Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Termék részletek


Csiky Gergely: A proletárok_EPUB

Csiky Gergely: A proletárok_EPUB
340 Ft340

A magyar polgári társadalmi dráma első virágkorát Csiky Gergely A proletárok című színművének bemutatójától (1880. január 23.) számítjuk. Csiky ugyan nem törekszik mélyebb társadalomábrázolásra, mégis, erkölcsi szándéka és állásfoglalása határozott.

Csiky a "proletár", szót nem úgy értelmezi, ahogyan mi; nyelvhasználatában a "proletár", a klasszikus latinságnak megfelelően, a társadalom nyakán élősködő, nem dolgozó embert jelöli. Tanúsítja ezt a dráma fiatal hőse, Darvas Károly is: "Proletár vagyok, mint annyi ezeren és ezeren, kik magok sem tudják, hogyan élnek? Élnek a mások hiúságából, együgyűségéből, a mások keresetéből, vagy a levegőből; és a derék tisztes emberek megvetéssel fordulnak el mindnyájoktól s nem nézik, vajon a henyeség, léhaság vagy a kényszerűség taszította ily mélyre?" (Itt jegyezzük meg: amikor a felszabadulás után színházaink felújították a darabot, a félreértéseket elkerülendő, címét joggal változtatták Ingyenélőkre, illetve Mákvirágokra.)

A dráma középponti alakja Szederváry Kamilla, "a bánatos, szent özvegy", aki egy 48-as honvédezredes özvegyének mondja magát, noha a szabadságharc idején épp az osztrákoknak tett kisebb-nagyobb szolgálatokat. Titkárával, a szilenciumra ítélt ügyvéddel, Mosolygó Menyhérttel leveleket küldet szét: támogatást kér magának és árva leányának, Irénnek, aki voltaképpen nem is gyermeke, csak nevelt leánya. Ez a mozzanat – Szederváry Kamilla élősdi mivoltának legfőbb jegye – motiválja az expozíciót.

Csiky a környezet bemutatásában a naturalista szcenika vívmányait hasznosítja, az alakok ábrázolásában megannyi finom, apró megfigyeléssel találkozunk. E darab tükrében már látnivaló: Csiky elsajátította a francia tézisdrámák szerkesztési módszerét (l. a harmadik felvonás jó időérzékkel felépített nagy jelenetét). A grande scène egyébként.

Társadalomkritikai tekintetben A proletárok a Csiky-életmű legexponáltabb darabja, jóllehet a liberális-moralista Csiky a társadalmi valóságot ebben is örökéletűnek veszi, a bűnöket és hibákat pedig az emberi megigazulás rajzával akarja kijavítani. Csiky ugyanis a világgal csaknem úgy volt, ahogyan Mikszáth: írói magatartásában s együttérzésében hőseivel nem volt megbocsátás; nem akart senkit sem fölmenteni – vállalta csak, kissé szomorkás mosollyal mindazt, amit megértett. (Magyar Elektronikus Könyvtár)

e-Könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Részlet az e-Könyvből:

    NYOLCADIK JELENET
    Kamilla, Elza, Irén
    KAMILLA
    Hallatlan szemtelenség! - Még ma elcsapom.
    ELZA
    Csillapodjék le, kedves barátnőm.
    KAMILLA
    Hova leszünk, ha a cselédek is be mernek avatkozni a családi ügyekbe?
    ELZA
    Mit tett?
    KAMILLA
    Mit? Hát amint beszélek a leányom lelkére - igaz, hogy egy kicsit hangosan beszéltem -, egyszerre csak beleszól, és elkezd nyelvelni, hogy ez nem járja, a kisasszony mást szeret, egyszóval biztatja ezt a makacs leányt, hogy ne fogadjon nekem szót.
    ELZA
    (Irénhez) Nem akar Zátonyi nejévé lenni, kedvesem?
    IRÉN
    (hidegen) Nem, asszonyom. (Kamillához) Anyám, azt hiszem, nem szükséges erről idegenek előtt beszélni.
    KAMILLA
    Elza nem idegen! ő legjobb barátnőm; bizony okosabban tennéd, ha rá hallgatnál.
    ELZA
    Bocsásson meg, kedvesem, ha szíve ügyeibe avatkozom; de higgye el, a legőszintébb barátság beszél belőlem. Mondja, micsoda kifogása van Zátonyi úr ellen?
    IRÉN
    Nem szeretem.
    KAMILLA
    Ezt bizonyosan a könyvekből tanulta!
    ELZA
    Nem a szerelem a boldog házasság alapja, hanem a tisztelet, s ezt Zátonyi úr a legnagyobb mértékben megérdemli.
    KAMILLA
    Hát én mit mondtam?
    ELZA
    Előkelő családból való, művelt, finom, elég vagyonos, hogy kényelmessé tegye életét, s elég érett, hogy megóvja az ifjúság veszélyeitől.
    KAMILLA
    Én is éppen ezt mondtam - csakhogy nem ilyen szépen.
    ELZA
    Pedig sok veszély környezi kegyedet, kedvesem... sok veszély a rágalom, a félreértés s kísértések alakjában, melyekről sejtelme sincs.
    KAMILLA
    (bámulva) Még nekem sincs.
    ELZA
    Kegyed szép, ifjú, ártatlan. Most még szerető anyja oldalán, az ő bölcs felügyelete alatt biztosítva lehet az élet ezernyi támadása ellen; de gondolja meg, ha ő nem lesz többé...
    KAMILLA
    (szemeit törölve) Bizony gondold meg, én sem vagyok halhatatlan, ötven körül járok már.
    ELZA
    Sőt még most is, anyja szárnyai alatt, az ő szigorú, mindent látó szeme előtt, ki van téve oly veszélyeknek, melyeknek lehetősége is már a legnagyobb megbántás és megalázás, s melyek ellen csak az erős férfiúi kar védheti meg.
    KAMILLA
    Hallod?
    ELZA
    Nem akartam szólni, nem akartam fellázítani lelkét - de most belátom, hogy gyöngédségből és kíméletből nem szabad elhallgatnom, mily sértő félreértéseknek, mily megalázó kísértéseknek van mostani helyzetében kitéve. Timót, a gazdag Timót, néhány nap előtt - általam - nem tudom, honnan vette azt a vakmerőséget, hogy általam akart ily ajánlatot tenni - azt hitte tán, hogy a szegénység mindenre képes, és büntetlenül lehet arcul ütni...
    KAMILLA
    (türelmetlenül) Micsoda ajánlatot?
    ELZA
    Bocsássanak meg, ha kimondom - nehezen akarja a szó elhagyni ajkamat - azon ajánlatot tette - de legyenek meggyőződve, eléggé torkára forrasztottam arcátlanságát -
    KAMILLA
    Szent Isten! mit akar hát?
    ELZA
    Hogy Irén kisasszonyt kedvesévé tegye.
    IRÉN
    (sikoltva) Ah! (anyja keblére rejti fejét)
    KAMILLA
    Micsoda! nézze meg az ember! azzal az ártatlan birkaábrázatával miben töri a fejét? (Irént csitítja) No, no, ne sírj olyan keservesen. (felpattanva) Hiszen csak kerüljön a szemem elé, majd megtanítom emberségre! (Irén fejét simogatva) Csitt, csitt, elég lesz a sírás; - látod, így bánnak a szegény leánnyal, ha nincs oltalmazója. (felpattanva) Ejnye gézengúz kötnivalója! kikaparom azt a birkaszemét, csak elém kerüljön.
    BORCSA
    (beszól az ajtón) Timót úr idekinn van; azt kérdi: bejöhet-e?
    IRÉN
    (Kamilla keblére hajoltan) Nem, nem!
    KAMILLA
    (Irén fejét simogatva) De csak jöjjön be, éppen jókor jön.
    ELZA
    Az Istenért, el ne ragadtassa magát. Borcsa várjon még… (halkan) legyen óvatos. Az ily vakmerőségben legszégyenítőbb az, hogy megtörténhetett, s nyíltan tudomást venni róla, már magában megalázás. Szemrehányással, zajjal csak feltűnővé tenné a dolgot, s tudtára adná az egész világnak. Mérsékelje tehát méltó felháborodását, s bízza rám ez ember elfogadását.
    KAMILLA
    Jól van, kedvesem; de jól lefőzze, mert másképp beleszólok.
    BORCSA
    (ismét beszól) Bejöhet-e, vagy elküldjem?
    KAMILLA
    Jöhet.
    ELZA
    Foglalják el helyeiket, s hagyják rám a szót. Leülnek.

    KILENCEDIK JELENET
    Előbbiek, Timót
    TIMÓT
    (félénken jő) Alásszolgája - van szerencsém - bocsánat, hogy bátorkodom. – (előbbre jő, elhallgat s zavartan néz körül)
    ELZA
    Minek köszönhetjük e szerencsét, Timót úr?
    KAMILLA
    (közbeszól) Nagy szerencse...
    ELZA
    (megfogja kezét) Kérem, kedves barátnőm...
    TIMÓT
    Vagyok olyan bátor - Bence barátom tudtával - szerencsét kívánni kedves menyasszonyának - és - és -
    ELZA
    Nagyon kedves, Timót úr. Meg vagyunk győződve, hogy tiszta szívből fakad jó kívánsága.
    TIMÓT
    Ó, a legtisztább szívből... és azért, ha nem sértem meg, bátor vagyok (Irénhez megy és zsebéből ékszeres tokot vesz ki) Bence barátom tudtával - csekély menyegzői ajándékot -
    IRÉN
    (hidegen) Köszönöm, uram, nem fogadom el. (fölkel s el az oldalajtón)
    TIMÓT
    (zavartan) Nagyon sajnálom - boldog lettem volna - alásszolgája (zsebébe teszi a tokot)
    ELZA
    Bence barátja tudtával...
    TIMÓT
    Igen, mindenesetre.
    KAMILLA
    És mindent tud Bence barátja, ha szabad kérdeznem?
    TIMÓT
    (meglepetve) Mindent.
    ELZA
    Nincsenek-e oly titkok, melyeket egyik barát a másiktól rejtegetni szokott?
    TIMÓT
    (folytonosan növekvő zavarral és meglepetéssel) Nem tudom - meglehet.
    KAMILLA
    És amelyekért egyik barát le szokta vágni a másik fülét.
    TIMÓT
    A fülét?
    ELZA
    (megfogja Kamilla kezét) Kérem, kedves barátnőm... Ó, Timót úr valódi antik módon fogja fel a barátságot.
    TIMÓT
    Antik módon! (félre) Mi lelte ezeket?
    ELZA
    Szerinte egyik barát sem élhet a másik nélkül; testök, lelkök, vagyonuk, mindenök közös.
    TIMÓT
    (meghajolva) Ó, igen.
    KAMILLA
    És Timót úr semmit sem vesz ki ebből a közösségből?
    TIMÓT
    (meghajolva, Kamilla felé) Semmit. (félre) Bókolnak ezek, vagy gorombáskodnak?
    ELZA
    Mily kár, hogy a mai világ oly kevéssé érti az antik erényeket.
    KAMILLA
    És más neveket szokott nekik adni.
    TIMÓT
    Más nevet? Valóban?
    ELZA
    Például a jótékonyságot... nagylelkű ajándékot...
    KAMILLA
    (közbevág) Csábításnak mondja.
    TIMÓT
    (ijedten) Csábításnak?
    ELZA
    Kérem, kedves barátnőm... nem azt akartam mondani, csak annyit, hogy a jótékonyságban mindjárt mellékcélokat látnak... Ó, ez a kor nagyon igazságtalan, nem akarja látni, hogy a jótevő kéznek joga van arcul is ütni...
    KAMILLA
    És alamizsnáért ezres kamatot venni.
    TIMÓT
    (ki eddig zavartan hajlongott a beszélők felé) Kamatot? (félre) Szent Isten! ezek sejtenek valamit.
    ELZA
    Ó! de Timót úr nemesen fogja fel a gazdagság hivatását... jót tesz azért, hogy jót tegyen.
    KAMILLA
    Nem pedig, hogy vásároljon.
    TIMÓT
    Semmiesetre. (félre) Jobb lesz innen elmenni.
    ELZA
    Tudja, hogy a szegényekben is van büszkeség.
    KAMILLA
    És nem mindenök eladó.
    TIMÓT
    (félre) Bizonyosan megsejtették szerelmemet és félreértették. Szépen vagyok; és nem szólhatok; nem engedi a barátság. (fenn) Ajánlom magamat - bocsánat, hogy alkalmatlankodtam - alásszolgája. (menet félre) No itt ugyan szép híremet viszik. (el)
    KAMILLA
    Szerencsés utat!
    ELZA
    Ez megkapta a magáét. Most megyek, kedves barátnőm, beszéljen leánya lelkére, itt az elriasztó példa, tanulhat belőle. Viszontlátásra, kedvesem. (félre) Futok, még utolérhetem azt a szerencsétlent. (el)
    KAMILLA
    Köszönöm, kedves Elzám. (az oldalajtón beszól) Jer ki, egyedül vagyok, beszéljünk komolyan.

    TIZEDIK JELENET
    Kamilla, Irén
    KAMILLA
    No, mégsincs kedved férjhez menni? Hallgatsz, lesütöd a fejedet? Szeretnél talán több ily ajánlatot kapni?
    IRÉN
    Anyám!
    KAMILLA
    Jó, jó - tudod, hogy nem úgy értettem. De magad is beláthatod, hogy két kézzel kellene kapnod a szerencsén. Leány vagy, szegény vagy, gyenge vagy... ebben a rossz világban mindenki azt hiszi, hogy büntetlenül bántalmazhat. Örülj, ha akad egy derék ember, aki tisztességes módon nőül vesz és megoltalmaz.
    IRÉN
    Anyám tudja, hogy Károly szeret és nőül akar venni. Miért kényszerít máshoz. Nem lesz ő elég oltalom számomra?
    KAMILLA
    Lárifári! Nőül vesz, nőül vesz - azt mondta és elutazott. Ki tudja, mikor jön vissza; ki tudja, lesz-e akkor kedve beváltani ígéretét?
    IRÉN
    Én bízom benne.
    KAMILLA
    De nem bízom én. Az ő szép szavára bizony nem szalasztom el a kínálkozó szerencsét.
    IRÉN
    De anyám, én szeretem Károlyt, egész lelkemből szeretem, és szavamat adtam neki... megesküdtem, anyám! nem lehetek esküszegő.
    KAMILLA
    Az ilyen esküt azért teszik, hogy ne tartsák meg. No hiszen, szépen állna a világ, ha minden leány ahhoz menne, akinek hűséget esküdött. Aztán az a szerelem - mi az a szerelem? - Parádé, melyet a gazdagok megengedhetnek magoknak, ha kedvök tartja; de a szegény leány örüljön, ha férjet kap szerelem nélkül; - majd megjő a szerelem azután, ha akar.
    IRÉN
    Ó, anyám, ne kínozz! Mit mondjak hát? Mondjam azt, hogy gyűlölöm Zátonyit... hogy meghalok keze érintésétől?
    KAMILLA
    Ettől nem szoktak meghalni a leányok. (félre) Az idő halad, mindjárt itt lesznek, s még semmire sem mentem vele. Mit tegyek? mit tegyek? (fenn) Hova legyek veled, te rossz gyermek? Ha átkaim nem fognak rajtad - ha fenyegetéseimtől nem ijedtél meg: micsoda anyád vagyok akkor én neked?
    IRÉN
    Anyám, anyám! nagy hatalmat adott Isten az anya kezébe gyermeke fölött - vigyázzon, ne éljen vele vissza - Isten egykor számon fogja kérni.
    KAMILLA
    (megrendül, magában) Mit beszél? (fenn) De hisz én boldogságodat akarom; jobban meg tudom ítélni, mint te, mi válik javadra.
    IRÉN
    Nem lehetek azzal boldog, akit nem tudok becsülni.
    KAMILLA
    (türelmetlenül) Persze, neked mindenre van szavad. Ugyan hol tanultad? Hálátlan! Azért neveltelek, ápoltalak, szerettelek, hogy legfőbb kívánságomat se tedd meg?
    IRÉN
    Mindent anyám, csak ezt ne!...
    KAMILLA
    (egyre türelmetlenebb és izgatottabb) De én éppen ezt akarom! Ha szófogadó vagy, ne válogass a kötelességekben.
    IRÉN
    (halkan) Nem tehetem.
    KAMILLA
    De hát mit tegyek veled, te szívtelen! (magában, kezeit tördelve) Istenem! Istenem! mintha lépteket hallanék már. (fenn) Te, te, aki úgy hozzászoktál az engedelmességhez, hogy engem egészen elszoktattál a parancsolástól, te mersz velem így szembeszállni? Ki tanított erre? ki lázított fel? ki gyújtotta ezt az ellenséges tüzet szemedben?
    IRÉN
    A szerelem!
    KAMILLA
    (mindig ingerültebben) Szép szó! Aztán szeressétek anyák gyermekeiteket, kínlódjatok, szenvedjetek értök - egy szép napon majd elsétál előttetek valami idegen ember, és zsebre rakja mind azt a hálát, szeretetet, minek magvát ti magatok számára vetettétek. Mehettek aztán koldulni, téphetitek ősz hajatokat, elpusztulhattok a szalmán - gyermeketek vígan pazarolja másra, amivel nektek tartozik, és nem érez lelkében semmi fordulást, mert van mentsége, szép mentsége: a szerelem! Menj, menj; megtagadlak, többé nem vagy leányom; nem ismerlek. (székre roskad, s arcát kezébe temetve, heves sírásba tör ki)
    IRÉN
    (lassan Kamillához megy, s kezét karjára teszi) Anyám, ne sírjon, minden büntetést kiállok, csak ezt nem.
    KAMILLA
    Váljék tűzzé minden könnycseppem, és égesse örökre hálátlan lelkedet... Te, te, aki megölöd anyádat, nem - többet téssz vele - a szégyen bélyegét sütöd arcára.
    IRÉN
    (reszketve) Anyám, az égre!
    KAMILLA
    Igen, igen a szégyen! Ha átkaim, fenyegetéseim meg nem hatottak, hadd indulj meg könnyeimre! Könyörülj rajtam, gyermekem! - Ne hidd, hogy erőszakolnálak, ha magam nem állnék sokkal erősebb kényszerítés alatt. Tudd meg, hogy hatalmában vagyok azon embernek, hogy a szégyen, talán a börtön vár reám...
    IRÉN
    Anyám, anyám, nem akarok többet hallani!
    KAMILLA
    Nem te kényszerítettél, hogy piruljak előtted... hallgasd végig szégyenemet! - Oly tetteket követtem el a múltban, melyek gyalázatot, büntetést hoznak fejemre. Ez ember mindent tud, bizonyítványai vannak, kezében vagyok. Most tudod. Menj hát, nyisd ki előttem börtönöm ajtaját.
    IRÉN
    (megsemmisülve áll egy ideig, kezébe temette arcát; szünet múlva, sápadtan, halkan) Mikorra kívánja az esküvőt?
    Kamilla keze után nyúl, hogy megcsókolja.
    IRÉN
    (visszakapja kezét) Mikorra kívánja az esküvőt?
    e-Könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9789633642092
Webáruház készítés