Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Összehasonlítás
Toplista

Fizetési megoldás
Házhozszállítás

Termék részletek


Cseke Gábor: Futóbolond_EPUB

Cseke Gábor: Futóbolond_EPUB
840 Ft840

Cseke Gábor három elbeszélése van itt összefűzve. Bár Futóbolond a kötet címe, senki sem bolond benne. Csak egy kicsit futóbolond...

Mindegyik egy-egy dráma. Van valódi tragédia köztük, mely egy ember halála, mit mindenki másként lát és emlékezik rá. Van belső dráma, a futó tusakodása akaratával, testével, és persze ott a kisember tusakodása a hatalommal, az "elvtársakkal". Egyszerű történetek ezek, mégis csöndességüknél fogva megragadják és megtartják az embert. Kortalanok is, és rendszerfüggetlenek: 1983 és 2003 között születtek. De születhettek volna korábban. Vagy később. Vagy most, bennünk.
e-Könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Részlet az e-Könyvből:

    A hotelportás egy idő után őszintén sajnálni kezdte a hullával kínlódó szőke férfit: az egyetlent, aki az esemény láttán azonnal, késedelem nélkül cselekedett.
    Ő, mármint a portás, azért nem mozdult mindjárt, mert hirtelen nem fogta föl, mi is történik odakint, csak az idegesen kicsapódó, majd a lengedező ajtó üvegszárnyát látta, a lépcsőn lerobogó szőkét - most már azt is tudja, hogy doktor -, majd szinte egyazon pillanatban az oszlopnak penderülő nőt, s hirtelen arra gondolt, bűntényt követtek el az ő birodalmában, netán bűnöző hatolhatott a szállóba, s ezért a nagy futkározás...
    Amióta a fizetett ajtónállók előírt mundérjában feszít, ennek meg legalább öt esztendeje (akkor épült ez az egyedülálló vendéglátóipari remek, ahogy az újságok nevezték), tulajdonképpen egyetlen rendkívüli eseményre se emlékszik...
    Ha csak azt az esetet nem tartja annak, mikor az egyik délután, a bár homályos mélyén, egy fal mellé húzódott asztaltársaság ifjú tagjának a kókuszát súrolva, hatalmas csattanással zuhant a földre a közvetlenül a mennyezet alá felszerelt, szellőztető ventillátort álcázó farácsozat, feltehetően kilazult a szerkezet gyakori, erőteljes és kitartó rázkódó mozgásaitól. Szerencsére, e szokatlan bumeráng csak a kliens fejbőrét hasította fel, a sebből alig szivárgott valamicske vér. Annál nagyobb volt a pánik, majd a felhajtás - emlékszik vissza -, és akkor a ventillátor körzetéből egy ideig odébb költöztették az asztalokat, a berendezést pedig - nem egyedüli ventillátor volt a hatalmas hodályban - rendszerint elmulasztották bekapcsolni, ami viszont azzal járt, hogy a terem ama részében igen hamar és fojtogatóan megrekedt a csípős dohányfüst. Kellemetlen, nyugtalanító gondolatok azért ennek ellenére is támadtak némely törzsvendégben, az esetnek híre ment a városban, az emberek szokás szerint többet tettek hozzá, mint amennyit elvettek belőle.
    Vidéki koszfészek, eseménytelen élet...
    Televíziózni viszont a szállodaportás is előszeretettel szokott, különösen, ha szolgálaton kívül van, az eddig látott filmek alapján némileg az a benyomás rögzült benne, hogy ha az ő személyes munkahelye kivételesen nem, a szállodák általában mindenféle hajmeresztő és szövevényes események kedvelt színterei. Egy igazi szállodáról elképzelése szerint nem is lehet beszélni egy-egy bűnügyi vesztegzár vagy rangrejtett, beépített ügynök buzgólkodása nélkül, aki a titokban a hotelbe hatolt, ellenséges hatalmakat szolgáló spionokat hivatott hatástalanítani.
    Gondolatai a szálloda előtt történtekkel kapcsolatban ezért az elején e tájakra tévedtek, s csak némi ácsorgás és bámészkodás után világosodott meg benne, hogy ezúttal egyszerű rosszullétről van szó csupán.
    Innen aztán ő is a tettek embere lett: gépiesen a pulton álló telefonhoz lépett, s mivel a recepciós kisasszony, aki a tudakozónál végzett szolgálatot, éppen elbogárzott valamerre, saját kezűleg tárcsázott, a sokat tapasztalt szakik biztonságával. Ajka ezalatt hangtalanul elismételte a leforgatott számjegyeket, de ezen nem kell meglepődni, olvasni is így szokott, ha ajkával nem formálja némán az olvasottakat, képtelen nyomon követni a mondatokká álló szavak valódi értelmét, összefüggéseit.
    Folyékonyan, magabiztosan fűzve a szót úgy szólt be a mentőállomásra, mintha taxit rendelne valamelyik szállóvendégnek.
    Eljátszott a gondolattal: az az idős mókus ott, aki a lépcsőn hever, éppen befelé tartott, s nagyon könnyen lehetett volna a szálloda potenciális kliense is.
    Amikor aztán a vonal túlsó részén elhangzott a mentősök ígérete, hogy amilyen gyorsan tudnak, küldenek egy mentőautót, méghozzá orvosi kísérettel és komplett mentőfelszereléssel, a portás úgy vélte: az ügy reá háruló részét annak rendje s módja szerint letudta, s jó lesz megnyugtatni azt a még most is hasztalanul kínlódó ürgét: hamarosan erősítés érkezik.
    Nehezen férkőzött hozzá a szép számban összeverődött szájtátiaktól.
    Személy szerint szívből utálta az emberekben ezt a beteges vásári kíváncsiságot. Ha rajta múlna, egyenesen hatóságilag tiltaná meg, hogy az utcán vagy egyéb nyilvános helyeken valakik is céltalanul lődörögjenek, ácsorogjanak. Egyáltalán, az emberek utcán töltött idejét is minimálisra korlátozná, csupán a helyváltoztatáshoz szükséges kényszerű kinntartózkodást engedélyezné, azon túl mindenfajta kilengést a törvény szigorával sújtana. Így aztán, elmélkedett a portás, amihez hivatali ácsorgása közben is rengeteg alkalma adódott, egycsapásra megapadna a léhűtők és munkakerülők száma, elejét véve sok nemkívánatos cselekedetnek is.
    Lelke mélyén őszintén el volt telve magától: úgy vélte, kellő mértékben ismeri az életet. Mielőtt erre a megbízatásra pályázott volna, tornatanár és edző volt egyszemélyben, különösen vonzódott a birkózáshoz, diákkorában még bajnokságokra is eljutott, de a kiugró sikerek elmaradtak, ezért inkább a pedagógia felé fordult “sorsának ladikja”, ahogy pályafutásáról olykor fennkölten elmerengett. Olvasáshoz nem sok türelme volt, ezért aztán a gyakorlata is hiányzott, ám rendkívüli módon szerette a pátoszt, a romantikusan tálalt nagy érzelmeket. Ellágyult tőlük, annyira megérintették, s talán az életét is képes lenne feláldozni abban a pillanatban a nemes eszmények oltárán - vélte olykor, aztán miként a nátha, egyik percről a másikra lohadt le buzgalma, hunyt ki a szándék.
    Ide is azért jött, mert könnyebb munkára vágyott, egy idő után úgy érezte, torkig van a gyerkőcök egzecíroztatásával. Pályázati felhívás útján szerzett tudomást a hotelportási karrier lehetőségéről. Felkereste egykori edzőjét, aki valahol a villasoron lakott és jól menő háziborbély-szolgáltatásra adta a fejét a befolyásos városi személyiségek között. Természetesen, ő nyerte meg a pályázatot. Igaz, egyetlen vetélytársa sem akadt, s ha lett is volna érdeklődő az állás iránt, az iratok benyújtása előtt a pályázók még egyszer higgadtan meggondolták a dolgot és retiráltak.
    A korábbi számítások viszont nem váltak be. Mindenekelőtt a borravalóban csalódott, méghozzá végzetesen...
    e-Könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9789633648780
Webáruház készítés