Csáth Géza: Horváték_EPUB

Részlet az e-Könyvből:

HORVÁTNÉ
Mit is akartam még neked mondani? Ja igen! Még valamit akarok tőled kérdezni, kedves Irmám. Hogy is mondjam csak? Hallottál olyasvalamit említeni, hogy megcsalom az uramat?
PATAKINÉ
Azt nem!
HORVÁTNÉ
Nem? (Várakozóan.)
PATAKINÉ
Csak azt mondták, hogy udvaroltatsz magadnak.
Bukvics belép a fenéken. Pocakos, alacsony ember:
Világos lüszterruha, barna arcszín, kis gyér szakáll.
TÁRSASÁG
Itt a Tosko bácsi! Á, szervusz! Bravó! Éljen! Éljen!
BUKVICS
Hol van a háziasszony? (Kissé dülöngélve előrejön.) A kezeit csókolom, nagyságos asszonyom. Remélem, nem haragszik meg rám, hogy kicsit elkéstem, de ki kölletett magamat aludni.
Nagy nevetés.
HORVÁTNÉ
Dehogy veszem rossz néven, kedves Tosko bácsi. Csakhogy eljött. Szép magától.
PATAKI
Ez a paraszt! (A feleségéhez.) Látod, fiam, hallatlan, hogy mit meg nem engednek maguknak ezek a bugrisok. Azt hiszi, mert neki ezer holdja van, hát szabad akárhová beállítania részegen.
PATAKINÉ
Talán az öreg régi ismerőse Horvátéknak.
PATAKI
Az ördögöt régi. Két héttel ezelőtt ismerkedtek össze Kálmánnal a kaszinóban. Éppen ott voltam. Most van először itt, és részegen jön.
Bukvics kedélyesen, gőgösen sorba kezel a vendégekkel.
PATAKINÉ
Igazán nem értem, micsoda élvezetet jelent Horvátnak az, hogy ilyen alakokkal barátkozik.
PATAKI
A pénz, fiam. Azért, mert ez is gazdag ember.
BUKVICS
Kedves, édes nagyságos asszonyom. Hát kapok-e valami harapnivalót?
HORVÁTNÉ
Hogyne, az istenért! Jean!
JEAN
(megjelenik): Parancs!
HORVÁTNÉ
Szervírozzon a nagyságos úrnak hideg borjúsültet, kaviárt, sonkát és szalámit.
BUKVICS
És zöldpaprikát, édes nagyságos asszonyom!
HORVÁTNÉ
És zöldpaprikát.
BUKVICS
És egy jó érett, szép vöröshagymát, drága nagyságos asszonyom!
HORVÁTNÉ
Megjegyezte magának?
JEAN
Igenis! (Meghajlik, el.)
HORVÁT
Foglalj helyet, kedves Tosko bátyám. Milyen bort parancsolsz: múlt évit vagy régit, badacsonyit, magyarádit vagy leánykát?
BUKVICS
Látszik, hogy még nem ismersz. Ne adj nekem mást, barátom, mint múlt évi sillert. Azt. Csak azt iszom. Ez a pezsgő meg ez a badacsonyi... (Legyint a kezével.)
Horvát, Horvátné, Bukvics és Pataki beszélgetnek. A tisztek az előtérben összebújnak.
VÁRKONYI
Cigányt kellene hozatni!
SIMON
Épp én is ezt gondoltam.
VÁRKONYI
Nem ér semmit így a mulatság.
SIMON
Hát hozassál!
VÁRKONYI
Az a feneség, hogy nem tudtam pénzt keríteni.
MAYER
Mi az, fiúk?
VÁRKONYI
Arról beszélünk, hogy cigányt kellene hozatni. Érthetetlen, hogy Kálmánnak nem jutott az eszébe. Illenék megtáncoltatni az asszonykát.
MAYER
Én már hozattam. Majd együtt fizetjük.
BUKVICS
(közben Horváttal a kis asztalhoz ült, és enni kezdett. Csámcsog): Arról van szó, barátom, hogy tegnap Zomborban voltam. Érted?
HORVÁT
Igen.
BUKVICS
Dolgom volt a tanyámon. Ott mutatták nekem a megboldogult gyámapád földjét. Érted?
HORVÁT
Igen.
BUKVICS
Nagyon szép földek. Nagyon szépek. Mennyi az egész tulajdonképpen?
HORVÁT
Igazán nem is tudom pontosan.
BUKVICS
Mit? Nem tudod pontosan?
HORVÁT
Azt hiszem, kétszáz hold lehet.
BUKVICS
(eszik. Kis szünet. A hölgyek közt halk nevetés): Hát, öcsém, én nem kerülgetem a dolgot. Meg szeretném venni tőled. (Ránéz.)
HORVÁT
Nagyon sajnálom, kedves Tosko bátyám, de már nem az enyém.
BUKVICS
Nem a tiéd? Hát kinek adtad el?
HORVÁT
Egy zombori bank vette meg.
BUKVICS
És hogy adtad? (Csámcsog.)
HORVÁT
Holdanként négyszáz forintért, ha jól emlékszem.
BUKVICS
(fölugrik): Az istennyila üssön bele! (Vörös a dühtől.)
HORVÁT
(nevetve): De miért?
BUKVICS
Mert becsaptak! Húszezer forintot dobtál ki az ablakon, barátom. Én szívesen adtam volna neked holdanként ötszáz forintot.
HORVÁT
Tudom, hogy olcsón adtam el, de nézd csak, Tosko bátyám: az örökséget nem kaphattam meg mindjárt, nekem pedig pénzre volt szükségem. A bank lekötötte magának a vétel jogát, éspedig holdanként négyszáz forintért, viszont hajlandó volt a pénz jó részét rögtön folyósítani.
BUKVICS
(szemrehányóan): Hát nem tudtál várni. (Majdnem siránkozva.) Hát nem tudtál hozzám gyünni, hogy a... (Nagyon dühös.)
HORVÁT
Ha ismertelek volna, Tosko bátyám. A gimnáziumban is csak egyheti szabadságot kaptam, s ezalatt kellett elintéznem a dolgot.
BUKVICS
De minek? Hiszen úgy tudom, hogy azután mindjárt lemondtál az állásodról.
HORVÁT
(zavartan): Ez igaz, de sürgősen ki akartam fizetni régebbi apró adósságaimat.
BUKVICS
Mi a fenének kellett azt kifizetned? Vártak volna szívesen. Adj inni, mert nem tudom, mit csinálok veled! (Horvát kiszalad borért.) Hogy vagy, direktor komám?
IGAZGATÓ
Köszönöm, Tosko, jól.
BUKVICS
Most van a te vakációd. Jó neked. Nekünk gazdáknak meg most van a konferencia. Hahaha! (Annyira nevet, hogy kivörösödik.)
IGAZGATÓ
Nagyon találó megjegyzés. Hehehe! (Horvát tölt Bukvicsnak.) Hallottad, mama? (Feleségéhez fordul, aki Patakinéval beszélget.) Tosko azt mondja...
BUKVICS
Hogy van a kedves tatája, nagyságos asszonyom?
HORVÁTNÉ
Bizony, szegény papa gyenge bőrben van.
BUKVICS
Hm. Hm. (Csóválja a fejét. Iszik. Horvát visszaül.) Hát szóval nincs már semmi a földedből?
HORVÁT
Más földem nincs, mint ez az udvar és ez a ház.
BUKVICS
Igazán sajnálom, hogy így becsaptak, igazán sajnálom (iszik), mert jóképű magyar gyerek vagy. Hanem még visszanyerheted, amit elvesztettél. Ha befekteted a pénzedet, visszakaphatod azt a húszezer forintot. Érted?
HORVÁT
(léhán): Nagyon örülnék neki, Tosko bátyám. Miről van szó?
BUKVICS
Az a kérdés, bízol-e bennem?
HORVÁT
Igen.
BUKVICS
Hát bízhatsz is, mert úgy nézz rám, hogy én még soha életemben se seften, se kártyán nem vesztettem. Érted? Hát hallgass ide. De van még egy kérdés.
HORVÁT
Mi az?
BUKVICS
Tudsz-e, illetve akarsz-e befektetni harmincezer forintot?
HORVÁT
(meghökken): Harmincezer forintot?
BUKVICS
Annyit, annyit. No!
HORVÁT
Nézd, kedves Tosko bátyám, ne vedd rossz néven, de nem szándékozom kockáztatni.
MAYER
Kedves Piri, ha belehalok is, meg kell magát ma este csókolnom.
Kis szünet.
HORVÁTNÉ
Majd ha átmegyek a másik szobába, jöjjön utánam.
BUKVICS
Nem kockáztatsz semmit. Mindjárt elmondom neked az egészet. Kockázatról nincs szó. Az a kérdés, akarod-e befektetni. Visszanyerheted, amit a zombori bank kiszedett a zsebedből.
Nagy nevetés Horvátné körül.
HORVÁT
Igazán ne érts félre, de (zavartan) harmincezer forintot nem akarnék belevinni.
BUKVICS
(kis szünet után): Jó, hát akkor nem beszélünk többet róla. (Iszik.) Szervusz! Mondd csak! Azt hallottam, hogy ezért a házért húszezer forintot adtál, és tizenötezret költöttél a berendezésre.
HORVÁT
Igen.
BUKVICS
Az igaz, hogy szépen laktok. Ez a szoba csakugyan gyönyörű. (Körülnéz.) Hanem a menyecskét (a tiszteket és Horvátnét nézi), úgy látszik, nem nagyon félted. (Koccintanak.)
HORVÁT
Mit féltsek rajta?
e-Könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában