Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Termék részletek


Christian W. A czápák birodalmában EPUB e-könyv

Christian W. A czápák birodalmában EPUB e-könyv
340 Ft340

A rejtélyes személyiségű Christian W. író ebben a négy elbeszélésben elsősorban a gyermekek (kiskamaszok) számára írt izgalmas, tengerrel kapcsolatos, egyszerű cselekményvezetésű történeteket, amik mind-mind a tengerrel, az óceánnal, a hajózással kapcsolatosak. Kedves, régies történetek ezek, elsősorban olyan mai gyermekeknek, akiket érdekel az óceán, a hajózás.

  • Részlet az e-könyvből:

     

    Pétert e hir természetesen igen lehangolta s egészen buskomorrá tette, de a gyönyörü utazás a spanyol és portugál partok közelében később mégis földeritették lelkét. A gibraltari öbölben a hajó valami sérülést szenvedett, ezért leszedték a kötélzetet s kijavitották. Ez idő alatt Péternek elég alkalma nyilt Gibraltar óriási erősségeinek tanulmányozására.
    A Diomed már jó ideje végezte az őrjáratot az öbölben anélkül, hogy ellenséges hajóra bukkant volna. Egy reggel, midőn az angolok mintegy 4 mérföldnyire lehettek Cette városától, egyszerre csak egész sereg francia hajó tünt fel egy földnyulvány mögül.
    Rögtön megkezdődött az üldözés. A francia hajók a part közelében horgonyoztak. Hogy milyen hatalmas üteg katonaságuk van, azt az angolok csak akkor vették észre, mikor a franciák sortüzet adtak.
    Erre a Diomed legénysége azonnal lebocsátotta a csónakokat s minden intézkedést megtett, hogy a partra evezzen s megkezdhesse az ostromot. O’Brien és Péter egy és ugyanazon csónakban eveztek. A golyók süvöltve röpködtek a csónak körül, de azért a két ifju minden baj nélkül érte el a partot. Az ütközet alatt három ember veszté életét, a többiek azonban folytatták az ostromot, megtámadták a katonaságot s a tüzéreket elüzve, azonnal hozzáláttak, hogy az ágyukat beszögezzék.
    Már majdnem bevégezték e munkát s csak egyetlen egy ágyu volt még hátra, mikor a távolból a franciák ujra egy lövéssel üdvözölték az angolokat. A lövés egy angol tengerész életét oltotta ki, Pétert pedig lábán sebesitette meg.
    - A csónakba! - vezényelt most a hadnagy, mire mind a tengerhez siettek. Csak O’Brien maradt hátra. Egyszerre lehajolt és kiragadva az elesett tengerész merev kezéből a kalapácsot, saját zsebéből hirtelen egy szöget vett elő s néhány pillanat mulva az utolsó ágyu is be volt szögezve.
    Ekkor az ifju gyorsan vállára kapta a megsebesült Pétert s rohant a csónak felé.
    De már késő volt!
    Az uton két francia katona rohanta meg. Ezek elfogták s Péterrel együtt visszahurcolták a francia katonák táborhelyére, hova ezalatt már megérkeztek a csapatok.
    A két fogolylyal tiszti rangjukhoz méltóan bántak. A vezénylő tiszt megsajnálta a beteg Pétert s azért parancsot adott, hogy vigyék saját házába. O’Briennek pedig megengedték azt, amit kért, ugyanis, hogy a beteg ápolását ő vállalja magára.
    Péter napokig feküdt egészen magánkivül s bizony élet és halál között lebegett. Az ezredes nem vonta meg tőle az orvosi segélyt s igy hetednapra mégis megfordult a beteg állapota.
    Amint szemét fölvetette, először is O’Brient s az ezredesnek tizenkét éves leányát pillantá meg. Ez utóbbi egy csészében üditő italt nyujtott neki. Péter az utolsó cseppig kiitta azt s azután mély, erősitő álomba merült.
    O’Brien s a kis Celesta - mert igy hivták az ezredes leánykáját - oly hü ápolói voltak Péternek, hogy ez szemmel láthatólag javult. Alig telt bele két hónap s egészsége már egészen helyreállott.
    A foglyok és az ezredes családja közt valóságos baráti viszony fejlődött ki s ennek többféle oka is volt.
    Az ezredes szintén angolországi származásu volt; őt is O’Briennek hivták; ezenkivül pedig az is elősegitette a barátságot, hogy a két ifju mindig előkelő emberekhez való finomsággal viseltetett az ezredes családja iránt. A tizenkettedik hét vége felé parancs jött, hogy a két fogoly angol tiszt legyen készen, mert harmadnap Toulonba kell menniük s ott egy másik csapat angol fogolyhoz csatlakozniok, hogy onnan majd tovább vigyék az ország belsejébe. Ugyancsak kapóra jött tehát nekik a kétszáz arany, a az uj öltözék, amit Savage kapitány küldött.
    A bucsu igazán meginditó volt s kivált a kis Celesta sirt keservesen. Az utazás Toulon felé egészen kényelmesen történt meg. Az ifjak lovon mentek s mivel becsületszavukat adták arra, hogy nem szöknek meg, a katonák nem igen őrködtek felettük. Tizednapra megérkeztek rendeltetésük helyére, Montpellierbe. De itt nem maradtak soká s néhány nap mulva uj parancs jött a tovább menetelre.
    E parancs értelmében a közembereknek Verdunbe kellett menniök, a két fiatal tisztnek pedig a Givet nevü fellegvárba, mely az Ardennes hegységben épült. De a parancsban egyszersmind az is benne volt, hogy a foglyokat igen szigoruan kell tartani s a becsületszónak hitelt adni egyáltalán nem szabad.
    Az ut három hétig tartott s ez idő alatt meglehetős rossz bánásmódban részesültek. Mire Givetbe érkeztek, akkor már épen négy hónap mult el elfogatásuk óta.
    - Péter, - szólalt meg O’Brien egyszer, midőn az erőditményeket s a lenn hullámzó Maas folyót nézte, - azt hiszem, a karácsonyt már Angolországban üljük meg.
    - Az lenne csak a jó! - sóhajtott Péter. - De ha ezeket a széles árkokat s magas falakat látom, akkor nem igen merem hinni.
    Az őr, ki ott járkált, észrevette, a foglyok pillantásait s ugy látszik, kitalálta a beszélgetés értelmét, mert igy szólt:
    - Innen senki sem menekül meg.
    - Az előtt, aki bátor, semmi sem lehetetlen, - felelt O’Brien az őrre tekintve, - csak azt szeretném, ha pénzért vagy jó szóért megkaphatnám a vár tervét.
    - S mennyit fizetne érte?
    - Öt Napoleon-aranyat.
    - Jó, megkapja a részletes tervet.
    Az őr átadta a foglyokat az ügyeletes tisztnek, de néhány perc mulva visszatért s jelentőségteljesen adott át O’Briennek egy régi selyem zsebkendőt e szókkal:
    - Ez az öné!
    - Nagyon köszönöm, - felelt O’Brien, mialatt zsebre dugta a kendőt, melybe a vár tervrajza volt beletakarva, - fogja barátom, itt egy kis borravaló! s ezzel az őr kezébe csusztatta az öt Napoleon-aranyat.
    Nem telt bele egy negyedóra s O’Brien és Péter lenn voltak Franciaország legerősebb várbörtönében.
    e-könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9789634740049
Webáruház készítés