Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Termék részletek


Cseke Gábor: Sanyó_MOBI

Cseke Gábor: Sanyó_MOBI
890 Ft890

TARTALOM

1. SANYÓ ÉS KORMOS
2. KÓBOR KENDERMAGOS
3. MERRE MEGY KENDERMAGOSKA?
4. A FEHÉR KINCS
5. ANYJUK, ITT VALAMI RÁG!
6. PATKOL A KOVÁCS
7. UTAZÁS CSIKÓHÁTON
8. A BÖLCS TRAKTOR
9. JÓ ESTÉT, SZÉP JUHÁSZ!
10. A FARKASOK FÉLNEK A TŰZTŐL
11. SANYÓT KERESIK
12. GÁTÉPÍTÉS
13. SEGÍTSÉG!
14. A MALOMBAN
15. AZ ENGEDÉLY
16. ERDŐ MELLETT NEM JÓ LAKNI...
17. AZ ÓRIÁS KASTÉLYA
18. „TETSZIK TUDNI, MIÉRT JÖTTÜNK?”
19. AZ ISKOLAUDVARON
20. A TUSKÓ HALÁLA
21. SANYÓ BÚCSÚZIK
e-Könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Részlet az e-Könyvből:

    „TETSZIK TUDNI, MIÉRT JÖTTÜNK?”

    Egyre inkább közelgett az ősz, megeredtek az agyagmosó, hűvös esők.
    Sanyó szomorúan álldogált a tornác eresze alatt. Mellette, a földön heverve, Kormos búslakodott Időnként felállt, megrázta magát, és tétova léptekkel kioldalgott az esőbe, majd kis idő múlva behúzott farokkal visszasomfordált az eresz védelme alá. Ázott bundájáról apró gőzcsíkok emelkedtek fölfelé, fojtó, savanykás szagot árasztva.
    Nagyritkán eldöcögött egy-egy ökrösszekér, s a kerítés fölött látni lehetett az állatok lassú ütemére tova ringatózó szénarakást a szekér tetején, rajta a gazdát, aki szemébe húzta ázott szalmakalapját és az eső ellen durva pokrócba burkolózott, hogy még az orrahegye is alig látszott ki belőle. Sanyó unalmát az sem enyhítette, hogy e napokon édesanyja otthonmaradt, rendbe tenni a nyáridőben elhanyagolt házat. Süthetett akár lángost is, ami Sanyó kedvenc eledele volt, a fiúcska szórakozottan tüntette el egyiket a másik után. Nem ugrándozta körbe édesanyját, mint ilyenkor szokta, csak nézte-nézte a nedvességtől csöpögő kerítésléceket, az ázottan gubbasztó tyúkokat, a ház mellé magasra tornyozott farakást s az udvar közepén árválkodó tuskót, mely távolról csapzott, bozontos öreg fejre emlékeztetett.
    Hová tűntek a nyári napok? Felhők mögé bújtak?
    Ide-oda rakosgató anyjától egyre többet hallott az iskoláról. Annyit ő is tudott, hogy a gyerekek, amikor megnőnek valamelyest, hát... iskolába járnak. A sáros, esős napok valamelyikén szóba került, hogy ősszel Sanyót is elküldik oda, táskával a hátán.
    De hol van az iskola? És mi az? És hol a táska? Mert odahaza, az édesanyja szatyrán, meg néhány fonott kosáron kívül Sanyó nem igen látott egyebet.... Egy kosarat kötnének a hátára, amilyenben a szőlőt hordják szüretkor?
    Ilyen kérdésektől zsongott a kisfiú kobakja, s mikor már nem fért meg benne a kíváncsiság, édesanyjához fordult: mi az az iskola, édesanyám?
    - Egy ház, fiacskám. Ott áll a felső faluvégen. Nagy, gyepes udvar közepén.
    - És mit lehet ott csinálni?
    - Összegyűlnek benne a gyerekek, beülnek ott egy szobába, a tanító néni meg mesél nekik mindenfélét a betűkről, a számokról, a világról.
    - És a gyermekek hallgatják?
    - Méghozzá csendben! De aztán a tanító néni gondol egyet, s akkor meg a gyermekek mesélnek arról, hogy mi ragadt meg a fejükben a történetekből.
    - Sokat ülnek a gyermekek abban a szobában?
    - Hát... elegecskét... De néha azért ki-kieresztik őket a gyepre, futkározni egyet.
    - A táska..., azt mondja meg édesanyám, miért kell azt is odavinni?
    - Táskában hordják a holmijukat az iskolás gyerekek. De majd te is meglátod, nemsokára megvesszük a boltban...
    Ettől aztán valahogy ismét felsütött a nap, száradoztak az ázott, téglafalvi utak, amikor Sanyó, édesanyja kezét fogva, elindult a boltba.
    A fiúcska ismerte ugyan az odavezető utat, de most úgy nézett szét a világban, úgy vizsgálgatta a szembejövő felnőtteket, mintha idegen helyre csöppent volna. A gondolat, hogy a bolti kiruccanással az iskolához jutnak közelebb, nem hagyta nyugodni. Vajon az emberek tudják, hogy ő már olyan felnőtt? Hogy nemsokára az iskolában van a helye? Hogy táskát vásárolni indultak a boltba?
    Elhatározta, hogy próbát tesz a boltos bácsi mellett segédkező nénivel.
    - Tetszik tudni, miért jöttünk? - rontott be Sanyó, édesanyja kezét elengedve, a boltajtón.
    Odabent, a pultnál felnőttek álldogáltak, sorukra várva: cipőket, vásznakat, edényeket, mindenféle csillogó-villogó holmit nézegettek, amelyeket a boltos néni rakott ki eléjük. Sanyó hangoskodására valamennyien hátrafordultak.
    - D’ejsze azért jöttél, mert az anyád hozott - válaszolt mosolyogva egy kalapos ember.
    - Elfogyott az olajotok odahaza - toldotta meg egy sapkás legény.
    - Én azt mondom, hogy só kell a legénynek - találgatta egy nagykendős asszony.
    Szavaikra Sanyó minduntalan huncut nemet intett a fejével.
    - Talán tojást hoztál? Cukorkáért? - nevetett a boltos is, eszébe juttatva a nyári kalandot, amitől Sanyó jókedve menten elpárolgott. Hát ennyire nem látszik rajta, hogy iskolába készülődik? Alig hallotta meg bánatában édesanyja hangját, aki ügyesen elmagyarázta, ahogy csak egy édesanya tudja, a bolti embereknek, hogy ezentúl Sanyó is táskát hord majd a hátán, s azért jöttek, hogy minden belevalót megvásároljanak. Csak akkor derült fel újra az arca, amikor a boltos néni sorra eléjük rakta a hátitáskát, a vonalas és kockás füzeteket, a keskeny tolltartót, a tompavégű, még hegyezetlen ceruzát, a kövér radírgumit, a szálas itatóspapírt, a rajzos címkéket, a golyós számológépet s annyi színes ceruzát, amennyit Sanyó eddig még nem is látott egy csomóban. Izgatottan állt egyik lábáról a másikra, kíváncsian tapogatta végig a pulton sorakozó mesés kincseket, és sehogy sem tudta elhinni, hogy mindez egyesegyedül az övé lesz.
    - Fizesse ki őket, édesanyám! - sürgette anyját, mert attól félt, hogy a következő pillanatban eltűnik előle ez a terülj asztalkám.
    Mikor a pénzt is leszámolták a boltos néninek, édesanyja rendre becsúsztatta a holmikat a barna táskába, amit végül Sanyó vállára akasztott, és így szólt:
    - Ez most már a te terhed, viseld egészséggel és becsülettel!
    Sanyó szeplős arcán piros rózsák égtek az örömtől, s bár meggörnyedt a szokatlan súly alatt, panaszkodni is elfelejtett.
    Már elképzelte magában, miként fogadja otthon őt Kormos: vidáman csaholva ront eléje, s mikor megpillantja az ő hátán a hirtelen nőtt kis puttonyt, az ámulattól és a csodálattól biztosan földbe gyökerezik mind a négy lába. És akkor ő, az iskolatáskás, anélkül hogy a kutyára pillantana, diadalmasan bevonul a házba...
    A kapun sikerült belépniük, de Kormos sehol nem mutatkozott. Sanyó tanácstalanul várakozott rá egy ideig, míg csalódottan fölfedezte játszótársát az udvar közepén, a tuskó ölébe kucorodva. Pontosan azon a helyen hevert, ahol Sanyó szokott a nyáron elidőzni. A kutya elégedetten szuszogott, lustán hegyezte fülét, és bele-belehunyorgott az őszi napba.
    Sanyó mérgesen ott termett mellette, és elkergette a tuskóról.
    - Ez az én helyem! - dorgálta a megrökönyödött kutyát, és maga ült a fatönk odvas fészkébe. - Most pedig idenézz!
    De amíg remegő kézzel rakosgatta, válogatta, tapogatta a vadonatúj táska gazdag tartalmát, Kormos nagyot ásítva, unottan elsomfordált: nem volt mit néznie egy iskolatáskán.
    Sanyó ettől még jobban búnak eresztette a fejét. Nem volt kivel megosztania örömét. Ráadásul édesanyja is kiszólt a házból, hogy a táskát azonnal el kell tenni iskolakezdésig. Nem maradt más hátra, mint a tuskóhoz menekülni, amely igaz, hogy soha nem szólt egy szót sem a kisfiúhoz, de mindig hűségesen kitartott az izgő-mozgó Sanyó alatt.
    Az üldögélés ezúttal is szárnyakat adott a képzeletnek: a fiúcska gondolatai mindegyre az iskola körül forogtak. Történt ami történt a nyáron, szánja-bánja már a balul sikerült kalandokat, de ebből igazán nem lehet semmi baj! Ha nemsokára úgyis muszáj lesz az iskolába mennie, akkor azzal se árt senkinek, ha még előtte felkeresi az iskolát. Jól eszébe véste édesanyja szavait: „...a felső faluvégen... nagy, gyepes udvaron...”. Vajon megtalálja-e egyedül? És mikor induljon útnak?
    Legszívesebben már most nekivágna, de ehhez anyja engedélyét kellene kérnie. És mi történne? Hát a favágáskor is nem úgy járt? Kérte, vigyék el, aztán egyszerűen... becsapták! Ha ő akkor nem olyan okos...
    Na, de ezt hagyjuk. Az az igazság, hogy jobb titokban tartania szándékát, másként...
    De vajon nem okoz-e újabb galibát?...
    És hát milyen galibát okozhatna? Egyszerűen a hátára veszi a táskát, kisétál a kapun, s a kerítések mellett elindul a felső faluvégre, oda, ahol az iskola áll. Megnézi, esetleg egyszer-kétszer körbejárja, ha szerencséje van és nyitva az ajtó, még a szobába is bemehet, ahol a gyermekek majd a tanító néni meséjét hallgatják... Aztán ugyanazon az úton, ahol jött, ugyanúgy szépen hazatér.
    Nem, ebből nem lehet baj, s ha valamiképpen kiderül, talán még meg is dicsérik talpraesettségéért.
    A tuskóháti gondolatok egészen felvillanyozták Sanyót. Máris elképzelte magát a falu utcáján, táskával a hátán, amint az áhított iskola felé ballag, miközben Kormos irigykedve, szomorúan vinnyoghat utána a csukott kapu mögül...
    e-Könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    978963364883C
Webáruház készítés