hasonló esetekben. Nos, lehet
    Szerencsét kivánnom?
    SZENTGÁLI
    Mihez?
    BÁRDI
    Vagy úgy?
    Még nem tudják? Gondoltam, az adott
    Alkalmat ily érzékeny jelenetre...
    No nem baj! újra kezdik legfölebb.
    Vendégünk jött, az ifjú Várhelyi.
    Menjen bárónő és fogadja el.
    EDITH
    E házban, hol magam vendég vagyok,
    Nem az én tisztem vendéget fogadni.
    BÁRDI
    Hjah! én a jó modort, a nagyvilági
    Szokásokat nem ismerem; nem úgy
    Neveltek, egyszerű ember vagyok,
    S most vénségemre meg nem tanulom.
    Azért siessen hát, kedves kisasszony,
    S az én házamban csak velem törődjék,
    És ne a nagyvilág szokásaival.
    Annál is inkább, mert e Várhelyi
    Leszállva hintajáról, egyenest
    A bárónőt kérdezte, csak vele
    Van dolga. A terembe küldtem, ott
    Találja... Menjen hát; ki tudja, mit
    Hozott? Talán el sem bocsátja többé! (Leül.)
    SZENTGÁLI
    Menj, gyermekem, fogadd vendégedet.
    EDITH (némán meghajtja fejét s el).

    Harmadik jelenet.
    BÁRDI, SZENTGÁLI.
    BÁRDI
    Mily nehezen mozdul... pedig ha tudná!
    SZENTGÁLI (leül Bárdival szemben.)
    Mit, kedves Bárdi?
    BÁRDI
    Hát bizony csak azt,
    Kedves Szentgáli, hogy e Várhelyi
    Kérőbe jött.
    SZENTGÁLI
    Kinek nevében?
    BÁRDI
    Ej!
    Hát a maga nevében.
    SZENTGÁLI
    S kit akar
    Megkérni?
    BÁRDI
    Mily kérdések egy okos
    Embertől! Van-e itt más valaki,
    Kit megkérhetne, mint -
    SZENTGÁLI
    Az én leányom?
    BÁRDI
    Csodálom, hogy csodálva kérdi ezt.
    Ugyan mit várhat többet? Várhelyi
    Dúsgazdag birtokos, jól ismerem
    Egész értékét; szomszédomban él,
    Pusztája híres mintagazdaság,
    Az apja vette nem rég árverésen,
    S amilyen jól forgatja pénzeit,
    Pár év alatt még több ily birtokot
    Fog megszerezni olcsón, biztosan.
    Az ifju szép, előkelő, ügyes,
    Jól táncol, futtat, megvan mindene,
    Mi egy művelt hölgy szívét megnyeri;
    Van négy-lovas hintója, újon épült
    Fényes kastélya, parkja; ragyogó
    S új nála minden.
    SZENTGÁLI
    Még a név s a címer is.
    BÁRDI
    A név s a címer is. De hát baj az?
    Minden név s címer új volt egykoron,
    S évek folytán az újból régi lesz.
    A fődolog, hogy meglegyen; a többit
    Meghozza majd a mindent elmosó
    Idő, s nehány év mulva épen úgy
    Feledve lesz, hogy apja uzsorás volt,
    Mint most nem vetjük sok nagy úr szemére,
    Hogy őse tán rablólovag vala.
    SZENTGÁLI
    Ne bántsuk ezt a tárgyat. Jól tudom,
    Az ősi névre ön nem ad sokat.
    BÁRDI
    Dehogy nem, oh dehogy nem! Elfeledte,
    Mily csinos évi összeget adok
    Az ön nevéért, egyedül nevéért?
    SZENTGÁLI (erővel visszafojtva felindulását):
    Ép idején emlékeztet reá,
    Hogy ügyeinkre nézve megbeszéltünk
    Minden szükséges dolgot, s így tovább
    Nem élek vissza vendégszerető
    Szivességével.
    BÁRDI
    Holnap a legelső
    Vonattal indulhatnak, a kocsi
    Elő fog állni pontosan, ha csak
    Az eljegyzést nem volna kedvök itt
    Nálam megünnepelni...
    SZENTGÁLI
    Hagyjuk ezt!
    BÁRDI
    Saját javára mondom.
    SZENTGÁLI
    Egyedül
    Leányom ítél ebben.
    BÁRDI
    Ha leánya
    Magától meg nem érti, hogy az ő
    Sorsában egyetlen mentség s remény
    A gazdag férj - akárminő legyen -
    Ha ezt nem érti, akkor az atya
    Parancsszava értesse meg vele.
    SZENTGÁLI
    Hiszem, tudom, jóakarat sugallta
    Minden szavát s e kéretlen tanács
    Hozzám való barátságból fakadt:
    Nem utasítom vissza hát, miként
    Ily beavatkozás megérdemelné.
    Csak egy szavam van, s ez a szó legyen
    Jelenre és jövőre válaszom:
    Szolgálatában állok, s amiként
    Más ember tollát, karját vagy eszét,
    Én nevemet adám át pénzeért.
    Mindenki abból él, amije van,
    S nekem nincs semmim nevemen kivűl.
    Lemondtam ezzel minden tiszteletről,
    Mit öntől joggal várhatok vala,
    S ha ellenemben a szeszélyes úr
    Hangját használja: nem panaszkodom;
    De ha önérzetről és büszkeségről
    Lemondtam, megalázva magamat,
    Mert máskülönben élni nem tudok;
    Van egy, miről le nem mondok soha:
    Leányom boldogsága s becsülése,
    És ehhez nyúlni senkit sem hagyok...
    Ön ezt nem érti... vannak emberek,
    Kik egy-egy érzést többre tartanak
    A felséges pénznél is... hígye el...
    S ez a különbség fajtáink között.
    Csak ezt akartam illedelmesen
    Tudtára adni, mielőtt megyek. (Előkelő bókkal el.)
    e-Könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9789633644133
Webáruház készítés