Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Összehasonlítás
E-könyv és e-book
Toplista

Fizetési megoldás
Házhozszállítás

Termék részletek


Cholnoky László: Kísértetek_EPUB

Cholnoky László: Kísértetek_EPUB
340 Ft340
  • Részlet az e-könyvből:

     

    2.
    Az elhagyott fővárosi éjszakák emléke még három hétig fojtogatta a fiatalembert, akkor lesiklott róla. A láz megszűnt, Róbert felkelhetett. Szmertik, a körorvos megtartotta szokásos záró és feddő beszédjét és csak azután vonult vissza.
    - Arra kérem önt, fiatal barátom, hogy felejtse el azt az életet, amelyet eddig élt, és adjon hálát a jó Istennek, hogy szakított vele, mert az a sírba vitte volna... Hány éves ön?... Huszonhat?... Teringette, hiszen a férfi embernek ilyenkor kezdődik az igazi élete!... Nekem, mint orvosnak, nemcsak jogom, de kötelességem is volt Berenczey úrtól az ön dolgai után tudakozódni: tudom, hogy ön szakított családjával, vagy hogy mindenben a tények mellett maradjunk, a családja szakított önnel az ön lehetetlen életmódja és tévedt szerelmei miatt, és hogy most ön idejött ebbe a vendéglátó, baráti úriházba, hogy kipihenje magát és új életet kezdjen... Ígérje meg nekünk, hogy minden idejét az elvesztegetett évek jóvátevésére fogja fordítani és hogy új célt, új tartalmat ad az életének!... Megígéri, ugye?... Igen?... Nos, isten önnel!
    A fiatalember nem ígért meg semmit, csak állt mozdulatlanul és szomorúan, de az orvos megtette a kötelességét.
    Március volt, az olvadás már megkezdődött. A távoli mezőkön még mozdulatlanul feküdt a megfagyott, feketedő hó, de az erdőszélen már kizöldült a mogyoró. Friss szél járt a vidéken, de ha kisütött a nap, a házereszről reggeltől alkonyatig szakadt a hólé.
    A házat még nem hagyhatta el, egész világa az a kertre nyíló, tágas szoba volt, amelyben szállást kapott, azután az ebédlő és a homályos, téglás folyosó, amelyik a kettőt összefűzte.
    Az ebédek most már kedélyesek, barátságosak voltak, mert nagyon összeszokott a háziakkal; a fekete után Rényivel szokott kártyázni, mialatt a fiatal férjjelölt beavatta őt a helyi viszonyok ismeretébe, beszélt neki a szomszédokról, többször téve említést annak a várszerű, különösebb lakójáról, amelyik ott emelkedett a távoli dombtetőn. A fiatalember, akit a szokatlanság mindég érdekelt, egy délután behatóbban is tudakozódni kezdett a különös ember felől, de nem sokat tudhatott meg felőle.
    - Annyit tudok csak felőle - mondta Rényi nevetve, elővillantva hófehér fogsorát -, hogy Lesenczey Menyhértnek hívják, és hogy úriember. Ezt egészen bizonyosan tudom, mert tavaly, az új főispán installációján együtt ebédeltem vele a megye székvárosában. Hanem amit a parasztok fecsegnek felőle, azon nem lehet eligazodni. Az egyik azt mondja, hogy mivel nem szánt, nem vet, nem megy sehová és nem is enged közel magához senkit, a bolond is kitalálhatja felőle, hogy egész nap alszik. De amelyik így beszél felőle, az még a szelídebbek közé tartozik, mert akad olyan is, amelyik már befeni a maga mérges nyálával a titokzatos embert, amennyiben telik tőle. Az egyiktől például azt a badarságot hallottam, hogy Lesenczey Menyhért úr megölte az édesapját, de mivel a nádorispán volt az apósa, futni engedték. Több ízben el is kártyázta már a vagyonát, pedig a Sárköznek vagy a fele az övé volt. És végül, hogy az isten büntesse meg őt, mert az ő dombjáról folyik alá tavasszal a töméntelen hólé, és teszi tönkre az alsó udvarokat, ami nem is egészen tiszta sor, istenes ember nem művel ilyesmit, de különben sem látott még senki annyi vizet egy dombról, mint az övéről. És a vége minden változatnak ez: ez az ember sötétségben él, mint a vakond és soha egyetlen hang sem hallatszik a rongyos kastélyból!... Én magam, az alatt az egy óra alatt, amit együtt töltöttem vele, azt a benyomást szereztem felőle, hogy valamikor valóban gazdag ember lehetett, jóllehet most csak a rongyos kis kastély az övé. De úgy hiszem - tette hozzá, megint nevetve és kihajtja poharából a bort -, hogy az eltemetett vagyon sírja körül a legviharosabb éjszakákon sem bolyongtak a pikékártya szuverénjeinek, Lear királynak, Szaladin szultánnak, Ingurdnak és Macbethnek szellemei és nem röpködtek elhalt cigánymuzsikák foszlányai, a sír füvét nem borzolta fel visszajáró, púderes leányok selyemuszálya. A pénz szépen, csendesen folyhatott ki Lesenczey kezéből, ami valóban nem is lett volna csoda, hiszen olyan finom, vékony ujjai vannak, aminőkkel bajos a pénzt erősen tartania, és amelyek valóban nem valók egyébre, mint arra, hogy a gazdájuk végigsimítsa velük a homlokát, amikor diadalmas gondolatok fészkelődnek a fejében. Annyi bizonyos, hogy Lesenczey Menyhértet még soha senki, még mint gyermeket sem látta itt a mi vidékünkön. Néhány év előtt csak megjött valahonnét, elfoglalta az apja régi, elhagyott házát, és azóta itt él egy szakács, meg egy kulcsár társaságában. Talán éjjel jött, mert még jönni sem látta senki. Egy tavaszi alkonyaton, amint az idevalók mondják, már ott ült az oszlopos tornácon, piros sállal betekergetett nyakkal, amiközben a nyájas alkonyati szellő barátságosan lengette deresedő szakállát!... De persze, ezt az utolsó, költői képet már én illesztem hozzá a dologhoz, mint ragyogó fantáziám szülöttét - mondta Rényi, a kártyát megkeverve -, mert a szakállügynek egyetlen tanúja sincs!
    ...Alkonyatig mindég akadt, ami a fiatalember figyelmét lekösse és a gondolatait elterelje az elmúltakról, de amikor a nap kezdett aláhanyatlani a kövesi hegylánc mögé, feldúlt idegvilágán, mint tépett húrokon, az ismeretlen félelem kezdett pengetni nyomasztó indulókat és akkor nem volt nyugta többé az emberek között.
    Ezen az estén is felment észrevétlenül a szobájába és töprengve, céltalanul járt fel és alá a félhomályban. Valahol a szekrénye tetején ódon divatképeket talált, azokat nézegette. A pompás rokokóruhás emberkékben, ahogy vizsgáltatta őket, a rég eltűnt idők nyájas melegébe visszavivő szekér kedves, diszkrét konduktorait vélte felismerni és magányt kereső idegenkedése megenyhült, mert az emberek nem láthatták meg a lelke vergődését, amit az eltékozolt évek szennyes emlékei idéztek fel, vagy ha meglátták is, apró kis szemük meg sem rebbent és mindenki, akinek eltitkolni való bánata van, ismeri ennek az értékét.
    Az ajtó egyszer felnyílt és egy nő lépett be rajta.
    Amikor a fiatalembert megpillantotta, biccentett a fejével, halkan jóestét kívánt és egy pillanatra tétován megállt. Róbert feléje lépett, hogy bemutatkozzon és kezet nyújtson neki, de az ismeretlen nő tréfásan háta mögé rejtette a kezét, könnyedén meghajolt és zavartalanul mosolyogva azt mondta halkan:
    - Nem, nem!... Hiszen ismerjük mi már régen egymást, uram!...
    Róbert pár pillanatig habozva nézett a szemébe; a könnyed kellem, amitől ott a falusiak között a pár hónap alatt elszokott, nagy erővel bilincselte le az érdeklődését. Jóleső érzés vett erőt rajta, hirtelen elmosolyodott és azt mondta:
    - Valóban,... nem értem!...
    A nő arcán rózsapiros derengés suhant át.
    - Mindegy!... - mondta mosolyogva, azután biztos léptekkel a szekrényhez sietett, kivett belőle valami fehérneműt, aztán ismét indult kifelé. Az ajtóban meghajtotta magát, egy pillanatra fürkészve nézett a fiatalember szemébe, majd elsietett.
    Róbert halkan felnyitotta az ajtót és utánanézett.
    Az ismeretlen nő végigsietett a folyosón, de amikor a lejáróhoz ért, visszatekintett. Amikor a fiatalembert meglátta, halavány arca ismét kipirult, azután sürgősen leszaladt a lépcsőn.
    Róbert betette az ajtót és végigdobta magát a pamlagon.
    Halkan fütyörészett, lehunyta a szemét, de azért egyre ott látta maga előtt különös látogatójának alakját, a rövid ruha alól kiárulkodó erős lábikráit, amikre újdivatú magas cipő simult. Látta halavány arcát, aranyszőke haját és búzavirágkék szemét.
    - Ennek a nőnek az életében a szerelem fontos szerepet játszhatott -, gondolta, idegesen dobolva a pamlag karján. Akárki legyen, de tud már mindent, talán jobban is a kelleténél. Ekkora biztosság és ennyi könnyedség csak a tapasztalásból fakadhat. Hogy nem cselédféle, az kétségtelen, de ha nevelőnő, vagy távoli rokon, miért nem nyújtotta a kezét? Talán tetszik magának a Hamupipőke szerepében?... Az ilyesmiről nem egy nő hiszi, hogy az érdekessé teszi. Hanem akárki, annyi bizonyos, hogy új levegőt hozott magával ebbe az ódon szobába, a szorongásomat meg elvitte az aranyszőke haja köré csavarva!
    Karjait összefonta a mellén, a szemét ismét lehunyta és unalmában az a bizarr ötlete támadt, hogy megpróbálja titokzatos látogatójának gyermekkorát felépíteni... Ugyan kik lehettek a szülei? Mely vidéken csúszkált először a porban, bemaszatolva az arcát, piszkos ujjait szopogatva és gyanútlanul mutogatva a testét, ami azóta ilyen nyugalomrabló, eleven szoborba szökkent?... És azután, ahogy nagyobb lett, mely boltoslegény lett az ideálja, még utóbb ki ölelte át először a derekát és ki csókolta meg keskeny, halavány ajkait?
    Róbert felkelt és nyugtalanul járkálni kezdett fel-alá.
    - Az új baj kettős! - gondolta, végigsimítva a homlokát. - Először is bizonyos, hogy már megint hívogatni kezd a piszok itt a nagy tisztaságok közepette, másodszor pedig, ami a nagyobbik baj, látnivaló, hogy a lelkem még mindig beteg, még mindig rabja az efféle félelmes kényszerképzeteknek. Mert feltéve, hogy nem ilyen ostoba és köznapi dolgokról volna szó, amit egy óra múlva bizonyára nyomtalanul elfelejtek, hogy egy csinos guvernánt vagy más efféle pár percre felborzolja a nyugalmamat, hanem valamely komoly, szépséges, tiszta szerelem várna rám: nem tökéletes őrültség-e az efféle önkínzás? Mindig szentül hittem és hiszem, hogy az ember, főként a nő, akkor a valódi maga a számomra, amikor mindenkitől eltekintve, mint különálló, rokontalan bolygót láttam... korábbi szerelmeimet az is meg tudta zavarni, ha ismertem a kedvesem édesapját, a testvéreit vagy éppen a férjét -, most pedig magam rángatom elő azokat, akik piszkos kezükkel még ennek a pár percnyi szebb hangulatomnak is kitekerik a nyakát!... Hiszen az ilyesmi drasztikusabb gyógymód, mint aminőkről Assisi Szent Ferenc Fiorettijéből értesültem, ahol is a szentéletű atyák és testvérek tökéletes bölcselmi rendszereket dolgoztak ki a szerelem ostromaival szemben, vagy éppen - már akik az egyszerűbb eljárásnak voltak hívei -, meztelen testtel csúsztak a porondos földön, hogy makacs és dacos testrészüket engedelmességre kényszerítsék!... Gyerünk a szabadba, hiszen itt orozva megfojt a sötétség!
    Már egészen leszállt az este, amikor lesietett a nyirkos, hideg, puszta kertbe, nem sokat törődve az orvos tilalmával.
    Halkan dudorászott, hosszan elnézte a ház nyájas, lámpafényes pitvarait, amikor pedig a hideg átjárta a testét, felsietett az ebédlőbe.
    A család már együtt volt, sőt egy idegen arcot is látott a megszokottak között. Magas, rendkívüli eleganciával öltözött idősebb úr ült Berenczeyvel szemben és a kezeit botjának aranygombján nyugtatva, halk hangon tárgyalt vele bizonyos birtokrész megvételéről. Hanem Berenczey határozottan elutasította az ajánlatot, amire az idegen eltávozott.
    A hölgyek ezen az estén korán visszavonultak, mert reggel korán a városba készültek; a három férfi egyedül maradt.
    - Ki volt ez a különös, fonnyadt arcú úriember? - kérdezte Róbert anélkül, hogy komolyabban érdekelte volna a dolog.
    - Egy volt fővárosi orvos, Stefanidesz professzor, mondta Berenczey halkan, vontatva, hogy a fuldokló köhögés meg ne lepje. - Tavaly abbahagyta a gyakorlatát és végleg ideköltözött, megvéve a locsomándi jegyző birtokát... Ez a vidék különben - tette hozzá mosolyogva -, valami különös varázserőt gyakorol a legkülönbözőbb csodabogarakra: ahány csak van távol és közel, az mind idejön és itt telepszik meg. Lesenczey Menyhértről talán hallottál már, azután itt vagyok jómagam, aki egyre csak az elmúltakon rágódom odvas fogaimmal, ahelyett, hogy elmennék valahová gyógyulást keresni, utánunk következik ez a tévedt lelkű mániákus...
    - Végül a sort bezárom én! - kiáltott fel Róbert nevetve.
    - Nem, terád, valóban nem gondoltam!... Te nem is vagy olyan csodabogár, mint aminőnek magadat képzeled. Elég gyakori az olyan könnyelmű fiatalember, akit más környezetbe kell juttatni, hogy az eliramlott józan eszét utólérje.
    - Maradjunk hát csak a harmadiknál - mondta Róbert nevetve. - Mondjon róla egyet-mást, kedves bátyám, mert hogy a külseje rendkívül érdekes és kivételes, az tagadhatatlan. Ezenkívül most azt is hallom, hogy orvosprofesszor és azok között a mániákus igazán ritka.
    - Hisz azt csak úgy mondtam -, legyintett Berenczey. - Voltaképpen nem is tudott róla egyebet, mint azt, amit hallottam.
    - És mit beszélnek róla?
    - Stefanidesz agglegény volt és egy szegény sorsú leányt szeretett, akit bőségesen segélyezett egészen önzetlenül, amint az később kiderült. Mert amikor a leány később meghalt, a professzor titkon megszerezte a csontvázát, felöltöztette régi ruháiba, beállította a szekrényébe és azután együtt lakott vele, éveken keresztül, ugyanazon szobában. Amikor pedig a titka véletlenül kipattant, nevetve csak annyit mondott, hogy a plátói szerelemhez nem szükséges a női hús, de aztán, hogy a további botrányokat elkerülje - mert az a híre kezdett kelni, hogy megőrült -, feladta az orvosi gyakorlatot és ideköltözött.
    - Milyen nagyképűek az emberek! - mondta Rényi, kenyérgolyóval meghajítva Róbert homlokát. - Miért vették el tőle a csontvázat és miért fogják rá mindezek miatt, hogy őrült? Eredeti és elszigetelt ember, akinek a köreit vétek megzavarni, főként ha ezekkel a körökkel nem hasít bele másnak a köreibe!
    - Hiszen úgysem igaz az egészből egy árva szó sem! - mondta Berenczey -, de az emberek már nem lehetnek el bizonyos adag ostobaság nélkül. A köznap egyforma, híg löttye után ez számukra a zsardinetto. Arról magam is hallottam, hogy valóban belekeveredett valami botrányos viszonyba, amire ráment majd az egész vagyona, amint ez már az öreg szerelmeseknél történni szokott -, a többit pedig könnyű elképzelni. Az irigyei bizonyára rágni, piszkálni kezdték a dolgot, amíg ő elunta az egészet. Ebben semmi rendkívüli sincs; elég gyakori eset. Hanem, hogy ezzel szemben ő maga csupa rendkívüliség, hogy mindig mintha valami titkot, valami rejtett szenvedélyt hordozna a lelkében, az már bizonyos. De ez viszont az ő dolga!
    e-könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9789633984178
Webáruház készítés