Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Termék részletek


Csáth Géza: Horváték_EPUB

Csáth Géza: Horváték_EPUB
340 Ft340

Csáth Géza Horváték (1912) című színjátéka az álszemérmes kispolgári miliőt mutatja be. Hasonló környezetben játszódik Az albíróék című novella dramatizálásából keletkezett Kisvárosi történet (1912 után), melyet az író operának szánt.

„Minden Csáth színdarabban van valami egészen mai, hozzánk szóló. A Janika nemcsak lélekismeretével, hanem szituációteremtő erejével is kiemelkedik. A Horváték tolsztojánus következetességével okoz meglepetést. A Kisvárosi történetben Csáth igazi, modern színpadi szerzőként, egyetlen ötlet kibontására építi a mű szerkezetét. Csáth a század nagy modernje. „Az életet nem lehet becsapni” - hangzik el a Hamvazószerdában ez a rá oly jellemző mondat. Igen, ott van ebben az élet elsődlegességének mély tudása, az orvos-író szkepszise éppúgy, mint a színpadi szerző sóhajtása: önnön lehetőségeinek nagyon pontos ismerete.” (Szajbély Mihály)
e-Könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Részlet az e-Könyvből:

    HORVÁTNÉ
    Mit is akartam még neked mondani? Ja igen! Még valamit akarok tőled kérdezni, kedves Irmám. Hogy is mondjam csak? Hallottál olyasvalamit említeni, hogy megcsalom az uramat?
    PATAKINÉ
    Azt nem!
    HORVÁTNÉ
    Nem? (Várakozóan.)
    PATAKINÉ
    Csak azt mondták, hogy udvaroltatsz magadnak.
    Bukvics belép a fenéken. Pocakos, alacsony ember:
    Világos lüszterruha, barna arcszín, kis gyér szakáll.
    TÁRSASÁG
    Itt a Tosko bácsi! Á, szervusz! Bravó! Éljen! Éljen!
    BUKVICS
    Hol van a háziasszony? (Kissé dülöngélve előrejön.) A kezeit csókolom, nagyságos asszonyom. Remélem, nem haragszik meg rám, hogy kicsit elkéstem, de ki kölletett magamat aludni.
    Nagy nevetés.
    HORVÁTNÉ
    Dehogy veszem rossz néven, kedves Tosko bácsi. Csakhogy eljött. Szép magától.
    PATAKI
    Ez a paraszt! (A feleségéhez.) Látod, fiam, hallatlan, hogy mit meg nem engednek maguknak ezek a bugrisok. Azt hiszi, mert neki ezer holdja van, hát szabad akárhová beállítania részegen.
    PATAKINÉ
    Talán az öreg régi ismerőse Horvátéknak.
    PATAKI
    Az ördögöt régi. Két héttel ezelőtt ismerkedtek össze Kálmánnal a kaszinóban. Éppen ott voltam. Most van először itt, és részegen jön.
    Bukvics kedélyesen, gőgösen sorba kezel a vendégekkel.
    PATAKINÉ
    Igazán nem értem, micsoda élvezetet jelent Horvátnak az, hogy ilyen alakokkal barátkozik.
    PATAKI
    A pénz, fiam. Azért, mert ez is gazdag ember.
    BUKVICS
    Kedves, édes nagyságos asszonyom. Hát kapok-e valami harapnivalót?
    HORVÁTNÉ
    Hogyne, az istenért! Jean!
    JEAN
    (megjelenik): Parancs!
    HORVÁTNÉ
    Szervírozzon a nagyságos úrnak hideg borjúsültet, kaviárt, sonkát és szalámit.
    BUKVICS
    És zöldpaprikát, édes nagyságos asszonyom!
    HORVÁTNÉ
    És zöldpaprikát.
    BUKVICS
    És egy jó érett, szép vöröshagymát, drága nagyságos asszonyom!
    HORVÁTNÉ
    Megjegyezte magának?
    JEAN
    Igenis! (Meghajlik, el.)
    HORVÁT
    Foglalj helyet, kedves Tosko bátyám. Milyen bort parancsolsz: múlt évit vagy régit, badacsonyit, magyarádit vagy leánykát?
    BUKVICS
    Látszik, hogy még nem ismersz. Ne adj nekem mást, barátom, mint múlt évi sillert. Azt. Csak azt iszom. Ez a pezsgő meg ez a badacsonyi... (Legyint a kezével.)
    Horvát, Horvátné, Bukvics és Pataki beszélgetnek. A tisztek az előtérben összebújnak.
    VÁRKONYI
    Cigányt kellene hozatni!
    SIMON
    Épp én is ezt gondoltam.
    VÁRKONYI
    Nem ér semmit így a mulatság.
    SIMON
    Hát hozassál!
    VÁRKONYI
    Az a feneség, hogy nem tudtam pénzt keríteni.
    MAYER
    Mi az, fiúk?
    VÁRKONYI
    Arról beszélünk, hogy cigányt kellene hozatni. Érthetetlen, hogy Kálmánnak nem jutott az eszébe. Illenék megtáncoltatni az asszonykát.
    MAYER
    Én már hozattam. Majd együtt fizetjük.
    BUKVICS
    (közben Horváttal a kis asztalhoz ült, és enni kezdett. Csámcsog): Arról van szó, barátom, hogy tegnap Zomborban voltam. Érted?
    HORVÁT
    Igen.
    BUKVICS
    Dolgom volt a tanyámon. Ott mutatták nekem a megboldogult gyámapád földjét. Érted?
    HORVÁT
    Igen.
    BUKVICS
    Nagyon szép földek. Nagyon szépek. Mennyi az egész tulajdonképpen?
    HORVÁT
    Igazán nem is tudom pontosan.
    BUKVICS
    Mit? Nem tudod pontosan?
    HORVÁT
    Azt hiszem, kétszáz hold lehet.
    BUKVICS
    (eszik. Kis szünet. A hölgyek közt halk nevetés): Hát, öcsém, én nem kerülgetem a dolgot. Meg szeretném venni tőled. (Ránéz.)
    HORVÁT
    Nagyon sajnálom, kedves Tosko bátyám, de már nem az enyém.
    BUKVICS
    Nem a tiéd? Hát kinek adtad el?
    HORVÁT
    Egy zombori bank vette meg.
    BUKVICS
    És hogy adtad? (Csámcsog.)
    HORVÁT
    Holdanként négyszáz forintért, ha jól emlékszem.
    BUKVICS
    (fölugrik): Az istennyila üssön bele! (Vörös a dühtől.)
    HORVÁT
    (nevetve): De miért?
    BUKVICS
    Mert becsaptak! Húszezer forintot dobtál ki az ablakon, barátom. Én szívesen adtam volna neked holdanként ötszáz forintot.
    HORVÁT
    Tudom, hogy olcsón adtam el, de nézd csak, Tosko bátyám: az örökséget nem kaphattam meg mindjárt, nekem pedig pénzre volt szükségem. A bank lekötötte magának a vétel jogát, éspedig holdanként négyszáz forintért, viszont hajlandó volt a pénz jó részét rögtön folyósítani.
    BUKVICS
    (szemrehányóan): Hát nem tudtál várni. (Majdnem siránkozva.) Hát nem tudtál hozzám gyünni, hogy a... (Nagyon dühös.)
    HORVÁT
    Ha ismertelek volna, Tosko bátyám. A gimnáziumban is csak egyheti szabadságot kaptam, s ezalatt kellett elintéznem a dolgot.
    BUKVICS
    De minek? Hiszen úgy tudom, hogy azután mindjárt lemondtál az állásodról.
    HORVÁT
    (zavartan): Ez igaz, de sürgősen ki akartam fizetni régebbi apró adósságaimat.
    BUKVICS
    Mi a fenének kellett azt kifizetned? Vártak volna szívesen. Adj inni, mert nem tudom, mit csinálok veled! (Horvát kiszalad borért.) Hogy vagy, direktor komám?
    IGAZGATÓ
    Köszönöm, Tosko, jól.
    BUKVICS
    Most van a te vakációd. Jó neked. Nekünk gazdáknak meg most van a konferencia. Hahaha! (Annyira nevet, hogy kivörösödik.)
    IGAZGATÓ
    Nagyon találó megjegyzés. Hehehe! (Horvát tölt Bukvicsnak.) Hallottad, mama? (Feleségéhez fordul, aki Patakinéval beszélget.) Tosko azt mondja...
    BUKVICS
    Hogy van a kedves tatája, nagyságos asszonyom?
    HORVÁTNÉ
    Bizony, szegény papa gyenge bőrben van.
    BUKVICS
    Hm. Hm. (Csóválja a fejét. Iszik. Horvát visszaül.) Hát szóval nincs már semmi a földedből?
    HORVÁT
    Más földem nincs, mint ez az udvar és ez a ház.
    BUKVICS
    Igazán sajnálom, hogy így becsaptak, igazán sajnálom (iszik), mert jóképű magyar gyerek vagy. Hanem még visszanyerheted, amit elvesztettél. Ha befekteted a pénzedet, visszakaphatod azt a húszezer forintot. Érted?
    HORVÁT
    (léhán): Nagyon örülnék neki, Tosko bátyám. Miről van szó?
    BUKVICS
    Az a kérdés, bízol-e bennem?
    HORVÁT
    Igen.
    BUKVICS
    Hát bízhatsz is, mert úgy nézz rám, hogy én még soha életemben se seften, se kártyán nem vesztettem. Érted? Hát hallgass ide. De van még egy kérdés.
    HORVÁT
    Mi az?
    BUKVICS
    Tudsz-e, illetve akarsz-e befektetni harmincezer forintot?
    HORVÁT
    (meghökken): Harmincezer forintot?
    BUKVICS
    Annyit, annyit. No!
    HORVÁT
    Nézd, kedves Tosko bátyám, ne vedd rossz néven, de nem szándékozom kockáztatni.
    MAYER
    Kedves Piri, ha belehalok is, meg kell magát ma este csókolnom.
    Kis szünet.
    HORVÁTNÉ
    Majd ha átmegyek a másik szobába, jöjjön utánam.
    BUKVICS
    Nem kockáztatsz semmit. Mindjárt elmondom neked az egészet. Kockázatról nincs szó. Az a kérdés, akarod-e befektetni. Visszanyerheted, amit a zombori bank kiszedett a zsebedből.
    Nagy nevetés Horvátné körül.
    HORVÁT
    Igazán ne érts félre, de (zavartan) harmincezer forintot nem akarnék belevinni.
    BUKVICS
    (kis szünet után): Jó, hát akkor nem beszélünk többet róla. (Iszik.) Szervusz! Mondd csak! Azt hallottam, hogy ezért a házért húszezer forintot adtál, és tizenötezret költöttél a berendezésre.
    HORVÁT
    Igen.
    BUKVICS
    Az igaz, hogy szépen laktok. Ez a szoba csakugyan gyönyörű. (Körülnéz.) Hanem a menyecskét (a tiszteket és Horvátnét nézi), úgy látszik, nem nagyon félted. (Koccintanak.)
    HORVÁT
    Mit féltsek rajta?
    e-Könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9789633644287
Webáruház készítés