Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Összehasonlítás
Toplista

Fizetési megoldás
Házhozszállítás

Termék részletek


Christiansen Két élő, egy halott krimi nyomtatott könyv

ÚJ
Christiansen Két élő, egy halott krimi nyomtatott könyv
1 499 Ft1499

A ma rendkívül népszerű skandináv krimi gyökerei után kutatva, előbb-utóbb feltűnik Sigurd Christiansen neve. Regényét ma a thriller műfajába sorolnánk be. A műfaj kellékei, a cselekménybonyolítás izgalma és a remek lélekelemző készség garancia arra, hogy az előfutár nemcsak méltó a mai mesterekhez, de útmutatóul szolgál az utódoknak egy lélek fejlődésének műtéti pontosságú leírásával. A történet egy postahivatal elleni brutális rablótámadással indul. A támadást elszenvedő három postatiszt közül az egyik meghal, a másik súlyos sérülést szenved, míg a harmadik sebesülés nélkül megússza. A banditák eltűnnek, felszívódnak, és a nyomozás vakvágányra fut. Berger postatiszt, az egyetlen áldozat, aki fizikai sérülés nélkül megússza a támadást bűnbakká válik, és csaknem beleőrül a társadalom ítélete és az élet szeretete közt feszülő dilemmába. Berger a közutálat miatt áthelyezteti magát Oslóba, ahol egy váratlan találkozás meglódítja az eseményeket, melyek ettől a pillanattól gyorsvonatként száguldanak az újabb haláleset és a meghökkentő végkifejlet felé.

  • Részlet az e-könyvből:

     

    Egész vasárnap nem mozdultak ki otthonról. Nem mintha össze-beszéltek volna, hanem mert így adódott. És - ahogy a dolgok voltak - mindkettőjüknek jobb volt ez így.
    Másnap, közönséges, szürke hétfőn, reggel Bergert ismét kihallga-tásra idézték be a rendőrségre. Kissé csodálkozott rajta. És bosszan-totta is. Az első kihallgatás emléke még eléggé kínosan élt benne, azonban szó nélkül átadta a szolgálatot egy másik hivatalnoknak és ment, hogy ezen is túl legyen.
    Amikor az őrszobában jelentkezett, észrevette, hogy megjelenése bizonyos feltűnést keltett. Az ügyeletes tiszt meglehetős buzgalommal irányította a felügyelőhöz.
    Lie már készenlétben ült. Nyilvánvalóan várta őt.
    - Tessék helyet foglalni - mondta. - Csak pár kérdést kell feltennem a múltkori vallomás kiegészítése miatt.
    A felügyelő nyugtalan kézzel tologatott ide-oda egy kézzel írt lapot az asztalon. Úgy látszott, mintha habozna.
    Berger aránylag nyugodt volt. Hiszen már az első este elmondott mindent. Miközben várt, volt ideje körbenézni. Észrevette, hogy az októberi nap rézsútos poroszlopot gyújtott a szobában, mely aztán szerte¬foszlott és fénysíkba laposodott, amely éppen a felügyelő asztalán levő iratokra telepedett. Olyan volt, mint a színházban a fejlámpa fénye.
    Egyelőre tehát, gondolta Berger, ezek az iratok a főszereplők. Még senkit sem tartóztattak le.
    Ám a felügyelő konok hallgatása nyugtalanítani kezdte. És ebbe az idegesítő várakozásába mindinkább belopózott az a kényelmetlen türelmetlenség, mely akkor fogja el az embert, amikor valami kellemetlen áll előtte, amelyen szeretne mielőbb túl lenni.
    Mikor a felügyelő végre megköszörülte a torkát, összerezzent. Feszülten figyelt, ahogy a nagy, húsos, de mégsem kellemetlen arc az iratok fölé hajolt. Olyan feszültséggel követte a békaszemek gyors tovasiklását a sorok felett, mintha minden attól függene, hogy azok mit pillantanak meg.
    - Maga tehát mind a két rablót látta?
    Berger megint összerezzent.
    - Igen - felelte. - Azaz… hiszen az egész csak néhány másodpercig tartott.
    A felügyelő előrehajolt, két karját az íróasztalon nyugtatta és mere¬ven nézett Berger arcába.
    - Tehát maga nem ismerte őket?
    Berger tagadóan rázta a fejét.
    - Nem - felelte. - Az egyiken, akit a legtisztábban láttam, fekete álarc¬féle volt.
    - Miféle álarc? Gondolkozzon csak!
    - Nem tudom. Csak arra emlékszem, hogy fekete volt.
    - Magas volt, vagy kicsi az az alak?
    - Úgy rémlik, inkább magas. De ezt különben már elmondtam.
    A felügyelő az iratba pillantott.
    - Igen - mondta. - Erre tehát emlékszik?
    - Igen.
    Rövid szünet állt be. Berger nyugtalanul várta, hogy vége szakadjon ennek a rövid szünetnek. Ám úgy tűnt, hogy hosszúra fog nyúlni. Végre a felügyelő kissé felemelkedett, úgyhogy most már csak az öklei¬vel támaszkodott az asztalra és átható tekintettel nézett Bergerre.
    - És a másik, - kérdezte - amelyiken nem volt álarc?
    Az arcán átfutó csodálkozás gyermekes és kissé bizonytalan kifeje-zést adott Bergernek.
    - A másik? - szólt. - Hiszen már elmondtam, amit róla mondhatok.
    - Mindent elmondott?
    - Igen, persze. Nem tudom... - Érezte, hogy kezd belezavarodni, mégsem tudott erőt venni magán.
    A felügyelő szúrós tekintettel nézte.
    - Mindent?
    - Igen. Hogyne... Többet nem tudok... Hiszen csak egy pillanatig láttam.
    - És ezen nem volt álarc?
    - Nem! Azaz… az álláról egy rongydarab lógott alá.
    - De az arca nem volt eltakarva?
    - Nem.
    - És ön nem ismert rá valakire?
    Berger tagadóan rázta a fejét. - Sajnálom, nem ismerem.
    A felügyelő hátradőlt a székben. Jobb kezét a hasán nyugtatta, miközben hüvelykujját a mellény két gombja közé dugta. A többi ujj idegesen dobolt a mellényen.
    - Úgy, - mondta - na, jó. - Úgy látszott, mintha a gondolataiba mélyed¬¬ne. Azután felnézett és könnyedén odavetve, mintha csak mellé¬ke¬sen tenné, megkérdezte: - Milyen idősek lehettek?
    Berger gondolkodott.
    - Ezt bajos megmondani - felelte. - Azt hiszem, úgy harminc és negyven között. Talán közelebb a negyvenhez, mint a harminchoz.
    - Vagyis körülbelül az ön korában.
    Az egybevetés feszélyezően hatott Bergerre.
    - Igen - felelte.
    A felügyelő megint előrehajolt; két karjával az asztalra támasz-kodott, és fürkészően nézett Berger szemébe. Keményen és határo-zot¬tan szólt:
    És ön teljesen biztos benne, hogy egyiket se ismeri?
    Lángoló pirosság öntötte el Berger sápadt, elkínzott és feszült arcát. Ennek ellenére nem mozdult, ülve maradt a helyén és nem szólt. Talán egy percig tartó félelmes csend állt be.
    - Nem felel? - reccsent rá a felügyelő.
    Berger dacosan ráncolta a homlokát.
    - Már feleltem, - mondta, - de lassan-lassan kezdem érteni, hogy ön mire céloz.
    - Mire célzok?
    - Hogy benne vagyok a rablótámadásban!
    A felügyelő felhúzta a szemöldökét.
    - Ezt maga mondja - vágta oda könnyedén.
    - De ön adja a számba. Tessék kimondani egyenesen: Vádlott vagyok... vagy nem?
    A felügyelő habozott. A dolog láthatóan kínos volt neki.
    - Vádlott? - mondta. - Nem... ezt tulajdonképpen nem lehet monda¬ni. De hát holtpontra jutottunk. Nem tudunk semmit. Nincs a kezünk¬ben semmi. Ennélfogva feltevésekkel kell dolgoznunk. Sorba kell vennünk az összes lehetőséget, még akkor is, ha kénytelenek vagyunk egyeseknek a tyúkszemére lépni.
    Berger arca idegesen megrándult.
    könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9789634741282
    Státusz
    ÚJ    
Webáruház készítés